2023.07.30.

Bianka

Nem sok napunk volt, ami ennél vegyesebb lett volna. Ebben minden volt.

Reggel jól keltünk. Múltkor Bernát mondta a gyerekeknek, hogy tök jó lenne, ha mondjuk köszönnének, mielőtt zombi módon csokit kérnek. Jancsi rendszeresen csinálta, hogy kipattant a szeme és az első gondolata, mondata az volt, hogy kaphatunk csokit? Én ezt két ok miatt nehezményeze. Az egyik, hogy nem valami csokiautomaták vagyunk, szóval jó lenne, ha nem mindig ez lenne a téma, a másik, hogy vélhetően nekik az édesség nem csak azért jó, ami miatt az összes többi gyereknek, hanem talán egy plusz kis szeretetmorzsa, egy lusz kis törődés, egy kis boldogságforrás, amit ők az édességből akarnak beszerezni, pedig ez lehetne egy kis közös idő is.Persze mindennek megvan az ideje, sokáig én nem voltam kész arra, hogy random minden percben ölelgessem őket, mert még érzelmileg nem tartottam ott. Még mindig nem vagyok 100%-on, amit abból gondolok, hogy szerintem egy vérszerinti anya a vérszerinti gyerekét akkor is kész megölelni, amikor a gyerek épp az imént mérgelte fel, és pár másodperccel azelőtt még anyuci is morci volt, de aztán jön a gyerektől két pillarebegtetés és már anya el is veszett és már öleli is a kis gézengúzt… Na én nem. Ha én mérges vagyok, akkor aztán meneküljön mindenki, és akkor nekem senki ne jöjjön ölelgetésekkel.
Demost már legalább odáig eljutottam, hogy ha alapesetben vagyunk, - ha meg jó a kedv, akkor pláne – simán ölelem, ölbe veszem őket, vicceskedek velük. És jó lenne a regeleket is most már ebbe az irányba terelni, és nem csokival megszerezni az endorfint, hanem a személyes kapcsolatunkkal.

Szóval Bernát mondta nekik, hogy nem lehetne a „kaphatunk csokit?” helyett előszőr mondjuk jó reggelt kívánni?

És akkor ebből lett az, hogy Jancsi ült az ágyon, Bernát belépett a szobába, erre Jancsi:
Ka….. Jó reggelt, apuci! Kaphatunk csokit?

Kaptak kávét, aztán ágynemű húzás mert a is hugyos már megint bepisilt. Legutóbbi unokatesós ottalvásnál a Sógornőm kisjelentette, hogy Julis már nagylány, nem fog bepisilni. Mondtam, hogy oké… Ő tudja. Az a két éjszaka alatt nem pisilt be, meg ilyenkor aztán mindig úgy jön haza, hogy na most aztán soha többet. És való igaz, hogy már előtte is - írtam is – hogy már egyre több éjszaka van, amikor tiszta az ágy, mondtu neki, hogy akkor most már Ő is csak bugyit kap, ne pisiljon be. Persze a gumis lepedő még azért ott volt, és volt is pár éjszaka, amikor nem volt pisi aztán meg megint volt. Aztán megint egy-kettő tiszta éjszaka, megint egy pisi. És szívem szerint mondanám, hogy ott b*ssza meg, aludjon a büdös, pisis ágyába, ha majd nem tetszik neki, tesz róla, hogy ne legyen hugyos az ágya,… de basszus, mi is szagoljuk. Behugyozik és olyan penetráns húgyszag van az egész szobában, hogy elviselhetetlen. Szóval ilyenkor kénytelen vagyok ágyneműt húzni. És mivel büdös, azonnal mosom is ki, majd megy a szárítóba és estére húzom fel vissza. Jó illatú tiszta, sok esetben még meleg ágynemű…. csak két naponta ez nem buli nekem.   

De visszatérve a reggelhez, öltöztünk, aztán undultunk, mert pár hónappal ezelőtt volt egy buli, ahová nagyon készültünk, mert ez lett volna Jancsi és Juliska első hivatalos, szabályos szülinapi /névnapi gyerekzsúrja, ahová rendes meghívóval hivatalosak voltak, de persze akkor kellett kötőhártyagyulladást kapniuk, szóval nem mentünk, de ajándék azért volt, mégpedig egy trambulinparkba, ahová együtt készültünk menni.
Na ez volt ma. 10-re foglaltam időpontot, és ott találkoztunk az unokatesókkal és a négy gyerek, plusz apuci, ugráltak szépen egy órácskát.

Utána egy gyors kör egy régi ismerősnél, akitőlpár tábla csokiért szereztem egy raclette sütőt, majd irány haza és gyors ebéd, majd alvás. Ez gond nélkül ment, bár akkor is jöttek a baromságok, de azon már nem is akadtunk fenn.

Én, meglepő és váratlan módon a gyerekek alvásidejében a kertben kötöttem kis, ahol megint elintéztem pár paradicsomot, amik eléggé el lettek hanyagolva az utóbbi időben. Próbáltam az eddigi munkát behozni és míg nem kezdett esni az eső, gyorsan dolgoztam kicsit, majd én is bevágtam a szunyát.

Napsütésre ébredtünk, a gyerekek kimentek, mi is lazultunk kicsit. Sokszor nyávogtak ma, ákkandóan ment az árulkodás, civakodás, ilyenkor mindig szétszedem őket és kicsit gondolkodóba teszem, egyik a trambulinban ül, másik a hintán és gondolkodniuk kell, most pl azon, hogy hogyan is kell együtt játszani. Párszor átbeszéltük, hogy mit nem csinálunk, elismételték párszor, mmeg guggolásztak is kicsit mellé.
Ébredés után is volt egy ilyen kör, amikor Juliska gyorsan feltornázta a 10 guggolást 35-re…. Jancsi ágyában baromkodtak, csúnyán kezdtek beszélni, ment a nyávogás, meg az árulkodás, már nem tudom, hányszor szóltam Julisra valamiért.
Mondtam neki valamit, ügyet sem vetett rá, majd mikor mondtam, hogy jó, akkor 10 guggolás akkor beszólt, hogy jóóóvan… jó, mondom, akkor 20…. erre rászólok, hogy haladjon, de direkt lelassít, jó, mondom, akkor 30… és mikor rászóltam, hogy kicsit fürgébben, merthogy leguggol ott pihen egy kicsit, majd feláll… és mikor mondtam neki, hogy fürgébben, akkor felállt és neki állt dühöngeni. Jó, akkor 35….  Van még kérdés? Vagy valami probléma?

Próbálom az arany középutat tartani abban, hogy elég informatív legyek és ne az legyen, hogy valamit meg kell csinálni, mert azt mondtam, de nem tudom és nem is akarom teljesen leadni a tekintélyt. A gyerekek előtt azt gondoltam, hogy meg kellértenie mindent, és jó, ha azért csinál meg valamit, mert egyetért azzal. De ezek még annyira buták (a jó értelemben, szóval most nem, mint hülyegyerekről beszélek, hanem egyszerűen gyerek, aki még nem ért dolgokat) még annyira nem látják az összefüggéseket, meg a szabályokat, a miérteket, hogy hiába mondom el, mutatom meg, fogalmazom meg röviden, mutatok rá példát, stb, nem érti, nem érdekli, nem fogja fel, nem jegyzi meg. Kicsi, apró, jelentéktelen dolgokat igen, és persze egyre több minden van, amit megértenek, de sokmindent nem, de ettől függetlenül ezt meg kell csinálni, azért mert ez van, mert ez a szabály, mert azt mondtam. De ez meg csak akkor van, ha van tekintélyem.

Ma hideg gyümölcsleves, egy kis banán és 2-2 db keksz volt az uzsonna, nagyon örültek mindnek, ahogyan tegnap a fügének is, ami a desszert volt ebéd után. Julis mindenből jól akar lakni, mindenből kér még, de az ő gyomra is véges, amit ő nem tud, de én igen. Rendszerint én szabom a határokat neki ebben, mert ma is tudtam, hogy várja még a banán és a keksz. A vége felé elkezdtek eszetlenkedni, forgolódtak, incselkedtek egymással, rájuk szóltam, hogy nem kell. Majd még egyszer – és akkor rá is kérdeztem, hogy nem kell már? Mert akkor tegyék le és ehetnek… Deee… mondták, szóval ettek tovább csendben, kb 20 másodpercig, de utána megint indult a tekergés, meg a hülyeség, szóval kivettem Juliska kezéből a kekszet, hogy akkor szeva…. lehet kifelé menni. Hát nem tetszett neki. Csapkodva indult el és még visszaszólt, hogy de ő meg akarta enni. Mondtam neki, hogy szerintem meg aki éhes, az eszik, és nem tekereg, meg hülyéskedik, pláne nem úgy hogy már kétszer rászóltam.…. majd legközelebb odafigyelsz. Égszakadás, földindulás, ment hintázni duzzogva.

Olyan nagy katasztrófa azért nem történt, 10 perc múlva már nem is emlékezett arra, hogy mi volt ez a közjáték, a két kicsi seprűvel óbégatva mentek körbekörbe az utánfutó körül, hogy „Micimackó a hóba érkezett…” Ezt ismételték, miközben a seprűk, mint gitárok voltak a kezükben.

Délután vicceskedtünk kicsit, míg Julis pulcsit húzott addig én Jancsi arcát a két kezembe vettem és összenyomtam olyan öregemberesre. Persze Julisnak is kellett. Mindketten nagyokat nevettek ezen.

A vacsi rendben ment. Utána ittak egy-egy pohár tejet varázsszívószállal, amit Katitól kaptak. Persze Julisnak ki kellett eszetlenkednia egy kortynyi tejet az asztalra, mondom neki, hogy lehetőleg ne másszon bele… erre mindegyik ujját a kis tócsába mártva, egyszerre kapta be az összes ujját Hát nem volt szép látvány és még idegesítő is, volt, hogy megint direkt az ellenkezőjét csinálja.
Akkor mondtam nekik, hogy ez .gy nem jó. Ez dühítő. Amikor kérek valamit és szándékosan az ellenkezőjét csinálja, akkor dühös leszek. És ezekkel kilövi azokat a vicceskedős alkalmakat, mint ami vacsi előtt is volt. Hogy most is lehetne olyat, de most dühös vagyok és nekem ehhez most nincs kedvem. Na akkor mondta Jancsi, hogy Ő nem volt rossz… És mondtam, hogy na igen, ez a másik, hogy ilyenkor egymást is szivatják. Elmondtam Jnacsinak, hogy most pp nem Ő volt rossz, de máskor ez fordítva van és ilyenkor egyikőjükkel sem vicceskedek, mert mérges vagyok.
Úgy látszik, vacsi után va az értelmükben egy nyitott portál, amikor lehet a tudoményt beléjük tölteni, és teljesen úgy néznek, úgy viselkednek, reagálnak, mintha megértenék és felfognák az egészet.

Ezek után mondtam Bernátnak, hogy kezdjenek fürdéshez készülni, addig én elmosom ezt a pár cuccot, ami a vacsi után maradt. Hát a melegvíz csak nem jött, mikor eszembe jutott, hogy a bojler villog, nem üzemel, az is lehet, hogy beázott most a vihar miatt, szóval mondtam Bernátnak, hogy nem nagyon fogtok fürödni, mert nincs melegvíz… No para, én elmosogattam a hideg vízben, de ezt a két varacskosdisznót – mert kb így néztek ki – csak nem egedhetem így ágyba… na meg holnap oviba… szóval elő a nagy lavórt… ésforreltem egy kupa vizet, hát mondom, beleállítom, lecsutakolom, csak többet ér, mint a semmi… így, amíg Bernát a bojlert szerelgette, addig én, mint öreganyáink anno… lb 5 liter vízben lecsutakoltam a két gyereket :D
Élvezték nagyon szerintem fogják is még emlegetni, lehet, hogy máskor is kell ilyet csinálnunk.

Viszont aztán estére csak sikerültösszevesznünk.

Két gyerek megfürdetve, addigra a bojler is megvolt, jövök be, hozom az ágyneműt is Julisnak, húzom fel az ágyat… még kész sem lettem, mikor a vizes, tiszta lábával papucs nélkül végigment mindenen majd fel a fehér lepedőre, az addigra fekete saras lábával lépkedett végig. Hát nem tudtam nyugodt maradni. Az, hogy az utcai cipővel ide is bejönnek, az egy dolog. ha napjában 10-szer mosok fel, akkor is kosz lesz… Az, hogy a papucsot 10 hónap alatt nem tanultuk meg felvenni, az egy másik dolog, de az, hogy két naponta ágyneműt mosok, meg ágyat húzok át, és akkor annyira nem becsüli, hogy azonnal összekoszolja… mondtam neki, hogy takarodjon a szemem elől mert látni sem bírom.

Mindezek után a három hete ki sem nyitott pelenkát kinyitottam hozzávágtam egyet, hogy akkor ezt lehet felvenni… Kérdezte, miért…? Mondtam, hogy azért, mert nincs kedvem kétnaponta ágyneműt mosni. Lehet ezt erőltetni, meg mondhatja mindenki, hogy nagylány, meg minden… nem az. Behugyozik és kész. És azzal, hogy mindenki beleteszi a parát, hogy nála nem pisilhat be, attól nem lesz jobb. Mi, amikor még ilyenkor fent vagyunk, este 11, 11:30 körül, és magától megébred, akkor kiküldjük wc-re, de az, hogy mi ébresztjük fel a legjobb álmából, hogy menjen pisilni, az a pszichológus szerint sem célravezető, mert nem magától ébred. Mi elég sokáig fent vagyunk még este, így benne van egy ilyen felébredés, amikor néha fel is ül, de minimum forgolódik, és ha ilyenkor küldjük ki, az sokkal jobb hosszú távon is, mert már akkor félálomban van. Addig meg marad a pelenka.

Mostanra béke van, de ez a nap elég hullámzó volt.

Ja… és azt hiszem, mindennel együtt kezdek „anya” lenni.
A trambulinparkban én lent ültem, telefonoztam, sok más anyuka és apuka mellett és jött le egy gyerek a lépcsőn és szólt, hogy anya! és bár a hang nem stimmelt, én felkaptam a fejem.
Olyankor, mikor a kutyák már egy random szituációba is felkapják a fejüket a klikker hangjára, akkor mondják a kutyákra, hogy kondicionálva vannak a klikkerre. Én akkor ezek szerint kondicionálva lettem az Anya hívószóra :D