2023.06.23.

 

Bianka

Ma ismét megállapításra került, hogy a férfináthánál és a beteg gyereknél csak egy rosszabb van a világon: a fáradt gyerek.

Na de kezdjük az elején.

Ma nevelés nélküli nap volt. Hurrá… Számunkra ez azt jelenti, hogy valamelyikünk nem dolgozik, nem halad a melóval, mert ugye vigyázunk a gyerekekre. Hacsak egy bátor nagyi, vagy dédi azt nem mondja, hogy bevállalja őket. Így volt ez ma is, Bernát és az egyik dédi összekötötték a kellemeset a hasznossal és miközben Bernát leszállította a mamának a csirkéket, amiket Bernát intézett, leszállította a gyerekeket is.

Az eredeti terv az volt, hogy mamáznak mindannyian egész nap, HELYETT: a dédi átirányította Bernátot, hogy fejezze be a melókat Eszti mamánál, addig Ő elvan a gyerekekkel. Én úgy voltam vele, hogy a dédi felnevelt 4 gyereket, meg egy rakat unokát, szóval tudja, mitől döglik a légy.

A reggelt már megint nyávogással kezdtük, mert a kisasszonynak a fehér, vadonatúj trikó nem volt jó, kitalálta, hogy mást aar, meg, hogy fázni fog. Engem az idegesített ebben, hogy napok óta ezen vitázunk, hogy ne legyen már mindig ennyire okos. Mindig mindent jobban kelltudnia, és persze, hogy butaságokat beszél, amihez néha van türelmem, néha kevésbé. Épp anyámmal beszélgettem, mikor ecseteltem neki is, hogy 10 perce beszélünk, eddig nem volt semmi bajom,ez a kis HP felébred,az első szava valami nyávogás és hopp, engem már fel is cseszett. Aztán anyám visszakérdezett a telefonban, hogy miért is diktál ruha ügyben a 4 éves gyerek?... Hm…igaz is… mondtam. Na eszed vissza szépen a trikót… de, hogy hideg van….Mondom neki, hogy KÁNIKULA van… tudod, mit jelent? Azt, hogy az év legmelegebb időszaka van most. Mindennap azon nyávogsz, hogy meleged van, rád izzadt a ruha, stb… hidd el, hogy jó lesz így. Nem… Ő fázni fog… Jól van, gondoltam magamban… tudod, mit? Akkor még a trikóra vegyünk egypulcsit,biztos, ami biztos. A sálam nem kell? De!!! – válaszolja lelkesen… én meg szépen a nyakába kötöttem.. Esetleg egy melegítő felső? Nehogy megfázz itt nekem… Jóóó!! – lelkesül fel újra. – Oké… és akkor az egész megkoronázásakét egy hópelyhes karácsonyi sapkás minionos nadrágot ki bírt választani. – Szuper… akkor kész? Jó lesz így? – Jó! – Tuti nem fogsz fázni? – Nem… Jól van akkor.
Bernátnak mondtam, hogy azért tettem be egy kis fürdőbugyit, meg egy kis nyári trikót, hátha véletlenül így a nyár kellős közepén mégis nekem lesz igazam.

Mikor hazaértek, látszólag minden rendben volt, Bernátot kicsit ingerültnek láttam, de nem sok időm volt ezen töprengeni, mert az ajtón belépve be sem jöhettek a lakásba, ugyanis a nap jó részét együtt töltötték két unokatesóval, ahol a két gyerek tetves. Halleluja…. Higgyük azt, hogy a ruhák kimosása és egy alapos hajmosás segít… Nem, nem segít. Ha biztosra akarunk menni, akkor magas hőmérsékleten kell kimosni a ruhákat és a gyerekek haját megelőzésképpen is le kell kezelni tetűírtóval… Fasza.
Bernátnak a hajmosás közepére fogyott el az energiája, így azonnal helyet és pozíciót cseréltünk. Mivel még nem volt nagyon késő, a gyerekeket felöltöztettem és elvileg mehettek volna kifelé még, de meglátták, hogy szereztem pár gyerek szandált, aminek nagyon megörültek és elkezdték próbálgatni. Julis, mikor már be kellett fejezni a próbálgatást, mert vacsihoz készültünk, akkor kezdett neki a tipikus fáradt nyávogásnak, számomra ezzel egy időben derült ki az a kis apró szösszenet, hogy a gyerek nem aludt délután.

Nem tudom, írtam-e, az elején nekem nagy mumus volt az időbeosztás, mert nekem ezek nem mennek. Nem vagyok rendszeres, egy darabig be tudok tartani dolgokat, de egy idő után kizárt, és mikor azt mondták, hogy a gyerekek biztonságérzetéhez nagyban hozzájárul a kialakított napirend és annak gondos betartása, megijedtem, hogy ez rajtam fg majd elcsúszni. De nem. Látom, hogy mennyire egymásra épülnek a dolgok, hogy van egy nangyon sarkallatos pont a napunkban, az pedig a déli alvás. Erre és eköré épül fel szinte minden. Mindent ez határoz meg. Aludni MUSZÁJ, mert ha nem alszanak, megy a nyávogás, nyűglődnek, esnek-kelnek… nagyon nem jó. Az alvás nem maradhat el, nem is csúszhat. Így viszont az ebéd sem csúszhat, így a reggeli és a tízórai sem. De későbbig sem aludhatak, mert akkor már az estével lesz gond. Én ezt kőeményen betartom, mert bárhogy máshogy alakul, szívás a vége… No szóval a kisasszony nem aludt, kezdődött az esti koncert, igazi könnyekkel… Figyelmetlenség, nem hallotta, mit mondunk, ha hallotta sem csinálta, nyávogott mindenért, egy idő után már semmi nem volt jó, már minden baj volt… Bernátot úgy felmérgelte, hogy jobbnak láttam, hogy neki beadom a vacsit a szobába.
Dühös voltam a gyerekre is, de azt is tudtam, hogy nem az Ő hibája. Igaz,a dédi mondta neki, hogy alvás van, de a gyerek meg elmondta, hogy mesét néztek… Ez nem megy. Nincs ilyen. Alvásidőben nem mesét ézünk, meg nem pihengetünk, hanem alszunk. És estére megfogalmazódott bennem az is, hogy bár jó segítségnek látszik ez így, hogyvalaki bevállalja őket majdnem egy egész napra, de ha nem tudja altatni, azzal csak még rosszabbat teszünk, mert ez az este, ezzel a sok vitával, ingerültséggel, hisztivel… nem tudom, megérte-e… Szóval kicsit az van most bennem, hogy máskor vagy megy velük valaki és segít altatni, vagy nem mehetnek el így. Mert ez kitolás így a gyereknek is, meg nekünk is. Szívesen számonkérném Julist, hogy ha a mama azt mondja, hogy alvás, akkor miért nem alszik…? De 4 évesen nem képes még ezeknek az összefüggését látni, hogy ha nem alszom délben, egy HP leszek este… Én azt gondolom, ez annak a felnőttnek a feladata, aki ott van. Lehet a gyerekekre ráparancsolni, jutalmat ígérni, programot tervezni, meglepetéssel motiválni, álomba simogatni, ez mindenkire rá van bízva, de ALUDNI MUSZÁJ, ebből egyelőre nem engedünk.

Az esti hisztit leszámítva jó kis délután lett volna, de a fáradtság – főleg ha a felnőtt is fáradt, meg a gyerek is… - na az halálos.

Pedig Karika mamával egész jó kis napot töltöttünk, ruha, cipő vásárlás,aztán kávé, limonádé, fagyi…  és még a gyerekek is örültek a kapott cuccoknak. Na majd holnap tiszta lappal indulunk.