2023.07.01
Bernát
Péntek
Nagy munkában vagyok, a hinta már majdnem elkészült, meg van
heggesztve minden, és már szinte csak a hinta deszkái hiányoznak. Eszti mama
elvitte a gyerekeket délután, és most már nyugodtan készülhetünk a jövő hétre.
Nálunk az udvar érdekesen néz ki, elöl szép fű és térkő,
hátrébb csak fű, aztán homok és egyre több kacat és a kert végében már a
téglarakások állnak. A legtöbb pakolás nálunk úgy néz ki, hogy ami a házba nem
kell, az irány a műhely, és ami már oda se fér, irány az udvar. Néha nap anyám
eljön és kidobál egy csomó, neki nem fontos dolgot. És így néha szabadul fel
egy kis hely, de aztán pik-pak betelik valamivel.
Mostani készülődésnél csinálom a hintát, ami a füves rész végén a homokos
területen kapott helyet.
Így az ott lévő dolgokat most szelektáltam és elpakoltam. Holnapra még egy kis
tereprendezés maradt, és egy alacsony, jelképes kis fakerítés. Ami talán
erkölcsileg visszatartja a kölköket, fizikailag úgy se tudnám.
Most kaptuk a hírt, hogy két gyerek is betegeskedik és lehet,
hogy nem tudnak jönni a hétvégén. Jó a rosszban, hogy legalább most jöttek ki
ezek a bajok, mert ha itt lettek volna, nálunk és akkor jönnek ki ezek a bajok...
Hát én frászt kapnék!!! Na azért még reménykedünk!
Bianka
Na nálam meg az van, hogy eddig is tudtam, hogy fáradt
vagyok, vagy kimerült, vagy nem tudom… meg hát nyilván öregszem is, de lépzen
nyomon azon kapom magam, hogy ha megnyugszom, el is alszom… És már ki merem
mondani, hogy kell az alvás. A heti takonykór is kimerített, kicsit
megkönnyebbülés volt, hogy a pszichológus lemondta az alkalmat egy váratlan
helyzet miatt, így nem kellett rögtönöznöm a házi feladattal, hogy kajanaplót
írjak. Amennyire lelkes voltam a feladat hallatán, egyszerűen azt éreztem, hogy
a megvalósítás és én köztem valami brutál nagy szakadék van. Ennyire nem
figyelek magamra? Ennyire nincs időm? Keresem a választ.
Vágtam a centit, hogy Eszti mama mikor viszi már el őket.
Idejét sem tudom, mikor volt „szabadságom” tőlük, és most mára már nagyon
leterheltek agyilag is, lelkileg is. Kifáraszt ez a szélmalomharc. Pengeélen
táncolok, mert az egyik oldalon az van, hogy vegyem lazábban, ne foglalkozzak annyi
mindennel, engedjek el dolgokat – oké, csak akkor honnan fogja megtanulni? Azt gondolom,
hogy vannak dolgok, amiknél látom, hogy rossz irányba indulna a dolog, akkor
arra már most oda kell figyelni. Pl amit egyik nap írtam, hogy Julis válasza
egy elutasításra az, hogy nem baj, majd apa… És ez pl nem jó irány. Ezt
szerintem nem lehet ráhagyni. És most még mindig az van, hogy nagyon sok
dologgal kel foglalkozni, amit egyelőre nem lehet rájuk hagyni. A másik oldalon
meg a túlszervezés van…
Ilyenkor mindig eszembe jut egy kutyasulis eset. Az oktató azt tanította,
gyakoroltatta velünk, hogy hogy kell a kutyának nemet mondani. De nem volt
kutya nálunk, hanem az otató, Marcsi volt a kutya szerepében. Az volt a
kitétel, hogy minden játékot használhat, kivéve a piros labdát. Mást nem
mondott, így ránk volt bízva, hogy Marcsit, mint kutyát hogy instruáljuk, a
lényeg, hogy a piros labdával nem játszhat. Mikor rajtam volt a sor, Marcsi
sorra vette fel a játékokat, és mikor nyúlt a piros labdáért, már rászóltam.
Megint vette fel a többi játékot, majd mikor nyúlt a piros labda felé,
rászóltam. Akkor, hogy biztos legyen benne, mág pár szor nyúlt felé, egyszer
sem engedtem még megérinteni sem a labdát. A feladat sikeres volt, az üzenet
átment, de mégsem volt ez jó megoldás. A kutyáknál engedni kell, hogy hibázzon
és a hibás cselekedetre modunk nemet.
Nem szeretném ezt a hibát a gyerekeknél is elkövetni, nem az a célom, hogy
sarokban ülő zombik legyenek, akik semmit sem mernek megtenni, mert minden baj.
Szóval néha kell, hogy hibázzanak, nem kell mindent túlszervezni.
Volt még egy érdekes dolog pénteken. Felhívtam a barátnőmet
és elpanaszoltam neki ezt az állandóan visszatérő felső légúti szarságot.
Mondtam neki, hogy nem tetszik, hogy konkrétan hónapról hónapra visszajön….
Erre azt mondta, hogy nézzek utána a germán gyógymódnak.
Nagyon keveset olvastam el róla, de annyi kiderült a számomra, hogy ebben a
gyógymódban a betegségek lelki háttere a lényeg. Ezek után rákerestem a
youtube-on csak simán arra, hogy a felső légúti betegségek lelki háttere, és
elég meglepő dolgot találtam. A videó szerint ha az ember konfliktusba kerül
valakivel, valamivel, és/vagy úgy érzi, támadás alatt van az otthona, a privát
szférája, a lelki békéje, vagy akár a jószágai, akkor az elváltozást okoz az
orr nyálkahártyájában, konkrétan azt, hogy sejtek halnak el ott. Ennek akkor
nincsenek tünetei. Ám amikor a dolgok kezdenek helyreállni, akkor a sejtek is
elkezdenek regenerálódni, újjáépülnek, és ez viszont már jár tünetekkel.
Itt vagyok hálás, hogy van ez a blog. Amiket a kiváltó okoknál mond, az nálam
minden megvolt. Sokkolt a gyerekek érkezése, úgy éreztem, hogy elvették az
összes privát területem, Féltettem a kutyáimat, a zen-kertünk is odalett…. de
aztán ez változásnak indult. Egyre jobban megértettem a dolgokat, felismertem
az igényeimet és tettünk is értük, egyre nagyobb rend van, a zen-kertünk is
visszaállt, szóval akárhogy is nézzük, rendeződnek a dolgok és ezt hetek óta
írom.
Szombat
Ma pakolás volt ezerrel, a fiúk kint, én bent, de mindenki
rendezte a terepet. Én főztem egy óriási adag milánóit, amit dobozkákba téve
lefagyasztunk, ahogy elkészült 1 kg csirkemellből egy rakat panírozott
csirkemell falat, amik már szintén a fagyóban pihennek. Jöhet a gyerekhad,
amirpl még nem tudjuk, 4, vagy 6 fős lesz, mert ketten kérdésesek, hogy az
egészségük engedi-e ezt a kiruccanást.
Én ma nagyon élveztem a csendet és a felnőtt társaságot. Jó
volt ma úgy létezni, hogy nem tesznek fel alap kérdéseket, és nem kell mindent
elmagyaráznom hogy mit miért csinálok.
Lehet, hogy fura, de mondtam Bernátnak, hogy hívja fel Eszti mamát nyugodtan,
de én most nem akarok beszélni senkivel, jobb érzés most békében, csendben,
nyugodtan lenni.
Még egy szabad este ma, aztán holnaptól bolondokháza: ON :D