2023.07.02. Nyári tábor nálunk, 0. nap.

Bernát

Amikor nincsenek itt a gyerekek, annyira bölcs vagyok, hogy majd békésen boldogan ülünk az udvaron és beszélgetünk… Aztán persze megjönnek, felbasznak és anyátokat.
No… az ország épül, szépül, a hinta teljesen, ”kész”, csak rövid lett a kötél, és az egyik hinta fél kötele most ideiglenesen piros. De annyi baj legyen… ahány ház, anyi baj legyen! J
Elhordtuk az összes szemetet hátra, feltakarítottunk, felrotátoroztam, hogy egységes legyen, leástuk félig az öntöző rendszert, és jött az esti eső. Mondhatni, hogy jól haladtam, volt egy fasza segédem aki sokat evett-ivott, még kávét is kért, meg fagyit, (tripla adag habbal!!!  - Bianka) és még fizetnem is kellett neki. :D
No de szinte kész, reggel esett egy kis eső, ami felért egy locsolással, viszont annyira párás az udvar, hogy majd’ megfulladok.
Ma kötöztem fel a deszkákat, amiket Bianka, futurisztik rózsaszínre és futurisztik kékre festett, és le is lakkozott több rétegben. Ehhez jön a narancssárga fidesz nyakára kötél, és a szürke vas váz.

Még tervezek egy kis kerítést gyorsan, meg egy raklap-mászókát, pik-pak összerakom és már jönnek is a kölkök… basszus dél van, én meg itt írogatok, pedig az óráim meg vannak számlálva.
Na megyek, majd este írok, lehet, hogy a sátorban alszom a kölkökkel, mert szabadult fel némi hely…

Bianka

Ma Bernát nagyon belehúzott, a tegnapi óriási hajtás után ma sikerült véglegesítenie mindent, amit tervezett, nagyon büszke vagyok rá. Megkönnyeztem a hintát, mert annyira szép, sok dolog volt vele, de megérte! Nagy is, szép is… én nagyon örültem volna egy ilyennek gyerekkoromban.

Én bent a házban tettem-vettem, takarítottam, ruhákat rendeztem, átsikáltam pár dolgot, aminek nagyon örülök, hogy kész van, rendben van.

Bernát

No indul a nulladik nap.
Megjöttek a kölkök a lágerbe és elindult az örjöngés. Volt egy kis játék, a gyerekek konkrétan nem is köszöntek, csak rohantak be az udvarra hátra és kiabálták, hogy hinta hinta.
Gyorsan megvacsoráztunk, tisztáztunk pár szabályt pl. hogy nem kel fel senki addig az asztaltól amíg nincs kész mindenki. És, hogy amit kikér ételt, azt meg kell enni! És, hogy… na jó, nincs sok szabály, de egy kettő azért van.
Csináltunk egy tűzriadó próbát is, mindenki bemászott a sátorba és lefeküdt a helyére, és megnéztük, mindenki ki tudja-e cipzározni a hálóját, és persze vissza is. Ment a tanmese, hogy este szúnyogok és, hogy be kell húzni blabla…
Drága öcsém a gyerekekkel együtt hozott pár gameboyt (csipogós vackot), amivel a gyerekek kockulnak. Hát nagyon örülök neki… persze Julis rögtön odaült melléjük és elkezdte mantrázni, hogy ide adod a játkod? mikor adod ide a játékod? Most ide adod a játékod? Nem kell kakilnod most? Mikor adod ide a játékot? . Közben….  Jancsi is: légy szíves kérem azt. Add idde légyszíí.
ÉÉÉÉÉSSS kedves Julis addig dumált, hogy össze szarta magát. (Kössz öcsém!)

A gyerekek most sokat tanulnak, könyörögni, meg könyörülni, mivel Tomi odaadta az ő játékát Jancsinak, hogy tudjon játszani egy kicsit.

Most Julis épp a szart mosogatja a bugyiból a zuhany alatt, a többiek játszanak a játékaikkal.
Lassan fekvés, a kaput a biztonság kedvéért bezártam, bár sose jött még be senki, de ugye falkavezér kankutyánkat el vesztettük, és így van némi biztonsági hézag. A gyerekeknek mindent elmondunk töbször is, pl hogy a bejárati ajtó mindig nyitva van, sose zárjuk be. És, hogy ha kiabálnak, akkor kelek fel és megyek ki, nyugodtan szóljanak.
Estére 18 fokot mondanak, mindenki hosszú nadrágban fog aludni a biztonság kedvéért, én meg rendszeresen fogok razziázni, hogy mindenki be van-e takarózva. A bejáratot letakartam egy nagy pokróccal így melegebb is lesz, nem lesz gond.
Holnap délelőtre játszóterezést tervezünk, biciklivel megyünk oda a nagyobbakkal és a kicsik kocsival jönnek majd.

Bianka

A nulladik napunk eddig nagyon jól sikerült, azt az egyet sajnálom, hogy nem hatan vannak, de így négyen is nagyon jó a hangulat, eddig semmi veszekedés nem volt, de még minimális összezörrenés sem. Azért látszik, hogy Timi és Tomi nincs még teljesen felszabadulva, de az jó, hogy azért ők már otthonosan mozognak nálunk :)

A kaja kérdés egy örökös hullámvasút, ki mit szeret, mit eszik, mit nem eszik, milyen sonka, kell-e vaj, mehet-e a zöldség… Ez mindig nagy vitákat kavar és most is mumus volt nekem.
Mi megbeszéltük Bernáttal, hogy nem fogjuk túlbonyolítani a dolgot. Bármennyire is szeretjük a terülj-terülj asztalkám-szerű étkezéseket, amikor az asztalra kikerül konkrétan a hűtőből szinte minden ehető cucc és mindenki választhat, ezt nem fogjuk a héten alkalmazni, mert abból csak végeláthatatlan nyávogás lesz – már csak a mieinket ismerve is, mert Julis pl. biztosan tenné az agyát…
Szóval ma nagyon egyszerűen kivittem a kenyeret, vajat, sonkát és sajtot. Senkit nem kérdeztem, hogy ki mit kér és mit nem kér, csak elkészítettem 8-10 vajas-sonkás szendvicset a tetején reszelt sajttal és mindenki adta a tányérját és evett.
És igen, ahogy Bernát írta, abban is megegyeztünk, hogy megvárjuk egymást, nem kelünk fel addig az asztaltól, amíg a többiek esznek.
Igazán jó hangulatú vacsora volt, beszélgettünk, eszegettünk, mindenki megevett mindent, amit kért, majd még egy kis szabad játékra is volt idő.

Julis ezzel a beszarással… hát nem találok szavakat.
Gondolom, hogy izgatott lehetett. Nálunk nincs kütyü, moil. Kicsik még ehhez, nem is nagyon tudnak ezekkel mit kezdeni, Julisnak kb az számít, hogy csipog, villog, beszél… Szóval nekik nincs ilyen. Ahogy eglátta, nagyon tetszett neki, de azt alapból letisztáztam velük, hogy olyan nincs, hogy elveszik csak úgy. Ha Timi és Tomi megengedi, akkor játszhatnak velük, de ha nem engedik, akkor azt tudomásul kell venni. Egész délután, amikor csak előkerült, ment a könyörgés, hogy adják oda neki. Végre megkapta a játékot, gondolom, nem akarta elveszíteni, de egyszer csak jön oda, hogy anya, bekakáltam…. nézek rá döbbenten, hogy itthon vagyunk, 5 méterre a wc… Őszintén az is ledöbbentett, hogy még mindig nem kér segítséget ilyen helyzetben. Szerintem nem is gondol arra, hogy adott esetben addig megfognám a játékot, amíg a wc-n van…. De ez még semmi.. áll velem szemben és látom, hogy dülled a szeme… nem mondod, hogy itt állsz előttem és közben éppen bekakálsz….? De… Na ott lefagytam. Vagy úgy volt vele, hogy már úgy is mindegy? Na ez az, amikor a gyereklét, és az igénytelenség párosul. Juliska igénytelen… ezt sokszor tapasztaljuk, sokmindenben. Bízom abban, hogy ez tud majd váltizni, mert ha nem, akkor később ezek nagyon cikisek lesznek neki… Na mindegy, irány a wc… persze mindent összekent… vidám voltam, hogy a szép, tiszta, jó illatú, kifertőtlenített, lesikált fürdőszobát rendesen összeszarozta.

Így Julis legalább hamarabb fürödhetett… Magyon csalódott voltam és mérges is. És az döbbentett meg mégjobban, hogy azt várnám, hogy kellemetlen ez neki… hogy sajnálja… hogy ciki… de nem, ezzel szenzációzott már megint. Mikor ment befelé a szobába törölközőbe csavarva, valamire felcsillant a szeme és kérdezte, hogy akkor mehet a sátorba??? Mondta neki, hogy te most ne nagyon lelkesedjél, mert épp el kellene süllyedned szégyenedben…
Én emlékszem, hogy egyszer oviban bekakiltam. Már rég nem történt olyan, ezért egem is kellemetlenül érintett. Reméltem, hogy nem derül ki, de az övönő kiszagolta, nem csak a történést, hanem engem is… Nem volt váltóruhám, mert nekem akkor már nem voltak ilyesfajta baleseteim, ezért valami más gyerek kezeslábas kantáros, vagy nem tudom, milyen nadrágját adták rám, és emlészem, azt gondoltam, most mindenki csak engem figyel… És amikor ebéd közben megérkezett a délutános ovo néni, emlékszem, hogy próbáltam mindjobban összehúzni magam, ne lássa milye ruha van rajtam, mert akkor tudni fogja, hogy bekakiltam, és az borzasztóan ciki. Szóval nem értem, hogy Julisnak ez miért nem kellemetlen…  

Bernát

fekvés!

Kiültem a padra és hallgattam az ökörködést, kb. kilenckor mentek ki aludni, megbeszéltük Biankával, hogy most kicsit későbbig aradhatnak fent. Gondoltam, hogy nem lesz rögtön alvás. Elhatároztam hogy fél tízig hagyom őket dorbézolni, és csak utána fogok rájuk szólni, hogy most már alvás. Hát muszáj volt hamarabb közbe szólni, mert sajnos Jancsi rá ezdett valami írgalmatlan hörgésre és ordítozásra, azért azt nem hagytam. És eljött a fél tíz és szóltam, hogy most már alvás, csend legyen. Akkor még megint beindúlt a motoszkálás aztán a beszéd, majd a zseblámpázás. Ismét szóltam, szerintem akkorra Tomi és Jancsi is el aludt már, de Julis és Timi még mozgolódtak. Már majdnem tíz és hallom, hogy állandóan húzogatja valaki a cipzárt, oda lopóztam, és hát Julis húzta ki kisablaknyira a hálót és nézelődött kifelé, nomeg beszéltük, hogy most már alszik. És este tíz és mindenki el is aludt, még néha kimegyek ellenőrizni, hogy mindenki be van-e takarózva és, hogy a hálók be vannak-e húzva, de szerintem már nem lesz gond. Egy hsszabítóról egy elektromos szúnyogriasztót is bedugtam az ajtóba, hogy biztos legyen az este. De míg kint ültem a padon, nem igazán zavart semmi állat.

Elhangzott mondatok:
Jancsi: picsasegg… Ne szólj apának, mert mèrges lesz, elzavar.
Julis: Képzeljétek, Timiék, hogy este még befosok.