2023.05.10.
Bernát
Vacsora nyavajgások
HÓÓÓÓnapok óta azon vagyunk, hogy finom ételek, gyümölcs és
minél kevesebb csoki jusson ennek a két hálátlan kis…
A vacsora kétféleképpen zajlik, vagy Bianka készít valami gyors meleg ételt és
akkor az van és kész, vagy kipakoljuk a hűtőt, és hideget eszünk. Ilyenkor
kitesszük a felvágottakat, sajtokat, zöldséget, vajat, mindent, ami ehető… És minden
ilyen vacsora úgy zajlik, hogy meg kérdezzük, kérsz ezt? kérsz azt?
Kérsz uborkát? Jancsi nem kér, rázza a fejét, nem szeretem. Oké, de akkor hét
hónapja miért eszed kétpofára??? Julcsa, kérsz ilyen husit? (baconbe tekert,
csirkeprádos sajtos csirkehúst) Nem. Nem szeretem a csirkehúst! Hét hónapja
eszel meg mindent a felvágottól a sült húsig, akkor mit nem szeretsz???
Nem kérek paprikát, de kérek paprikát, nem szeretem a sajtot, de én is kérek
sajtot, nem kérek majonézes krumplit, de én abból a dobozból kérek, de az a
majonézes krumpli! Már ott tartunk, hogy nincs duma, adok, amit adok, és
eszed!!! Úgy se tudod, mit szeretsz és mit nem.
Bianka
Igen, már mentünk a két végletbe egyébként. Az elején azt
vallottuk ismerjenekmeg mindent, próbáljanak ki ízeket, fűszereket,szerencsére
nyitottak az ilyenre, szívesen kóstolgatnak, így ezzel nincs gond Csak én azt
gondoltam, hogy megismernek valamit, és onnantól el tudják dönteni, hogy
kérnek-e olyat, vagy nem. Én korábban is ezt vallottam, hogy nem kell mindent
szeretni, de legalább egyszer kóstolja meg és az sem árt, ha elmondja, mi nem
tetszik benne.
De rá kellett jönni, hogy ők még alkalmatlanok erre, és nem lehet ilyeneket
rájuk bízni.
Volt már a másik véglet is, sőt, amikor Bernát dolgozik és vacsira még nincs itt,
vagy nélküle reggelizünk, akkor nem veszek ki mindent. Kenyér, vaj, felvágott
azt szevasz. Igaz, akkor én is emondok a svédasztalról, amit egyébként a
legjobban szeretek, de legalább nincs nyávogás. Julis rendszeresen mutat rá
valamire, hogy azt kér, mire elmondom, már kóstoltad, nem ízlett. Persze addig
erősködik, hogy teszek egy keveset a tányérjára, tudván, hogy nem fog tetszeni
neki, benyalja azt a kicsit, és bejelenti, hogy finom, kér még. Majd adok neki
kicsit többet és épp, mielőtt az utolsó falatot is megenné, vagy bejelenti,
hogy nem finom, nem kéri, vagy elkezd nyávogni, hogy ő ilyet nem is kért #skizofrén
Jancsi sokkal tudatosabb. Amikor kérdezek valamit, látszik,
hogy elgondolkodik, talán felidézi az ízét annak a valaminek, és tudatosan
dönt. Ő pl simán csinál olyat, hogy nem kér tükörtojást, csak vajas kenyeret,
meg valami zöldséget hozzá. És Ő utólag sem gondolja meg magát. Elvan azzal,
amit kért és kapott, nem nézegeti a másik tányérját, szépen eszeget. Ellenben
Julis a megtestesült bizonytalanság. Bejelentem, hogy tükörtojás lesz. Szereti.
Kérsz? kérdezem. Igen, bólogat határozottan. Tudván, hogy Jancsi nem azt fog
ennei, előre kérdezem, hogy Jancsi nem azt eszik, amit mi, Ő vajas kenyeret fog
enni. Tuti tükörtojást kérsz? – Igen. Oké. Elkészül. Elkezd enni, a feje közben
szinte Jancsi tányérjában van… Irigyli tőle a vajas kenyeret. Másnap reggel
Jancsi ugyanolyan tudatos, és Julis is követi, inkább őt utánozza. Lehet, hogy
Julis is olyan határozatlan, svédasztalos lesz, mint én. Még ki kell
tapasztalnunk, hogy hogy a hatékony, mert persze hülyét sem akarok csinálni
magamból, meg pazarolni sem fogok, hogy legyártok egy csomó kaját, aztán nem
kéri. Szóval ezt még ki kell dolgoznunk, de hajlok erősen afelé, hogy nem
kérdezünk, csak eléjük tesszük. A svédasztal még nem nekik való. De ugyanakkor
meg mikor tanulja meg, ha nem ilyenkor???? Jajj, de nem egyszerű…
Bernát
játszótér
nagyon visszafogtam magam és nem szóltam rá a gyerekekre a játszótéren.
Játszottak kis gyerekekkel, ami jó, mert végre nem csak egymással játszanak.
Jancsi sokszor követ más gyerekeket, szalad utánuk, és amit csinálnak, azt
csinálja velük. Jött egy kamasz egy motorral, meg állt a játszótér szélén, és
leült egy padhoz, Jancsi egy kiscsávóval labdázott addig, majd mikor kiszúrták
a motort, el sétáltak arrafelé, de kb. öt méterre megálltak, bizonytalanok
voltak, aztán a kiscsávó közelebb ment, Jancsi követte, és szépen lassan oda
értek a motorhoz, mutogatták, nézegették, dumáltak, nem hallottam, hogy mit,
csak messziről néztem. Majd a kis csóka elindúlt a nagyok felé, akik fociztak a
pályán és Jancsi követte. Utána mentem és visszahívtam, mondtam neki, hogy ott
nem zavarjuk a nagyokat, mi itt focizuk a játékok közt. Vissza is jött, majd
szaladgáltak az árokban, és jól elmentek vagy ötven méterre a foci pálya túl
felére, - ez az egész játszótér két főút és egy köves út háromszögében van,
tehát tök ideális, sehol egy kerítés. Utánamentem, hogy ájcsi, ilyen messzire
nem megyünk el, irány vissza a játszóra. Majd később egy gazdátlan labdát vett
magához és azzal focizott. Igazából nem tudom, kinek a labdája volt, senki nem
hiányolta. De öt perc után már azt mondogatta, hogy ez az ő labdája… mondom, el
se kérted a gazdájától, és nem a tied, csak játszhatsz vele.
Van egy tűzoltó rúd a mászókán, a nagyok már simán használják, de Jancsinak ez
még nagyon nem megy, volt egy kiscsóka akivel játszott, és az apukája segített
rajta lecsúszni, Jancsi nagyon élvezte, de a csávó nem gondolta, hogy vagy
tízszer kell segíteni lecsúszni… Arra se számított, hogy Julis is kedvet kap,
és, hogy Julis nem öt kiló! Jól elvoltunk a játszón, pár kamasz gyerek
játszotta a fejét, de gyorsan átmenekültek a túlvégére a térnek. Julis nagyon
szeret hintázni, és volt a csúszdán is, vele töbször előfordult hogy mozizott,
valaki szaladt az anyukájához, hogy valami baj van, akkor ő is nézte szinte
közéjük bújt, hogy mindent jól lásson, halljon, aztán zavartan indult
valamerre, de megtorpant, mert hát hova is indult.
Mindenki pulcsiban, mellényben, kabátban, volt, de volt egy
kislány akin rövidujjú póló és vékony nadrág, néztem is, hogy ennyire azért
nincs meleg, de hát az anyának nincs ennyi esze, én mit szóljak bele?
Jancsi meg valamiért berekedt, amikor fájt a torka akkor is
szebb hangja volt, most meg mint egy repedt fazék, rossz hallgatni.
Bianka
Jó, hogy Bernát már végre kicsit jobban van, mert a hétvégét
leszámítva már megint az volt, hogy egy-két nap szünettel mindig valamelyik
gyerek itt boldogított, és oké, aranyos, meg minden, de amikor dolgoznom
kellene, akkor rohadtul nem aranyos, hogy percenként megy az anyaaa…. és valami
veszettül fontos dolgot kell megkérdezni, pl, hogy aki most bejött, az a fekete
macskánk-e…
És elhiszem, hogy neki ez a fontos, csak amikor meg számlát kell fizetni, vagy
kaját kell venni a boltban, akkor nem fogok tudni ezzel fizetni, hogy én a
gyerekkel diskuráltam egész nap. Szóval ez az állandó betegség, meg itthonlátük
kezd nem vicces lenni, és nagyon jó volt egy kis szünet a gyerekektől a
hétvégére, ami tényleg jól sikerült, épp csak pihenni nem tudtunk egy percet
sem. Mikor indultunk, Bernát kérdezte is, hogy mit gondolsz a gyerekekkel
kapcsolatban? Azt válaszoltam, hogy baromira nem kelleneének még… Elmentek a
vendégek, most tudnánk pihenni, most kellene még két nap és akkor jöhetnének.
Agyilag sem és testileg sem tudta pihenni. Szerencsére, két napja megint
mennek már oviba és a reggeli hiszti is elmaradt már két napja Jancsinál, bár
úgy érzem, a jókedv még pengeélen táncol, időnként látom lebiggyedni a száját
és a emelkedni a szemöldökét és azt gondolom, ha rákezdené, hogy jajj, hát mi a
baj, akkor elkezdődne a műsor… Próbálok terelni, lelkesíteni, jókedvűen előadni
mindent, és rákapcsolódni minden tuti dologra, ami segít elkerülni a hisztérikus
sírást. Nem tudom, az miért volt, az is lehet, hogy ennyi volt… nem tudom. Most
egyelőre azért odafigyelek jobban.
Ebben a pár napban igyekeztem Bernátot mentesíteni kicsit. Tudom, milyen áldás
tud lenni egy pihenés, vagy a csend egy kicsit még, ezért hétfőn is, kedden is
játszótereztünk egyet, de ma mondtam Bernátnak, hogy jó lenne, ha kicsit
nyakába venné a gyerekeket és lenne egy csendes délutánom. Így is lett és igen
jól esett. Felért egy alvással.
Bernát
Sajnos az anyák napját nem tudtuk rendesen ünnepelni, ennek két oka is volt, az
egyik, hogy egy nagyobb társaság jött hozzánk vasárnap, és arra készültünk,
minden erőnkkel: én falaztam, vakoltam, gletteltem. Bianka főzött, mosott,
takarított. Drága anyám meg két napig vigyázot az unokáira.
A gyerekek is már két hete egyfolytában betegek, alig voltak oviban, rengeteg
munkánk volt, amit van, aki megért, van, aki nem. Sajnos százfelé szakadni nem
tudunk, így a múlt hét vasárnap helyett el is terveztük, hogy bár egy hét
késéssel, de végig veszünk minden mamát és dédit, hogy boldog anyák napját, és
kapnak valami fincsiséget is.
Úgy gondoljuk, hogy a gyerekekkel nem csak mi lettünk Anya
és Apa a mamák is mamák lettek, és a taták is taták lettek, még ha valaki már
más úton meg is kapta ezeket a titulusokat. Ami jár az jár!
És a gyerekeknek is jár, hogy ha van mama, akkor azt rendszeresen látogassuk
is. Sajnos a betegségek miatt sok minden kimarad, de próbálunk mindenhova oda
érni!
Bianka
Jelenleg épp nem vet minket fel a pénz, nem mondom, hogy
semmi nincs, de azért megnézzük, mire megy a zsé. Azt tudtam tegnap, hogy
Karika mamával találkozunk és egy anyáknapi somlóit bevágunk szépen, meg hát
összekötöttem a kellemeset a hasznossal és az ovi után nyakamba vettem a két
gyereket, hogy akkor addig ők meg játszóterezzenek kicsit.
Bernát meg mondta, hogy vigyek már pénzt és váltsam ki a gyógyszerét… így is
lett, kivettem egy tizest a tárcájából, amit lazán zsebre vágtam, majd
indultam.
Minden megvolt, játszótér, minden, már csak a gyógyszertár kellett… volna… de a
tizes a zsebemből sehol sem volt. Átkutattam mindent, de semmi emlékem nem
volt, hogy a zsebemen kívül hova
tehettem a pénzt. Na vissza a játszótérre, és a parkoló kocsik közé… közben a
gyerekek látták, hogy ingerűlt vagyok, kérdezték, mi van, röviden elmodtam,
hogy mi aggaszt. Na elkezdték kérdezgetni, hogy akkor most nem lesz pénzre
csoki? (igen, a csokira pénz, az valahogy nem érthető nekik, így gond nélkül
keverik a sorrendet) Kértem, hogy maradjanak kicsit csendben, de csak mondták..
Bekapcsoltam a rádiót, ahol ilyenkor már szinte csak zene megy. Még mindig
mondták, szóval feljebb hangosítottam. (nem nagyon, csak olyan erőteljesebbre) Muszáj
volt egy kicsit emlékeznem, gondolkodnom, kellett, hogy ne szövegeljenek
egyfolytában. Egyszer csak Julis megszólal, hogy hangos a zene. Mondom neki,
hogy Ti is hangosak vagytok… Erre ő: akkor dugd be a füled! – Anyád… -
gondoltam. Dugd be Te! Én vezetek, nekem nincs szabad kezem, neked meg van…
Kis szaros, hogy beszól már…
Végül visszamentem, de nem volt a játszótéren a pénz, felhívtam Bernátot, hogy
nem hagytam az asztalon? mondja, nem… - kérdezem, hogy kint az udvaron sem
esett ki? Az utcán sem? – Erre kiment és ott hevert a földön…
Hát elsírtam magam… Nagyon megkönnyebbültem. Tízezer forint. Viszonyítás
kérdése, hogy mennyire sok, vagy kevés. Egy kisebb bevásárlás. Kicsivel
kevesebb, mint fél tank benzin. Egy átlagos cipő ára. Egy napunk a fürdőben. 3
heti kutyakaja. Pár havi macskakaja. Jó pár havi libakaja. Rengeteg csoki ára.
Nem a világ, de amikor épp nincs olyan sok, akkor azért nagy megkönnyebbülés,
hogy megvan. :)