2023.06.07.

 

Bernát

Reggeli, ébresztő, ovi, oviba julis kicsapta jancsi szemét, aztán elmentem dolgozni, és nem kerestem egy forintott se. Haza értem és sehol senki, majd hirtelen lett anya, lett gyerek, lett após, és most készül a vacsi! Aztán fürdés alvás. Na kb. ennyi volt a nap! Jócakát.

Bianka

Azt hiszem, Bernát kicsit fáradt. Meg is értem. Ma három helyen dolgozott, és még intézkedett is egy csomót.
A napunk egyébként ilyen hajtós volt. Gyors készülődés, aztán elvitte az oviba a gyerekeket. Hazaérve gyors reggeli és indult mindenki a dolgára: Bernát a sok munkahelyre, én pedig rendbe vágtam kicsit a lakást, elindítottam pár gépet, hogy azok is dolgozzanak, majd egyeztetésbe kezdtem a tapasztalt kutyás barátnőimmel, hogy Tangónak ki mit ajánl. Így azonnal át is mentem az egyikhez, és beszereztem egy szuper kenderolajat, ami fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és roboráló hatású, el is kezdtem adni a kuytának, és most várjuk a csodát.

Dolgoztam, haladtam, jó volt kicsit belemerülni.

Közben egyeztettem apukámmal is, hogy ma eljön hozzánk és elszaladunk beszerezni pár dolgt, majd rittyentünk egy kis könnyű vacsorát. Én most egyébként is felvettem ezt az irányt. Az a helyzet, hogy szeretek enni és kell a mennyiség is, és az ízeket is szeretem, de jó lenne egészségesebben, könnyebbeket enni, hogy faragjak már le egy pár dekát ebből a rengetegből.
Szóval készült roston csirkemell, baconbe tekert csirkemáj, zöldséges rizs, tejfölös uborka, egy könyű zöldsaláta, és burgonyapüré. És a Tata most is hozott mindenféle csodafinomságot :) meg a gyerekeknek egy-egy labdát, és egy-egy naaaagy buborékfújót.

Jót beszélgettünk, eszegettünk, terveztünk másik programot, nagyon jó kis este volt.

A gyerekek hozták a formájukat, de alapvetően jól viselkedtek. Jancsival gyúlt meg a bajom estére, mert hiába mondtuk neki többen is, hogy vigyázzon a labdára, ne rúgja magasra, az egyiket kilyukasztotta, a másikat kirúgta az utcára, a harmadikat meg a szomszédba. Még ezzel nem is lett volna gond, mert hát gyerek, játszik, belejött, stb… De mikor a másodikat kirúgta az utcára, kérdeztem tőle és akkor? most mi lesz? Jön egy másik gyerek, megtalálja és elviszi? Erre vállat rántott, hogy majd a Tata hoz másiat…. Meg az anyádat… gondoltam magamban… ott azért az nem esett jól.. És akkor, mikor a harmadikat átrúgta a szomszédba, és kérdeztem, hogy merre van, meg, hogy keresse, vállat rántott megint, hogy nem tudja… és kb nem is érdekelte. Nagyon mérges lettem. Míg a többiek a labdát keresték, Jancsi szépen guggolt, és a „Vigyázok a labdára” jeligét ismételgette. Egy idő után bejelentette, hogy nem akarja tovább csinálni, mert fáradt. Én meg megkérdeztem tőle, hogy őt érdekelte-e az, hogy azt mondtam,ne rúgja ki a labdát? – Nem… És érdekelte-e az, hogy azt mondtam, ne rúgd át a szomszédba? – Nem… Hát akkor most engem sem érdekel, hogy elfáradtál..

Végül a labda megkerült, a szomszédban volt, Bernát áttette Jancsit a kerítésen, és Jancsi a susnyásba megkereste a labdát. Majd mikor visszakerültek sikeresen a kertünkbe, akkor még biztonság kedvéért a labdát a magasba emelve guggolt párat, hogy Vigyázok a labdára…. Amit a Tata hozott, gyümölcslevet, abból Ő ma nem kapott, és nem választhatott mesét sem. Ez volt ma a bünti. Azt még holnap is majd átbeszéljük, hogy ez a mai miért volt, mert hajlamos ilyenkor félremenni az infó és valami extra hülyeséget mondanak néha, hogy miért voltak büntiben. Szóval ezt rendszeresen átbeszéljük.

Julissal ma azt kellett átbeszélnem, hogy Apa és anya szereti… Jöttünk hazafelé a bevásárlásból és mivel apukám a saját kocsijával jött, Julis tekergett állandóan, nézni akarta a másik kocsit. Megkértem Julist, hogy üljön normálisan az ülésben, nem véletlenül van az ülés és a biztonsági öv…De továbbra is tekergett, ekkr mondtam neki, hogy ha nem ül rendesen, befékezek, hogy megmutassam, miért is fontos normálisan ülni. Megkérdezte, hogyan fékezek be? Megpöccintettem a féket, mire kicsit bebólintott….Mondtam, hogy kb így, csak jobban…. Utána normálisan ült, de hazáig az volt a téma, hogy Ő most nem fogadott szót, és, hogy miért nem? És hogy haragszom-e? Hogy beszéleke-e vele? Hogy Ő akkor most nem fog kapni dörmi kismackót? (Egy brutálisan nem finom piskóta, amiben van valami csokiszósz, egy vicc az egész, de a gyerekek szeretik… Én soha nem veszek, de néha kapunk innen onnan) Mondtam neki, már befelé menet, hogy bár nem fogadott szót, kaphat dörmi kismackót…miért? – Mert nem viselkedtem jól…. – mondja nyávogva. – Egy, ne nyávogjál… kettő… igen, nem viselkedtél jól. ENNEN ELLENÉRE kaphatsz dörmi kismackót. Miért kaphatsz? – Mert megfordultam az ülésen… - Igen. Megfordultál az ülésen, vagyis nem viselkedtél jól, de MÉGIS kaphatsz dörmi kismackót. Szerinted miért kapsz? – Néz bután. – Juliska… amikor valamit nem érdemelsz meg, de mégis kapsz, az miért szokott lenni….? – Néz bután – (Ó bazdeg… - gondoltam… nem hiszem, hogy ennyire hülye vagy…) - MERT SZERETÜNK (te agyatlan hülyegyerek)- Mert szerettek…. – Igen… Mert szeretünk…. Jó… akkor idefigyelsz… itt a dörmi kismackó, de mielőtt odaadom, ismételgessük párszor: Apa és anya szeret… Apa és anya szeret…  - Kezdte ismételni. (Érdemes figyelni az én sorrendemet, szándékodan modta apát előre…)  Anya és apa szeret. … Anyuci szeret…. meg apa is…. Anyuci nagyon szeret… meg apa is… anyuci nagyon szeret…. anyuci nagyon szeret…. – Apa is szeret – egészítettem ki a mondatot…. – Apuci is szeret – jó, akkormost csak azt ismételgesd: Apuci nagyon szeret – Apuci nagyon szeret… Apuci nagyon szeret….
Nem gyengén rám van csatornázva. Egyébként ez pszichológiailag nem baj. A korszak is megvan, elyik gyereknek melyik szülője a fontosabb bizonyos korszakokban és miért. Lesz majd Apa-szerelem is, akkor én leszek a közellenség. Mindenesetre azért próbálom egyensúlyba hozni ezt, mert Bernát nagyon sokat tesz értük, nagyon sokat hajt, dolgozik, gondoskodik róluk, kedveskedik nekik.

Bernát

igen kicsit fáradt vagyok és most valahogy a gyerekek is idegesítőbbek. Kaptak buborék fújókát és két percenként kérdezték meg, hogy mikor mehetnek vele játszani, de mivel ez nagy, vigyázni kell rá hogy  ki ne borítsák, ki is találtuk hogy ki kötjük egy fához és akkor nincs gond, de van!
Ki borúlt, még szerencse hogy van itthon utántöltős cucc. Esett két szem eső, akkor berohantak, hogy esik, mondom nekik, hogy cipőt le, papucsot fel, és lehet menni a szobába játszani…
Na ebből az lett, hogy odaálltak az asztalhoz, ahol készült a vacsi és bambultak az alapanyagokra, nem győztem rájuk szólni, hogy tünés onnan, koszos a kezük, folyik az orruk, nem nyúlkálunk a kajához…

Ma reggel az oviban, öltözködés közben Julis hozta a formáját, bambult, nem győztem rászólni, hogy vegyed le a cipődet, haladj már… volt ott két óvónő, meg két szülő is a folyosón. Julis addig játszott, hogy a gumis cipőfűzőt kifeszítve és véletlen elengedve a keze kicsapódott és ököllel szemen vágta Jancsit, aki ugye sírni kezdett, és nem látott semmit arra a szemére, Julis csak bambult, se elnézést nem kért, se semmit, konkrétan még a szemét mostuk, addig bement a terembe és kész.
Hát kishíján ott helybe agyonvertem, úgy felbaszott, nem elég, hogy nem öltözik, Jancsi persze már rég készen volt, rá várt, de amikor bajt csinál, le se szarja és elsétál. Csak a felnőttek jelenléte mentette meg, hogy nem rúgtam úgy seggbe, hogy a teremig repül. Hihetetlen bunkó, dömper, egy trampli ursula, le se szarja a többieket, csak arrébb lök és megy tovább.
Egy-két hete ülök a itt a székben és épp valamit csinálok a számítógépen, ő jön és neki megy a széknek, hogy majdnem keresztbe fordulok, mondom neki köszi, hogy nekem jösz, ő erre mondta, hogy bocsi… fél perc elteltével megy ki és megint nekem jön, mondom figyelj már oda, hogy ne lökdössél, erre mondta, hogy bocsi, na persze már vártam, jön befelé, neki a székemnek, forgószék, én oda fordulok és neki löktem a szekrény oldalának, hogy csak úgy nyekkentt, és mondtam neki hogy bocsi. Az óta el tud sétálni a szék mellett úgy, hogy nem jön neki. Tanulnak ezek csak tudni kell a nyelvüket.

Elbúcsúzáskor (Tata elment haza) Jancsi a kezéből el dobta a labdát valahova és jött ki integerni, ez kb 10 másodperc volt, aztán indult  a tizperces labda keresés. Végül a kurva szomszéd bokrai alatt volt. Átraktam a kerítésen a bokorba Jancsit és mondtam, hogy lehet érte mászni, kicsit össze karcolta magát, kicsit félt is, de leszarom, tanulja meg, ha valamit elbasz, azért teperni kell, hogy helyre hozza. Ja és Julis kapott üdítőt, Jancsi nem, aki nem érti meg, hogy nem a levegőbe rúgjuk a labdát, az majd megtanulja…

Igyekszünk rendszeresen teret biztosítani mindennek. Ha sok az energa, futhatnak, van trambulin, de ha kell, elvisszük őket valahova, ahol lefáradhatnak. A kocsiban alapból bent van a nagy sárga focilabda, kifejezetten azért, hogy ha olyan játszótéren vannak, ahol lehet rúgni, akkor rúghassa bátran. De ehhez az os hzzátartozik, hogy van ennek egy másik oldala, hogy itthon meg szabályok vannak, sokkal több mint egy játszótéren, itt nem lehet mindent. Itt nincs helye a magas labdáknak, a kavicsdobálásnak. Itt növények vannak, ablakok vannak, jobban észen kell lenni. És erre nem magyarázat az hogy gyerek. Tanulja meg. Nem hiszem, hogy a világegyetemben ők az első gyerekek, akik olyan házban nőttek fel, ahol van ablak, meg virágok. Mindennek megvan a helye és ideje. Ezeet pedig érdemes megtanulni.

Péntekre egy jó kis napot tervezünk apukámmal és a gyerekekkel :) Majd mesélünk arról is :)