2023.07.08. A sátor-tábor-láger 6. napja
Bernát
az utolsó nap
Halálos betegséggel kezdődőtt a napunk, Tomi kora reggel szédülésre és fejfájásra
panaszkodott. Megvizsgáltuk, mértünk vérnyomást, cukrot, kapott egy kis fejmasszázst,
nyakmasszázst, volt, ivott vizet, átmozgattuk a fejét, nyakát…
A normál, elméletben 107-es vérnyomása, 81 volt, továbbra sem érezte jól magát.
Én minden általam ismert gyógymódot javasoltam, igyon vizet, igyon pálinkát,
vagyis kávét, adjunk neki kúpot, pofozzuk fel, véreztessük ki… - de senki nem
volt vevő erre és az anyukája sem támogatta ezeket, nem értem, miért…
Végül kapott egy gyerekgyógyszert, egy fájdalomcsillapítót és kb. rögtön jobban
lett.
Elbontottam az esti szállást, megreggeliztünk, a gyerekek
játszottak. Vártuk öcséméket, akik ha jól sejtem, valami meglepetés íróasztalt
intéztek Timinek, aki most megy iskolába. Este még volt egy fog kiesésünk, eskü,
nem én vertem ki, az asszony Tomi kérésére írt egy levelet a fogtündérnek, hogy
aggyá pézt, ha este lenyelem a fogam, és ezt a párnája alá dugta… este apának
volt egy köre, visszalopni a levelet, igen ám, de közben ki is esett reggelinél
a foga is, úgyhogy egy ötszázast is oda rejtettem, ebből lett egy kis kavar,
mert a levél eltűnt, a fog megmaradt, de a pénz meg lett, akkor most mi van?
Mondtam neki, hogy biztos azért nem vitte el a fogtündér a fogat, mert anyáék
még nem látták…
Bianka
Az elmúlt napokban az volt az összegzésem, hogy mi bármit is
csinálunk, bárhogy is vagyunk, bármit is eszünk, bármilyen program lehet,
dicsérhetjük, szidhatjuk őket, a fejünk tetejére is állhatunk, a lényeg úgy is
az, amit a gyerekek aztán na végén anyának és apának elmesélnek. És furcsa volt
nekem, hogy amikor a levél után másnap reggel jöttek be, Timi újságolta, hogy
eltűnt a levél… Kérdeztem, hogy nem lehetséges, hogy csak elkeverték? meg
tettük ott a hülyét, hogy hát ez hogy lehet? akkor ez csak a fogtündér lehetett…
miközben a mieink még nem tartanak itt, hogy fogtündér, ellenben Julis retteg,
hogy valaki rosszbácsi bejön… és mikor bizonygatju neki mindketten, hogy nem,
ide senki nem jön be, fura a másik két gyereket meg arról meggyőzni, hogy a
levelet bizony csakis a fogtündér vihette el… tehát akkor csak bejött valaki.
Anomália…
Na és a fentiek tekintetében, hogy szerveztük, írtuk, Bernát
levelet lopkodott, meg pénzt rejtett a párna alá, a gyerekek azt összegezték
anyénak-apának, hogy képzeltétek, Bianka és Bernát nem hisza a fogtündérben!
Vicces :D
Bernát
A kiakasztó dolgok
Értelmetlen hazugságok és terelések…
Amikor végig nézed, hogy épp mi történik és utána felemelt kézzel elsétál, hogy
nem ő volt….
És amikor számon kéred, akkor indul a makogás, hogy ő csak…
Erre én csak nyakon foglak vágni…
Bianka
Én azért ennél tovább mentem Tominál – merthogy ez Tomi volt
– és pont ezt az esetet meg is beszéltem vele. Mert ahhoz nagyon ért, hogy az
embernek szinte az agyára menjen, ha szeretne valamit, de visszafelé hiányosan
működnak a dolgok. A „valaki szedje fel azt a zsebkendőt” felszólításra mindeni
ránézett a zsepire a földön, mindenki realizálta, hogy igen, ott égtelenkedik a
fűben egy hófehér zsebkendő, aztán mindenki – mint a kutyáink szidáskor – egy viszonylag
éles kanyarral elsomfordált a tett színhelyéről. Tomi különösen jeleskedett
ezekben, hogy nemigen szeret plusz melót végezni, viszont a ferdítésben, kimagyarázásban
profi. Az ilyeneket én azért rendszeresen megbeszéltem vele.
Bernát
Amior felvesz az utcáról egy beton darabot, mondom, azt tedd
le, mert az csak egy beton darab, de ő neki az azért kell…, - mondom, az nem
kavics, mit kezdesz vele? - Hát őőő – mondom, dobd el, nem akarok a fűben
találkozni vele, - és akkor elsétál és
úgy csinál, mintha eldobná, de a zsebe furán dagad és pont úgy közlekedik,
mereven, hogy azt az oldalátne lásd. Mondom a jó anyádat, elmondtam, hogy dobd
el, erre csak be hozod?
Lökdösi a hintát és fejbe vágja a kicsit, akit elzavar, hogy
mondtam, hogy ne gyere ide… és mikor az sírva elsétál és fogja a fejét, akkor kérdem,
hogy mi volt ez? És jön a duma, hogy ő csak fogta a hintát és, hogy mondta,
hogy ne jöjön oda, és már bocsánatot kért . És hazudik mint a vízfolyás…
Bianka
Igen, ezért kellett, hogy egyikünk mindig ott volt, mindig
figyelt, mindig látta a dolgokat, mert az ilyen esetekben aztán utólag
igazságot tenni lehetetlen, mert mindenki ferdít, hazudik, a kicsik meg
konkrétan nem emlékeznek sokszor, vagy ha igen, akkor sem tudják elmesélni, mi
történt.
Tomi már tudatosan játsza ki a felnőtteket, szerencsére olyankor
saját magát árulja el. :D
Azt hiszem – mondom ezt magamnak a jövőre tekintve – hogy innentől
különösen fontos a bizalom gyerek és szülő közt, mert innen már csak egy ugrás
a közösségi média platformok, ahol meg mindenki szinte szabad préda. És azt
gondolom, hogy az egyetlen hatéjony fegyver minden rossz ellen a feltétlen
bizalom egymásban.
Bernát
Azért a hetet jól zártuk, nem halt meg senki!
Most épp a déli alvás megy, mindenki lefeküdt, kipihenni a fáradalmakat, kutya,
macska, gyerekek, Anya és Apa is…
Csak egyszer arra ébredek, hogy Jancsi mondja, hogy kakilni kell, mondom neki,
keljél fel és tünés a wc-re, feláll és elkezd sírni, mondom futás!!!! DE nem
mozdul, fel ugrottam, meg kaptam a kezét és csak úgy repült kifelé a wc-re, így
csak a gatyája, a wc, a wc ülőke, és ő maga lett tiszta szar.
Na ki szarta magát, aztán vetkőzés, zuhany, megmosta magát, és irány az ágy,
kapott új gatyát, én ki takarítottam a fűrdőt, de a szaros gatyája meg várja az
ébredést és lehet sikálni!!!
Ugyanis lefekvés előtt mondtam neki kétszer, hogy irány pisi-kaki, de neki nem kellett,
és kb. félóra múlva beszarik, hát ezt nem játszod el velem mégegyszer, öcsém!!!
Ébresztes… elidndítottam az Inception c. film francia ébresztős betétdalát, és
csak azt hallottam, hogy Bianka kétszer is felnevet :) Kicsit készültem már
erre! Hoztam neki egy fincsi kávét és gondoltam, lesz egy szép ébresztés és
délután…
Bianka
Mikor ebéd után elvitték a gyerkőcöket, ráeszméltem, hogy
alvásidő van. A héten nem volt erre lehetőség, mert bármennyire is nagyok,
önállóak Timi és Tomi, egydül akkor sem hagyjuk őket, szóval valakinek mindig „ügyelni”
kellett.
Szóval most, mikor beértünk, kb azonnal bevágtam a szunyát,
így talán esély van arra, hogy a sorozatunk – jelenleg a Wednesday – következő
részét horkolás nélkül NÉZZEM majd végig.
Tényleg jól zártuk a hetet, ezek a kis hülyeségek voltak, de
nagyobb, durvább csintalanság, szándékos rongálás, nagy balhé, baleset nem
volt, a gyerekek jól elfáradtak és tényleg nagyon sokat nevettek.
Mi is elfáradtunk rendesen, szerintem agyilag is. A négy
gyerek mindig mondta a magáét, és nem lehet lepasszolni őket, nem is akartam
elküldeni, nem ezért voltak itt. De a hét vége felé már éreztem, hogy
kevesebbet tudok éjszaka visszatölteni az energiából, mint amennyit elhasználok
nappal. Vágom a centit, hogy mikor viszi el Eszti mama a gyerekeket, akkor lesz
egy kis pihi :)
A kutyáink is kész vannak rendesen, a Tacsikánk is kezdett
egyre nagyobb privát területet tartani. Gond nem volt, mert mindig figyeltem,
meg az is lehet – Bernát mondta és lehet, hogy van benne valami – én generáltam
ezt, mert a kutya érezte, hogy fáradt vagyok, de ugye én tartani akartam magam,
viszont egy kutyát nem lehet becsapni.
Na azt hiszem, mára ennyi, holnap folyt.köv :)