2023.05.14.
Bernát
JÓ reggelt indul a vursli, szokásos, kávé, süti halk zene, a
kölkök még alszanak, már kész a fincsi tea, süti. Lassan indúl a reggel,
reggeli.
A libákat már kiengedtem, vagyis a raptorokat, egyre nagyobbak.
Bianka
Nem öltem meg senkit tegnap este már, és ma reggel sem. Jól
indult a reggel, Bernát gondoskodott mindenről. A gyerekek lassabban keltek,
így nekem is volt lehetőségem bebootolni. És most érdekes módon Julis is
meghallott mindent kb elsőre, így nem is vesztünk össze semmin.
Bernát
A jó hír, hogy fáj és ég a torkom, Jancsinak meg lehet, hogy
csipásodik a szeme, de majd kiderül. Jancsi végig horkolta az éjszakát, tuti
beteg.
Tegnap ránéztem és láttam, hogyaz eltlet idő alatt hogyan
változik az arca, nekünk ez nehezebben tűnik fel, mert ugye minden nap látjuk.
Julis is változik, krémezéskor láttam, hogy egy centi széles függőleges fehér
csík van a mellkasán,ott még kevésbé pigmentálódot, na… csak az én lányom is a
napon barnult! :)
Mosás be, egyesbe be, mosogatás ki, szokásos napi rutin, Áldd meg Uram, aki
ezeket a gépeket kitalálta! Kicsit rápöccintettem a fűtésre, mert 21 fok volt a
lakásban és Jancsi beteg, nem árt egy kis melegedés, másrészt már napok óta nem
fűtünk.
Anyuci csinálja a reggelit, fincsi rántottát, Jancsi tegnap annyira tele volt,
hogy egy falat vacsora nélkül ment be a
szobába, de jól volt, mert énekelgetett az ágyba.
Bianka
Ritka az az eset, amikor engedjük, hogy ne vacsizzanak, de
ilyenkor igen. Igye 17:30 körül ettek pár falatot, mások 6-kor vacsoráznak,
szóval éppen vész nem volt, nem estem kétségbe, mikor Jancsi bejelentette, hogy
nem szeretne enni. Az az igazság, hogy az étel kidobását nem támogatom és most,
hogy kicsit még beteg, nem is esszük meg utánuk a maradékot, szóval legjobb
esetben is a kutyák ennék meg, de alapvetően nem nekik főzök…. Mikor láttam,
hogy valami nem stimmel, megkérdeztem, hogy mi a helyzet? Mondta kerek perc,
hogy nem szeretne vacsorázni. Mondtam, hogy oké, akkor mehet be. Szerintem ez
volt így a legtisztább.
Bianka
Ma fodrászhoz megyünk, mert Jancsi haja már nagyon hosszú.
Pár nappal ezelőtt egy-két tincset levágtam elöl. Nem sokat és nem bilire.
Megfogtam és ferdén vágtam, olyan cakkosra… de nem lett olan jó, mit gondoltam
:D Alig vártam, hogy menjünk Krisztához, aki persze ki is szúrta az én kis
kontár munkámat :D Azt mondta, rejtett tehetség vagyok… Hozzátettem, hogy jól
el van rejtve ez a tehetségem…
Egyébként a nagyját meg tudnám csinálni, mert Bernátnak is én vágom a haját,
csak az a bajom, hogy míg Bernát tud nyugodtan ülni, addig Jancsi nem… és nem
akarok veszekedni Vele, vagy görcsöt tenni belé a türelmetlenségemmel, így
inkább a vérprofi Krisztára bízom a dolgot, így eddig minden egyes fodrászkodásunk
buli volt :)
Bernát
Kézműtét, kéz fogás
Amikor Julist műtöttük, (kinyomtuk a gennyet az ujjából) odamentem
és mondtam, hogy fogja jó erősen a kezem, erre meg fogta, de csak épphogy, nem
is szorított rajta semmit. Ma reggel meg néztük és voltak száraz gennyek a ujján.
Bianka mondja hogy lekaparja aztán fertőtlenítünk és kész, erre Julis mondja,
hogy megfogom a kezét? mndom neki, ez már nem fog fájni. De gondolom, ez egy
újdonság, hogy végre mindenki vele foglalkozik.
Oviban ölelgetés - tanult viselkedés?
Amikor megyek az oviba a gyerekekért és meglátnak, oda
szaladnak hozzám és megölelnek. Ez persze jól esik, de az agyalás már megy!
Vajon mennyire őszinte, vagy tanult viselkedés, amit látott a többiektől? Arra
jutottunk, hogy ez bizony tanult viselkedés, de ettől még lehet őszinte, nekik
nagy igényük van az ölelésre, és így ezt gyorsan meg tanulták. De nincs is
ezzel gond, nekik jó, nekünk jó, akkor jó nekünk! :)
Bianka
Én azt gondolom, hogy az öröm őszinte, a kapcsolódási igény,
a testi kontaktus igénye őszinte, és szerintem, mikor szaladnak oda, ugye mi is
(legalábbis én tuti) ölelésre nyitom a karjaimat, szóvaladja magát a helyzet,
hogy a gyerekek is ölelnek. Az sem kétség, hogy másoktól is látják ezt, és
szerintem nem baj ez, még az sem baj, ha ez csak tanult viselkedés és a
legkevésbé sem lenne őszinte.
Bocs, megint kutyasuli… A suliban, főleg az alapfokú tanfolyamnál jön elő a
kötődés és az azzal kapcsolatos problémák. Sok kutya-gazdi párosnél nem elég
erős a kötődés, és annak erősítésére az egyik legjobb módszer a sátras elbújás.
Ennek az a lényege, hogy a kutyát az oktató megfogja, a gazdi pedig elszalad a
pálya másik felén felállított sátor mögé. Eközben, mialatt fut, folyamatsan
hívja a kutyát, aki ugye nem tud menni, mert fogják. Mikor a gazdi eltűnik a
sátor mögött, teljes lesz a kétségbeesés, a kutya jó esetben ugat, vonyít,
nagyon menne a gazdi után. Aztán elengedik a kutyát, aki lélekszakadva fut a
gazdi után és a sátor mögött meglelve hatalmas az öröm, van jutifalat, meg
dicséret, meg minden.
Van néhány kutya, akinek nem jó a kötődése a gazdihoz, őket hagyjuk utoljára a
sorban, mert akaratlanul is átveszik a többi kutyától a viselkedést. Az elején,
még nem is tudják, miért vonyítanak, de vonyítanak, és mire észbekapnak,addigra
már alakul is a kötődés… :D
A gyerekekre visszatérve, szerintem egyik eset sem gond. Az sem, ha tanult és
nem őszinte a dolog (még), mert maga az, hogy kontaktálunk, örülünk, ölelünk,
ez szorosabbá teszi a kapcsolatunkat. (Bár szerintem egyébként őszinte :)
Mondóka:
Egy-kettő-három-négy
Te kis nyuszi, hová mégy?
Nem megyek én messzire,
csak a falu végére.
Helyet…. Julis verzió:
egy, kettő, három, négy, öt hat, hét, nyolc, … kilenc….. tíz…..
hová mész te kis nyuszi?
Nem megyek én messzire,
csak a falu végére.
Jaaaaj, legyen már vége ennek a napnak…
Amikor az időpontot kértem, csak az volt a fontos, hogy minél hamarabb
mehessünk, mert Jancsinak már annyira hosszú volt a haja, hogy már lassan az
övét fonnom kellett reggel… És én hülye, nem néztem, hogy a 12:30 nem lesz jó,
mert az pont az alvásidőt trollkodja szét. Mire hazaértünk, addigra már késő
lett volna aludni, így az most kimaradt… cserébe egyre fáradtabbak, Jancsi már
az előbb elesett. Most kicsit kimennek, hátha a friss levegő felébreszti őket,
és kihúzzuk a dolgot vacsiig, aztán már úgy alszanak, ahogy akarnak.
Azért a nap végére sikerült kicsit felhúzniuk minket. Én
azért próbáltam tartani magam, mert tudtam, hogy nem aludtak, fáradtak. De
Julis alkalmisüketsége, vagy nem tudom, mit mondjak erre, azzal nem tudok mit
kezdeni. Szólunk hozzá, nem reagál… A másik verzió, hogy kérdez valamit, válaszolok,
majd megkérdezi ugyanazt. Megint válaszolok (ugyanazt) és megint megkérdezi,
harmadjára is ugyanazt. És nem magasröptű beszégetésekről van szó, hanem
ilyenek, hogy „amikor elmentünk xy tatához, neki van traktorja…” mondom neki,
hogy nem, annak a tatának nincs traktorja. De van traktorja? Nem, nincs
traktorja. – De annak a tatának van traktorja?
És ilyenkor visszakérdezek, hogy nem hallja, vagy nem érti, hogy mit mondok?
Felmerült bennünk, hogy esetleg a füle is rossz…
De egyik nap én bent, ők kint az étkezőben voltak, Julis beszélgetett,
elfoglalta magát, nekem háttal volt és én elkezdtem kibontani egy raffaellót…
egyből odafigyelt. Szóval nem, nem rossz a füle.
És most el is teszem magam holnapra, gyanítom, kemény napunk
lesz…