2023.06.06.
Bianka
Hát…. gyerekekről most nem nagyon tudok írni.
Talán annyi, hogy mindannak az elmélete, amit a napokban annyira meg is éltem,
még mindig megvan, de a gyakorlatba ezt most nehezebb volt átültetni.
Volt ez a másfél nap szabadságunk és nekem az szerintem nagyon kellett. Viszont
így megint megcsapott a csend és nyugalom szele, ismét ízelítőt kaptam abból,
hogy milyen az, mikor nem sípítja fél percenként valaki azt, hogy anyaaaaa!
Anya néééééézd!
Amikor benne vagyok a körforgásban, akkor fel sem tűnik. Hozzászokom,
beleszocializálódom, tudomásul veszem, hogy ez van, ezt akartam, ők ilyenek, mi
meg emilyenek vagyunk, azt jóvan… Csak kicsit ez olyan – értsd jól – mint amikor
az ember benne van egy rossz, vagy egy semmilyen kapcsolatban. Hogy amíg az az
alap, hogy mindenért érvelni kell, mindenért vitatkozni kell, hogy az igazadért
minden percben ki kell állni, hogy nem becsülnek, hogy hülyének néznek… Amikor ez
a mindennapos, akkor ebbe szokunk bele. Aztán mikor jön valaki, vagy valami,
ami kibillent ebből, és megmutatja, hogy lehet ezt jobban, könnyebben,
bodogabban is csinálni, akkor az ember nehezen zökken vissza, ha egyáltalán
visszazökken. – Jó, ebből a szempontból ez nem jó példa, mert egy ilyen
kapcsolatból dobbantani kell kb azonnal… És a mi helyzetünk azért nem ennyire
zűrös… csak nehéz még mindig. Örökké csak elfogadni, megérteni, tudomásul
venni, türelmesnek lenni, és mindig csak nekem / nekünk, felnőtteknek… Mert mi
vagyunk a nagyok, okosak, ők meg a gyerekek… de ez akkor is szívás.
Nehezen zökkenek vissza. És kellett ez a másfél nap, de utána most nehéz
visszaállni.
Továbbra sem értem, hogy 9 hónap után miért téma még, hogy PAPUCS!!!!!!!!!!!!,
Nem értem, hogy miért dobjuk a szennyest az ágyra / földre / asztalra / székre
/ étkezőasztalra, ahelyett, hogy a szennyesbe tennénk. És van,amikor ezeket
könnyen veszem, de most nem.
Próbálok rendet tartani. De így nem megy. Minden szinten új mederbe kell
terelni ezt a rend dolgot, mert az nem pálya, hogy a gyerekek helyett is én
csinálom azt, amit simán meg tudnak tenni.
A másik nagy téma, ami most a szívemben van, hogy Tangó
kutyánk beteg.
Szinte kereken 10 éves. Kb két hete
köhögni kezdett. A tünetei nagyon nem vágtak össze semmivel, akárhogy próbáltam
agyalgatni, nézni, figyelni, nem értettem az összefüggéseket.
Elvittem a dokinkhoz, de nem sok ötlete volt, kapott két gyógyszert, amitől vártuk
a csodát… De így pár nap után nekem továbbra sem tetszett. Ismerem Őt, tudom,
milyen, tudom, mire hogy reagál, hogy viselkedik és ez most nem az. Fájdalmai
is vannak, ezért ma újra felkerekedtem, de ezúttal a szomszéd városba mentem
egy dokihoz, akinek nagyon jól felszerelt rendelője van, és nem dolgozik horror
áron.
Nos, aznnal csinált egy röntgent, és sajnos nagyon csúnya képe lett a
tüdejének. Tele van fehér kis pöttyökkel, foltokkal, ahelyett, hogy az egész
fekete lenne… Ez két dolgot jelenthet, az egyik a tüdőgyulladás, a másik a
daganat. A tüneteket tekintve a tüdőgyulladás logikusabb, és őszintén bízom
abban, hogy az… Ebben az esetben a gyógyszerek 3 hét alatt jelentős javulást
hoznak majd.
A másik verziót most inkább nem is ecsetelem. 3 hét múlva, amikor az újabb
röntgent megcsináljuk, minden kiderül.
A tünetek közül az egyik, hogy a kutya köhög…. Na kinek
kezdett fájni a torka ma estére????? Hát persze, hogy Julisnak… Nem hiszek
neki. De azért nyilván figyeljük, nehogy baj legyen.
A mai nap nem volt túl mozgalmas, hála Istennek :) Megyek és
kísérletet teszek arra, hogy kipihenjem magam :)