2023.05.11.
Bernát
szép jó reggelt
Mai legfőbb hírünk hogy Jancsi köhög! ezzel kicsit át írva a
napunkat.
Sikerült úgy végig járni a hónapot, hogy többet voltak itthon, mint az oviban,
jippííííí! Nem gond, úgy is itthon vagyok, majd el leszünk, én is fújom a meztelen
csigákat az orromból. Anya elvitte Julist az oviba, hoz reggelit, addig én
főztem teát és indítottam egy mesét hadd nézze. Libákok kint legelnek, lassan
nőni kezd a tolluk, locsoltam füvet, mert egész héten ígérték az esőt, de eddig
csak sivatagi vihar volt…
Bianka
Nagyon mérges vagyok ez a sok betegség miatt. Nem értem.
Szedik a vitamint, fel vannak öltözve, nem rohangálnak papucs nélkül, mert nem
engedjük nekik… akkor hogy? Egyszerűen az eszem megáll már ettől, hogy hetek
óta nem volt egy egész hét, amikor mentek volna oviba.
Szerencsére Bernát itthon van, így talán tudja intézni, mert nekem most sem
időm, sem idegzetem nincs ehhez.
Bernát
Jancsi tegnap a játszótéren arcot rúgta a mamát, és én
nagyon örültem neki. Felénk rugdosta a gumi labdát, kétszer ki is védtem, de
egyszer nem figyeltem és a mamát pont arcon ütötte a labda. Persze rászóltam
hogy ezt nem szabad és ő szépen el somfordált. Majd pár perc múlva visszajött
és bocsánatot kért!!! Magától!! Nagyon büszke voltam rá, és már kicsit magunkra
is, mert ezt már azért mi tanítottuk neki, ez már a mi nevelésünk!
Bianka
A haj
Amikor én kicsi voltam, nekem szinte mindig szép hajam volt,
kivéve azt a kis időszakot, amikor kis híján tövig vágtam a hajam, de azon az
időszakon kívül mindig hosszú hajam volt, mindig volt benne csat, meg fonat,
meg szalag, masni, minden hülyeség.
Mikor megláttam, hogy Julisnak hosszú haja van, reménykedtem abban, hogy majd
engedi, hogy fodrászkodjunk, és így is lett, szereti, hogy mindenféle frizurát
csinálok neki.
Mikor az oviba mentünk ismerkedni, én figyeltem azt is, hogy a többi kislány
miben van, milyen a hajuk, mennyire vannak extrán öltöztetve, hajuk
megcsinálva, és döbbenten láttam, hogy egyik másik konkrétan úgy nézett ki,
mintha az előző percben kelt volna ki az ágyból… és hogy a hajt fésű nem érte
aznap, az biztos.
Hát én úgy vagyok vele, hogy ha már tudok ilyet és ha már a lányom is szereti,
kéri, akkor extrázzunk, nem baj az, ha ez marad meg az emberek fejében a
lányomat látva, hogy milyen szép haja, frizurái vannak, nem pedig az, hogy egy
örökbefogadott kis cigány.
És azt hiszem, beindítottunk valamit :) Nyilván a fonást nem én találtam fel,
de való igaz, hogy sokat inspirálódom a TikTok-ról is, hogy milyen hajakat
lehet kislányoknak csinálni, vettem kis gumikat, csatokat, és minden nap más
haja van az én szépséges hercegnőmnek, amit minden kislány irigyel az oviban,
és most már látom, hogy másoknak is kis fonat, meg kis csatok, színes hajgumik vannak,
és egy-két nappal később viszont látom azokat a hajakat, amiket csinálok
Julisnak :D Volt, mikor reggel az egyik anyuka ott csinálta a kislánya haját
(ott dolgozik az anyuka) és ott gumizta olyanra, mint amilyen Julisnak volt
előző nap, mert a kislány addig erőszakoskodott, hogy neki olyan kell :D
Pszichológus
Ma harmadik alkalommal voltam pszichológusnál. Még az
ismerkedés időszaka van, de nagyon érdekes ez is. Kapok házi feladatot, amik
elég jó áttekintésre ösztönöznek. Furcsa, hogy minden adat, emlék a rendelkezésemre
áll, de soha nem gondolom össze egy-egy nézőpont alapján.
Most pl azt kell összeszednem 15-20 pontban, hogy hogyan jutottunk el az
örökbefogadásig… Érdekes egy utazás lesz. Kíváncsi leszek, hogy milyen
összefüggések lehetnek benne.
A pszichológus csaj nekem rendkívül szimpatikus! Kicsit
tartottam attól, hogy mi lesz, ha nem leszünk egy hullámhosszon, de ma már
látom, hogy nagyon is megvan az összhang, aminek tiszta szívből örülök!
Szülői értekezlet
Na ezt is megértük, megvolt életem első szülői értekezlete!
Fel voltam készülve minden rosszra, de érdekes volt nagyon. Természetesen
jegyzeteltem… Hát naná :D
Egyéni értékelés majd más alkalommal lesz, még azokra is kíváncsi leszek, de
már most mondtak olyan dolgokat, amiket tudunk gyakorolni, és ezzel
fejleszthetjük őket!
Köröm
Julis rágja a körmét. Ezzel kapcsolatosan kettős érzésem
van.
AZ egyik természetesen az, hogy ez nem jó. Nem szép, nem egészséges, sok
fertőzésnek lehet melegágya ez, szóval szívem szerint nem engedném.
Ugyanakkor meg tudom – saját tapasztalatból sajnos – hogy a körömrágás, vagy
nálam ami megmaradt, a bőröm kaparászása belső feszültségre, lelki problémákra
utal és a feszültség levezetésére szolgál. És hát na… hogy a gyerekeinknél van-e
feszkó, az szerintem nem kérdés. A felszínen ez nem látszik. A felszínen Julis
egy jókedvű, dumás, cserfes kiscsaj, de azért az a családtól elszakadás nem
múlik el nyomtalanul. Ritka az, hogy egy örökbefogadás feszültsége azonnal a
felszínre törés a gyerek hangot ad neki. Legtöbbször ezt lenyomják, elfojtják,
de attól a probléma, a feszültség ott van, dolgozik, csak elsőre ez nem
látható. Az ilyeneken lehet észre venni, mint pl a körömrágás. És jó, ha a
feszültség kijön valahol, valahogy. És ahogy nekem anno a szüleim válásakor
ugyanez volt a megoldókulcsom és enyém úgy volt vele, hogy ez még egy olyan
dolog, ami viszonylag kevésbé ártalmas, így vagyok ezzel én is.
Néha mondjuk neki, hogy szebb, ha szép a körme, stb, de én pl nem bántom ezért.
Ma viszont nagyon csúnya volt az egyik ujja. Bernát mondta is, hogy jujj, ezt
nagyon nem kellene, meg, hogy ezt vágjuk le ott a felesleges bőröket. És ahogy
műtögettem le a bőrcafatokat, észrevettem, hogy ez nem egy hagyományos
kiharapdálás, hanem ez gyulladás. –Innentől horror jön, csak erős idegzetűek
olvassák el a következő pár sort! - Nekem ez olyankor szokott lenni, ha
nagyritkán beleszalad a kisollóm a körmöm mellé, akkor 1-2 nap múlva szépen
begyullad, feldagad, bepirul és előbb csak viszket, majd iszonyatosan fáj. A
legborzasztóbb rész az, mikor már a genny annyira felszaporodik benne, hogy már
lüktet, na ekkor van az, hogy a körmöm mellől kicsit kifeszítem a bőrt, ami már
önmagában fáj, majd elkezdem egyre nagyobb erővel nyomni, és szépen kijön
belőle a genny. Na ezt még egy párszor megismétlem, lefertőtlenítem és másnapra
hello, volt, nincs…
Na Juliskánál ma pont ez volt. Őszintén kicsit megnyugodtam, hogy nem Ő
csinálta ezt magával, hanem a genny, de azért ez a vonal sem volt kellemes. Hát
mit mondjak? A bizalomnak ez egy jó kis próbája volt… Amennyire csak lehetett,
óvatos voltam, de tudtam, hogy ezt így nem hagyhatjuk, mert ha most kinyomjuk,
reggelre nyoma sem lesz, de ha nem tesszük meg, még az éjszakánknak is lőttek.
Szóval sírt, de hős volt, én meg próbáltam finom és nőies lenni, meg a
lehetőségekhez mérten érdekessé tenni a dolgot: odanézz csak! Azt nyomtuk ki!
Azt úgy hívják, hogy genny, ott csillog… letöröljük, lefertőtlenítjük. A
hidrogénperoxid nem csíp, ellenben pezseg, ha fertőzött a terület, hát a
gennyes rész pezsgett is rendesen…Majd jól megölelgettem és mondtam, hogy nagyon
hősiesen viselte, Ő a legbátrabb kislány, akit ismerek! Elmeséltem, hogy nekem
is van ilyen ritkán… És ezért kell vigyázni, hogy ne harapdálja ennyire a
körmeit, mert így járhat. Őszintén remélem, hogy reggelre sokkal jobb lesz és
ez egy olyan pont lehet, amivel építhetem a bizalmát.
Apropó, bizalom.
BAROMI SZAR, hogy Julis nem bízik bennem. Bennünk. Konkrétan
senkiben. Nem tudom, hogy ez most a mi kapcsoltunk miatt van, hogy még nem
annyira erős, vagy azért, mert olyan sokszor csapták be, hogy már senkiben sem
bízik, de egyszerűen képtelen bízni, képtelen arra, hogy ha azt mondom, megyünk
valahova és jó lesz, akkor elfogadja, hogy az így is van. És én különbséget
teszek ebben, hogy most csak simán kíváncsi, és csak infót akar, vagy azért
vizsgáztat, mert nem hiszi, nem meri elhinni, hogy ha azt mondom, jó lesz,
akkor az tényleg jó lesz. Biztosan neki is nehéz ez, de az én oldalamról nézve is
ez nagyon gáz. Egyszerűen meg tud semmisíteni ezekkel.
Egyik nap, mikor Karika mamával találkoztunk, úgy indultunk, hogy borult be az
ég, de az előrejelzés nem mondott esőt. A délutánunk két biztos pontja az volt,
hogy találkozunk a mamával és az, hogy mi a mamával somlóit fogunk enni. Minden
más paraméter egy változó volt, az is, hogy a gyerekek mit esznek, az is, hogy
hova megyünk, mert az alap elgondolás egy játszótér volt, de ha meg elered az
eső, akkor nyilván nem… Viszont onnantól, hogy a két gyereket az oviból nem
hazavittem, hanem a város felé vettük az irányt, az is kőbe volt vésve, hogy
csakis olyan hely, program jöhet szóba, ami nekik érdekes. Julisnak nem volt
elég, hogy jó lesz. De játszótér? Biztos játszótérre megyünk! És lesz hinta,
ugye? Lesz hinta? Melyik játszótérre megyünk? Voltunk már ott?
Én meg nem akartam mit mondani, mert egyrészről én sem tudtam, másrészről meg
tényleg időjárás függő volt a dolog. Most bezengem, hogy játszótér de végül
játszóház lesz mert esik az eső, akkor az milyen? Bölcsen hallgatni próbáltam,
de kikészített a keresztkérdéseivel és úgy felidegesített, hogy mondtam neki,
hogy nyilván nem egy három órás előadást fogunk meghallgatni az atomfizikáról…
Próbáljon már meg egy kicsit bízni bennem, és elhinni, hogy ha azt mondom, jó
lesz, akkor jó lesz. És persze egyrészről tudom, hogy a bizalmat ki kell
érdemelni, fel kell építeni, de azt is tudom, hogy ez a másik fél részéről
némiképp döntés is. És persze, kicsi még, ezt sem értheti, de hátha megpróbál
kicsit bízni, kicsit elhinni, hogy nem csapom be és nem akarok neki rosszat.
A másik oldalt meg pláne nem tudja, de baromi szar, hogy amióta velünk vannak,
szinte mindig ők a prior. Bármit csinálunk, bármit tervezünk, veszünk, eszünk,
az elsődleges, hogy nekik jó legyen. Fogalmuk sincs, hogy mennyi logisztika,
tervezés, agyalás, szervezés van amögött, hogy őt ne unatkozzanak, hogy mindig
legyen mit enni, inni, legyen nasi, program, stb. Bárhova megyünk, bármit
csinálunk, mindig már az van, hogy Bernát is én is, csak rájuk gondolunk, az Ő
igényeiket tartjuk szem előtt. És akkor a hálátlan kis dögje nem bízik bennem…
Persze, ezt most így kimondva durva… meg hát gondolom, érted, hogy nem szó
szerint mondom a hálátlan kis dögöt… de amikor történik az egész, akkor annyira
felmegy bennem a pumpa…
Ja… Jancsi meg ma nem fürdött.
Vacsi után én vittem őket fürödni, ami mindig úgy kezdődik,
hogy „papucsát mindenki felveszi” Most már 8 hónapja vannak velünk. 8 hónapja
minden egyes nap ha legalább húszszor el nem mondjuk, hogy PAPUCS!!!, akkor
egyszer sem… És akkor 8 hónap után még megtörténik olyan, hogy vacsi után
Bernát Jancsival együtt nekiáll papucsot keresni, mert nem találják Jancsi fél
pár papucsát, miközben reggel külön felhívtam a figyelmét arra, hogy meg van fázva,
nagyon fontos, hogy a papucsát mindig felvegye.
A víz már folyik, Julis ott áll meztelenül, fürdésre készen.. mondom, jó, akkor
Juliska léphet be a tus alá, Jancsi meg keresi a papucsát…. Már épp kész
voltunk, mire Jancsi beténfergett és vigyorogva mondta, hogy az ágyában volt a
papucsa… Hát én meg elküldtem, hogy bocs, mi meg közben már kész vagyunk,
szóval ma így jártál… Már nagyon sokszor mondtam el mindkettőnek, hogy úgy
vesszük le a papucsot, hogy amikor újra kell, ott legyen. Úgy cseréljük le a
cipőt is, hogy tesszük a helyére a polcra a cipőt, vagy a papucsot… Én nem
gondolom, hogy ennyiszer elmondva ezt már ne tudná… csak szarik rá, szokás
szerint. Hát így meg ma kimaradt a fürdésből. Nem tetszett neki. Ez van. Majd
máskor odafigyel, hogy ne kelljen fél óráig papucsot keresni.
Viszont a jó hír, hogy ennél nagyobb vitánk ma nem is volt.
Szóval ez összességében egy békés napnak számított.
Na megyek ellátom a négylábú barátaimat is, aztán elteszem
magam holnapra, mert holnap még egy nehéz, dolgos nap vár rám.