2023.07.06. A sátor-tábor-láger 4. napja

Bianka

A sátor-tábor-láger 4. napja

Az előző bejegyzésért bocsi. Én megírtam, majd a géphez invitáltam Bernátot, hogy vesse papírra, vagyis gépre a mondókáját, de én annyira hulla voltam, hogy bealudtam :D Ma javítottam a dolgokat, néha az értelmezést is. :D

A mai napunk tényleg jó volt, ahogy Bernát az előző bejegyzést zárta. Ahogy terveztük, a fürdőbe mentünk. Egy elég korai, fél 7-es ébredést követően gyors reggeli, majd a tervek szerinti 8 körüli indulás megvolt. Mi két kocsival mentünk, Eszti mama meg szintén indult velünk együtt, és igaz, mi beiktattunk egy boltos kört, ahol 24 db kiflit-zsemlét vettem….. Biztos néztek, hogy na a debella éhes… :D

Annyira jól számoltuk ki az induásokat, hogy mi a boltba mentünk és utána autópályán tudtunk menni a szomszéd városba, Bernát a városon keresztük, Eszti mama meg egy másik szomszéd városból, de ugyanakkoraa értünk oda. Tervezni sem lehetett volna jobban. Eszti mama meglepett minket, mert a belépőt Ő fizette, amit hálásan köszönünk :)

Börnát

Hát én még kicsit visszábról kezdeném a dolgokat, ugyanis történt egyszer hajnali fél kettőkor, hogy sírásra ébredtem, Jancsi keservesen sírt, én mint akit seggbe (d) rúgtak, ugrottam ki az ágyból és mezítláb mezítelenül szaladtam a sátorhoz, hogy mi a baj… Julis közben elindult befelé, hogy szóljon nekünk, de addigra már elfutottam mellette. Kérdezem Jancsit, hogy mi történt???????
Szerelem a biciklit! Ó bazd meg szüléd,…. jó, alvás van… Julis is fekszik vissza, nagyon megdicsértem, hogy milyen ügyes, bátor, hogy szólni indult! - és alvás, jó éjszakát, szép állmokat … Hogy a jó atya úr … No semmi baj nem volt, csak ugye ő most kicsit beteg és fáradt is volt és valami rosszat álmodott. Visszafeküdt és aludt reggelig, én meg vissza slatyogtam, se papucs rajtam, se gatya, hát hiába a gyorsreagálású hadtest kishíján kivont karddal rohant a csatába, megmenteni a hazát.
Ma vettem fel alsó gatyát a biztonság kedvéért!

Bianka

Én akkor Bernátra ébredtem, a másodperc töredéke alatt realizáltam, hogy Jancsi sír, de addigra Bernátnak már csak a lábát láttam a szobából kisurranni. A szívem erre a hirteen ébredésre úgy vert, mintha tényleg csatába indultunk volna, csak ültem az ágy szélén, a párnámmal, és le voltam döbbenve, hogy Bernát mennyire gyors, és zseniálisan megoldotta a dolgot. Mikor bejött, én meg Őt dicsértem meg. Persze nem értette, mert ez neki alap… de én nem tudtam volna ezt megcsinálni, kb fizikailag sem lennék képes erre, így még jobban le voltam nyűgözve emiatt.

 

Az egész napunk tök jól telt, mini kis fennakadások voltak, amikor nyomatékosítani kellett egyesekkel, hogy mit is jelent, ha valaki azt mondja, nem, vagy, hogy hagyjék békén, de ezek annyira kis jelentktelen dolgok voltak az egész napos élményekhez képest, hogy nem is érdemelnek több szót.

Az nagyon látszott, hogy Timi és Tomi egyrészt gyakorlott a vízben. Voltak bevált játékaik és szinte egész nap elvoltak ketten. Sokszor Bernáttal is játszottak, vagy mindannyian lövöldöztök egymást és jókat nevettünk, de az ma különösen nagyon kijött, hogy Ő minden civakodás ellenére jó testvérek és nagyon kis összeszokott duót alkotnak.

A mieink meg egyre bátrabbak a vízben, ma nagyon sok kis kedves pillanat volt, amin jókat mosolyogtunk.

Mondjuk az eleje nem volt egyszerű. Odaértünk, villámvetkőzés, be a medencetérbe, ahol nagyon hívogatott az úszómedence, de kicsit dilemmáztam, hogy megengedhetem-e magamnak négy gyerek mellett azt a luxust, hogy egy órát zavartalanul ússzak? Végül Bernát, mikor meglátott, már messziről integetett, hogy húzzak úszni… Hát nem kellett kétszer mondani.

Ez az egy óra kihagyás Juliskát arra ösztönözte, hogy mikor visszatértem a csapathoz, kicsit fáradtan, de annál nagyobb büszkeséggel, hogy sikerült kevesebb, mint egy óra alatt leúsznom 1000 métert, Julis piócaként szívódott rám. Nem engedett, csüngött rajtam, mászott az ercomba, a hátamra, a nyakamba, ami nekem elsőre elég sok volt, az meg méginkább, hogy konkrétan kisajátíttt magának, nem nézhettem mást, nem beszélhettem mással, nem foghattam meg mást, még Jancsit sem, mert vele kellett, hogy foglalkozzam… Órákba telt, mire összeszedtem magam kicsit, hogy ne akarjam levakarni magamról minden másodpercben. Mikor ezen túl voltam, akkor volt pár aranyos momentum.

Az egyik az volt, hogy van a medencében egy olyan hely, ami csak annyira széles, hogy ha keresztben odanyújtózom, és feltámasztom magam a nyakamnál, és kitámasztom magam a lábaimmal, akkor így be tudok ékelődni a két fal közé. Julissal egész nap küzdöttem, hogy kicsit lazuljon már el a vízben, mert döbbenet, hogy mennyire görcs ez a lány… egyszerűen szinte nincs pillanat, mikor el tudja engedni magát. Először Jancsit vettem az ölembe ebben a kiékelt pozícióban, majd Julist is. Végül Jancsi ment a dolgára, Julis maradt. Mikor látta, hogy fixen vagyk a vízben, nem mozdul az „alap”, akkor ráfeküdt… fogtam a kezét, ami a vízbelógott és próbáltam lerázogarni, lelazítani, hogy na… lehet lazulni. És egyszer csak azt veszem észre, hogy beigazítja a kezét, meg a lábait, elkezd fészkelődni, helyezkedni, gyanús volt, hogy alvási pozíciót alar felvenni, de már a feje, lenn is volt a mellkasomon.… Erre ránézek viccesen, hogy héééé, te most aludni készülsz? Erre felnéz, és mondja, igen :) – annyira őszinte volt, aranyos, az orrát kicsit beráncolta, mosolygott. Ezt a pillanatot szívesen megörökíteném, ez annyira cuki volt.

Jancsi is többször odajött, rám borult, odasimult és elmondta, hogy szereti a cicmet, a pocakomat, a fenekemet :D

Ma is jót tett Julisnak a tapasztaltabb Timi s Tomi mintája. Mindkét nagy gyerek gond nélkül merül a víz alá, bukfenceznek, megérintik a medence alját, ami elég nagy kihívás még Julisnak, aki annyira merte a fejét a vízbe mártani, hogy épp a homloka vizes lett… Aztán jött Timi, mutatta, miket tud, én pedig eléggé nagyon megdicsérgettem mindkettőt, hogy milyen ügyesek, ami meg nyilván vonzó volt Julisnak, szóval egyszer csak gondolt egyet, befogta az orrát, és úgy lemerült a vízben, hogy a víz alatt volt 5-6 centivel… Ezt persze Jancsi is követte és én meg teljesen el voltam ajulva, főleg, hogy élénken él bennem az első fürdőzésünk élménye, hogy mit össze szenvedtem két nyamvadt úszógumival, hogy Julis be merjen jönni a legkisebb medencébe magától… Hát ahhoz képest már ég és föld a helyzet.

Bernát

Jól telt a strand, nem volt probléma, ha valami nem volt jó, akkor szóltunk és a gyerekek szót fogadtak. Jókat játszottunk, vizi pisztolyoztunk, és ugráltak a medencébe, ami annyira jól sikerült, hogy még egy táblát is kihelyeztek, hogy a medencébe ugrálni tilos.

A hazafele úton Jancsival jöttünk egy kocsiban és jól elvoltunk, beszélgettünk a motorokról amit az úton láttunk. Kb. egyszerre értünk haza, bár én más úton jöttem. Délután sorra hívtam azokat az embereket, akik kerestek, bejött pár nagyobb munka, ezzel már nem lesz gond a családi nyaralás, és annak költségei.

Bianka

Az esténk is jól telt, az úszó banda jó éhes volt, vegyes gyümölcsleves és milánói volt a kaja, Timi annyi tésztát evett, hogy az egy felnőttnek is becsületére vált volna.
Juliska volt a napos és fantasztikusan lelkes, ügyes volt, amiért természetesen a fizetségét is megkapta, és egy naaaagy dicsértet is mellé.

Tominak meg mozogni kezdett egy foga, ami eléggé zavarta és féjdogál is neki, ott tallabilléztünk, hogy mi legyen, kihúzzuk, ne húzzuk… Evett is, harapott almába, de a fog nem mozdult, én is megnéztem, hogy mennyire mozog, még eléggé kötötte az íny, szóval a kupaktanács úgy döntött, maradjon még a fog, ne erőltessük.
A biztonság kedvéért azért írtunk egy levelet a fogtündérnek.
„Kedves Fogtündér!
Légy szíves, ha este kiesik a fogam, vagy lenyelem, légy szíves, hozzál pénzt!
Köszönöm!
Tomi”

Jelentem, a „Fogtündér” már ki is vette a levelet a párna alól, és el is olvasta…
#Bernátalegjobbfejazegészvilágon
És azt is megtudtuk, hogy a fogtündérnek mennyi a tarifája, szóval intézzük a dolgot :)