2023.07.23.
Bianka
Vasárnap
Ébredezik a család, én is összeszedem magam, felveszem a
doktor professzor adjunktus asszony énemet és megyek kecskét oltani. Igen, én. Nem vagyok orvos, még nővér sem. A
legutóbbi élményem a fecskendővel az volt, mikor egy csodás sertésszüzet oltogattam
be mézes páccal…
Na jó, volt ennél közelebbi tapasztalatom is, amikor magamat kellett böködnöm,
mikor vagy vérhígítót kellett szurkodnom a hasamba, vagy az inszeminációk miatt
kellett hormonokat lövögetnem.
Most meg kecskét oltok, mert a barátnőmék elutaznak és van egy beteg
kecskegida, akit muszáj szurizni, hogy gyógyuljon, és ez a feladat a család
minden tagjának idegen volt, így jöttem én a képbe. Ma volt a gyakorlat napja,
tegnap megnéztem, ma pedig élesben csináltam. Derékszögben, izomba, de olyan kis
kajás a lelkem, hogy észre sem veszi, hogy egy bazi nagy tű nyomódik belé.
Hazaérve Bernátom már a kávémat tartotta a kezében, és a
hintára invitált, hát mit tagadjam, nem kellett kétszer mondani. Nagyon jól esett a lelkemnek ez a kis kedvesség :) Az óra 9 körül
járt, mikor bevillant, hogy nekem ma randim van.
Évekkel ezelőtt 10 nővel jártam egy csoportba. Minket az
kötött össze, hogy mindannyiunknak gondjai voltak a gyermekvállalás terén.
Engem a barátnőm hívott, és nehezen adtam be a derekam, de utólag azt kell
mondjam, megérte és hálás vagyok neki ezért, mert amellett, hogy csodás
csajokat ismertem meg, sok minden ennek a csoportnak és a pszichológusi
vezetésnek köszönhetően kezdett megoldódni az életemben. Akkor még mindenki
babára várt, de idő közben volt, akinek spontán összejött, és többen pedig
örökbe fogadtunk, és vannak, akik még várakoznak, de a legtöbben sínen vannak
:) Ma velük találkoztunk a közeli játszótéren :) Szóval gyors átvedlés
kecskés-kutyás ruhából gyerekezős játszóteresre és irány a buli. Összesen hét
gyerek volt :) Ők jót játszottak, eszegettek, végre megismertük egymás
csimotáit, és hellyel közzel ők is vegyülgettek egymással :)
A gyerekeimre nagyon büszke voltam, a délelőtt minden gond
nélkül zajlott, és volt egy momentum, aminek igazán örültem. Kekszek voltak az
asztalon, a gyerekek többsége számolatlanul tömte a szájába a kekszeket.
Egyszer csak Jancsi is csatlakozott az éhező bandához, nyúlt az egyik zacskó
felé és előtte rám nézett. Csak a szemével kérdezte, hogy szabad-e,
megerősítést várt. Persze igent mondtam és egdicsértem ezért. Mondtam is neki,
hogy büszke vagyok rá :)
Itthon egy gyors milánói, majd alvás, mindannyian
lepihentünk kicsit. A délutánunk is gond nélkül telt, az esti alvás volt
nehézkes. Olyan volt, mintha nem fáradtak volna el eléggé, így egy idő után
mondtam nekik, hogy akkor irány az udvar és kicsit megtornáztattam őket, hátha
kimegy egy kis energia még és könnyebb lesz lazulni.
Ma is egy laza napunk volt, többször bújtak, cuppantak a
puszik, meg a „szeretlek-imádlak”. Ma nem volt nagyon kiúgró dolog, én csak
szimplán örültem, hogy így vagyunk egy család.