2023.07.16.

 Bianka

Mindenki érdekében őszintén remélem, hogy mindkettőnknek sikerült kipihenie magát ezen a héten, mert most kilőttük Eszti mama felügyeletét is és Bernát tesójáék felajánlásával is éltünk, ami erre a hétvégére szólt.

Pénteken kicsit rövidebb napot voltak a gyerekek az oviban, ugyanis mentünk szemüveget csináltatni Julisnak. Bár a szemészeten voltunk már, és volt is eredményünk, nem jutottunk el az optikába, aminek több oka is volt. Abszolút nem voltunkképben, hogy hol mik a lehetőségek, hol hol milyen kategórik, milyen minőségek vannak, és persze mennyiért. Egy fő  irányunk volt, amit Kati ajánlott, a Nano keret, amit kifejezetten gyerekbiztosra gyártanak, cserélhető alkatrészekkel, elvileg törhetetlenre. Ebben biztos voltam, hogy ha egy müd van rá, ilyet szeretnék, és abban is biztos voltam, hogy nem szeretnék hat kört bejárni mindenhova, rángatni a gyereket, meg kifizetni egy rakat pénzt mindenhova. És akkor itt meg is akadt a folyamat. Aztán betegek is voltunk, aztán meg a pénz kellett máshova és egyszerűen az egészség, az idő és a pénz valahogy sehogy nem akart találkozni. De a hetek meg teltek és egyre égetőbbé vált a szemüveg kérdés.

A történet másik aspektusa egyelőre nem is lényeges, az viszont igen, hogy Karika mama felajánlotta a segítségét, hogy finanszírozza a szemüveget, induljunk most azonnal. Akkor azonnal csak időpontot kértem, másnap viszont felkerekedtünk, és hamarabb hoztuk el a gyerekeket az oviból és nagy nehezen odataláltunk az optikába, ahol kinéztünk egy rózsaszín keretet a csajszinak. Az optikus hölgy is nagyon segítőkész volt, és hála Istennek még lencse is volt készleten, így másnap délelőtt (azaz tegnap) át is vettem a szemüveget.

Ma, amikor visszakaptuk a gyerekeket, akkor első volt, hogy menjünk ki a padra, és nézzük meg, milyen, hogy áll, hogy lát vele :) Nagyon izgatott volt Julis, mutattam neki, hogy ez a szemcsi, ez a tokja, a szára, és a két pántja, amiből egyet azonnal fel is szereltünk. Felpróbálta, körbenézett, és mintha feltárult volna előtte a világ! Csodálatot láttam az arcám, ahogy a kertben vegigpásztázott mindent.
A közelmúltban egy Tiktokos csajnak műtötték meg a szemét, aki ráadásul festő, és Ő mondta a műtét után, hogy a házak, a város, minden nagyon szép és részletes, de az erdő!! Hogy minden levelet külön lehet látni… hogy minden fűszál külön van és nem csak egy zöld paca az egész… ez jutott eszembe, ahogy Julis körbenézett és mondta, hogy látom a füvet, a leveleket! Szóval agyon köszönjük Karika mamának a segítséget, Julis nagyon lelkes és nagyon tetszik neki ez az új helyzet! 

És akkor a másik oldala a dolgoknak…
Az optikus viszonylag szigorúan és határozottan rám nézett és mondta, hogy a kütyüzést visszább kell venni… és kérdezte, hogy korábban nem volt szemvizsgálat??? Hogyhogy csak most derült ez ki? Már megint én voltam a hanyag paraszt, aki a négy és fél éves kölkének hagyta eddig romolni a szemét. Képzelem, mit gondolt. Nem részleteztem agyon a dolgot, csak annyit mondtam, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, nem kezdettől vannak nálunk, és itt nem kütyüznek…
Viszonylag magas dioptriát kapott, 3,5, 4,5 amire azt mondta az optikus hölgy, hogy ez genetika, hogy kinek mennyire romlik a szeme, akinek a genetikájában az van hogy elromlik, annak el is fog, csak idő kérdése. Julisnak, ha minden rendben ment volna és a kezdetekkor vigyáznak a szemére, akkor lehet, hogy csak 10-11 éves kora körül romlott volna el. De úgy, hogy amint lehetett, ültették a tévé elé és ellenőrizetlenül ment a mobilozás, valljuk be, ez nem segített. Köszi, Lilla… Ami a rossz hír, hogy cilinderes is a szemlencséje, amire azt mondták, nem fog javulni. Szóval ha minden jól megy, akkor is ennyi dioptriával hosszú távon kell számolnunk.

A délutánunk, ebben a kánikulában kicsit alapjáraton telt, beszélgettünk kint, kis élménybeszámoló volt, amiben rendkívül furcsának találtam azt, hogy kérdeztem a gyerekeket, hogy hogy érezték magukat? – Jól! – felelték. Tetszett a hétvége? Játszottatok sokat? (Tudom, hogy volt pizsiparty, meg rengeteg játék) – Igen! – És mi volt Neked a legjobb, Juliska? – Nem adtak gumicukrot, mikor kértem – Az oké, hogy nem adtak gumicukrot, de mi volt a legjobb Neked? – Nem tudtamjátszani a gitárral….

Nagyon fura volt, hogy akárhogy próbáltam, nem tudtam belőle élményeket kiszedni akkor,de még furcsább volt, hogy a jóra is millió egy dolgot mondhatott volna, bármelyik játékot, a pizsiparty-t, a chipset, az amerikai palacsintát, … bármit. De még csak nem is jókat mondott. Olyan, mintha nem jól lennének ezek az élmények raktározva, vagy becsatornázva, vagy nem tudom… Az lehet, hogy neki ezek vésődtek be mélyebbre, meg ugye azt múltkor beszéltük, hogy a rossz máshova és máshogy raktározódik, könnyebben is jön elő, szóval könnyebb volt neki gyorsan valami rossz élményt mondani, de akkor is furcsa, hogy a jók közé sorolta ezeket.

Bernát reggel!

Már vártam a gyerekeket, hiányoztak, már szinte rosszul éreztem magam, hogy enyi időre lepasszoltuk őket. Tervezgettem a találkozót, megjönnek, én le guggolok hozzájuk, megölelem őket, megpuszilom őket és egyéb giccs. E helyet megjöttek, hoztam be a táskájukat, pakoltam a gyerekülésüket, öcsémet kínálgattam hideg üdítővel, közbe meg Bianka már hozta is az új szemüveget, Julisnak és már ennyi is volt.
Szép terv! 
Tudom, én, vagyok a hülye, mert igazából random meg lehetne ölelni őket, mert hát az én gyerekeim, de valahogy nem áll rá az agyam, utólag már okos az ember.

Bianka reggel…

Hát… én vagyok az antiszoc, távolságtartó, nemtudommi, de én elvoltam a csendben. Az agyam azt mondta, hogy jönniük kell haza, mert hát csak itt vannak otthon… de a lelkem még nem pihent meg annyira. Biztos majd ez is változik idővel, és minél szorosabb lesz a kötődés, annál kevesebb idő kell a hiányukhoz. Nekem inkább kötelességtudat jut eszembe a ma reggeli állapotomról.
Én is elképzeltem az érkezést, hogy majd jönnek, berongyolnak, ajtót ne csukják be, cipőt nem vetik le… és nem fér a fejembe, hogy 10 hónap alatt köszönni sem tanultak meg. Ha nem mondjuk nekik, nem jut eszükbe hogy köszönni kell. És akkor megint ott a dilemma, hogy legyek ünneprontó köcsög szemétláda, vagy hagyjam. Ha hagyom, mikor és kitől tanulja meg? Ha nem hagyom, akor meg ott a rossz érzés, az önvád, hogy én meg a legjobb pillanatokat is képes vagyok elrontani.
Igyekeztem a kettő közt lavírozni, és mikor Jancsi ajtóstól rontva a házba magas hangon üvöltötte, hogy nézd, hoztunk finomságot, akkor az arcommal, szememmel, testbeszédemmel nagyon örültem a finomságnak, miközben köszöntem egy szép nagyot. Julis azonnal vette a lapot, Jancsinak még négyszer kellett köszönnöm, mire észbekapott, hogy így kezdjük a beszélgetést.
Nem akarok az a maximalista picsa lenni, akinek semmi se jó… De jó úton vagyok efelé.

Bernát délután!

Délután átmentünk öcsémék kertjébe, mert ott van medence, és gondoltam, pancsoljanak egy nagyot, és míg ők pancsolnak, én gyorsan megcsinálom az öntöző rendszert és meglocsolok mindent. Elhatároztam, hogy mindig elérhető leszek! Ha szólnak, ugrok, válaszolok, segítek.
No munka közben, míg ők pancsoltak: APA! APA!.. megyek oda, mi az? – nézd, itt a medencébe egy levél… - Hát őőő… anyád… Megyek vissza, dolgozom…. Apa!! -  kiabálok, hogy mi van? - A Jancsi lecsapott! (bazd meg, az egy kurva medence, homokkal nem tud arcon dobni, ott csak víz van) jólvan csapd vissza…. Apaaa! a Julis lecsapott!…
Egy órát voltunk ott, én már a végén kishíján ordítottam! Amikor kiszálltak, vittem a törölközőt, és rájuk terítettem, megtörőltem a hajukat, és adtam nekik inni. Erre mondom, hogy most már indulhatunk a kocsihoz. Jancsi megindul, és a tiszta betonról lelépve ledobja a vizes törcsit a homokba……. No itt már eldurrant az agyam (hogy azt a mucsai jó édes nagyvalagu) ja nem tudok ilyen szépen káronkodni, kb. azt mondtam, hogy mit csinálsz, te vadbarom!? veszed fel azta kurva törölközőt és bújsz bele vissza, mert ha meg fázól agyon ütlek… habzó szájjal.
Nem értem… még itthon a szobába is, a kezdetektől, ha levesz valamit akkor azt rakja az asztalkájára, nem a földre! A földön nem lehet semmi, mert koszos, poros lesz, még a szennyest is kihordatjuk velük a kosárba…
Akkor hogy dobja a gép, hogy a vizes törölközőt ledobja???
Persze Jancsinak elkezdett folyni az orra, pedig meleg volt a víz, dög meleg volt, nem fújt a szél és ahogy kiszállt, kapot törcsit, utána meg ült a forró kocsiban, ahol még az ablakot se húztam le. Akkor hol, mikor???

Bianka délután.

A gyerekek jól elfáradhattak, az új környezet, az élmények, az előző napi pizsiparty, ami ugye sokáig fentlevéssel jár :D mindez főleg Jancsit fektette ki rendesen, aki saját magát képes volt egy hülye papucson negerjeszteni, majd mikor mondtam valamit, akkor nekem szólt vissza ingerültem…Ho-ho… mondom, vegyünk vissza kicsit, mert lassan a fika eszi meg az óvodást… gyorsan ettünk is pár falatot majd fejest az ágyba, mert ennek nem lesz jó vége. Kb két perc alatt el is aludt…

Délután nagy meleg volt, de a gyerekek alvás után ki akartak menni. már sok árnyékos hely volt, és mikor már a nap legveszélyesebb sugarai is alábbhagytak, Bernát is bekapcsolta nekik a kertben a páraszórófejeket, az alatt idétlenkedtek kicsit.
Engem jobban idegesített az állandó ki-be járkálás, ami persze azzal járt, hogy az ajtót soha nem csukták be, így ömlött befelé a meleg… és a legyek.

Estére én sem voltam teljesen békés, bár azért annyira nem voltam feszült, mint ahogy Bernátot láttam. Inkább csalódott voltam ez a sok hülyeség miatt. Törcsi a földön, meg ilyenek. És ne értem, hogy ez a 10 hónap alatt soha nem volt divat, tényleg hogy dobja ezt a gép nekik?

A vacsi ezért normálisan telt, bár ott meg azon mérgelődtem kicsit, hogy vannak ezek a nagyobb csomagos virslik, azt veszek mindig. Bent volt a fagyasztóba egy csomag, direkt szétütöttem és kiszámoltam, ki mennyit eszik meg, hogy ne kelljen aztán a főtt virslit kerülgetni – mert kaja téren is komoly változások vannak ám, de azt majd a következő alkalommal részletezzük talán. Szóval kiszámolom… Jancsi nagynehezen megküzd egy darabbal Julis szintén, mert néha beakad neki, hogy nem eszik húst, Bernátnak négy, nekem három, szigorúan kiszámolt kenyérmennyiségekkel, és jó nagy adag tejfölösuborka salátával…
És akkor eszegetünk szépen, mikor Jancsi bejelenti, hogy kér még virslit. Ó, hogy cseszd meg, mindig úgy kell beléd imádkozni a virsli másik felét, pont most tudod kitalálni, hogy kérsz még? J, adtam az enyémből egy felet. Ekkor Julis is kér még. (cseszd meg te is…állandóan nyávogsz még egy morzsányi húson is, hogy nem kell, most, hogy direkt kiszámolom, most bezzeg kell még… ) Jó, adtam neki a másik felét az enyémből.
Felbasztak. És nem azért, mert egy virslivel kevesebbet ettem, mert egyébként is dilemmáztam, hogy kettőt, vagy hármat tegyek magamnak? De keresztül húzták a tervemet és ez nálam mindig nagy vétség.

Csodálatos módon még sem akadtam ki, de azért megkértemőket az este indításaként, hogy jó lenne, ha együttműködnénk, és nem nyávognának, hanem megtennék, amit kérünk. Nem kérdezzük, hogy miért, nem okoskodunk, nem tudjuk jobban, nem szervezkedünk… Így esélyt kaptunk a békére.

A mesét gyorsan lerendeztük, Mátyás királyosat indítottam, aminek eléggé örültek, de aztán a máodik percben elkezdtek szövegelni, meg játékokat pakolni, és akkor én azzal a lendülettel vissza is húztam az ablakot a tévéről és jó éjszakát kívántam.

Bernát

A gyerekek nagy feszültséggel járnak, és valahogy egy pillanat alatt fel tudnak baszni.
Például az egyértelműek megkérdezése, amikor a legjobban szenvedek, akkor jön a baromságaival.
Mondom, hogy lehet beszállni a kocsiba. Miért? (Mert azt mondtam, bazmeg! mi a tökömnek kell automatikusan visszakérdezni? Megyünk haza, szeretnéd, hogy itt hagyjalak, vagy jösz a kocsiba és megyünk?!) Persze ezt nem kérdezem meg, mert összeszarná magát, hogy itt hagyom! Beálltam az udvarba, hogy ne keljen a szerszámokat ki-be hordani, és amikor kész lett, gondoltam, kiállok és ki próbálom az öntözést, de a kocsit nem csapnám össze. Erre kórusba visítottak, hogy hova megyek? Mondom, kiállok a kapun, két métert!
Üveg poharak voltak öcséméknél és mondom nekik, nyomatékosan, hogy két kézzel fogod, hogy nehogy elejtsd! (mert agyonverlek, ha össze töröd és itt mezítláb belelépsz – nyilván ezt se mondta ki – még mielőtt valaki aggódna….), erre fél pillanat múlva vizes kézzel, apa nézd! én egy kézzel is bírom. ÁÁÁÁÁÁÁ! azt mondtam, hogy két kézzel!!!! (bazdmeg!!!!)
Huuu, de tele a faszom, amikor direkt mást csinál, és sanszos, hogy ennek ellenére össze fogja törni a poharat, mert szeleburdi és nem foglakozik vele.  No fárasztó délutánom volt, az a lényeg.