2023.06.05.
Bernát
Ma ülök a hintán, a szép hosszú hintán, fel és le, ugyanis a
lábam löki a hintát… :)
Jancsi odaül mellém és végig simítja a hátam, és aztán még egyszer. Megkérdeztem,
hogy mit csinált?, mondta, hogy megsimogatott, kérdeztem, hogy ez jó, hogy
simogatjuk egymást?
Igen, ez jó érzés. Mondom Jancsinak, akkor simogassa meg Julist is a homokozóban,
mert neki is biztos jól esne. Oda is ment, de azért csak két simítást kapott és
vége.
Bianka
Muszáj új mederbe terelni az életem, mert káosz van.
Soha nem voltam rendes. Nem vagyok büszke rá, inkább arról
vannak emlékeim, hogy a szennyeseimet nem vittem ki, a játékaim szanaszét
hevernek. Hogy ezt a szüleim mondták-e, hogy pakoljak, vagy nem, arra nem
emlékszem, de a rendetlensgre igen és arra is, hogy mikor már akkora voltam,
hogy felfogtam ennek a súlyát, akkor égett is a pofám miatta, ezért kb soha nem
volt nálam vendég, osztálybuli, barátnők, meg ilyenek. Nagyon nagyon ritkán
kaptam össze magam, hogy vendéget tudjak fogadni, de az már inkább a tizensok
éves koromra tehető, amikor a hiúság és a fiúk fontosabbak lettek, így muszáj
volt időnként megemberelnem magam.
Csodálattal vegyes utálat van bennem azok iránt, akiknél
mindig rend van, és ha véletlen összefutunk az utcán, és behívnak egy kávéra, -
vagyis váratlanul érkezem, - Nála akkor is rend van… Érted? Rend van nála úgy,
hogy nem várt vedéget…
Ez az egyik vágyam. Hogy mindig olyan legyen az otthonunk,
hogy bármikor be tudjak invitálni valakit egy pohár üdítőre úgy, hogy nem kell
égnem a rendetlenség miatt.
Néha sikerül egy elfogadható állapotot fenntartani, néha meg esélytelennek
látom. Az is igaz, hogy a sok cucc + kicsi ház nem túl jó kombó, és ezt napi
szinten tapasztalom.
Volt egy időszak pár éve, amit azóta is emlegetek. Bernát
akkor még egy nagy cégnél dolgozott, reggel 7-re járt minden nap. Az elején
mindig visszafeküdtem, mikor dolgozni indult, de aztán egyszer megembereltem
magam és Vele keltem, öltöztem és álltam neki a napi rutinnak. Mikor gél
7-körül elindult, és betettem egy mosást, vagy mosogatást, letöröltem egy
polcot, vagy ablakot, elpakoltam mindent, ami rumlihatást kelt, felmostam,
készítettem egy kávét és ahogy a felmosással haladtam kifelé, vittem a kávémat
és a Bibliámat, kiültem a hintára, majd olvastam 10-15 percet, Kis elmélkedés
után beentem a rendes, tiszta lakásba és pontban 8-kor nekiálltam dolgozni.
Tudod, milyen idszak volt ez? Egy ÁLOM! Jó érzés volt itthon lenni, rendezett
voltam és kiegyensúlyozott és nagyon szerettem ezt.
Na ez most nincs. De már jeleztem Bernátnak, hogy kell
valami hasonló rendszer, mert megőrülök. Mindig az az érzésem, hogy egy
hadsereg lakik itt. Annyi tányér, pohár, evőeszköz, ruha fogy napi szinten,
hogy térülök-fordulok és már megint minden tele van, mindent ellep a
rendetlenség.
Frusztrál, hogy minden nap, minden percben legalább 4 dolog lóg a nyakamon,
amit csinálnom kellene kb azonnal, és ha 8 karú polip lennék és egyszerre
csinálnék mindent, az sem lenne elég. Nehéz, hogy állandóan priorizálnom kell:
egyik munka, vagy a másik? Munka, vagy férj? Munka, vagy gyerek? Gyerek, vagy
férj? Munka, vagy takarítás? Takarítás, vagy főzés? Pihenés, vagy blog?
Lazítás, vagy alvás?
Hol az egyik győz, hol a másik. De mindig azt érzem, tüzet oltok. És akkor még
az énidő, a mi időnk, a család, a barátok, ….? Hát igen… csak egy nagy
kérdőjel.
Szóval valahogy vissza kell állnom egy még szigorúbb rendszerbe. Lehet, hogy
emiatt kicsit már Sheldon Cooper leszek, aki bármennyire is asperger-es
tüneteket mutat, hivatalosan nem az, vagy Shaun Murphy, a csodadoki, aki a
sorozat szerint is autista és savant-szindrómás. A lényeg, hogy mindketten
eléggé kényszeresek, ragaszkodnak a saját kis megszokott dolgaikhoz és ha valaki,
vagy valami kibillenti őket a rendszerükből, az felér egy katasztrófával. Na kb
ilyen komolysággal kell a még szigorúbb rendszert tartanom ahhoz, hogy a másik
oldalon egy nagyobb szabadásgot tudjak megélni.
Hejjj, de fura ez. De azért van benne logika, nem? De! Egy! (Besenyő Pista bácsi)
Ezért megbeszéltük Bernáttal, hogy ha csak lehet, Ő viszi a
gyerekeket reggel. Addig én elindítok egy mosogatást, mosást, felmosok,
reggelit készítek. És ha elérek egy szintet, akkor azt fenntartani könnyebb.
Bernát mindenben partner, amiben azt látja, hogy segíteni tud nekem.
Nagyon dolgozom kell és tudok is itthon, ha nem szakítanak
félbe ötpercenként. Bármelyik részét is csinálom a munkámnak, képtelen vagyok
haladni, ha nincs elég időm egyben.Ésazzal, hogy mindig felpattogok mindenért,
meg rohangálok erre-arra, az épp mindenre jó, csak dolgozni nem.
Vissza kell álli arra, hogy reggel mindent megcsinálok, aztán húzzon el
mindenki és legyen időm dolgozni.
Bernát
Nekem nem esik nehezemre Biankát támogatni, ha valami
eszement baromságot akar, akkor is mondom neki, hogy csinálja, és vagy bejön,
vagy nem. :) Szóval most még jobban rá kapcsolok indul a szuper apu program!!!
Reggel a fésülésen kívül mindent intézek, és délután én megyek értük, és
megyünk a játszóra ahova meglepetésből viszem a rollerjeiket amivel a
nagyfocipályán tudnak játszani, és ők le se szarjákmertőkhintázniakarnakHOGYAJÓÉDESANYUCITOKATTIKISHÁLÁTLANDÖGÖK.
And World Písz
Szóval ma voltunk délután a játszón és kicsit rollereztek a páéyán, aztán sokat
hintáztak, és végül mászóka, csúzda, és fej fölött kapaszkodós átmászás apa
segítségével…
De a vége felé Julis elkezdett hisztizni, hogy neki rágó kell, Jancsi meg, hogy
ő focista akar lenni hozzak labdát… végül már mindenki nyavajgott valamiért.
Itt jegyezném meg, hogy a fekete szoptatós melltartó egy szét kopott pólón nem
takarja a melbinbót, kedves anyuka, és meg is köszönném, de anyuka elég nyúzott
álapotban volt.
Siettünk haza, mert még öcséméknél locsolni kellett a paradicsom palántát,
analóg, manuális módon. Nekik még nincs öntöző rendszerük …
A hétvégén pasikörben, egy mély, baráti beszélgetésen felmerültek szexuális
kérdések, ki hol találkozott elsőnek ezzel a témával, hol szembesült, hogy ez
már szembe sűlt. :) És két dolog akadt meg az agyamban, az egyik, hogy a
legtöbb szexuális zaklatás, családon belül, vagy közeli baráttól jön (magyar
statisztika). A másik egy történet, mordorból, hogy egy négy éves kislánynál
orvosi vizsgálat alatt megállapították hogy meg erőszakolták. De mivel öt férfi
tartózkodott a házban, nem lehetett bizonyítani, hogy ki volt az elkövető…!
1. Ha öt, azaz velem együtt négy férfi van a házamban és köztük van a hunyó,
akkor az a négy ember halott! Mi az, hogy nem derült ki???? És nem tudom,
mekkora lehet a házuk, gyanítom, hogy nem egy kétszintes villa, 26
hálószobával, de akkor hol voltak a szülők??? A másik, én elnézegetem a kb 16
éves hiányos öltözetű kislányokat, akik ki vannak kenve-fenve, és igen úgy
nézek rá, hogy de elkapnám. Vannak 16 évesen akkora mellű lányok, hogy még nem
is fogtam akkorát. DE egy négy éves? Ebben az életkorban szinte még az is
mindegy, hogy fiú vagy lány, mert kb. egy masni a különbség. Mi a francot eszik
egy ekkora gyereken? Akár egy zsák krupli. És felháborító, megdöbbentő,
mennyien éltek át valami féle zaklatást gyerek, vagy tini korban!!!!
És akkor jár az ember agya, hogy hogyan védekezzen, ez ellen?
Most voltunk egy bulin, és ott volt medence, kis fiúk, kis lányok, vegyesen, és
három apuci, köztük én is. Önfeledt pancsolás volt, fel se merűltek hasonló
kérdések, dobáltunk mindenkit, fiút lányt.
De amikor barátoknál voltunk, több gyerekes család apa, és Jancsi megszólalt,
hogy kakilni kell, és automatán vitte a vécére, és intézte. Fel se merültek efféle
problémák.
Bianka
Én sokszor bele sem gondolok ezekbe. Egyszerűen nem tudok
azzal az a fejjel gondolkodni, hogy akinek olyan hajlamai vannak, gyakorlatilag
soha nem áll le, és minden egyes alkalom csak újabb lehetőség a számára. Nagyon
örülök, hogy ilyen biztonságos környezetben vagyunk, hogy nekünk nem kell
számolni és tartani ilyenektől. Hozzáteszem, a vendégek egy részét és nem nagyon
ismertem közelebbről, de a rokonaink számomra garancia arra, hogy Ők jöl
megszűrik, kit engednek a házukba. AZ mondjuk biztos, hogy ha a gyerekeimre
valaki csak ferde szemmel mer nézni, az jó lesz ha megjegyzi a nemes pillanatot,
mert akkor ézett utoljára.
Benát
Tavaly voltak egy hetet az unoka öcsém és hugi Timi és Tomi.
Akkor még kisebbek voltak, ugye, gond nélkül fürödtek, hozzáteszem, hogy ön
állóan, tehát nem igazán kellett segíteni nekik. Nem voltak szégyenlősők, majd
megjött a kereszt fiam, aki bár külön fürdött, mert hát hárman-négyen már egy
zuhanyba még gyerekből is sok. De rajta láttam, amikor mondtam, hogy lehet vetkőzni,
ő elkezdet toporogni és nem tudta, hova menjen, addigra a tesója már rég ledobott
mindent. Mondtam neki hogy már fojik a víz menjen be a fürdőbe ott vetközzön le
és mehet a zuhany alá. És így is volt, neki már fura lehetett ez a szitu, lehet,
hogy a hely volt idegen, de így rövidre zártuk a dolgot, ne legyen kellemetlen
senkinek.
Ezen a beszélgetésen, amit fentebb említettem, egy apuka panaszolta, hogy a
vélhetően kamasz lánya, amikor apuka meg akarta simogatni, akkor nagyon
elutasította, hogy ne simogassál, és hogy most már oda jutottak, hogy agyerekek
a saját szobájukba öltöznek, és becsukják az ajtót is. De szerintem ez így
normális, minden kornak meg van a maga érési szintje, majd idővel ez is
változni fog.
Mi még a gyerekek előtt öltözködünk, néha jönnek is a fura mondatok, Apának
Nagy kukija van! (ez pl. igaz) Anyucinak
szép feneke van, és ezt fennhangon, az udvaron is lehet mondani! :D
Bianka
Én sokkal kényelmetlenebbül érzem maga a gyerekek előtt
tudom, hogy ezzel is tanulnak, tapasztalnak és az, ahogyan most mi viselkedünk
akár külön, akár párként, az jelentősen befolyásolja majd az Ő életüket is
ilyen téren.
Sport
Jancsi nekifutásból eltalálja biztosan a labdát és kb. arra
is megy, ahová szeretné, ügyesen rollerezik, löki magát, és utána gurul,
némileg még kormányozik is. Ellenben Julis mellé rúg a labdának, nem nagyon tud
rollerezni, és a biciklizés is csak épp hogy megy mankó kerékkel.
Jancsi már úgy teker, hogy a mankókerék szinte nem éri a földet, szerintem ő
hamarabb fog megtanulni biciklizni.
Julist figyelgetem, énekelget, rajzolgat, lassú állmodozó, nem mondom, hogy
művész lélek.
Jancsit érdekli a természet, megbámul minden bogarat, rácsodálkozik az élet
dolgaira. Julis még azon a filmen is elfordúl és nézelődik ami érdekli. Nagyon
más gondolkozású gyerekek. Jancsi például mutogat, több féle képen is, és ezt
nem tölűnk tanulta, mert nálunk ez nem divat. Julis jobban szabály követő, bár
ő egy évvel öregebb, de Jancsi is betertja a szabályokat, csak ő néha elelejti.
Mind a két gyerek bambulós, belefeletkeznek a körülöttük történő dolgokba és
csak nézik, ez persze nem baj, csak látom hogy mennyire másak.
Kicsit fiús apa vagyok, pedig esküszöm, hogy világ életemben azt mondtam, hogy
mindegy, milyen gyerekem lesz, csak egészséges fiú legyen. :) De tényleg,
mindig is vegyesen szerettem volna a gyerekeket. Jancsira ránézek és látom,
hogy kap egy gitár, egy olasz jigolót faragok belőle, de julisnál csak az eszem
mondatja, hogy járjon zongorára, mert az az alapja mindennek, aztán mehet
valami hangszerre, fagott, trombita, hárfa, harmpnika. Egy tuti, nem szeretnénk rájuk erőltetni
semmit, de ÚSZNI MEG KELL TANULNIUK! És egy hangszeren se ártana tudni
játszani, legalább egy kicsit. Szimpatizálok a küzdősportokkal is, az se árt,
de ezt se szeretnénk, erőltetni, Jancsinál most nagyn fent áll a foci
szeretete, de ez még hátha változik!
Lassan letelik a kilenc hónap, erősen összeszoktunk, összecsiszolódtunk.
A gyerekek nagyon sok szabályt tanultak meg a közös élethez, és mi is bele
tanultunk talán a szülőségbe, mármint az alapokba, mert hát persze, hogy
rengeteg tanulni valónk van! De egy dolgot látok ,ami sokat változott bennem,
az az agreszivitás. Eddig egy vérmes, háborgó ember voltam, most kezdek lenyugodni.
Nem mondom, hogy néha nem akarom őket üvöltve a napba dobni, de már sokszor higgadt
tudok maradni. És a vezetésben is már nem dudálom le a barmokat, nem taposom ki
a belüket, csakr öhögök, hogy te kis senki, egy kis bolha szar, nagyobb és
fontosabb dolgaim vannak, mint hogy veled foglakozzak, minthogy egy léggyel a
bivaj fenekén! J