2023.06.02.
Jancsi: Apuci, Neked mi volt a jeled? Pókember?
Bernát: Nem… Halacska!
Jancsi: Halacska? Akkor Nono voltál?
Bianka
Tegnap írtunk? Nem? Jajj, már nem is tudom. Olyan gyorsan
telnek a napok, hogy mire észbekapok, egyetemre megy ez a két gyerök…
Ma Bernát megmentette a reggelemet. Épp kezdtem összeszedni
magam, de nagyon durván nem akartam, mikor mondta, hogy akkor elvisz a kölköket
oviba, csak akkor csináljak reggelit.
Örömmel! Gondoltam és így is lett. Aztán egyszercsak délután lett, annyit rohantam,
dolgotam, rendezkedtem, hogy azon kaptam magam, hogy már a gyerekekért megyek
az oviba.
A napunk egész jól telt, most nagyon élem ezeket az új
felfedezéseket és megtapasztalásokat és közben keresem az egyensúlyt abban,
hogy a gyerekeknek is jó legyen és nekem is és egyiket se rendeljem alá a
másiknak.
Aztán végül nem is töltöttem fel még azt sem, amit írtam,
mert most egy pár napja elég húzós tempó van… munka, amikor csak lehet.
Bernátnak abból a szempontból „könnyebb”, hogy elmegy itthonról dolgozni. És
mikor hazatér, akkor már pihi van, vagy legalábbis szabad foglalkozás, Ha
dolgozik, úgy is, jó, ha nem dolgozik, úgy is jó. De én így, hogy itthn
dolgozom, állandóan mérlegelek, nem csaka két munka közt, hogy melyik a
fontosabb, hanem az otthon szintentartása és egyéb itthoni teendők, és a munka
közt, meg néha a munka és a gyerekek közt. És helyzetfüggő, hogy mikor melyik
nyer, de ha nem a munka nyer, attól azt meg kell csinálni és mikor csinálom,
meg? Éjszaka, mikor a kölkök már alszanak, indítunk valami filmet, sorozatot és
én dolgozom közben, mert a futár nem vár, a csomag nem csomagolja be magát…
Szóval mire mindent befejeztem, olyan hulla fáradt lettem, hogy már nem írtam
többet, félbe maradt…
Bernát
Sok a munka, keresni kell a pézt! Kicsit elmaradtunk az
írással, de mivel Bianka este még dolgozik, én meg már fáradt vagyok és
pihenek, nem mindig van erőnk.
Igazából minden nap írhatnánk egy joker mondatot, hogy melyik büdös kölök
cseszett fel ma, de erre a kutya se kíváncsi.
Tegnap ültem kint, este vacsi előtt a hintán és oda ült mellém az a kis lökött
Jancsi. Nem is nagyon figyeltem rá, mert játszottak, elvoltak én meg végre
telefonoztam egy kicsit. Majd azt veszem észre, hogy ahogy ül mellettem egy
méterre, közelebb csúszik… nincs ebben semmi fura, de aztán még közelebb
csúszik, és érzem, hogy furán sandít rám, hogy figyelek-e. De én nem néztem rá,
csak ki nyúltam, át karoltam és oda húztam magam mellé. Jancsi odadőlt hozzám
és kérdezett valami fontosat, és hintáztunk együtt, persze Julis felismerve a helyzetet,
azonnal jött és ő is odaült a hintára, de kicsit önző módon most nem ültünk
arrébb és őt nem öleltem át, ez most a mi kettőnk pillanata volt.
Jancsinak egyébként változik a feje, az a kis golyó fejű kisgyerek elkezdett
nyúlni, változik az arca, persze ezt nehéz észre venni ,mert minden nap látjuk,
de alakul!
Ma reggel Julis nem pisilt be, napok óta mondogatja, hogy nem fog, és sajnos
mindig becsorog, és bár nem szidjuk le, de azért elmondjuk, hogy ez nem igazán
jó így. Ott az öccse, aki idén még nem pisilt be, max körbe hugyozta a fürdőszobát,
de az más. J
Most épp hatalmas égzengés van, esik. Ez azért is jó, mert megyünk kb. egy óra
múlva a gyerekekért, és ballagási buliba megyünk. Nem tudom, hogy lesz ez így,
de hajrá…
Ballagási ajándék
Amióta nagy a család, mindig kell venni valakinek valamit,
most két lány ballag, az egyik pénzt kért, mert ő szeretné megvenni a
tanszereit, táska, tolltartó és egyéb, nincs is ezzel semmi gond, de oké, mennyi
pénzt adjunk, … nem egyszerű, és ráadásul ő még gyerek, azért, mert viszel egy
borítékot, attól még nem lesz öröm, azért valami kis játékot vinni kell, mégis
csak gyerek.
DE a másik lánynál meg a boríték nem játszik, de mit vegyünk? Az sem egyszerű.
Bianka
Ma az ovi után így a nyakamba vettem a várost, - na jó,
azért annyira nem. Elég célirányosan mentem, miután egyeztettem az egyik
anyukával, azért nagy ívben kirajzolódott egy kics csomagocska, ami kb lefedte
azt az összeget, amit szerettünk volna. Egyébként is szeretem a kis apró
bizbaszokat, így nem esett nehezemre csajos dolgokat válogatni egy
írószeres-irodaszeres-kreatívkellékes nagyáruházban. Persze nem bírtam ki,
szinte láttam magam előtt Julis sóvárgó tekintetét, így pár apróságot vettem az
enyémeknek is. :)
Bernát
Mivel mindenki jól van itthon, és senki nem beteg, ezért a
kan kutyánk, mondta be az unalmast. Pont tíz éves és most elkezdett köhögni,
meg nem enni, meg elég furán venni a levegőt… persze Bianka azonnal orvoshoz is
vitte, kifizetett egy valag pénzt, de a kutya nincs túl jól. Szerintem érzi az
univerzun, hogy hopp, Bernátéknál beállt az unalom, kéne valami felfordulás…
Bianka
11 éve van állatunk. Előtte mindig csak úgy volt állatom,
hogy nagyszüleimné, meg otthon anyával, és hiába volt a macskánk, vagy a kutyám
nekem dedikálva, azért az eltartók mégis a felmenőim voltak. Mikor az első kutyánkat, az ordast megvettük, még egy kis kétség volt is bennem, hogy kész
vagyok én egy életre vigyázni? Etetni, itatni, gondoskodni róla? És döbbenet,
hogy a 11 év alatt nem rontottunk el hatalmas dolgokat.
Jelenleg 5 állatunk van. Nagy az összhang köztem és köztük. A macskákkal is, de
a kutyákkal még jobban. Látom a járásukról, a nézésükről, ha valami nem oké. És
most a kan kutyánk nem oké. Rettegtem attól, hogy valami hiba folytán a
szívférgességgel kell szembenéznünk, és hiába volt eddig minden óvatosságom. De
hála Istennek, az nincs. De akkor mi? Kapott gyógyszert. azt adagolom neki
rendesen, de alig eszik.
Az állatorvos sosem esik jól anyagilag. De ezt a kört most még nagyon olcsón
megúsztuk. A valag pénz még nem itt kezdődik és nagyon remélem, hogy a bogyók
meghozzák a hatást és a kan kutyánk meggyógyul és nem kell dokihoz járnunk,
mert az előbb-utóbb tényleg valag pénzbe fog kerülni.
Nem mellesleg az ordas 11, a kan 10 éves, a macskáink is ugyanennyik,
szóval hamarosan majd szembe kell néznem pár fájdalmas veszteséggel, amitől már
előre rettegek. Tudja az ember, hogy amikor kutyát, macskát vállal, akkor az
mivel jár, de mikor magamhoz veszek egy pár hetes, vagy pár hónapos jószágot, az
a tizenpár év annyira messzinek tűnik. És most meg majd hirtelen köszönt ránk
egymás után mind, és én azokba eléggé bele fogok halni. De ez az élet rendje.
Még nem erre fókuszálok, hanem örülök minden napnak, amikor itt vannak velem.
Bernát
Visszatérve a programokra, a hétvégénk is mozgalmas lesz, ma
ballagás, holnap ballagás, majd egy újab baráti buli, a kölkök deportálva
lesznek szombat délutántól vasárnap estig, tehát lesz rá esély, hogy egy kicsit
össze szedjük magunkat.
Itthon is dolgozni kéne, falaznom, vakolnom, és minden mást is kéne, tele az
udvar feladattal.
De szerintem nem fogok előrébb haladni, ez most egy bulis hétvége lesz, így is
a szokásos, mosás, takarítás, fűnyírás, vinni fogja a köztes időt. Talán lesz
még idő egy kis palántázásra, de majd látjuk.
Bianka jól van, de azért most is alszik, ez a sok munka azért leszívja az
energiáit, pedig lassan keltenem kéne, de hát olyan mélyen alszik, mint egy
bányász medve! Pedig kell az idő az elkészüléshez, szerintem fürödni is akar,
akkor még mire belövi a haját, felöltözik, jön a hiszti, hogy a melltartó nem
passzol a cipőhöz, és újra átöltözik… Én meg fel veszek egy pólót, egy rövidgatyát,
meg egy papucsot és go. :)
Medencés partyba megyünk, mibe menjek, öltöny nyakkendő??
Ja medence! Dolgoztam pár napja gazdagéknál, ahol volt medence, gondoltam is,
mivel dög meleg van, be ugrok és csobbanok egyet.
És végre teljesült a vágyálmom, a Jó Isten megadja amit kérsz! A házi néni becsobbant
a vízbe és meg kérdezte, hogy nincs-e kedvem nekem is beugrani? hát aki látot
már pornó filmet, azt tudja, hogy megy ez, de volt egy kis probléma… ezt a
filmet ne a tini kategóriába keressétek, sőt nem is a háziasszony, vagy a Milf,
sajnos ez már a Granny kategóriába csúszna! :(
A Jó Istennel valami félreértésünk van, a korosztályt egy jó húsz évvel
elszúrta, ugyanis a drága mama már erőssen a hatvanat taposta, és most nem Stiffler
mamájára gondolok, hanem egy olyan igazi mamára… No ez se jött össze J
ÉBRESZTŐŐŐŐ!!!
Bianka
Drága Bernátom elfelejti, hogy én is jóban vagyok Istennel
:D
Na de visszatérve a mai napra, a buli nagyon hangulatosra
sikerült, a gyerekek is nagyon jól érezték magukat, biztosan lesz visszhangja
még egy ideig :) A feldolgozás ilyenkor napokig megy, néha még hetek múlva is
visszakérdeznek részletekre. Julis kicsit távolságtartó, amit én meg is értek
és nem is nagyon bánok, de azért a buli közepére, végére mindig feloldódik és
bizom benne, hogy ennyi jó fej, mosolygós ember közt azt érzi, hogy szeretve
van. Hozzám most is sokszor visszacsekkolt, aztán ment tovább. A medencében büszkén
mutatta a tudományát, ami annyi volt, hogy befogta az orrát és lemerült
annyira, hogy a szeme még kint volt :D De nagyon nagyon megdicsértük, mindenki
nagyon örült a teljesítményének és el voltunk ájulva, milyen bátor ez a lány.
Jancsi meg megmutatta hogyan úszik :D = megy a vízben, és valahogy tempózik a
kezével :D Állati vicces, ahogy azt hiszi, úszik :D
Az elején volt egy megijedése, még nem sokan voltak a
medencében, és a szélétől jó méterre szerintem kicsúszott a lába, elbuggyant,
próbált úszni, de ugye nem tud, és próbálta volna letenni a lábát is, de az meg
nem ment. Közben haladt a széle felé és megfogta, nem lett gond, picit köhögött…
utána eléggé a szélén volt, bármit csinált, azonnal fogta a medence szélét.
Akkor szóltam Bernátnak, hogy irány orientálódjon befelé, mert ez így nem lesz
jó. Ott voltam, nem ilyedtem meg, sőt, őszintén kicsit nem bántam, hogy az a
fenenagy bátorsága kicsit alább hagy, mert azt gondolom, ennek a nulla
veszélyérzetnek nem lenne jó vége.
Én imádom a vizet. Nem hiszek a reinkarnációban, de ha hinném, hogy volt előző
életem, tuti valami viziállat lettem volna előző életemben. Egész nap tudok
vízben lenni, jól úszom, de a víz komoly dolog. Nem lehet bármit megcsinálni,
nem lehet óvatlannak lenni, mert egy pillanat alatt ott van a baj. És Jancsinak
a bizalma felénk 100%, ez nem kétség. Viszont a víz felé is. És az nem baj,
hogy imádja a vizet, de az igen, ha óvatlan. Szóval nem bánom, hogy kicsit mást
is tapasztalt ma.
Az mondjuk nem volt kétség, hogy ha nem éri el a szélét, ruhástól beugrom…
viszont annak örülök, hogy az ösztönei nagyon jól működtek. Furcsán vegyes
érzelmek cikáztak bennem abban a pár pillanatban: ijedtség, félelem, kíváncsiság,
nyugalom, büszkeség, féltés. Mindez pár másodperc alatt.
Ez az egy momentum volt, amikor kizökkentem egy kicsit.
És volt egy másik, ami elgondolkodtatott. Ugye sok gyerek volt, a legidősebbek
most fejezik be az első osztályt, a sorban visszafelé pedig Jancsi a
legfiatalabb. A trambulinban ugrálva lökdösték egymást, és többször
észrevettük, hogy Jancsi az egyik kisfiút teljes erővel, két kézzel ellöki.
Rászültam egyszer, hogy ezt nem. De újra megtörtént, akkor szóltam újra, hogy
ha még egyszer ezt látom, ki kell jönnie onnan. És persze újra megtörtént, így
kihívtam a trambulinból.
Ott a szülőkkel tanakodtunk a miérteken, meg a megoldásokon, hogy mi a jobb,
benne hagyni őket, oldják meg, de akkor oda-vissza lökdösik egymást, vagy mi a
jobb?
Mert mikor Jancsi kijött, akkor kérdeztem tőle, hogy miért lökdöste a fiút.
Persze az első válasza az volt, hogy nem lökdösöm…. ami nekem nem elég, mert
ugye már lökdöste. Végül kiderült, hogy a fiú el akarta kapni, ami Jancsinak
nem tetszett és azt akarta, hogy hagyja békén.
Ismét megbeszéltem vele, hogy a lökdösődés, verekedés nem pálya. Szóljon neki,
hogy hagyja békén, és ha nem hagyja, akkor szóljon egy felnőttnek. Azt hiszem,
ilyen témában még lesz pár körünk.
Most viszont elteszem magam holnapra, a legjobbakat
mindenkinek :)