2023.05.23.
Bianka
Na azt hiszem, mára mindannyiunknak sikerült kiütnie magát,
így szerintem a megszokottól eltérő módon elég rövid lesz
a bejegyzés.
A reggelünk elég korán indult, a gyerekek cuccait Bernát már
tegnap összekészítette. Időben keltünk, mosdó, minden, aztán egy "kávéj" mindenkinek, még nekem is egy mini adag, csak az íze kedvié, merthogy még
mindig beteg vagyok és ugye megfázósan nem fogyasztunk tejes dolgokat. A kávé
meg tej nélkül… minek?
Aztán öltözés, Bernát már egyre profibb. Juliska reggelente – bár külsőre nem
látszik rajta, hogy félkómás lenne, az agya nagyon lassan indul, - a
legapróbb feladatokat is képtelen megoldani, pl, hogy vegyen ki a fiókból,
bugyit, zoknit. Így Bernát ma kivett már mindent a szekrényből, hogy ebből se
legyen vita.
Indulás előtt Julis majdnem felmérgelt, de szerencsére
idejében kapcsoltam. Ma voltak a buszos, Füvészkertes kiránduláson, és Julis
7:32-kor elkezdte kérdezgetni, hogy már elment a busz? Most kirándulni megyünk?
Most az oviba megyünk? Apa is jön? Te is jössz?
Már megőrítettek a kérdései,
mert ezt már megbeszéltük nem is egyszer. Tegnap este is megbeszélték Apával és
gondolom, a nevelők is meséltek nekik valamicskét róla. De neki még kérdezni
kellett. Már elment a busz?
Elég ingerülten kezdtem a választ, mert megint rosszul
esett, hogy nem bízik bennünk. Bernát már 7:30-ra elrendezett mindent, ott
ténfergett, hogy már indulhatnának, de még korai. Mindent megtett azért, hogy
időben ott legyenek, és akkor jön Julis a kérdéseivel, amiről másrészről meg
tudom, hogy neki fontosak… ugye a biztonságérzet, meg minden. És pont ez volt, ami miatt visszább vettem.. Igyekeztem másodpercek alatt lehiggadni, és lassan, lépésről lépésre
elmagyaráztam neki, mi fog történni és mikor. A végére szerintem
megkönnyebbült, mert nagyon vigyorgott. Majd pár dologra visszakérdeztem, hogy
biztos legyek abban, hogy az infó valamennyire bement. Tudta. Utána nem is feszegettük ezt.
A szülők számára a mai ukász az volt, hogy aki csak teheti,
vigye haza a gyereket ebéd után, mert eleve 1 órára érnek vissza, majd
megebédelnek és ha még akkor kezdenek aludni, elcsúsznak időben, nehezebben
kelnek, megy a csérogás… Szóval nem volt kötelező, de kérték, hogy vigyük.
Szabálykövető vagyok, ha ezt mondták, megoldjuk, így reggel meg is ígértem a
kölköknek, hogy ebéd után megyünk is értük. Vagy Apa, vagy én, de megyünk.
Erre nap közben az anyuka csoportban bekérdezi valaki, hogy
mindenki hazaviszi a gyereket, vagy marad valaki? És szinte mindenki azt írta,
hogy marad a gyerek. Baszki – mondom… Szívattok? Bernát reggel elment dolgozni,
de a mai melója nem egy felbehagyós buli volt, szóval úgy voltunk vele, hogy ha úgy
végez, megy értük, ha nem, akkor én megyek.
Majd közben hívott Karika mama, hogy turizott pár nyári cuccot a gyerekeknek,
én meg gyorsan leszerveztem, hogy ha már úgy is hamarabb kell a kölkökért menni
és Bernát nem biztos, hogy ráér, akkor felhívtam, hogy dolgozzon nyugodtan, ne
kapkodjon, elmegyek a gyerekekért, majd bevesszük magunkat egy zárt játszótérre
és az majd milyen jó lesz mindenkinek.
De olvasva egyik anyukát a másik után, ráeszméltem, hogy kb hárman visszük el a
gyerekeket… Egy kósza fuvallatnyira fel is merült bennem, hogy akkor
betelefonálok, hogy mégis maradnak… de aztán eszembe jutott, hogy megígértem
nekik, hogy megyek értük ebéd után, és bár tudom, hogy el is felejtették, meg
azt se tudják sokszor, hogy merre vannak arccal, de én akkor sem hazudok nekik,
ilyenben meg pláne. Szóval, ha menni kell, hát menni kell…. :D
Mi aztán ruhákat nézegettünk, Karika mama egy szatyornyi nyári ruhát hozott, amik nagyon jók lettek, a gyerekek is nagyon örültek :)
Utána meg fánkot ettünk,
játszótereztünk, fagyiztunk, hazafelé meg jól bealudtak, itthon meg indítottam egy
Shrek-et, mert már annyira fáradtak voltak, hogy nem mertem kockáztatni, hogy
leesnek valahonnan, tehát maradjanak csak szépen az ágyban, az a biztos....
Bernát meg jól megdolgozott a pénzéért. A tűző napon egy
teraszt csiszolt, és kente a fákat ápoló olajjal... hajolt egész nap szinte, a dereka fáj, napon volt, szóval még
jól le is égett… Az ügyfél egy orvos házaspár... látva a hátát, jól le is tolták, és mondták, hogy majd én is biztos letolom majd ezért.
Én meg ma igazából nem csináltam nagy dolgot, csak az van, hogy
beteg vagyok. Legszívesebben még nagyon pihennék. És azt gondoltam, hogy oké,
nem nagy ügy, elmegyek a gyerekekért, bevesszük magunkat a játszóra, ami körbe
is van keríte, szóval egyel kevesebb para, elég jól felszerelt, nagy játszótér,
és majd mi odaülünk egy padra és pihi lesz, meg duma… Helyett: forgassam…
gyorsabban… most lassabban… most emeljem, most lökjem, most megint forogjunk,
aztán meg kiszúrták a drótkötél pályát, amihez még kicsit kicsik, így pl nem
tudják teljesen visszahúzni a csúszót, abban segíteni kell, ahogyan a ráülésben
is. Szóval az utolsó pár métert odavissza megtettem párszor. Addigra kiszáradt
a torkom, és még mielőtt rám jött volna a köhögés roham, leültem…
Időben értünk haza, a Shrek után nem sokat gondolkodtak az
alváson.
Bernátot meg ne csesztem le, hanem bekentem a hátát gyógynövényes krémmel, ami ápol és barnít is, kicsit büdös, de én most nem érzem :D és kicsit átmasszíroztam a derekát is, miután le is feküdt pihenni.... és betippelem, hogy ma nem akar írni. :D
Én is befejezem és megyek ruhát hajtogatni. Legyetek jók, ha
tudtok :)