2023.05.28.
Bernát
Jippi hosszúúúú hétvége
Ja… van idő dolgozni, meg dolgozni, Az elmúlt pár nap azzal telt, hogy Bianka
még beteg, fáradt, én viszem a gyerekeket oviba, de mivel sok a meló, Bianka
ment értük.* Mivel Julisnak napallergiával összekötött ekcémás valamije van, ezért
venni kellett neki hosszú ujjú pólókat, amik vékonyak. Addig mi Jancsival
itthon voltunk,** volt egy nagy beszélgetésünk a halálról, de nem tudom mit
fogott fel belőle. Utána füvet nyírtam, meg rotátoroztam a kertet, indulhat a vetegetés.***
Van egy majdnem nyaralónk****, amivel csak a baj van, sok vele a munka, de még
kb. lakhatatlan. Ahova nézek, mindent fel kell újítani, minden elavult, minden
törött, vagy koszos. Most nyárára ezt próbáljuk felújítani, pénz nem számít, mert
az a legkevesebb. Az udvara alakul, már szinte minden tiszta, tervezzük is,
hogy ki építem az öntöző rendszert, és füvesítünk. Ezt csináltuk egész
szombaton, kapálás, takarítás, gally és törmelék hordás.
Bianka
Miről is írjak? – gondoltam naivan, de hát van itt téma,
csak olvasni kell :D
*Betegségem.
Ésszel tudom, hogy nem akarok beteg lenni. Sokkal nagyobb
szívás, mert nem vagyok jól, közérzetileg sem, meg sehogy, fáj valamim, nem
tudok éjjel jól pihenni, amire még a betegség is rátesz, hogy még fáradtabb
vagyok.
De ugyanakkor némi jó is van benne, mert azzal, hogy Bernát bevásárolt, ment a
gyerekekért, engem mentesített ezek
alól. Lelkileg néha nem bátam, hogy 10 perccel hamarabb szabadulok tőlük… Julisnak
különös érzéke van ahhoz, hogy ébredés után egy perccel már az idegeimen
táncoljon.
Azt gondolom, most nagyon tudatosnak kell majd lennem, ha felgyógyulok már
megint végre, hogy TÉNYLEG legyen szabadidőm, TÉNYLEG legyen énidőm, ne
pszihésen használjam a betegséget arra, hogy kicsit békén hagyjanak.
Ez meg, hogy Bernát nagyon sokat dolgozott, és bár hangom nem volt, a takony
áradt belőlem, én mentem a gyerekekért… Király volt. És azt bírom, hogy a
gyerekek olyan kis diszkrétek. Ugye látja, hoy otthon köhögök, trombitálok,
szedem a gyógyszert, meg minde vackot, tudja, hogy beteg vagyok. Beérek az
oviba, próbálnék kb egy benntartott levegővel berohanni és kihozni minden
cuccot, közben ezek ökörködnek a cipőkkel, haladjunk már, erre megérkezik két
anyuka picibabákkal… és akkor Julis megkérdi: Anya, meggyógyultál? – Én meg,
repedt fazék hangon próbálok kipréselni magamból egy kurta igen-t, hogy ne
borzoljam a kedélyeket. Mehetek gyónni, hazudtam.
**Az eredeti tervem az volt, hogy bemegyünk Julisnak venni
egy pár fehér felsőt erre a napallergiás dologra, de mikor odaértünk a
kocsihoz, mondom, lehet beszállni, közben én is nyitottam az anyósülés ajtaját,
hogy bepakoljak. Jancsinak kellene először beszállnia, mindig a járda felőli
oldalon szállnak be és ki. Jancsi sehol. Hát Ő úgy döntött, hogy átmegy a másik
oldalra. Az már az úttest. Igaz, kis utca, csak célforgalom van, de akkor is,
basszus, az egy úttest! Hogy? Soha nem szállítom be és ki arról! Na kész,
eldurrant az agyam. Bernátot hívtam, mert láttam épp hazafelé menni, mikor
indultam a gyerekekért. Mondtam is Jancsinak, hogy ha Apa délutánra itthon marad,
akkor hazaviszem, mert aki nem fogad szót, nem jöhet velem vásárolni. Így is
lett, így Julissal lett egy csajos délutánom.
***Na igen. A kert. Amióta itt élünk, többször is próbálkoztunk
a kerttel, itt is, ott is, de valahogy nem annyira jött be. Hol a kutyák
feküdték ki, hol a nap égette szét, hol a csiga rágta meg… vagy a hangyák. De tavaly…. Huhh… Tavaly nagggggyon durván
bejött pár dolog. Pl a koktélparadicsom. És idén, a tavalyi tapasztalatokból
kiindulva, újra próbálkozunk pár dologgal. És még az év elején nagy erőkkel
terveztem, de most egyáltalán nem bánom, hogy eddig szutyok, hideg idő volt,
mert semmim nem vágyik a kertbe. Sok a munkám bent, és a gyerekek is sok időt
vesznek el. Nem lenne más választásom, minthogy hátravigyem magammal őket, de
akkor oda a flow élmény. Szóval erre kicsitlelkileg is rá kell készülnöm, vagy
ez kétemberes buli. Egyikgyerekezik, másik „énidőzik” a kertben.
****A majdnem nyaralónk a nagyszüleim nyaralója. Annyi idős
voltam, mint most a gyerekek, akkori emlékeim vannak a homokkal és szúrós
gazzal teli, ártéri telekről. Láttam, ahogy felépült a nyaraló, locsoltam ott a
füvet, én is szurkodtam a földbe a kis bokorcsemetéket, amikből az évek során
embermagasságú sövény lett. Majd ugrunk az időben, én férjhez megyek, a
nagyszüleim már csak papíron vannak együtt, és hirtelen már 80 felett vannak, a
nyaralóval senki nem foglalkozik, a folyó is több alkalommal kiáradt, vitte a
sövényt, a csodás füvet, helyette ott maradt a hordalék, és egy csomó akác csemete,
ami az első időkben kiirthatatlannak tűnt. Fent az épületben csoparégi dolgok,
minden dohos, büdös.
Nekem nagyon sok jó emlékem van onnan, és nagyapámnak is mondtam, hogy nem
érdekel, mivel mit csinál, mit ad el, de ehhez a nyaralóhoz nekem komoly
kötődésem van, és mi ezt szívesen átvennénk. Így kezdtünk el ott tevékenykedni.
Bernát erejét, kitartását egyszerűen lenyűgözőnek tartom, hihetetlen az a
munka, amit oda beletesz. Már nem egyszer voltunk ott kitakarítani, én
rendszerint kapálok, gereblyézek, minek hatására az erőm 100%-a fogy el a nap
végére. Így volt ez tegnap is, csak még erre a betegség is bejátszott, időnként
még azért rendesen kiszáradt a torkom és köhögnöm kellett.
Délután, mikor utolsó erőmet használva a hintán ücsörögtünk Bernáttal, a nap
fáradtsága ellenére azt beszéltók meg, hogy ma is megyünk és folytatjuk a
dolgokat. Tervezgettünk, hogy hogyan tennénk rendbe amire nagyon belelkesültem :)
Bernát
Itt a jó kis Vasárnap, ma is dolgozni akartunk, de a tegnapi
karitatív munkám erősen tönkre tette a derekam, és Bianka is kilencig horkolt
(duruzsólt). Ma maximum veteményezni fogunk, mert nem nagyon van energiánk
másra. Hála a helyi csendrendeletnek, ami tiltja a vasárnapi zörgést, kedvenc
szomszédom füvet nyír. Ez még nem is lenne akkora probléma, mert bent vagyok,
nem zavar, de akkora hangerővel hallgatja a kurva hangfalát, hogy a házba is
hallom a dübörgést. Annyira jó, hogy szarunk a másikra, mindenkinek csak az a
lényeg, hogy ő jól érezze magát. És csak reménykedek, hogy estig abba hagyja!
Bianka
A mai napom, amennyire nagy terveim voltak, annyira
semmilyen nem lett. A legnagyobb mutatványom, hogy bár Pünkösd vasárnap van és „Nincs
bót”, azért a kicsik szerencsére nyitva vannak, és bár Bernát ma pincepörköltre
vágyott, döbbenten tapasztaltam, hogy egy fél darab krumplink sincs. Így
elmentem a kisboltba, venni 1 kg krumplit, és sikerült 93
dkg-otösszeválogatnom. Aztán összedobtam azt a pincepörit, de alig vártam, hogy
végezzek és ágynak eshessek.
Azt terveztem, hogy dolgozom kicsit, de végül elaludtam a
székben, így gyorsan átorintálódta maz ágyra. És most este van, de megint hulla
vagyok. Ez a betegség totál kikészít….Brutálisan fáj a nyaki nyirokcsomóm. Meg
van duzzadva és mindenhogy fáj. Nem nagyon lehet vele mit csinálni, mert ennyi
megfázás, meg takony után az a csoda, hogy eddig bírta csórikám, de mostanra
beadta az unalmast, szóval egyre jobban várom, hogy végre teljesen felgyógyuljak.
Más bajom egyébként szinte már nem is lenne, az orrom is kezd rendbejönni, már
kapok levegőt is.
Szóval most megyek is,mindenkinek a legjobbakat, legyetek
jók és egészségesek!
És még ott a Hétfői nap is…