2023.7.18.
Bianka
Ma reggel már ébredéskor azon gondolkodtam, milyen hajat
csináljak Julisnak. Szerencsére beállt a rendünk és akármennyire is nyár van,
meg világos, 8-kor aludni mennek a kicsik, és reggel később kelnek, mint mi.
Sikerült hamarabb kelnem ma is, szóval mire ébrednek, már mosdó, kávé megvan,
és már az öltözésnél tartok, akkor kezdjük keltegetni őket. Nem tudom, hogy
most isolyan rosszul reagálnék-e, mint pár hónapja, de most már nincs bennem
ellenállás, mikor Julis ébred. Első pillantása mindig felém esik, és vagy
visszagubózik még picit, vagy azonnal rápörög valamire és in media res
kezdéssel indítja a reggelt.
A ruhákat már tegnap kikészítettem Jancsinak, aki kb
mindenre lelkesedik. Julissal meg megbeszéltük, hogy mi legyen. A kánikulára
tekintettel egy nyári ruhát ajánlottam, vagy egy póló-rövidnadrág együttest.
Aztán elkezdtünk hajazni, ma az volt a sláger, hogy kitörik a nyaka :D de aztán
mikor észrevett egy pókot, simán azt nézte egy darabig minden gond nélkül. :D
Hiába, színház az egész világ…
Jó ez az ovi. Pont arra elég, hogy amikor reggel elviszem
őket és már egyre több olyan reggel van, amikor békében indulunk és érkezünk,
ilyenkor még nagyobb esélyem van délutánra összeszedni magam, hogy békében
folytatódjon a nap. Ma is erre készültem, elhatároztam, hogy türelmes és jófej
leszek, engedékeny, amiben lehet. Még dörmi kismackót is akartam venni, de az
univerzum összeesküdött ellenem, így csak kókuszrúd volt.
A tipikusan idegesítő kérdésekre már előre készültem, gyakorolgattam a választ,
hogy azzal is előrébb legyek, vittem nekik hüvös vizet is.
Visítva rohantak elém, ölelés, örömködés, majd ültek a kocsiba, örültek a
víznek, a nasit meg sem említették szerencsére. Majd indultunk krumpliért, ahol
picit beszélgettünk, merthogy az eladó az egyik ovistárs anyukája. Nem sokat
dumáltunk mert egyszer már volt ebből szívás, nem akartam túlhúzni a
gyerekeket. Viszot egyszercsak befut egy nő és hiába örültem, hogy mára
megúsztam a hőn vágyott találkozást a dörmi kismackóval, ez a biciklis nő,
hozott két dörmit az ottani gyerekeknek… A végzet az a végzet… nem tehetek
ellene. Mondanom sem kell, Julisnak kocsányon lógtak a szemei, de nem kérdezte
meg. Mikor már nagyon befelé akartak szivárogni az udvarba, akkor ajánlottam
be, hogy együnk egy kókuszrudat, aztán go…
Hazafelé útba ejtettük a helyi temetőt, mert a kutyánk
halála óta ez rendszeres téma nálunk, hogy kivel mi történik… És mivel még soha
nem voltak temetőben sem, így el sem tudták képzelni, mi az a sír… Szóval ma
délutáni foglalkozás témája a temető volt. Onnan egy újabb ajánlattal indultunk
el, megpendítettem nekik, hogy van otthn hideg dinnye. Nem kellett kétszer
mondani, hogy induljunk.
Napok óta örömködöm a kocsiban. Elvileg CD lejátszós. Írtam
is múltkor egy audio CD-t, direkt azért, hogy a kocsiban tudjam hallgatni, de
az a dög bezabálta, és ki sem adta és el sem indította… eddig.
De múlt pénteken valamit megnyomtam véletlenül, és elindult a CD… Azóta azt
hallgatom és a gyerekenek is tetszik, Jancsi szokta is kérdezni, hogy indítom a
zenét? Így délután is zenével jöttünk haza. Ott egy kis dinnye evészet után
kifelé irányoztam őket. Bugyiban voltak, mert ma is kánikula volt ezerrel és
apa jófej volt, elindította a páraszórókat, az alatt rohangáltak először, de
aztán elindut az öntözőrendszer is, na ott aztán volt szaladás, meg visongás. :D
Jó kis délután volt, találtunk egy sünit is, akit holnap
elviszünk a vadasparkba, mert húzza a lábát. Most egy dobozban pihenget, kapott
enni, inni. NEM TEJET! hanem száraz macskatápot kapott és vizet. :)
AZ egészségről ma sem írok, pedig lenne mit, de olyan
sokrétű, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.