2023.06.08.
Bianka
Megint jól összeszaladt két nap tartalma.
Vasránap konkrétan meghalni nem volt időnk. Délutánra
vendégeket vártunk, a Házas Hétvégés csoportunk jött hozzánk. Bár a csapat már
elég jól összejött és a néhány házaspár egyre jobb kapcsolatot ápol lelkileg,
szóval már elvileg elengedhetnén ezt a nagyon nagy készülődést, valahogy
bennünk megmaradt, hogy mikor bevállalunk egy ilyen alkalmat, akkor valami
nagyot is lépünk. Tervünk mindig sok van, amiket rendszeresen halogatunk is, és
valahogy ezek a nagyobb alkalmak azok, amikre azt érezzük, hogy na arra
összeszedjük magunkat és megugorjuk a következő lépést a tervek
megvalósításában. Így volt ez most is az előtérrel, amit fűszerezett az is,
hogy időnként nem tudtuk eldönteni, ki betegebb, így mindig a pillanatyi állapotunk
határozta meg, hogy ki hoz a másiknak neocitránt, vagy egy kanál mézet….
A tervek megvalósítás jól sikerült, igaz, dolgoztunk két
napig vele, Bernát kint, én bent. Nem nagyon mentünk egymás agyára. A vendégség
nagyon jól sikerült, tartalmas volt és megint nagy öröm volt együtt tudni ezt a
csapatot. Jól bele is lendültünk a beszélgetésbe, a vacsorába is, hogy redesen
8 körül, (után) indultunk a gyerekekért, aki Eszti mamánál már lefürödve,
pizsamában vártak minket.
Azt beszéltük, hogy na most kellene még két nap nélkülük, és
akor talán pihennénk is.
A nap anyáknapja része volt mindenkinek a legfájóbb pont,
nem volt család, akinél ez jól sikerült volna. Volt, akinek a kamasz lányai
elutaztak, másnak meg nem jött a lánya, az anyukájához meg Ő nem tudott menni, és
persze nekünk sem volt egy percünk sem, hogy körbemenjünk a gyerekekkel a
mamákhoz, dédikhez…. és ezeket nem kalkuláltuk bele akkor, mikor rámondtuk az
áment erre a napra.
Nekem nem voltak hiú ábrándjaim, hogy bármi értelmeset tudunk tenni anyáknapja
ügyben vasárnap, és ez be is igazolódott, mert olyan feszített tempót
diktáltunk magunknak egész nap, hogy gyakorlatilag a vendégek érkezése
pillanatában fejeztem be az utolsó simításokat az ételekkel.
Hosszú hétvége volt, az biztos.
Hétfőre nem történt semmi változás, a tervek maradtak,
Jancsit oviba, Juliskát a dokihoz vittem, vállalva, hogy akár ki is nevet az
ótvar miatt. Annyi mondjuk jó volt, hogy ránézett a bőrére tüzetesebben és
javasolt egy termékcsaládot. Az ótvarnak gondolt valami az nem ótvar,
legalábbis egyelőre totál nem úgy néz ki, de én is belátom, jobb volt, hogy a
doki mondja rá, hogy mivel van dolgunk.
Így ma is egy gyerek boldogított, mondjam, hogy mennyit dolgoztam? Ráadásul
9:30-ig vártunk a rendelés kezdésére, majd kaptunk időpontot 12:50-re. Délelőtt
valamennyit dolgoztam, de egyfolytában szóval tartott, mondta, kérdezett, én
meg próbáltam csitítgatni, ugyanis Bernát a szétdolgozott 2 nap után olyan
beteg és hulla lett, hogy szinte egész nap csak feküdt, aludt, vagy minimum fél
álomban volt. Rá is fér, szegényem jól kivan.
Szóval vártam, hogy mehessünk Jancsiért, összeszedtem Julist és elindultunk.
Bementünk a boltba, vettünk innivalót, majd megirányoztuk a dédiékhez közel eső
játszóteret, kicsábítottam a mamát is oda, szóval Vele is beszélgettem, a
gyerekek is játszottak, Jancsi megtanulta a hintával lökni magát.
Fél 7-re értünk haza, addig hagytuk apucit aludni, pihenni, utána viszont
menthetetlenül megtáadtuk a kérót, és nekiálltunk vacsorázni.
Holnap mindenkinek ovi, hála Istennek!