2023.06.09.
Bernát
Kellett vagy fél év, hogy meg tudjam fogalmazni, hogy
hiányzik valami ebből a családból.
A feltétlen szeretet!
Igen, minden tudásunk, és minden akaratunk azon van, hogy család legyünk. És
érzem, hogy mindezek ellenére még valami hibádzik, és igen a feltétlen szeretet,
ami nem jön csak úgy.
Gondolom, a sok együtt töltöt idő majd ezt is hozza, és ha ez meglesz, akkor
lesz minden tökéletes.
Ma egy viszonylag fantasztikus napot töltöttünk együtt a fürdőben. Egész nap
csak pancsoltunk, és wc-re jártunk. Itt jegyezném meg, hogy egy kurva fürdőben
gondolhatnának a gyerekekre is, hogy vagy egy kis wc, vagy egy alacsony
piszoár, nem ártana.
Jó volt a hangulat, a gyerekek hirtelen sokat fejlődtek, volt némi hiszti, de ez
nem rontotta el a hangulatot. Mentek az ugrálások, a lebegések, a csúszdázások,
ettünk is pár fincsi szendvicset, amit após készített, mert Ő is eljött velünk,
és bőszen tanította a gyerekeket úszni!
Hazaérve, még drágám az utolsó erejéből rityentett egy adag palacsintát, EGY
HŐS VOLT!
Bezabáltunk és meg beszéltük, hogy irány a nagy ágy, és mivel az asszonnyal
egyszerre mondtuk ki, hogy mesének meg nézzünk Mackótestvért, ezért az lett.
Persze Julis már az elején kidőlt, de Jancsi végig bírta. Feküdtünk együtt,
mint egy nagy család, békében, nyugodtan, simogattuk egymást és néztük egymást
és mosolyogtunk egymásra…
És amikor a legjobb, akkor jövök rá, hogy ez hiányzott, és most végre egy kis
szikrája itt van, és remélem, most már marad is. Ma egy hatalmas csapat-, az az
család-építésen vagyunk túl, ami remélem, mérföld kő az életünkben!
De hát holnap úgy is új nap, majd csak össze veszünk valamin :D
Bianka
A programot ma teljesen másra terveztük. Hogy péntek lévén
hogy is kerültünk fürdőbe, azért az is megér pár szót. Apukám egészen mást
tervezett, egy nem helyi, szabadtéri, állatos szuperprogramot, ami csak pénteken,
szombaton és vasárnap van nyitva. Le is foglaltam, ki is kértem a gyerekeket,
de sajnos az eső szakadt korahajnal óta és ráadásul ahova mentünk volna, ott is
minden be volt simulva. És mivel nem szerettük volna skippelni a program felét
az eső miatt, de annyira örültünk egy közös napnak apukámmal, ezért Bernát
hirtelen bedobta, hogy akkor egy fürdő?
Van a közeli szomszéd városban egy olyan fürdő, ami nem túl nagy, de nagyon jó
a fedett része. Mi nagyon szeretjük, gyakran járunk oda. És ma is oda vettük az
irányt.
A beszari Julis már egészen jól kiigazodik a vízben, néha még bizonytalan, de
már nem durvul annyira, mint régen hogy konkrétan kiszorította a vért a
kezünkből, annyira görcsösen fogta. Csak pl mikor ma jött be a medencébe, akkor
kérdezte, hogy hogy jöjjön be? Mondtam, hogy ahogy eddig. De elsüllyed? Mondtam
neki, hogy leér a lábad. (még mindig) És ennyi elég volt. Az elején még annyira
mert csak ugrani, hogy a medencében az ülő részről leszökkent, és kb ezért
várta a hatalmas elismeréseket, miközben Jancsi már ekor a medence széléről
hazárdírozott. Aztán Mindez a nap végére odáig fajult, hogy mindketten a
medence magasított széléről ugrottak be úgy, hogy senkit sem kellett sem
elkapni, sem a kezét fogni, hanem mindenki ugrott, majd mászott ki és ugrott
újra!
Ez Jancsitól kb alap volt, az Ő félelem érzete nulla, de Julis ma akkora
hatalmasat fejlődött magához képest, hogy az nagyon durva. Ebben nyilván benne
van az önbizalma is, az is, hogy nem elsőre vagyunk már itt, hogy a lába is már
jobban leér, hogy a felénk való bizalma is minden ilyen alkalommal egyre csak
nő.
Mindemellett még kis uszástanítás is ment, kartempó alapjai,
siklás a vízen, illetve egy kis lebegés, csak az élvezet kedvéért. Julis nagyon
lassan lazult el, és döbbenet volt látni a változást a két közegben. A kezét
próbáltam lelazítani, és mikor a levegőben már tényleg élettelenül tudta
lógatni a kezét, lassan tettem bele őket a vízbe és szépen lassan be is feszült
az egész karja az utolsó ujjpercig. Brutál kötött, feszült, és hiába van
ezerrel rám csatornázva, mikor pl a karomba vettem, hogy feküdjön fel a vízre
és próbáljon meg ellazulni, szorította a karomat és többször megkérdezte, hogy
de nem dobsz el? Na akkor fel is ültettem, és elmagyráztam neki, hogy ilyet
soha nem csinálok… Ez komoly dolog és ha azt mondom, nem dobom el, akkor nem
fogom eldobni, ezt muszáj elfogadnia és tudatosítani. Mondtam is neki, hogy
tudom, hogy nehéz, de próbáljon egy kicsit bízni bennem.
Reggel én is hős voltam, nem tudom, mikor úsztam egy
kiadósat utoljára, de ma reggel eleve a hideg vízben kezdtem és leúsztam 1000
métert. Tudom, hogy a sportemberekhez képest ez nudli, de nekem, aki mostanában
alig mozgok, egész jó volt. És időben sem voltam rossz. Végeredmény: az egész
napos úszkálás, gyerekcipelgetés, észnél levés most úgy kivette az erőmet, hogy
mindjárt lefejelem az asztalt.
Jancsi és a testem :D
Én eléggé nem szeretem mutogatni magam. Nyilván ez összefügg
az alkatommal is, amit nem tudok elfogadni magamban teljesen, meg a beteg
lábaimmal is, amit nem szívesen mutogatok, de összességében sem vagyok
exhibicionista… jelentsen is a szó bármit is :D
Nincs ez másként a gyerekek tekintetében sem. Bár tudom, hogy nem kell(ene)
rejtegetnem magam előlük, hiszen a szexualitáshoz való viszonyulásuk és
nyitottságuk nagyban függ attól, hogy tőlünk mit látnak, és mi lesz számukra
természetes.
Jancsi cicimániás, de kb minden testrész érdekli, ami rendszerint rejtve van.
Ezekre mindig rá is kérdez: ez a hasad? Ez a cicid? És rendszeresen nézne a
pólóm alá, hogy mit is rejt a melltartóm, de ugye nap közben, főleg, amikor van
is nálunk valaki, azért le szoktam szerelni, hogy ezeket nem mutogatjuk másnak.
Azon már túl vagyok, hogy amikor öltözöm, minimum két szempár vigyázó és
fürkésző tekintetének kereszttüzében vagyok, de arra még nem nagyon voltam
kész, hogy ilyenkor odajöjjenek, hozzám érjenek, végig taperoljanak és nem is
nagyon tudom, hogy hogy kellene azt lekommunikálni két ekkora gyerekhez, hogy
mondjuk a hasamat megfogdoshatják, de máshoz ne érjenek…
Na erre volt jó a mai nap, mert ebben a fürdőben vannak
élmény részek, mindenféle vízsugarak, buborékok jönnek-mennek, és ebből az
egyik egy kis fülke szerűségben van, alulról jönnek buborékok, amiket én
korábban is nagyon szerettem, olyan jól be lehet kuckózni és nagyon el lehet
ott lazulni közben. Ma ezt két gyerek társaságában tettem, szóval a bekuckózás
még csk-csak ment, de a relax már kevésbé. A fürdőruhámat nagyra fújták a
buborékok, ami a gyerekeknek nagyon tetszett, de aztán ezt megunva,
felhajtottam a fürdőruhám szoknya részét, így feltárult a nagy fehér, puha
hasam, ami Jancsit kb megrészegítette. Megsimogatta, megpuszilgatta, odavolt,
meg vissza, mondta uuuhhuhuuu… :D Odabújt, ráfeküdt, mint egy nagy, puha
párnára. :D Azt hiszem, ma teljesen elvarázsoltam :D