2023.07.07. A sátor-láger-tábor 5. napja
Bianka
Ma egy kicsit hamarabb kezdem a blogot írni, mert tegnap is
belealudtam :D
És nem is ez a baj, hanem, hogy amikor már nagyon fáradt vagyok, nincs erőm
belekezdeni újabb gondolatmenetbe, ami pedig lehet, hogy egy összegzés, egy
felismerés lenne.
A mai napunkra IS vártuk a szakadó esőt, a záport, ahogy
egész hétre ígérte az időjárás előrejelzés, még tegnap is. Így aztán maradtunk
a fenekünkön, ami nem volt nagyon nagy katasztrófa, kellett egy kicsit nem
annyira intenzív nap.
Azt kell mondjam, így az utolsó teljes napunk délutánján,
hogy bár úgy voltam vele, hogy bármi is lesz, megoldjuk, nehezebbre
számítottam. Ahhoz képest, amire készültem, hogy majd kő kövön nem marad és
szétszedik a házat a fejünk fölül, a gyerekek nagyon jók és együttműködők
voltak. Kevés alkalom volt, amikor meg kellett állni és tisztázni, hogy mi
merre hány méter, de ez nálam például sosem fajult kiabálásig. Guggolni kétszer
kellett összesen, 1-1 gyereknek, - Igen, Tomi benne volt – de az is inkább
jelképes volt, csak, hogy érezze, hogy most ez túlment. De tényleg nem volt
gond, aminek szívből örülök :)
Timi és Tomi már nagyok. Tomin is nagyon látszik a suli, de
Timin is, Nekik már lehet sztorikat mesélni, kíváncsiak is rá. Timi kérdezte
például, hogy a Tacsika miért ilyen szigorú? És el tudtam mesélni Neki, hogy
milyen körülményei voltak korábban, hogy nem szerették és bántották, nem
engedték be a házba, fázott sokat. És ezt Timi ámulattal hallgatta.
És amikor elvileg szidásra kerülne sor, akkor is meg tudjuk beszélni és ez
nekem igazán reménykeltő. Az enyémeknél sokszor van, hogy leszidom valamiért és
külön meg kell beszélni, miért kapta a szidást, vagy a büntit, mert különben
fogalma sincs és valami tök más hülyeséget gondol.
Egyik nap például Julis megtöltötte a kulacsát, és mikor jött kifelé, mondja,
hogy jól rátekertem! Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy nem tekerte
jól rá. Annyiban is hagyhatta volna, de feldühített, hogy 1., észrevette, hogy
nem tekerte jól rá, mert különben nem modta volna. De ha észrevette, miért nem
javította? Ha nem tudta, miért nem kért segítséget? 2. Tudja, hogy hibázott, de
tetézi a bajt, hogy az ellenkezőjét mondja.
Elkértem Tőle a kulacsot, és a feje fölött átfordítottam és elkezdett belőle
csurogni a víz. Kkérdeztem Tőle, hogy akkor ezek szerint jól rá van tekerve?
Mondta, hogy nincs… Jaaa, - mondom – bocsánat, azt mondtad, hogy jól rátekerted…
Majd a fejére koppintottam a kulacsával, amit zokon vett, pedig nagyon picit
kopiintottam, de nyilván Neki ez úgy jött le, hogy agyonvertem.
És igen, elengedhettem volna, de nem engedtem el. Viszont meg kellett beszélni,
hogy miért lettem dühös. Hogy nem azért, mert csúnyán beszélt… (mi van???? szó
sem volt ilyenről) és nem azért, mert nem fogadott szót (ilyenről sem volt most
szó) És még csak nem is azért, mert rosszul tekerte be a kulacs tetejét, mert
aki csinál valamit, az hibázhat… Hanem, hogy pontosan tudta, hogy rosszul
csinálta, de nem javította, nem kért segítséget, hanem hülyeséget beszélt.
Szóval ezek Timivel és Tomival már könnyebbek egyrészről. Másrészről meg
Tominál már ott van a dolgok értelmezése… ha így vesszük… ha úgy nézzük… és
mindig megpróbálja megmagyarázni.
Egyik alkalommal arcon spricceltem, mikor egy ilyet megbeszéltünk. Valamit
engedély nélkül csinált, és az Istenért sem akarta megérteni, hogy nem utólag
kérünk engedélyt, hanem előtte. De hát utána megkérdezte… meg hát utána úgy is
megengedte volna… mondta Ő.. Én meg a festős kis virágspriccelőmmel kellemesen
arcon spricceltem, majd megkérdeztem, Tomi, arcon spriccelhetlek?
Volt kis meglepődés, de aztán megbeszéltük ezt is.
Egyébként be nem áll a szájuk, állandóan pörögnek és
pörgetik egymást. Visongnak, nevetnek, szervezkednek. Néha csak ketten-ketten,
de sokszor négyen is el tudnak játszani, pl ma szinte egész délután együtt
pörögtek.
Bernát
Tomival van némi összetűzésünk, ő nagyon szeretne akadály
pályát, én meg fáradt vagyok, és nincs ötletem, viszont van némi problémám.
Eddig tisztázatlan okból eltört a sátor rudazata, amiben aludtak, ez azt
jelenti, hogy el kellett pakolni a sátrat, és ki kellett találni, hogy este
hogyan alszanak. Persze megoldjuk, csak ez is időt vett el, kicsit hűvös is
van, és bekorlátoz, hogy mit lehet csinálni, pl. párakapu off, tűzoltós játék
off, medencézés off.
Timi nagyon jól viselkedik, azon kívül, hogy kajánál inkább mesél, mint eszik,
nincs vele sok probléma, kicsit árúlkodós, de még ez is belefér.
Tomi az rendszeresen csinál valami balhét, ő csak fogta a hintát és ott állt,
és Jancsi szaladt neki a hintának…
Meg ki dobja a papucsot és utána felrakott kézzel sétál onnan, hogy nem ő volt…
Nekem a sátor váz eltörés is érdekes volt, mivel a mieink véletlen pont a
szobában aludtak, és hallottam valami hangot, de mivel nem láttam semmit ezért
hagyjuk…
Nem vagyunk minden percben velük, de folyamatosan fülelni kell, illetve állni
az ablakban, lesben és néha kiszólni valamelyikre. Néha kicsit egymás idegeire
mennek, persze négyen egyszerre akarnak ugyan arra a játékra ülni.
Minden este van telefonos ellenőrzés,
hogy a gyerekek élnek-e, ehhez ragaszkodtak a szülők, másként nincs váltság díj!
Hallgatom, hogy miket mondanak, mi maradt,meg a napból, mi volt fontos
nekik. Azt is hallom, hogy már
hiányoznak a szüleik, ami nem baj, ez jó, és azt is hallom, hogy már nem
szeretnének tovább maradni, de ezt nem vesszük magunkra, ez szerintem nem a mi
minősítésünk, egyszerűen gyerekek, ha csak csokit adnál nekik, akkor is haza
vágynának. Majd pár nap múlva ha még mindig emlegetik az itteni dolgokat, akkor
tuti, hogy jó volt.
Bianka
Én erről azt gondolom, hogy egy hét az pont az az idő, ami
már határeset, hogy sok nekik. A körülmények jók itt, viszont nyilván más a
környezet, mások a szabályok, + itt egész nap szinte kint vannak, nem nagyon
van kütyüzés, de nem azért, mert tiltjuk, hanem, mert annyi minden más van. Aztán
a gyerekeink ugye még kicsik, sokmindent nem értenek, fárasztóak, és szerintem
ez agyilag jól kimeríti a nagyokat. Nem csodálkoznék, ha innen hazatérve két
napig csak zombimód kütyüzni akarnának végre nyugodtan :D
Bernát
Én azt érzem, hogy nem volt túlzottan fárasztó, ennyire a mi
gyerekeink is lefárasztanának.
Nagyon jó ötlet volt a Napos titulus, ami minden csoki osztásnál +egy csokit
jelent. A napos feladatai kihordani a tányérokat, és a kajakellékeket,
kenyeret, majd behordani a mosatlant, szemetet összeszedni, asztalt letörölni.
Szóval ilyenek, ez egy kis segítség, de mindenki élvezi és erre lehet építkezni,
később már több feladatot bízni rájuk. Verseny volt, hogy ki legyen a napos.
Jancsi jobban van már, nem lázas, nem is köhög, tömtük
gyógyszerrel, de tegnap este még azért kétszer felsírt, jelzem, hogy gatyában
voltam…
Ma bent alszanak a házban de nem az ágyukban, az beszéltük meg, hogy itt bent
felállítom nekik a sátrakat vissza, mármint a nagy sátor belső sátraitt és mindenki
ott alszik este. Aludhatnának az ágyaikban is, de az nem akkora buli.
Vége a vacsinak, az előtérben felállítottam a két sátrat, és már fekszenek is,
persze mindenkinek most kell pisilni, de ez már megszokott.
Palacsinta volt a láger utolsó vacsorája! Hátha úgy fognak
emlékezni, hogy jó buli volt, az egész hét, ha jót esznek utoljára, meg ha az
utólsó nap jó fej leszek! :)
Remélem a mai eső nem holnapra ér ide, mert az utolsó fél napjukat töltsék már
a szabadban.
És a hogyan basszuk bele a lányunkba az ideget mai győztese…
Vacsora végén meghallottam, hogy szirénázna valamerre, mondom a kölköknek, hogy
aki rossz, azért jönnek a rendőrök. Elsőnek jó poénnak tűnt, aztán Julis megmarkolta
az anyja pólójának ujját és onnantól nem eresztette, ez már nem volt annyira
vicces, és akármit mondtunk, elkezdett megint félni a rosz bácsiktól. A végén
ki kellett vinnem a kapuig, hogy nincs kint senki a sötétben, mert addig nem
nyugodott le. És most halljuk Bianka szentségelését:
Bianka
Hát… erre no comment.
Már szürkület volt, és egyébként sem jó teljesen Julis
szeme, nem is biztos, hogy rendesen látja mi van a kapunál, és akkor Bernát,
mikor már látszik, hogy nem vigyorog a gyerek, még azért kát három poént
megereszt.
Én akkor rákezdtem a másik oldalra, hogy bárki jön, nem adom. Mondtam a lányka,
hogy igez, néha összeveszünk, meg leszidnak, de akárki jön, én nem adlak oda
senkinek, innen senki nem visz sehova.
Mikor visszaértek a kaputól, még nem láttam azt a nagy megnyugvást, szóval
mondtam neki, hogy egyezzünk meg abban, hogy ha én a szemedbe nézek és azt
mondom, hogy ott nincs senki, vagy, hogy nem visznek el, akkor ha a világ a
feje tetejére áll is, akkor sincs ott senki és akkor sem visz el senki. És apa,
tudod, vicceskedik, meg mond néha bolond dolgokat is, de ilyenkor, ha bizonytalan
vagy, csak kérdezz meg engem, én nem fogok Neked ilyen dolgokban bolondozni. Te
vagy a lányom, szeretlek és senkinek nem adlak!
Elsőre haragudtam Bernátra, hogy hogy lehet ilyen hülye,
érzéketlen, hogy nem látja, mit indít el.. De aztán meg látva a végeredményt,
azt mondom, nem bánom, hogy ezekkimondásra kerültek.
Arról nem is beszélve, hogy ismét megmutattam nekik a
késeimet, és elmondtam, hogy nyugi van, megvédjük őket :)