2023.06.04.
Bernát
Új nap, új nyeremény, új buli :)
Ma öcséméknél lesz kerti party, de csak délután, most reggelizünk, közbe már
megy a mosógép, mossa a pisis ruhákat. Julis már két napja nem pisilt a
pelenkába, amiért jár a csoki, kávé, boldogság, meg minden. Viszont pénteken
úgy jöttünk el az oviból, hogy Julis, bár a déli alvás előtt volt wc-n, és rá
negyed órára megint, de mire ébresztő volt, telepisilta az ágyat. Valami
változik, nagyon örülünk, hogy otthon már kétszer nem volt, reméljük ez javulni
fog.
A tegnapi buli jól sikerült, találkoztunk egy-két ritkán látott rokonnal,
ettünk fincsi pörköltett, (be is zabáltam) és volt rengeteg finom süti. Volt
pár kis szarosm akik azt hitték, hogy tudnak focizni, ezért megmutattam nekik
papucsban, hogy hogyan kell cselezni, (én a nagy focista) mondjuk a bokám
kicsit megfájdult… :) Fura volt, hogy bár én fociztam, meg a medencében
játszottam a gyerekekkel, a szülők jó része nem igazán foglalkozott velük, elvoltak,
beszélgettek, iszogattak.
Bianka
Kicsit zura lett ez a két nap, én nagyon vártam ezeket a
bulikat. Azt is szeretem, mikor mihozzánk jönnek és menni is szeretek, az meg
különösen jó, hogy a gyerekek is jól elvannak ilyenkor.
A szombati buli egy újabb kör volt, amit szintén vártunk :) Jó hangulat volt,
családias hangulat, finom kajcsik, sütik, és a végén a bónusz: Eszti mama
elvitte a gyerekeket. Tudom, hogy a Sógornőmék szívüket-lelküket kitették a
buliért, és nagyon hálás is vagyok nekik, mégis a napom csúcspontja az volt,
mikor hazaérve leültem az ágy szélére a CSENDBEN.
Nemsoká megérkezett Bernát is…. éééééssss…. Indítottuk a sorozatunkat, majd
ruhát hajtogattam, és válogattam, majd ÁGYBAN vacsoráztunk :) Jó volt a csend,
a nyugalom, hogy nem szól ötmásodpercenként, hogy anyaaaaaaaaaaaa!.....
Bár egyébként nagyon élem most ezeket az új irányokat az életemben, amikről pár
nappak ezelőtt írtam, az önazonosság, meg a tudatosság. Valahogy egy nagyfokú
szabadságot élek meg most ezekkel kapcsolatban, ami összehatásra úgy néz ki,
hogy bátrabban küldöm el a gyereket, hogy hagyjon békén, mert most
beszélgetünk, ezáltal kisebb rajtam a nyomás, minek következtében jobban
elviselem, amikor rajtam lóg és bármi okból a közelemben van.
A szichológusnél felkerült témába a betegségem. Említettem,
hogy csodával határos módon senki nem kapta el ezt most. Kérdezte, hogy hogyan
sikerült ez? Mondtam, hogy szinte hermetikusan elzártam magam tőlük. Nem ettünk
egy asztalnál, Bernát mindig behozta kistányéron a kajámat. Nem kontaktáltamm
annyit velük, Bernát hozta-vitte őket, tehát a kocsiban sem voltunk összezárva.
Erre megkérdezte, hogy én hogyan éltem meg ezt a „szabadságot”. Hát lb egyből
rávágtam, hogy jól. A betegséggel járó szenvedést leszámítva tetszett a
szabadság a gyerekektől.
És már a pszichológus előtt is összeraktam ezt a gondolatsort, hogy nehogy én
generáljam magamnak a betegséget azért, hogy távolságot tudjak tartani. De
szerintem ezt is említettem már a napokban.
A betegségből már csak nagyon minimális tünetem van.
Reggelente egy nagyobb, kiadósabb orrfújás, meg egy köhögés. És egész napra kb
letudva. Tiszta légutak, meg minden. Micsoda szabadság! A torkom kicsit néha
kiszárad, erre iszogatok vizet. De a lényeg, hogy szerintem megint kb 90%-on
vagyok. Ha nem 95…
Na és akkor most van az a pillanat, amikor észnél kell lenni.
Vitaminok ezerrel, nem túlterhelni magam, nem menni „veszélyes” közegbe,
ÉS!!!!! tudatosan alakítani az életemet, az időmet, a programjaimat, hogy
legyen „én-időnk”, „mi-időnk” Bernáttal, hogy ne legyen akkora sóvárgásom a
gyerekek nélküi állapotra.
Ez a másfél nap nagyon kellett. Még azt kellene
megtanulnunk, hogy hogyan szívjuk fel magunkat a rendelkezésre álló idő alatt annyira,
hogy bírjuk a következő etapot. Mert pl most is volt egy Házas Hétvégés
délutánunk, gyerekek az Eszti mamánál, és mi az alkalom után mentünk értük. A
kocsiba beülve égyen indultunk haza, dunáltak egyfolytában, de mi is
beszélgettünk volna.
A Házas Hétvégének az egyik legjobb hatása az, hogy amikor részt veszünk egy
délutánon, vagy bármilyen alkalmon, az mindig inspirál minket. Sokat beszélgetünk
róla még utána, van, hogy még napokkal később is jönnek gondolatok, amiket
szintén megbeszélünk és ugye mondanom sem kell, hogy számunkra a beszélgetés
egy kiváló alkalom a kapcsolódásra. És most ebbe beszéltek bele a gyerekek
egyfolytában. És akkor jön a kérdés: melyik a fontosabb? Az, hogy a gyerek
ötödkére is elmondja, hogy voltak a játszótéren, és ezt ötödjére is lelkesen
ragáljuk le, vagy az, hogy még beszélgessünk kicsit és MI kapcsolódjunk
Bernáttal, mert arra nagyon nagy szükség van.
Végül a kettő közt maradtunk. Meg is hallgattuk őket, le is reagáltuk, de azt,
hogy ötödjáre is elmondják, abban már nem voltunk partnerek, hanem
beszélgettünk tovább. Ők pedig énekelni kezdtek.
Jó néhány dolgot kell még megtanulnunk és gatyába ráznunk.
9. hónapja vagyunk együtt a gyerekekkel és még nem tudatosult bennük, hogy itt
négyen lakunk és ha elmegyünk itthonról, bezárjuk a házat, és amikor jövünk
haza, ki kell nyitni. Neeeem… Ők előre szaladnak és elkezdik rángatni az ajtót…
Időnként, ha utolérem őket, már előre szólok: Nem rángatod!!!!! Zárva van!!!
De nem értem akkor sem, hogy ez hogy nem megy be.
És a kedvencem esténként: Lemegy az esti szeánsz, fürdés,
öltözés, krémezés, mese. Oké, mindenki szeret mindenkit, jó éjszakát…. Julis
tornázik, balettozik össze-vissza, rászólok egyszer, kétszer, már emelem a
hangom, kezd a türelmem fogyni, rászólok újra, hogy elég legyen most már,
csukjad be a szemed, alvás van… és akkor mit mond? Anya, fáradt vagyok…. –
Akkor mi a f*szért nem alszol? it tornázol még??????? – gondolom magamban,
miközben gondolatban a Holdba dobom… és csak kedvesen azt mondom, bizony,
mindenki fáradt, ezért kell szépen becsukni a szemed és aludni.
Végre alvás van, befejezem ezt a sort és most, így vasárnap
este megengedem magamnak, hogy ne dolgozzak :D