2023.07.05. - Sátor-tábor-láger 3. nap

 Bianka

Sátor-tábor-láger 3. nap

Húúúú, ez a nap… Ha reggel írtam volna a kezdést, még világmegváltó tervekről olvasnál most, de sajnos csak estére jutottam ide…

Első nap a gyerekek 5 órakor keltek, majd következő nap 7 körül, ma már 8-kor. Hozzáteszem, hogy tegnap nagyon elfáradtak és még későn is feküdtünk a tábortűz miatt. A mai 8-as ébredésünk kicsit keresztülhúzta a terveinket, mert Bernát felajánlotta, hogy elmegy lángosért, én meg mondtam, hogy majd én sütök. Csak annak ugye kelni is kell, szóval jó későre húzódott a reggeli.
Mára már rossz időt mondott az időjós, ennek ellenére, ezer ágra sütött a nap, így behúztuk ma a szomszéd falus dolgot.

Az eredeti terv az volt, hogy a banda egy része átteker a szomszéd faluba, mi meg a kicsikkel átmegyünk autóval. Ott elvagyunk egy darabig, majd egy jó kis étteremben eszünk egy menüt, és a bringások hazatekernek, mi meg hazaszáguldunk kocsival és alvás. Délután meg egy kis farmos állatsimogatás.

HELYETT...

Ugye a reggeli megcsúszott, de a szomszéd falus dolgot nem engedtük el az időjárás miatt, így a brigások nekiindultak, mi meg a kicsikkel maradtunk egy darabig, mert Jancsi elkezdett köhögni, és még láza is lett. Nyekergett egy kicsit, indítottam egy mesét, kicsit rápihentek a dologra, és ezzel a húzással ugrott is a délelőtti játszótér. Én akkor még jó hangulatban voltam, ilyeneket modtam Julisnak, hogy gyere drágám, megcsinálom a hajad, mielőtt indulunk… De aztán elbaszódott a dolog, mert ennek a HP-nak MINDIG valami olyat kell csinálnia, amivel kihoz a sodromból.
Ő nem nézte a mesét… inkább kiment. Oké… De gyanúsan jól elvolt csendben… Mkor szólítottam, ne jött. Kérdem, Julis itt vagy? – Igen.. mondja… Akkor? Mi tart eddig, miért nem jössz? És akkor jött, kezében Timi egyik kártyás játékával, amit próbáált a bozba tenni. Iszoyat mérges lettem.
1., Nem az övő, és a legelső nap megbeszéltük, hogy egymás játékához csak úgy nyúlunk, ha előtte engedélyt kapunk rá. De ráadásul nem tud vele játszani, és képtelen vigyázni valamire. Itt erőltette, hogy belemenjen a dobzba a kártya. Nem sérült meg semmi, de már látszott, hogy hol erőltette a dobozt.
És aztán még volt három ilyen húzása még indulás előtt, amire azt mondtam, hogy határeset, hogy mindjárt nem megyek sehova.
Már dél rendesen elmúlt, mire az étteremhez értünk és vagy a meleg miatt, vagy mert a lángos még kitartott, vagy csak azért, mert a gyerekek csak simán fényt esznek, de szinte alig evett valaki valamit. No para, kértünk dobozt, kárba nem vész, de alapvetően egy totál felesleges kör volt. Viszont mivel a játszótér előtte elmaradt, a mieinket meg ez az egy éltette, ultra szívásnak gondoltunk, hogy induljunk haza játszótér nélkül. Szóval megnéztük a játszóteret. Figyeltem őket, mikor már több volt a nyávogás, mint a nevetés, indultunk is haza.

Csalódás volt ez a kör, mert amilyen jól hangzott a terveinkben, annyira rossz lett. Az út fárasztó volt, a játszótér béna, és az étterem is elég rosszul jött ki, szóval ezt a kört leginkább is kihagyni kellett volna. Annál is inkább, mert hazafelé a gyerekek elaludtak, ami egy újabb lavinát indított el.

Olyan mélyen aludtak el a kocsiban, hogy sem a zötyögős útra, sem az autó leállítására, sem egy hangos telefonra nem ébredtek fel. Végül Jancsi ébredt hamarabb, Julis húzta a lóbőrt, mondom, mit csináljak, ébresszem, ne ébresszem?  Ha Jancsi sokat vár, felpörög, nem alszik vissza, ha Julist most felébresztem, bőgni fog, szintén nem alszik vissza. Jó, mondom, bemegyek, gyorsan ajtót nyitok, menjen a kicsi, aludjon… Még félútig sem jutottm, hallom, Julis torkaszakdtából üvölt, dörömböl a kocsiban… Fasza. Ennyit az alvásról.

Akkor már feszült voltam. És így indultunk állatot simogatni, a barátnőmékhez a farmra, ahol viszont ez az egy időpontunk volt, szóval ha ez ugrik, akkor az állatsimizés is ugrik.

Az szerencsére jól sikerült, csak Jancsit kézte ki magának az egyik kecske és úgy gondolta, kicsit fellöki, mre Jancsi rendesen meg is ilyedt. Bár itt is kijött, hogy Jancsi most sem azt csinálta, amit kértünk…

Engem ekkor már csak az éltetett, hogy érjünk haza és ehessek egy jégkrémet…

Az esténk nekem érzelmileg volt nehéz, mert már nagyon szerettem volna, ha alszanak és kicsit elnyújtózhatom…

Bernát

A bicikli út

Egy közeli faluba tekertünk át Timivel és Tomival. Már az út elején volt némi fennakadás, de azon még túl léptem. Bicikli úton mentünk, viszonylag biztonságban. Tomi rendszeresen el tekert előre vagy száz métert, de nem zavart, tudtam, hogy utol fogjuk érni, és hogy baja nem lehet, messze voltunk a kocsiúttól.

Oda értünk a városba és egy játszótéren megvártuk a többieket, akik kocsival jöttek utánunk. A helyi étterem, inkább menza, hát fura, mindentbele leves, és valami fura második kaja, hús meg nokedli. Én nem ettem jóízűt és a gyerekeknek se izlett. Drága is volt, de ez nem érdekelt volna, ha egyébként az íz és a minőség jó.

Tomi nagyon be akart menni a boltba, de nem tudta megmondani, mit szeretne, mondom Biankának, hogy menjenek be és vegyen kenyeret, de végül mindenkinek menni kellett. (hú annyirafáradt vagyok, hogy írni sincs kedvem)

No a boltban mindenki kapott egy csokit, meg vettünk egy dinnyét, kenyeret.

A két barom: 

A gyerekeknek sport szelet, nekünk kókusz rúd, nekem rumos, Biankának fehér csokis. Oda rakom a kasszába, a csaj be is üti, megyek arrébb, és erre Bianka: Macikaaaa, Te is vettél csokit? És oda nézek és sutyiba ő is odarakott két kókusz rudat, tehát jól megleptük egymást…

Utána vsszamentünk a közeli játszóra és egy kis időt ott töltöttünk.
Indulás haza, ki kocsival, ki bringával. Tomi megint előre száguldozik, pedig azt se tudja, merre kell menni. 

Az út gyötrelmei... 

Amikor Tomi otthagyott minket, Timitől megkérdeztem, hogy szomjas-e és hát persze, ittunk és mentünk tovább, erre mikor Tomit utolértük, mondja, hogy szomjas, mondom, pont az előbb ittunk, de hát ő nem is ivott, mondom neki, hogy  talán ha nem tekerne annyira előre, akkor hallaná, ha kiabálunk!
Ettől kicsit meglassult, perze kapott vizet...
Mindig Timi ment elöl, mert ő a lassabb, a bizonytalanabb, és rá még figyelni kellett. Dicsértem, mondogattam, hogy ügyes, néha olyan erőre kapott, hogy nem győztem utol érni. És akkor jött a féltékenység, Tomi belassult, de már a majdnem meg álltunk, kérdem mi van? Hát én mondtam, hogy ne menjen gyorsan... jó, - mondom - de tartsd a tempót a húgoddal... akkor meg belement a fenekébe és kiabált neki, hogy haladjon, hogy csiga, és, hogy bele fog menni hátulról. Rászóltam, hogy fejezze be, nem szívatjuk a kisebbet.
Aztán egyszercsak megállt pihenni az út szélén... kérdem, mi van?
Semmi, csak megállok pihenni... na ott hagytam, akkor pihengess, olyan gyorsan tud tekerni, hogy néha nehéz vele tartani a tempót, és most elkezdett szívatni, hogy ha a húga mehet lassan, akkor ő is, meg neki most pihenni kell, miközben a húga egy megadott tempóval tekert tovább. Játszotta az eszét, letoltam, és láss csodát úgy elkezdett hajtani, hogy pillanatok alatt utolértük a húgát, mondtam is neki, hogy ha belemész hátúlról agyoncsaplak, ezért éppen le tudott fékezni az ütközés előtt. Erre elkezd ordibálni nekem, hogy döntsem már el, mit akarok, ha lassú az a baj, ha gyors az a baj, meg, hogy a húgára sose szólok rá...
No utolértem és rácsaptam a sisakjára, hogy velem nem ordibál, mert szájon vágom. Nem érdekel hogy a szülei mit engednek meg neki, nálam ez nem divat. Úgyhogy pukkadva jöttünk haza fél útról.

Timinek is volt egy rövidzárlata, szinte az utólsó előtti kanyarban, be hajtott az út kereszteződésbe, annak ellenére, hogy már időben szóltam neki, hogy jobbra megyünk a következő útnál. Ő nem kanyarodott le át hajtott az úton szétnézés nélkül, miközben kiabáltam hogy jön a kocsi állj meg. És mikor átért, el kanyarodott a szembe sávba. Nem volt veszélyben, mert kresz alapján is neki volt elsőbbsége és az utcába bekanyarodó kocsi is lassan jött és meg is állt, de akkor is nagyon felelőtlen volt, kicsit leszidtam mert ez lehetett volna életveszélyes szitu is, de tudtam hogy 22 kilómétert tekert le dögmelegben, és elfáradt!
Mind el fáradtunk, Tomi is azért hisztizett a végén.
Na sikeresen hazaértünk, persze Tomi megjegyezte hogy nem volt jó a biciklizés, de ezt nem veszem magamra, szép teljesítmény volt, elfáradtak, csak kicsit le lett törve az önérzete és ez nem esett neki jól. 

A bónusz kör, van egy nyaralónk egy vízparton, ami nem a mienk, csak a gond van vele, meg a munka. Hív a szomszéd, hogy a kikötött stégünk elszabadult, és nézzek már rá, mert vagy elúszik vagy az övén támaszkodik és össze bassza. Úgyhogy egy gyors fürdés, ivás és indulás a legnagyobb csúcsba a nyaralóhoz dolgozni.
Egy óra alatt végeztem is, addig a gyerekek kecskén rodeóztak…

Hulla lettem délutánra, vagyis estére, mindenki megvacsorázott, megfürdött, és bementek a szobába megnézni egy mesét, irány a sátor.
A sátor sajnos lyukas és néhol be tud ázni, ezért le takartuk egy plusz ponyvával a biztonság kedvéért... nem akarok beteg gyerekekett!
Bár Jancsi valamit be nyalt, - vélhetően a hideg fagyit - Bianka) már tegnap délután köhögött néha és elment a hagja, berekedt. Mondtam az asszonynak, hogy tömjél bele minden gyógyszert, mert most nem lehet beteg. Délelőtt már 38 fokos lázban égett, és nyűglődött. De aztán hatottak a gyógyszerek, meg a vitaminos ftea, és így már csak kicsit taknyos. Kapja még a gyógyszereket, meg a teát is, holnap strandra megyünk, nem lehet beteg!!!
Julisnak semmi baja, ő egy szál pelusban szaladgál az udvaron, mert ő még akar valamit. 

Gyorsan elaludtak a kölkök, szerintem mindenki elfáradt, meleg is van, elnyomta őket.
Más is horkol az ágyban, ezért lehet, hogy szerda este már nem megy fel ez a szöveg…
Fárasztó és kicsi félresiklot nap volt a mai, de nem lehet mindig minden tökéletes.
Majd a holnapi az lesz!
Jócakát.