2023.08.03.
Bianka
Az utóbbi napokban a gyerekeken egy kis érzelmi
túltöltöttséget vélek felfedezni és nem tudom pontosan az okát, de bizakodom
abban, hogy ez annak is köszönhető, hogy mi is kezdünk érzelmileg rendeződni.
Az én ellenállásom is nagy mértékben csökkent, már csak pár dolgot kellene
megtanulnom, és akkor egész jó anyjuk lehetnék ennek a két tökmagnak.
A mai reggelünk egy világvégével lett fűszerezve, ugyanis
hiába minden kedvességem és törekvésem Julis hajával kapcsolatban és hiába
küldöm el ilyenkor Jancsit és hiába a teljes időm, figyelmem, gondoskodásom
Julisé, Neki ez nem számít, mert neki leginkább is minden időm, minden percem,
minden figyelmem kellene. Azt szeretné, ha ö lenne a világ közepe, ha csak rá
figyelnénk, ha minden az övé lenne, ha mindig csak ővele foglalkoznánk.
Ámde jött egy közjáték. Julis behozott egy fekete lakkcipőt,
amiben ma menni akart. Ugyan a fekete rövidnadrághoz illett a cipő, de az
ünneplős… Végül mégis igent mondtam, mert úgy voltam vele, hogy két perc múlva
kinövi, hova tartalékoljuk? Julis közben győzködött, hogy de az kényelmes lesz
neki…. Erre Jancsi is rácsatlakozott, mutatta a cipőjét, amit felvett, hogy
neki az „klémelmes” lesz. Mondom, neki, hogy nem klémelmes, hanem kényelmes. - Klémelmes.
- Mondom, kényelmes. - Klémelmes. – Mondd utánam: Ké – Ké… - …nyel - …nyel - …mes
– mes…
Ne tudom, hány próbálkozás után sikerült kimondania, ilyenkor nangyon figyek,
nagyon akarja, és nagyon büszke magára, mikor sikerül. Én is nagyon örültem
neki, megdicsértem és megöleltem. Na persze Julis ezt látva azonnal szólt, hogy
őt is öleljem… de persze nem jött, duzzogott. Kicsit meséltem neki, hogy kette
vannak, Jancsinak is kell ugyanannyi foglalkozás, és, hogy elfelejtette, hogy
az előbb negyed óráig az ő haját büngyörgettem, és Jancsit meg addig elküldtem…
Az akkor hogy van? Úgy lenne igazságos, ha most engyed órát Jancsi feját is
babrálnám. Bármit is mondtam, nagyon bemart neki ez az ölelés, borzasztóan
irigy Jancsira, amit értek is ,mert ugye eleve gyerek, meg aztán a figyelem, a
szeretet hiánya – nem tudom, hogy ezeket sikerül-e valaha betölteni…
Duzzogva indult az oviba, még a kocsiban is morcos volt,
elkezdett gonoszkodni Jancsival, így mondtam neki, hogy az óvodáig nézzen
kifelé az ablakon, és elmélkedjen azon, hogy milyen jó, hogy van egy öccse,
meg, hogy szeretjük egymást…
Az oviban aztán öleléssel búcsúztunk és akkorra fakadt ki egy nagy zokogás. Na
és ezekért írtam, hogy mostanában kicsi túltöltöttséget érzek, mert ezek a
dolgok nem nagy katasztrófák: Jancsi egyik napi elesése, most Julisnak egy az
egy ölelés.. De mégis olyan mélységeket élnek meg általuk, hogy az tuti másnak
szól.
Délutánra sütöttem egy kis marha oldalast, bekészítettem
Bernátnak a hűtőbe kockázott dinnyét, és odakészítettem a köretnek valót
estére. Majd nyakaba vettem a gyerekezős táskámat és útnak indultam a
külkökért. Játszótér volt a terv Karika mamával.
Aztán odaértem az oviba és a pofám leszakadt a sok
panaszkodástól, amit az óvónő előadott nekem. Julis másik felsőben, cipője
nincs a lábán, ellenben zokniban szaladgál az udvaron… Milánói spagetti volt az
ebéd, és olyan ordenáré módon ette le magát, hogy arra nincsenek szavak.
Nyaktól derékig, úgy, hogy még az oldalán is volt maszat. Ráadásul az óvónő
mond valamit és egyik fülén be, a másikon ki, direkt nem úgy csinálja.
Jancsi meg… nem fogad szót, feláll kaja közben, hangosan
beszél… Totál káosz.
Hirtelen nem nagyon tudtam mit mondani, hát nálunk ilyet nem
csinál. Mondanám, hogy neveljék meg, azért mégis csak egy három éves gyerekről
beszélünk, nehogy már Ő diktáljon.
Na de ettől a panaszáradattól elég dühös lettem, és ott azonnal mondtam is,
hogy bár Karika mamával lenne találokzónk a játszótéren, de ne tudom, hogy akik
így viselkednek, megérdemlik-e egyáltalán a játszóterezést….
Írtam essengeren a Mamának, hogy rosszak voltak, sok panasz volt rájuk, kicsit
meg akarom ijeszteni őket. Karika mama hívott is, hogy na? Mi va?? Jöttök? Nem
jöttök? Én meg rákezdtem, hogy hát nem tudom, mert úgy volt, de hát nem is
tudom, mit csináljak két ilyen szófogadatlan gyerekkel…
Hát a Mama rázendített a telefonban, hogy ne csesszünk már ki vele, hát Ő itt
jött, készült, hogy majd találkozunk… Én meg jófej voltam és mondtam, hogy jó,
oé, akkor megyünk, de csak miatta.
A játszótéren egy-két esést leszámítva minden rendben volt,
és az esténk is békésen telt. Vacsi, fürdés, és viszonylag gyors alvás,
HALLELUJA!
Ja, és az a buzi dörmi kismackó nagyon akciós a SPAR-ban…
szóval Karika mama közbenjárásával beszereztünk egy dobozzal… 50 db. :D A szajrét teljes titokban vettem
át, a két kölök semmit sem sejt, hogy egy havi adag dörmi ott figyel a
táskámban.