2023.05.25.
Bianka
Na üdv.
Mondom, mi volt ma. Úgy keltem, mint akit agyonvertek.
Lemondtam a pszichológust, mert nincs hangom, az orrom tele, és a torkom is
fáj. A gyerekeket Bernát vitte oviba, intézett mindent, amit kellett. Aztán hazaért,
gyors reggeli, aztán mindenki ment a dolgára. Én ma festettem. Jó volt nagyon!
:)
Anyámmal beszélgetve megerősödött bennem, hogy ezt a rühedék
Peppa malacot mától tiltólistára teszem, oda, ahol a kezdetektől ott pihen a
Kerek mese, és ahová idő közben bekerült az Apacuka zenekar is. Őszintén szólva
azt gondoltam, majd én is beállok a sorba. Láttam én már csajokat ilyeneket
mondani, aztán meg énekelték szépen a felmászott a pici pókot… Rettegtem attól,
hogy én is fogom énekelni, de eddig nem történt meg és hát nem nagyon bánom.
Így este, mikor mondták a Peppát, elmondtam, hogy abban a mesében nagyon sok
butaság van, amivel nem értek egyet, pl milyen buta dolog már koszos cipőben
aludni a tiszta ágyban??? Vagy el tudjátok képzelni, hogy elhagyjátok a kertben
a cipőtöket és nem keressük meg??? Szóval mondtam nekik, hogy mással nézhetnek
Peppa malacot, de ha én indítok mesét, akkor én nem szeretném.
Na de vissza a naphoz. Nagyon jó volt dolgozni végre,
viszont semmim nem kívánta, hogy útra keljek a gyerekekért, pedig nagyon úgy
nézett ki, hogy Bernát belekarcol a délutánba, így én nyerem a hazahozatalt.
Az oviban finoman szólt a gondozó néni, hogy Julisnak is és
Jancsinak is vigyünk már rövidujjúkat… Jancsi úgy használja a váltópólókat,
mint más a zsepit… nem tudom, hogyan, de leeszi, leissza, mindig van valami. Julisra
meg ma direkt hosszú ujjút adtunk, mert a Füvészkertes kirándulás délutánjára
úgy kipattogott a karján a bőr, mint egy sündisznó… És mivel elmondása szerint
nem kenték be semmivel, így egyértelműen a napra gondoltunk, ami okozhatta. Ma
megerősítést is nyert ez, mert a vezető óvó néni azt mondta, hogy ha viszket
is, akkor az tutira nap allergia… Elvileg van már hiper-szuper krémünk, és azt
mondta az óvó néni, amire mi is gondoltunk, hogy hosszú ujjú fehér pólót adunk
rá, az megoldás lesz, mert az felfog valamennyit a napból de majd hozzászokik a
bőre.
Ennek majd azért utána kérdezek szakembertől is, mert még most megyünk a
nyárba, jó lenne strandra menni, meg egyáltalán a szabadba…. de így esélytelen.
Ezek után szembesültem azzal, hogy Julis ma is bepisilt az
oviban, majd azt hazudta, hogy nem engedték ki pisilni. Épp hazaértünk, mikor
ezt mondta, de még időben voltunk, szóval gyorsan felajánlottam neki, hogy
bepattanhatunk a kocsiba és visszamehetünk az oviba, hogy ezt tisztázzuk.
Érdekes módon azt nem akarta. Beküldtem a szobába gondolkodni, hogy biztosan
kell-e ilyeneket hazudozni, főleg másról.
Ezek után alapvetően minden oké volt, csak a vacsinál
akadtunk össze egy pillanatra, ugyanis ma meleg vacsi volt, nagyon finom levest
főztem fácánból, a második pedig egy nagyon fincsi zöldbabfőzelék volt, amiben
szinte biztos voltam, hogy a gyerekek nem ugrálnak majd érte, ezért kb egy
evőkanálnyit szedtem nekik azzal, hogy megenni nem muszáj, de megkóstolni igen
Legalább egy kanállal meg kell kóstolni, és legyen benne egy bab is. Utána
mondhatják, hogy nem ízlik és nem kérnek, de ha meg finom, szedünk még. Julis
megkóstolta, azt mondta, neki nem jön be, majd Jancsi anélkül, hogy a kanalát
belemártotta volna, azt mondta, nem ízlik. Hát nyomban dühös lettem,
legszívesebben a fejére töröltem volna az egészet. Elmondtam, hogy mennyire
rossz ez így,stb… aztán egy kanállal megkóstolt belőle, aztán mondta, hogy nem
ízlik. Én nem akartam elsőre szőrös szívű lenni, de ez, hogy meg sem kóstolta, nálunk
nem szokás, így Bernát be is zavarta mindkettőt. Hozzáteszem, hogy mivel
számoltam arra, hogy nem esznek másodikat, nagyobb adag levest kaptak, szóval
nem aggódtam, hogy éhen maradnak. Ezt leszámítva egyébént semmi gond nem volt,
nagyon időben ágyba kerültek, még mesére is bőven volt idő, ami NEM PEPPA MALAC
VOLT….
Gondolkodtam egyik nap.
Mikor fürdőben voltunk, nagyon sok mindent megbeszélltünk, elterveztünk
Bernáttal. Hogy mi miért lehet, hogy mi hogyan működik, hogy mit hogyan
kellene. És amikor nem vagyunk a gyerekekkel, akkor olyan jól meg tudjuk
tervezni, milyen szuperszülők leszünk. Na ez a racionális, gondolkodó része az
agyunknak. Aztán jön ez a két troll, és csak úgy szimplán léteznek, és
akaratlanul triggerelnek kényes részeket nálunk, és ilyenkor nagyon szépen
háttérbe szorul az értelem, az érzelem veszi át a vezetést és tör elő a Hulk
valamelyikünkből.
Valójában nem is tudom, ezt miért írtam le, mert már nem
egyszer hallottam, olvastam, de ez most azért érintett mélyebben, mert erre
most úgymond magam jöttem rá, mikor azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy
mikor olyan szuper terveink vannak és úgy is érezzük, hogy meg tudjuk csinálni,
akkor hogy van az, hogy ott vagyunk abban a bizonyos helyzetben és nem tudunk higgadtan
beszélni, nem tudunk lassan, tagoltan beszélni, nem tudjuk megérteni, szeretni
őket…. de miért? Na és akkor kilogikáztam a választ :D és annyira büszke voltam
magamra, egészen addig, amíg rá nem jöttem arra, hogy az elmúlt pár hónapban
ezt már nagyon sok helyen hallottam :D
Bernát
A héten kijutott a munkából és a gyerekekből is, egyikből
mentem a másikba, reggel vittem őket, délután hoztam. Kímélni kellett Biankát,
mert beteg még. Mindig is beteg volt! Hát hozzám jött nem? J
A mikor van idő gondolkodni, akkor szépen el lehet határozni, hogy türelmesebb
leszek, hogy elmagyarázok mindent, hogy nem ordítok, és minden más. :) Aztán
csinálnak valami baromságot és dől a fa, vagy mi.
Mostanába változás vehető észre a küölkökön, rendszeresen belepisílnak a wc-be
és nem húzzák le, Julis elkezdet halandzsázva énekelni. Olyan mintha az oviban
visszafelé fejlődnének, gondolom, van valami kis gyerek, aki vissza húzza a
fejlődésüket. Julist szeretnénk összel a középsős csoportba járatni, szétválnának
Jancsitól, szerintem akkor már indulna a fejlődése. Ösztől új óvónők lesznek, a
mostaniak nyugdíjba mennek. A jelenlegi csoport vezető kisértetiesen hasonlít
az én borzalmas osztályfőnökömre, aki egy nagyon visszamaradott nő volt…
Bianka
Ezeket a változásokat én is észrevettem, de én nem mindent
vélek visszaesésnek. A wc lehet simán elkalandozás is, sok a játszanivalójuk. A
halandzsázást nem tudom pontosan, de úgy emlékszem, az nem rossz, sőt, az
kifejezetten jó. Az, hogy próbálkozik, hogy költöget mondókát, éneket, ez jó.
Az meg, hogy a 24 gyerekből miért azt kell utánozni, aki két szót se tud
érthetően kimondani, miért nem azokat, akik felkészültek, okosak, szépen
beszélnek, tudják a váaszokat…. ez rejtély.
Nem tudom, mi ezekkel a hazahozott szokásokkal a szabály, de ami olyan, hogy
nem tetszik, azt az első próbálkozásnál leállítom. Egyik nap elkezdett Julis
szinte vonyítani. Akármi volt a reakciója, örült, vagy nem akart valamit,
vinnyogva vonyított… Na mondtam neki, hogy nem tudom, ezt melyiktől szedted, de
ez nálunk nem lesz divat…
Bernát
A tegnap estét végig aludtam, nem ébredtem fel egyszer sem, de ma egész nap
csak aludni akartam. Nyűg volt a mai nap, de még talán a holnapi is, három
helyre is kell mennem, szűkös lesz a nap.
Ezer dolgom lenne, de kezd el fogyni az időm és az energiám is.
Néztünk egy beszélgetést, ahol a csaj el mondta, hogy amikor meghalunk, semmi
nem lesz fontos, mármint a vagyon, a tárgyak, a ház… DE amíg élünk, igenis
fontos, tudom, akinek pénze van annak nem fontos, de az emberek nagy
százalékának, van egy lakása, egy háza, jó esetben. És igenis fontos, hogy
legyen egy lyuk, ahol meghúzhatod magad, igenis fontos a környezet, és sorolhatnám.
És fontosak az élet kis gyönyörei, mert ha ennek nem tudunk örülni, akkor a
nagyokat se fogjuk észrevenni.
PIROS EPER
Van egy, vagyis már kettő függő kertünk, amiben földi eper
van, és ma megérett az első szem, még nem szedtük le, de mutattam a gyerekeknek,
hogy az első megért, lassan jön a többi is.
Persze Julis egyből, hogy leszedhetem mindet? Annyira beles, hogy zölden megenné
az epret, levelestől.
Ma Jancsi kidobta a labdát az utcára, volt már ilyen, de most szóltam Julisnak,
hogy hozza be. Oda ment a kapuhoz és nézett, hogy most hogyan, mondom másszál
fel és nyisd ki a kaput. (nekünk felül
van becsukva a kapu, nem kilicssel. Felmászott, kinyitotta, és behozta, igen ám,
de ez jó játéknak tűnt, és már repült is újra a labda. Elmondtam, hogy engedély
nélkül nem lehet kimenni a kapun, de rá fél percre már megint kint volt.
Bianka szerint nem volt jó ötlet meg mutatni, hogy hogy nyílik a kapu, de én
úgy voltam vele, hogy idő kérdése és úgy is megoldják. Aztán persze már
vizionáltuk is, hogy mikor fog nyitva maradni a kapu és mikor fog kiszökni ez
miatt a kutya.
De ez a jövő problémája…
Bianka
Na ebben határozottan nem értek egyet. Az oké, hogy idővel
maguk is rájönnek, de most egy olyan kulcsot adott Bernát a kezükbe, ami még
nekik túl nagy felelősség. Még nekik nem kell érteniük és tudniuk a nyitott
kapu veszélyét, épp ezért felelősségre sem vonhatók. De én látom, nap mint nap,
hogy mikor elmegy a biciklis, vagy egy kutyás a ház eéőtt, akkor a három
kutyánk milyen harcokat vív a kerítésen belül. Mi van, ha nem jól csukja rá, és
egy ilyen helyzetben kirontanak a kutyák? Mi van, ha összemarakszanak egy
idegen kutyával? Mi van, ha leszednek valakit a bicikliről?Vagy csak simán
megijesztenek egy kisgyereket? Ez kinek a felelőssége lesz? A 4 éves Julisé?
Biztos nem. A szülőé, aki lehetővé tette, hogy egy négy éves gyerek ilyen
galibát okozzon.
Nálam nagyon erősen kong a vészharang, és ezt most nem fogom elhallgattatni.
Nem szoktam rágni Bernát fülét a dolgok miatt, felőlem lóghat a kábel a falból
10 éve, meg nem érdekel, hogy nincs mindenhol csempe. De most ezt nem fogom
megvárni, hogy baj legyen és addig rágom a fülét, amíg nem csinál kulcsra zárható
kertkaput. NINCS A GYEREKNEK KIJÁRKÁLÁS.
Bernát
Kezdenek szaporodni a problémák, az eddigi években, nem
kellett enyit költeni a gyerekekre, de ugye bejöttek a képbe a mi gyerekeink és
ezzel beléptünk az ajándékozós körbe, ami oda-vissza megy. És amikor az ember
elkezd számólni, hogy hány gyereknek kell venni valami normális dolgot, és hogy
ez menyibe fog kerülni, akkor kicsit keresztbe állnak a szemei, mert hát nem
kevés…
A gyerekeknek vannak igényeik, kéréseik, a legtöbbször az, hogy gyere játszani,
vagy, hogy menjünk ide, vagy oda, ami nem nagy dolog. Mégis amikor fáradtan
hazaérsz, és ülsz a padon, kicsit telefonoz…nál! És jön a gyerek, hogy segítesz
fára mászni? Akkor szíved szerint mennél ,mert ez a dolgod, de hulla is vagy,
és ekkor jön az önmarcangolás, hogy ezt akartad, végre van gyereked, úgyhogy
kuss és irány horány! Amíg nem volt gyerek, addig mindent megfogadsz, ha lesz,
törlöm a fenekét, körbe ugrálom, egész nap csak lesem a kívánságait. De aztán
jönnek a szürke hétköznapok, amikor kiidegelnek, és lefárasztanak, és azon
agyalsz, hogy ebből az égő házból nincs kijárat…
Amikor megházasodtunk és eldőlt hogy nincs kiút, az nem volt ennyire nehéz,
mert közösen küzdöttünk, mindenki ellen. De most jött két gyerek és közösen
kéne küzdeni mindenki ellen, de igazából a belső problémák elveszik az
energiát, és ez hosszú évekig így lesz.
Na azért nem annyira szar a gyerekes élet, csak momentán most nem tudok egy jót
se mondani :)
Jancsi már napok óta szépen összerendezi a papucsát az ágy mellett, hogy ha fel
kell kelni, meg legyen, na ezzel szembe Julis szanaszét rugdossa, repül, ahova
repül, aztán meg keresi, hogy hol van…
A két gyerek nagyon más karakter, Jancsi nagyon odafigyel mindenre, nézi a
bogarakat, rá csodálkozik a világ dolgaira, gesztikulál. Julis viszont
bambulós, el van a kis világában, nem is veszi észre, hogy mi megy körülötte,
ha hozzá szólsz, nem biztos, hogy el jut az agyáig, hogy hozzá beszélsz.
Mondanám, hogy elvarázsolt, művész lélek, de egyenlőre se a művészet, se a
sport nem az ő asztala.
Okoskodni tud, mint egy politikus, meg kavarni a szart, ja és hazudozni…
Bianka
Viszont összességében mi is változunk, minden változik,
összeszoktunk már valamennyire, Ők is megtanulnak lassan minket, mi is őket.
Hamarabb ismerjük fel azokat a helyzeteket, amikből nem nagyon jövünk ki jól,
ezért inkább azt mondom néha Julisnak, hogy most inkább ne beszégessünk. Az
elején ezt nem mertem, mert nem akartam eltávolítani magamtól és nem akartam
belegázolni a lelkivilágába, de rájöttem, hogy ha felcsesz, és kiabálok vele,
az még rosszabb mindkettőnknek.
Meg szerintem mi is lejjebb higgadtunk, lehet, hogy több mindent viselünk el,
vagy inkább fogadunk el, meg érzelmekben is már sokkal közelebb kerültünk
mindanniyan egymáshoz. Nekem már nem okoz gondot az ölelés. Azt nem mondom,
hogy mindig vágyom rá, de már nem érzek akkora ellenállást. Sokat vitatkozom
Julissal, mert egy nagyon okos kislány egyébként, csak mindig húzza az agyamat.
Pontosan tudja a szabályokat, mert amikor morci vagyok, érdekes módon mindent
meg tud csinálni. De már nem válok Hulkká, mert egy-két mondattal lerendezzük a
dolgokat.
Fejtegetem közben, hogy miért hazudik. Amikor rajta kapomés van rá idp, nem
hagyom annyiban, hanem visszafejtem, hogy miért volt arra szükség. És mikor
eljutunk a megoldásig akkor megbeszéljük, hogy értem, hogy mi volt a helyzet,
de a hazugság ezen nem segít, cserébe elszomorít. Most én sokkal reménytelibb
vagyok, én most – bár látom az aktuális hibákat, gondokat,- nem vagyok
elkeseredett, sőt. Kifejezetten azt érzem, hogy van fény az alagút végén :)