2023.05.06.
Bernát
A gyerekek még oviban, majd utána viszi őket Bianka
anyámhoz, de mi már a halálról beszélgetünk, meg, hogy mi lenne, ha most
halnánk meg. (Jól el vagyunk)
Bianka
Igen, elég fura témát választottunk így péntek reggelre,
lazulásként. Arról jött fel, hogy a közelmúltban valaki úgy ment el, hogy
békében volt. Már tudták, hogy mi lesz, imádkoztak, megbeszéltek mindent, megbocsájtott,
elengett, amit ellett és békében volt Ő is, aki elment és az is, aki maradt. És
Bernát mondta, hogy szerinte ezzel nem lehet megbékélni. Így jött fel a téma,
és persze, belegondoltam. Bernát jól megríkatott vele. Persze, én is úgy vagyok
ezzel, hogy ha menni kell, hát menni kell, de azért még most ne már… Jók
vagyunk így szépen ennyien.
Bernát
Ma reggel sietnem kellett dolgozni és el se búcsúztam a
kölköktől, pedig vasárnap estig nem fogunk találkozni. De azért még van velük feladat, készíteni
nekik ruhát, pelenkát, szép cipő, papucs, váltó ruha. Gyorsan le húztam az
összes ágyneműt és bedobtam a mosásba. Estére már meg is szárad, fel húzzuk és
kész is. Vasárnap délutánra itt rendnek kell lennie.
Már arról beszélgetünk, hogy este milyen filmet nézünk, csinálok az asszonynak
egy piát és ha jól keverem, akkor estére ihaj csuhaj!
Bianka
Ne feledjük el, hogy szerdán szerintem a betegségünk
mélypontján voltunk. Nem aludtunk másnap hulla fáradtan indult a napunk, és még
nem vagyunk jól. Ebben a félig köhögős, torokfájós, orrdugulós, könnyes szemes,
alig élős hangulatban kezdte sorolni Bernát, hogy igyekezzek haza, mert kever
piát és nézünk filmet, és kapok talmasszázst, meg….
… és akkor közbevágtam: … Helyett!...: ALVÁÁÁÁS :D
És eszembe jutott az Elizabeth musicalből egy rész: „Mit ér egy jó kis terv, ha még sem jó, ha cáfolja a valóság! Ugye a tervek
sorsa legtöbbször, csak kudarc és csúf csőd, csak tanulság!”
- mondju mi nem vagyunk ennyire bénák, mi legtöbbször megtesszük, amit
tervezünk, de Bernátra nézve a legnagyobb esélyét annak láttam, hogy indítun
egy filmet amibe belealszik :D
Bernát
Tervezzük a menüt, a vasárnapi találkára. Hú, de sűrű
hétvégénk lesz!
Más….
Fordul a kocka, változik a villág
Volt időm gondolkodni, végre csend van… és láttam egy régi
gyerekkori ismerősöm.
Én huszonévesen vettem egy ótvar kocsit és azt nyüstöltem, akkor ő egy rossz
huszonnyolcas biciklivel járt, de valami főiskolára vagy mire… Most már lassan
három kocsim is van (ez nem a nagyzolás, főleg, hogy nem a mi érdemünk, nagy
segítséget kaptunk hozzá) és most láttam tekerni az úton egy rozzant huszonnyolcassal
(persze lehet neki egy ferrária a garázsban, csak kíméli) .
És elgondolkodtam, hogy hol tartunk az életben, a gyerekekkel nekem a helyére
került minden, minden kocka. A nagy terveim elfogytak, nem akarok világot megváltani,
a gyerekekkel akarunk boldogan élni, amig meg nem… És közben azon gondolkodtam,
hogy bár mostmár szigorúbban büntetnek a gyorshajtásért, de, hogy lelassultam
némileg.. Igaz, azt is észrevettem, hogy a reakcióidőm is lassul, tehát óvatosabb
vagyok. De mégis valahogy fordultak a dolgaim, most már két gyerek apja vagyok,
most már fel kell őket nevelnem! Eddig, ha meg haltam volna, páran sírnak,
páran nevetnek, Biankának lett volna egy
rossz éve kb. és minden megy tovább! DE most van két kölköm és nekik
rengeteg pénz kell :)
Bianka
Az tény, hogy más lett a prioritás. Ez a két kis
pénznyelőautomata nem tudja, hogy nekünk most ők lettek az elsődleges
feladatunk, hogy az életünket fenekestől forgattuk fel értük, miattuk, velük. És
fura, milyen fontos lett, hogy nekik jó legyen, és ebbe a körforgásba mégis
belefér, hogy türelmetlenek vagyunk, hogy ingerülten válaszolunk.
De akkor is a fontossági sorrendben hirtelen megelőztek sok mást, ez tény.
Mondjuk én nem mondom, hogy a terveim elfogytak, de a legnagyobbakat azt
hiszem, kipipáltuk :)
No és akkor eddig volt a péntek, amit azért nem töltöttem
fel, mert most írtam meg mindent.
Olvastam, amit Bernát írt, de annyi mindent akartam hozzáfűzni, de az erőm nem
engedte. Sorry.
Még a péntekhez: Az oviban volt anyáknapi ünnepség!
Amennyire elképzeltem, hogy sírok, mint a gép, azértannyira nem, de azért
voltak pillanatok, mikor nem sokat láttam, mert olyan hoályos lett minden.
Olyankor inkább tartottam magam kicsit, mert tudtam, ha most beleengedem magam
az érzelmekbe, akkor lesznek olyan részek, amikor mindenki engem néz.
Vizualzáltam, ahogy minden szülő hátrafordul, a zene megáll, a táncoló gyerekek
is döbbenten belefagynak a mozdulatba, csak egy gyerek tolja majd még tovább,
akit senki nem érdekel, csak a produkció, de mindenki más döbbenten engem néz,
ahogy taknyom-nyálam egyben van és magamba roskadva zokogok. No ezt a
szürreális képet nem akartam a valóságba áthozni, elég brutál volt a fejemben
is, szóval maradtam annál a verziónál, hogy nyugi, figyelj oda a videóra, és
pislog-pislog-pislog…
Az óvónénik közül az egyik, egy alacsony kis szőke, idősebb nő, már nyugdíjas,
csak visszajött, mert olyan jó fej… Na hát szerintem neki nem vagyok szimpi.
Vagy a gyerekeim nem azok… vagy nem tudom. Elsőre minden olyan zökkenőmentesnek
tűnt, de motaában gyakorlatilag minden napra van valami. Az még, hogy az egyik
bepisil, a másiknak beszalad a gatyába valami, mert fingani akart, csak
sógorostól jött… , ezek már nem hírek. De, hogy minden napra kitaálnak valamit,
az orrát főjja, most zöld a taknya, most kötőhártya gyulladás, most megy a hasa…
oké, ez sejthető is volt, főleg Jancsiná, aki még soha nem járt közösségbe, de
igazából Juliska is egy jó fél évet kihagyott, azidő alatt az immunrendszere meg
simán visszaállt a kis mikroközösségünkre. Szóval azt tudtuk, hogy hozank haza
mindenfélét, de ahogy ezt az oviban előadják, az egy vicc… meg aztán mikor jön,
hogy hát elég betegesek… meg kellene nézetni őket. Nos hát az va, hogy
egyébként rohadtl nem betegesek. A 7 hónap alatt egy-egy alkalommal láttam őket
olyan kis elveszettnek, egyébként simán az összes „betegséget” úgy vészelték
át, hogy alig lehetett őket lelőni. Alapvetően semmi bajuk nincs, nem lázasak,
nem fáj semmijük, jó a kedvük, csak tele van az orruk. És hát azt tudomásul
vettem, hogy ha zöld a takony, akkor nem megyünk oviba. Ez van.
De most a legújabb…. Nézessük meg Juliska arcát, mert az orra körül jöttek
pattanásszerű vackok, és az lehet ótvar!!!!!! Mondom nekik, hogy ugyanolyan van
az arcán, meg néha a lábán, látta a doki, már több is, van rá krém, kenjük,
néha előjön. (megyünk további vizsgálatra, mert nekem ez sem tetszik, hogy néha
eltűnik, aztán meg mégis előjön….) de a lényeg, hogy a szájánál is most lett
ilyen, kentük már. De nézessük meg, mert az ótvar pont így kezdődik, és ha az,
akkor nem mehet közösségbe, mert ragályos. És akkor jött a másik óvónéni, a
gyermekjólétis… a kis szőke mondja neki, hogy szólt anyukának Juiska orránál
lévő pattanásokról, mire a gyermekjólétis bólogat… igen, azt mindenképp lássa
orvos, mert ragályos az ótvar… Én ott állok döbbenten… Ótvar… baszki. Hooogy???
Honnan??? Erre ők: oviban??? Bármi
előfordul… Erre lassan elszambáznak, mire ott még egymás közt megbeszélik, de
rám néznek, hogy érezzem, ez igazából neke szól: jó, oké, mi mindenesetre
szóltunk anyukának… tudja, majd intézi.
Egyik oldalról oké, értem. Jobb félni, mint megjedni, egyébént
sem árt, ha látja doki ezeket a kipattogásokat, de faszom… ezek úgy csinálnak,
mintha a napi programom az lenne, hogy reggel elviszem a gyereket oviba, aztán
láblógatás, koktélozás, csevegés a csajokkal, majd irány a gyerekekért az
oviba. Úgy hazárdíroznak az eber idejével, hogy csak na. Elhiszem, hogy egyedül
vannak, és sok a gyerek, de ne így oldjuk mr meg, hogy minden áron valamit
kitalálunk, hogy vigye már haza valaki.
De ótvart még életeben nem láttam, most rákerestem, (hát nem
olyan) de én nem vagyok orvos, én ezt em ítélhetem meg.. de nagyon szeretném,
ha kedden úgy menne Julis, hogy nem ótvar, és most ár jó lenne, ha csak simán
békénhagynák.
Anyám kérdezte, hogy nincs ennek a nőnek valami gondja a
gyerekekkel? Akár azzal. hogy cigányok, akár az öröbefogadással…? Passz… nem tudom, majd utána érdeklődöm.
A pénteki poén: Jancsi meglátott valamit, felkiáltott, hogy
ott van kicsifutár… Tanakodtunk, hogy kit, mit láthatott, mindegy, ráhagytuk…
Majd nem sokra rá leelőztünk egy utánfutós autót, mire Jancsi felkiáltott, hogy
itt a kicsifutár!
Bernát
Szombat
Ma reggeli bölcseleteim:
Ma van életed hátralevő részének első napja. Úgyhogy ne baszd el!!!
Szép és értékes vagy, indulás te cafat!
Boldogságos reggelt mindenkinek, szép időnk van, csiripelnek
a madarak, az asszny mellettem úgy krákog mint egy tüdőrákos…
Még fáj a torkom, ki vannak száradva a manduláim, az orrom be van állva, mint a
beton.
Ihatnánk egy fincsi kávét, de az nem tesz jót a torkunknak…
Ma nagyon sokat kéne dolgoznom, ma van a világmegváltás napja… nem, nem Húsvét. Ma fogom befejezni a falazást, a vakolást, az
ajtó berakást, a vécéventillátor elvezetését, az öntöző rendszer javítását,
pakolunk, takarítunk, bevásárolunk, és felkészülünk a holnapra.
A gyerekekről még semmit nem tudok, gondolom, jól vannak, anyám intézi őket.
Bianka a tegnapi anyák napjáról vegyes érzelmekkel jött haza, és konkrétan
felbaszott egy két meséjével. Nagyon érik egy Apuci bemegy az óvónőkhöz
beszélgetés!!!
Kéne valamit enni, mert így sehova nem haladunk, az asszony még alszik, végre
kipihenheti magát, nem keltik fel a kölkök, na majd hívják telefonon, arra felkel.
Bianka
Elvileg időben keltem. Bár tegnap, mikor kérdezte Bernát,
hogy mikor kelünk, mondtam, hogy délben. Erre javasolta a 7 órát mondta neki,
hogy na akkor fogok a másik oldalamra fordulni. És így is lett! Megmondtam?
Megmondtam!
Úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek…. semmi erpm nem
volt felkelni, de nekem meg bent kellett a világot megváltanom, szóval indultam
is egy rántottát összedobni.
Bernát
Ma kb ötven mosás és szárítás lesz, a mosogatógépet is meg
kell pakolni. És ki kell a kinti részt pakolnom, mert az a legfontosabb, addig
nem tudok haladni tovább.
Csak iszok egy kávét, a „mivan pingvin?” bögrénkbe. Ez a bögre egy nagyon fura
tárgy, a szeretet tárgya!
Na most nézitek hogy ez bolond, vagy biztos szép történet tartozik hozzá. De
nem!
Ez a bögre egy autentikus, túlárazott, spáros bögre, amit nagy veszekedéssel
vettünk meg, ill. meg vettük és aztán lett veszekedés.
Szóval az egyik bögrén egy karácsonyos maci van, a másikon egy pingvin, és én
szerettem volna egy cuki pingvinest, meg az asszony is, de, hogy ne legyen
egyforma, ő választott egy macisat, (nekem) és mikor haza értünk és mindenki a
pingvinesből akart inni, majdnem össze vesztünk… És akkor hogy a szerete
bögréje ez? Hát úgy, hogy ha én csinálok kávét, akkor természetesen lemondok a
bögréről és neki adom a pingvineset, ha ő csinál kávét, akkor ő mond le és
nekem adja! És ilyenkor szoktuk meg kérdezni, hogy mi van pingvin?
No majd csak meg döglök már, most kezdődik a száraz köhögős időszak… De itt
holnap buli lesz, ha bele döglök is!!