2023.05.18.
Bianka
Na nézzük a mai napunkat.
Reggel kicsi elalvást követően öltöztünk, hajaztunk, esőben indultunk. Hulla
voltam, mert éjszaka úgy esett az eső, mintha dézsából önötték volna, +
dörgött, villámlott, és mindhárom bátor kutyám a s*ggembe nőtt, és nem mozdult
onnan…. Tacsikámat egy órán keresztül vigasztaltam.
Szóva beértünk, majd irány haza, kicsi dolgozás, majd
készülés a mai CSALÁDI NAP-ra! :)
Ez az alkalom kifejezetten az ovi támogatása céljával szerveződik, a belépő
500,- Ft, tombola 350,- Ft, Zsákbamacska 150,- Ft, és amiket viszünk, sütiket,
fiomságokat, illetve az oviban készült szendvicseket 50 Ft-ért lehet venni.
Én, a pedálgép, a szülőit természetesen végig jegyzeteltem,
már befizettem mindent, amit kellett, leadtam mindent, amit kellett, és persze
bejelentkeztem segíteni tombolát, zsákbamacskát árulni, vagy belépőt szedni. :)
Más már bejelentkezett apró sütivel, szóval Apa rendelésére természetesen
pizzakarikákat kellett készítenem, mert hát mikor villantson az ember lánya, ha
nem olyankor, mikor minden szülő az oviban tobzódik. Ráadásul olyan nyaligép
vagyok, hogy mivel az egyik kislány tejfehérje érzékeny, így készült egy adag
sajt nélkül, azaz tejmentesen.
A másik három adagban volt paradicsomszószos – kolbászos, illetve
sonkás-lilahagymás, valamint készült egy adag tejfölös-baconos is… És aztán az
egészet feldobtam azzal még, hogy nyomtattam kis zászlócskákat, hogy melyik
milyen ízű, és melyik a tejmentes.
Volt sok finomság, de mondjam, hogy az enyém az elsők között fogyott el? :D
A gyerekek persze ezt sem értik, nem is foglalkoztak vele,
de majd talán egyszer megértik és büszkék lesznek ránk.
A délután folyamán volt egy kellemes-kellemetlen pillanat.
Volt mindenféle program, kézműveskedés a gyerekeknek, aztán
zenei program egy helyi tehetségkutató stúdió növendékeivel. Pár fiatal lányka
jött énekelni pár számot, és sok zenéhez hívtak ki gyerekeket szerepelni, ami
kb annyi volt, hogy jobb esetben billegtették a kis feneküket. Jancsi majdnem
minden számnál az elsők közt jelentkezett… A bácsi feltette a kérdést, ki
ismeri azt az állatot, ami narancssárga……. és hosszú a farka…. mire az egyik
kislány bekiabál, hogy róka!! Úgy van! Nagyon ügyes vaaagy! – és akkor
folytatta a bácsi, hogy és még… és mielőtt kimondhatta volna, hogy ez az állat
ravasz is…. Jancsi bekiabált, hogy TIGRIS! Hát vitte a show-t… :D
Na és akkor a következő dal Szanditól volt a Nyugi doki… és hát mostanában nem
nagyon hallgatok Szandit, de kislány koromban kb ezen (is) nőttem fel, szóval
jó pár számát még mindig tudom kívülről. Julis erre a dalra kiment szerepelni,
Jancsi meg odajött hozzám. Először a földön állt, de aztán felkéretzkedett, fel
is vettem és a zenére billegtettem, nevettettem, ami nagyon tetszett neki,
mindig tudtam, mi jön a zenében és annak ütemére, kiállásaire vicceskedtem
vele. El is bírtam a kis 15-16 kilójával. Idilli pillanat volt, Jancsi
önfeledten kacagott, nem néztem, ki láthatta, nem is érdekelt, de biztos vagyok
abban, hogy ha valaki ezt kívülről látta, az egy tökéletes összhangot látott
anya és fia közt… Na és akkor ezt meglátva, a zene kellősközepén Julis a
szereplést otthagyva odajött hozzám és követelte, hogy vegyem fel őt is.. Nos
Julis 25 kg volt a legutóbbi mérlegelésnél, de ennél már biztos több. Nagy,
magas, súlyos lány, ha úgy emelném fel, mit Jancsit, kb sérvet kapnék.
Esélytelen volt és nem volt elég neki, hogy lent a földön mozgunk, és a terem
pedig úgy tele volt, hogy sehova nem tudtunk leülni, ott álltunk az ajtóban.
Végül azzal mentettük meg a helyzetet, hogy Jancsi akart valami nasit, így mentünk
a büféhez és a kókuszgolyó ötlete Julisnak is tetszett, de ez így nagyon gáz
volt. Próbáltam apát behívni, hátha a zene végére előveszi minden erejét és a
sérvet kockáztatva felemeli Julist…. de nem jött, nem értette, miért kellene
jönnie, a zenének meg az utolsó taktusai mentek,szóvalaz márolyan veszett
fejsze nyele volt… Kelemetlen úgy, ahogy van. Sajnáltam Julist,mérges is voltam
rá kicsit, mert nem hagy két percet Jancsival, nem képes arra, hogy ne a
középpontban legyen és muszáj széttrollkodnia ezt is.És persze értem az igényét
és nyilván 4 évesen nem is feladata megérteni bármi ilyet, vagy tekintettel
lenni saját magán kívül bárki másra… De akkor is az a tökéletes pillanat akkor
romlott el, mikor megindult felénk. És mindeközben szégyelltem is magam, hogy
nem tudom ezt megoldani, miközben neki ez nagyon fontos lett volna.
Jajj… de nem egyszerű.
Mindettől függetlenül egy nagyon jó kis napot zártunk,
mindenki jókedvű volt, a vezető óvó néni megkérdezte, hogy hogy tetszik az ovi,
örömmel nyugtázta, hogy nekünk is tetszik és a gyerekek is szeretnek jönni,
majd a hazainduláskor ismét bezsebeltem egy elismerő pillantást tőle, mikor
Julisnak határozott utasítást adtam az öltözködésre.
Itthon egy gyors vacsi után jött az esti rutin, és ma, a
változatosság kedvéért a Piroska és a farkas mesét olvastam, melyet így
kezdtem: Piroska és a farkas… csapó 448…
Talán ennyiszer még nem került sorra, de ha olvasós mese van, akkor mostanában
mindig ezt kérik. Én pedig egyébként szeretem ezt olvasni, mert ez egy jó
verzió, gördülékeny, valahogy olyan jól van fogalmazva, hogy közel áll hozzám.
Holnapra Bernáttal egy fürdős napot tervezünk. A kölköket
ovibe visszük 8-ra, és utána bevesszük magunkat az egyik fürdőbe, végre… Ránk
fér egy kicsi pihi, relax, duma… :)