2023.07.03. Sátor - Láger - tábor 1. nap.

Bianka

Láger 1. nap.

Na kérem… EZ! AZ! összeszedettség…
8:00, a csapat felöltözve, megkávézva, megreggelizve, a konyha rendben, gáztűzhely letakarítva, mosogatógép megy, a többi elmosogatva, padló felmosva.
8:20 – a csapat készenáll a játszóterezésre.

DÚÚÚÚÚÚRVA :D

Még tegnap vacsinál megbeszéltük, hogy melyik nap ki lesz a napos. A csütörtök kimarad, mert akkor nem lesz szükség rá, mert fürdőbe megyünk. Tomi jelentkezett leghamarabb, Ő a legidősebb
(A rokonaink miatt mondom, hogy névcserét hajtottam végre…. Igen, fura, ilyet nem szokás, de az van, hogy az álneveknél próbálunk mindig olyat választani, amiből mi azonnal tudjuk, hogy kiről van szó, vagy azért, mert a jelentése olyan vagy a hangzás miatt. Timi is Tomi esetében ez a két név eléggé adta magát, de a poén kedvéért Bernát megcserélte a nemeket, ami viszont egy kis anomália volt a kezdetektől, mert pl. Tomi, aki a való életben lány, boxol, ami egy Tomi nevű fiúnak tök általános, de egy törékeny kislánynak meg elég extra…. viszont az elején még úgy voltam vele, hogy nem érdekes, megszokjuk. De nem, mert itt van ez a hét, Timi és Tomi Nálunk vannak, és ezeregy dolog lesz, amit írni fogunk róluk is, de Ők már nagyok, a fiú már nagyon fiús, a lány, már nagy, iskolások szeptembertől már mindketten és fura lenne Timinek extrán fiús dolgokat mesélni, és Tominak is lányosat. Szóval főként a szüleiknek: bocsiiii, de aki eddig nálunk Timi volt, Ő most már Tomi lesz és az eddig Tomi pedig Timi :D )

Szóóóóóval a tegnapi vacsinál TOMI, - aki a legidősebb nagyfiú, - vállalta elsőként, hogy napos lesz, rögtön utána Timi jelentkezett, Jancsi volt a harmadik, Juliska meg kb akkor is valahol máshol járt, szóval Ő lett a negyedik. A reggeli már ennek fényében zajlott. A napos kivitte a tányérokat, én addig bent a bundáskenyeret sütöttem, és daraboltam hozzá egy jó nagy tányérnyi uborkát, paprikát és paradicsomot, Bernát pedig a teát készítette.

Egyetlen fennakadás volt, hogy a napos egyszercsak eltűnt, és a húga, Timi mondta, hogy Tomi nem jön, mert játszik….Na ott megakadtam kicsit. Ezt még az elején letisztázzuk, mert nekem sem időm, sem türelmem nem lesz arra, hogy egy gyerek a félsüketet játszogassa, főleg, mikor egyébként feladata lenne.
Szóval utána mentem a sátorba, ahonnan Tomi már kisívet felvéve suhant volna el mellettem, de szerencsére hosszú a karom, így a vállánál visszairányítottam és ott letiszáztuk, mi a szófogadás, és hányszor kell kérnünk valamit. Ezt egyébként azért tartom rendkívül fontosnak, mert pl már ma is veszélyesebb terepre indulnak, csütörtökön meg lesz a fürdő, ahol nagyon nem mindegy, hogy ki merre mit csinál, és mennyire hallgatnak ránk. Ebből a szempontból – tiszta szívemből, őszintén mondom – nem érdekel, hogy kinél mi a rendszer. Tisztában vagyok azzal, hogy otthon is más, a mamáknál is más, nálunk ilyen.
A lényeg, hogy nem volt gond, megbeszéltük, megegyeztünk, és ráadásul Tomi már elég nagyfiú ahhoz, hogy Nála már a megértés is alapvetően játszik, szóval adott esetben, - nyilván nem akkor, amikor a gameboy van a kezében :D – el lehet vele beszélgetni, hogy miért is olyan fontos ez.
És a másik, hogy láthatja már Ő is, és remélem, folyamatosan fogják tapasztalni, hogy nem egy kiképzőtábor van itt… Báááár…. a reggelünk érdekes volt, de azt majd mindjárt :D

Szóval a napos villámgyorsan elrendezte a szalvétákat, tányérokat, segített a kisebbeknek is a tányérokkal. Megreggeliztünk, ami szintén nagyon jó hangulatú volt.
Ezután a gyerekek és Bernát ki, én befelé vettem az irányt, Bernát a bringákat készítette, én a konyhát rendeztem el.

Ránéztem a sütőre mosogatás közben és döbbenten láttam, hogy 7:46…. Miiiiiii????? Rossz az óra????? Ekkorra mindenki felöltözve, megreggelizve teljesen kész volt, és én az utolsó simításokat végeztem a konyhán…
Hogy hogyan történhetett ez???
Hát úúúúúúúúúgy, hogy a kölkök 5:02-kor elkezdtek hangosan csicseregni…. Gondoltam, ennek nem lesz jó vége, szóval nagy dérrel durral kimentem, hogy csitu van, leghamarabb 6-kor kelünk, addig nem háborgatjuk a másikat. Ezt egészen 5: 52-ig bírták. Akkor a két nagyszájút, akik sem a tesóikat, sem minket nem hagytak aludni, egy kis guggolással hangoltam rá arra, hogy hogyan kell figyelni a másikra. Guggolás közben a „Hagyom a többieket aludni” és a „Figyelek a másikra” mondatokat tudatsították… Mikor kezdett a vigyor csökkenni és már ment a lihegés, akkor megkönyörültem ls lehetett fekvőtámaszt is nyomni… Majd ismét guggolás. Ezt 6 óráig kellett csinálniuk, ami sajnos, mire kikászálódtak, addigra már csak 3 perc volt, de szerintem átment az üzenet. :)

Bernát:

Hát izé a napi rendet és a napi rutint még ki kell alakítani. A mieink reggel bejöttek és a szobában átöltöztek, de Timi és Tomi igazából az étkezőben öltöztek, mire észbe kaptam, hogy ők is öltöznek, addigra már meg is oldották. No holnap jobban figyelek. Reggel gyorsan megkapták a „kávéjukat” és most készűl a bundáskenyér. Tervbe van egy kisebb biciklizés a közeli városba, és ott játszóterezünk.

Bianka

A terv meg is valósult, kihasználjuk a jó idő minden percét, mert szerdától esősebb időt mondanak, és az már jobban behatárol mindent. Szóval a banda egy része: Bernát vezetésével Timi és Tomi betekertek a játszótérre (5 km) mi meg – a többiek – bementünk kocsival, vittük a rollert, bringát, labdákat. Én „beköltöztem” az új gyerekezős táskámba, amit Bernát unokatesójától, Katitól kaptam meg. Tipikus kismama táska, mindenhol zseb, rejtett lyukakkal, zsebekkel, ahogy az a legpraktikusabb. Egy heti hideg élelemmel és kulacshegyekkel a táskámban indultunk a játszóra és 11-ig ott voltunk.
Azt kell mondjam, hogy hihetetlen jól elvannak a gyerekek! Egyszerűen fantasztikusak! A kicsiket lehet inspirálni a nagyokkal: nézd, Timi milyen ügyes! Neki nem kell mondani, hogy hajoljon a tényár fölé! A nagyokat meg a kicsikkel, hogy azok meg mindent megesznek, ami él és mozog :D
A 4 gyerek közt jobban kijön az is, hogy Julis állandóan nyávog, beleszól mindenbe, nem várja ki a sorát, szervezkedik, mondja, csérog állandóan. Arra gondolok, hogy ez még a múltja egy szeletkéje, hogy mindig meg kell küzdeni a finomságokért, mert aki nem sikított elég hangosan, azt nem vették észre a tömegben. Egyfolytában tudatosítjuk benne, hogy egyformán kap mindenki (kivéve, aki nem kér) és minden étkezésnél haladok sorban, reggelinél is, uzsinál is volt bőven felszeletelve uborka, paradicsom, paprika, és ahogy mindenki elvette a szendvicsét, mentem sorba és mindenkitől kérdeztem, hogy mit kér mellé. Senki nem marad ki, ezt Julisnak meg kell tanulnia. Tudom, hogy ez Nála inkább ösztönös, de lassan meg kell tanulnia ezeket uralni.
Az, hogy nála mindennek a központja a kaja, az nem kérdés. Szerintem ha választani kellene egy szatyor csoki és anya-apa közt, a csokit választaná. Mindig csak azt nézi, hogy mit lehet enni. A játszótéren is csak a táskám körül forgott, hogy mi van benne, mit lehet megenni. Egy idő után elküldtem, mert meguntam már, hogy konkrétan a feje a táskámban van. Akkor elment, leült az egyik mászókára, és ha szemmel ölni lehetett volna, én már nem élnék.
Sajnálom emiatt. Nem akarom kiszolgálni ezt a vágyát, nem akarm ezt a részt erősíteni, de ez is egy komoly feladat, hogy mit lehet ezzel az egész kaja kérdéssel kezdeni, mert oké, hogy most kontroll alatt van és nem ehet annyit, amennyit szeretne, de ez nem lesz mindig így és akkor majd elgurul… Sanyargatni sem akarom, jó lenne, ha tudna szabad lenni ezektől. Később még mesélek egyet.

A kütyüzést is egy másik mederbe tereltük. Megkértük Timit és Tomit, hogy amikor négyen vannak együtt, ne kötyüzzenek. Egyrészt nincs annyi kütyü, amennyien vannak, másrészt a kicsik nem is tudnak vele játszani, teljesen feleslegesen csipogtatják a játékokat, oda sem néznek, csak nyomják… Erre felesleges odaadni nekik.
Szóval délelőtt, délután nincs kütyüzés, viszont fél 1-től 3-ig a kicsik alszanak, akkor lehet elvonulni, ki hova akar, trambulin, fészekhinta, sátor, hintapad… szinte mindenhol árnyék van, ahol nincs, ott csináltunk… És nyomhatják 3-ig a csipogós vackokat :)

Délután viszont játszottunk egy kicsit, de nagyon jót Tomival, mutatta, milyen játékokat hozott és az egyikkel vicceskedtünk :) 
Kicsit azt látom, hogy nehéz neki az, hogy mi ugye már nem vagyunk gyerekek, és bár jól megtaláljuk a hangot, az még sem ugyanaz, a mi gyerekeink meg sokmindeneben kicsik Tomihoz és velük meg még nem tudja... Kell még pár év és összeérnek jobban :)

Bernát

Délután átmentünk öcsémék kertjébe, ott van egy medence, előbb állítottam egy sátrat, mert nagyon tűzött a nap, de végül árnyékba került a medence. Terv szerint zajlott minden, előbb közös játék, majd egymás szemenspriccelése, és végül veszekedés, kurva anyázással.
Tehát minden rendbe volt, én is pancsoltam egy kicsit, aztán körbe locsoltam a kertet. Szívesen :D
Lassan készülünk a vacsorára, elméletben hamburgert eszünk.

Bianka

Én meg mentem egy kört, bolt, zöldséges, mert közben még zajlik a hét tervezése, vicces képek készítése, közben az időjárás vizslatása, hogy mi vár majd ránk. Péntekre terveztünk egy szomszéd falu látogatást, ottani menüs ebéddel, de ezt is előbbre kell hoznunk, mert holnap talán még jó lesz az idő, de már az sem biztos. Szóval holnap újra bringa túra, játszótér, csak másik helyen, aztán kaja és irány haza.

A nagyok is kezdenek nyílni, Tomi rafináltan cselezi ki a szabályokat, aztán még rafináltabban ad valami teljesen kitérő választ, szerencsére mi sem most jöttünk le a falvédőről. Timit is terelgettük a vacsinál, hogy nem muszáj mindenből kérni, de amit elkér, azt tessék megenni.
Míg a többiek tüzeskedtek, én a hambi elemeit gyártottam, húspogácsákat sütöttem, hambizseméket pirítottam, zöldségeket szeltem. Tomi pedog nagyon ügyesen segédkezett, ami elkészült, vitte kifelé, igazán ügyes naposom volt ma :)
Mindenki olyan hambit kapott, amilyet kért, Tomi csak a zsemlét és a húst, Timi már kicsit több mindent, a mi négyes fogatunk a kb a mindent bele kategória volt :D

Vacsi után Tomi megkapta a fizetségét, mert hát a napos többet dolgozik, ezért jár is neki fizetség, minden étkezés után választhatott egy kis csokit a dunsztos üvegből.

Annak ellenére, hogy reggeli után is volt mindenkinek kiscsoki (a naposnak kettő), a játszón egy-egy dörmi kismackó, uzsi után fagyi, Juliska azért estére besztrájkolt, kijelentette, hogy nem szereti Tomit, mert neki van csokija és Ő is szeretett volna. Nagyon nehezen tudtam lenyugtatni, de utána vette az adást, mikor elmeséltem neki a hetet, hogy mikor ki lesz a napos, és majd ha ügyesen segít, akkor az is kap fizetségül csokit. Talán még jó is így, hogy végig nézheti a hetet, hogy minden nap más lesz ez a szerencsés, és a hét végén megkoronázásként pedig Ő lehet az.

Az esti készülődés is rendben ment, mindenki ügyesen fogat mosott, a szennyesek már bekészítve várják a holnap reggeli indítást.

Holnap terv szerint újra jelentkezünk a láger 2. napjáról :D Egyelőre mindenki jól van és még senki nem akart hazamenni.