2023.05.22.
Bernát
Ma reggel
időben keltettem a kölköket, Bianka borzalmas állapotban volt, hagytam pihenni.
A gyerekeket elláttam és elvittem őket óvodába. Fél füllel hallom, hogy a
kedves óvónő magyarázza az egyik anyukának, hogy holnap lesz a kirándulás…
Öltözünk át, hallom, az ovónő mondja a másik anyukának is, hogy holnap
kirándulás, magyarázza a szükséges dolgokat, mit kell hozni, stb.
Majd odaér hozzám, pontosabban elsétál mellettünk, és csak szimplán köszön és
megy tovább! Hát köszi bazdmeg, nekem nehogy szólj, jó a fülem, hallom én!
Nem baj, délután, mikor mentem a kölkökért, mentünk vásárolni, kapott mind a
kettő egy hátizsákot, mert amik voltak, nagyon kicsik, és kötősek, amit nem
tudnak még használni.
Meg kerestem
volna nekik valami normális pólót, valami élénk színűt, de nem igazán találtam.
Az áruház játszó sarkában őrjöngtek egy órát, előbb ketten voltak csak, és
igazi tombolásba kezdtek, ordítottak, visítottak, én meg nem nagyon szóltam
rájuk, gondolta, ez erre van, meg hát biztos van kiadni valójuk, hadd engedjék
el.
Majd jött egy cigány kisfiú a hat tagú családdal, és ő bemászott harmadiknak,
na az én fiam fojtatta a dobálózást hangoskodást, az a kis sovány szerencsétlen
meg próbált volna magyarázni, pakolni a kockákat,amit az én fiam szépen ledöntött,
mondhatni kicsit agresszív volt, folyamatosan mondta, hogy ő pokembőr, mivel az
elkerített rész hálóval volt bekerítve :) Egyszer csak újabb cigány banda, még
egy kisfiú ugrik be, hú mondom, jó lesz figyelni melyik az enyém, mert most már
azért keveredik a dolog. :) A két család ismerte egymást, az anyuka kérdezi,
hogy hát ez a kettő honnan van? Mire a válasz itt vót. És kb. néztek körbe hogy
kié a purdé.
Még találkoztunk a szomszédbácsival is, aki oda jött köszönni, aztán lassan kiélték
magukat, és el indultunk a játszótérre. A játszótéren jót szaladgáltak,
hintáztak, vittem nekik labdát, volt öröm. Aztán jött egy anyuka, hozott homokozós
cuccokat és Julis odaült a jóval kisebb babákhoz homokozni, jól elvoltak.
Jancsi meg focizott egy tatával, aki két lány unokájával jött ki a játszóra. A
tatával jól el beszélgettünk, mindent tudok a pénzéhes alkesz gyerekéről, meg a
hétvégi szülinapjáról ,meg a titkos torta rendelésről.
Borús volt az idő, sokat dörgött, de esni nem esett. Haza jöttünk és itthon
viszont volt pár csepp, legalább ma nem kell locsolnom a füvet.
Haza érve a gyerekek rohantak be, hozták anyucinak a gyógyszert, az új
táskájukban, én egyesével behívtam őket a szobába és megmutattam hogy a tízes
zsepi hogy nyílik, és hogy kell vissza zárni, megmutattam a hátizsákon hány
zseb van, és mit hova kell pakolni.
Töbször elmondtam, hogy mindent be kell zipzározni, mert ki hullik minden
másképp. Bólogattak, remélem valami meg pragadt, kaptak két csomi, gumi cukrot,
egy happy hippot, az talán nem olvad szét, és multivitaminnal feltöltöttam a
kulacsukat, amit megbeszéltük hogy vigyázznak r és mindig vissza zárják, Bianka
nagyokat nevetett! *
Holnapra eső várható, át beszéltük a kabátokat, hogy ki mibe megy, így reggel
nem lesz akkora kavarodás. Aztán kézmosás és vacsi, jól el bohóckodtunk,
viccelődtünk, szendvicset ettek, és egy pudingot. Aztán fürdés, krémezés, és
alvás, holnap nehéz napjuk lesz, ideje pihenni.
Bianka
Na kezdem a
végén.
*Csillagos
rész…. Igen, jót nevettem, mert olyan nagyon disszonáns volt az elképzelt idill
és a valóság. Megvan, amikor a filmekben pakolják az uzsit, a hátizsákot, majd
a szépen öltözött gyerekek profi módon nyitják, csukják a kajás dobozokat és
semmi sem potyog ki, semmi nem esik le, hullik szét, és nem öntik tele a
táskájukat? – Na az a film… :D
Hazatértek a
szép új táskákkal, mi lelkesen megbeszéltük, hogy majd kis szendvicske,
rágcsika, már előre mondtam, hogy kekszet, vagy gumicukrot vigyenek, az nem
olvad szanaszét, de az innivaló necces. Van az itthoni kulacsuk, ami már nem
záródik jól. Szívből rühellem ezeket a szívószálas szarokat. De a lányeg, ez
nem tehető a táskába, mert még szerintem a kapuig sem érnénk ki, már ázna
minden. Aztán van egy-egy Kubu-s szívókás flakonjuk, ami szintén nem jó, mert
Jancsi letörte a saját flakojának a kupaját így már feleannyira sem
biztonságos. Tehát ez sem jó a táskákba. És akkor a harmadik verzió, Eszti
mamától kaptunk pár hete egy-egy vadiúj kulacsot, ami eddig bent pihent a
szekrényben, mert minek beavatni a vadiújat…? Ezt vihetnék, de ezzel meg az a
bajom, hogy sajnálom, ha elhagyják. Márpedig tuti lesz valami. Olyan nincs,
hogy ne legyen. Mert gyerekek, és nem fogyelnek, nem vigyáznak, rátaposnak,
leejtik, fejjel lefelé veszik fel, nyitva hagyják és/vagy egy az egyben
elhagyják. A gumicukor szét fog hullani, de feleszi a földről, nem gáz. A happy
hyppo ostyás nemtommi ripityára fog törni, mire megenné, ezért vagy hazahozza, vagy
kibontja, amilyen beles, és a krémmel fogja a feje tetetjét is összekenni, de a
ruhákát mindenképp… A flakon le fog esni, betörik a sarka, de minimum nem zárja
vissza a tetejét és kifolyik a víz… helyett a multivitamin, hogy minden
ragadjon.
És akkor Bernát odaállt a konyhaszekrényhez kinyitotta és vette kifelé a két új
kulacsot. Odahívta a gyerekeket és kezdte: Naaa? Ki az ügyeees? – Ééén! Ééén! –
Ki tud szépen vigyázni az új kulacsára? – Ééén! Ééénn! (Na itt kezdtem el
nevetni) - Jóóó, akkor ezt odaadooom, de
akkor ezt majd mindig le kell csukni, miután isztok! - Jóóóó! Okééé! – (na itt már kacagtam, és
mondtam, én elkezdek írni… :D
És most
komolyan, ezeket nem negatívkodásból mondom, de tényleg gyerekek, a világukat
nem tudják sokszor. Majd biztos becsukja a kulacsot. Én, biztos, ami biztos,
nem a legjobbra készülök. A ruhájuk koszos, foltos és szakadt lesz, rajtuk
sebek, karcolások, a táskájukat szerintem elhagyják, de az egyik tuti… a
kulaccsal is lesz valami. Aztán ha nem, majd örülök, és őszinte meglepődéssel
fogok örülni neki :)
Egyébként az
én napom betege telt. Mivel még nincs két hete, hogy antibiotikumot szedtem,
így ujabbat nem kaphatok, szóval a patikai cuccokat tudom használni, illetve a
teákat. És igyekszem mindenkit elkerülni, beleértve a gyerekeket is, - már
amennyire így egy szobában ez lehetséges. De most nincs puszizkodás, meg bújás
és nem is eszünk együtt. Ők kint, én bent. Nem is nagyon van erőm sokat fent és
kint lenni, meg igazából jó egy kicsit nem foglalkozni velük, csak távolról.
A jó hír
pedig az, hogy ma sikerült leegyeztetnünk a gyerekezős hetünket, szóval itt
lesz egy hétig a hat gyerek :D Lesz buli rendesen, lehet tervezni, agyalni! :)