2023.08.06.
Bernát
(Apa egy szupermen)
Bianka
Igen, itt szúrnám közbe gyorsan, hogy ismét zenével
ébresztés volt, és mire felkeltem, a kávé oda volt készítve, és még mellé hab
is, meg fahéj, hogy amikor felkelek, addigra ne essen össze rajta a hab. Aztán Bernát
elkezdte mondani, hogy éhes, meg, hogy mi lesz a reggeli… majd én még a reggeli
tempómban kaptam magam és indultam reggelit készíteni, de láttam, hogy a
sütőben már majdnem készen vannak a melegszendvicsek. :D
Szóval igen, SZUPERMEN a javából!!!
Bernát
…és közben szól Paul Simon You Can Call Me Al száma és
táncolok.
Reggel kb. 7:30 körül ébredtem rá percre Jancsi is. Kimentünk a konyhába, hogy
ne keltsük fel a többieket. Én csináltam kávét, gyorsan bekapcsoltam a sütőt és
elkezdtem „meleg” (not píszí) szendvicseket gyártani. Jancsit kiküldtem az
előtérbe játszani, közben csináltam a szenyót, mire felkelt Julis is. Bepisilt
kicsit volt tele a pelus, megkérdeztem hogy aki bepisil az kaphat kávét?, erre
mondta, hogy nem. De azért vittem neki, mert apa jó fej, közben Bianka még halkan
duruzsolt.
Vittem be kávét, mellé raktam a tejszinhabot, hogy ha felkel, akkor frissen
fújjam rá a habot.
Szépen halk zenét indítottam és a gyerekeket csendre intettem. Bianka felébredt,
beszélgettünk a hajnalban történtekről, aztán kezdtem neki pedzegetni hogy éhes
vagyok, kéne valami kajcsi.
Fel is pattant, hogy akkor csinál valami borzalmat! (cukkinifasírtot terveztem
a gyerekenek és magamnak, Neki meg valami tojásos, sonkás tekercses
fincsiséget) De mikor kiért, meglátta a sütőben épp elkészülő szendvicseket.
Közben a gyerekekkel nézünk egy kis videót, Hevesi Tamás - Egy életen át.. és
nagyon tetszik nekik. Csend van, mindenki eszik, és úgy érzem, sikerült!
Sikerült egy fasza reggelt intézni, béke van és nyugalom, semmi vita, de ezt
ahogy leírom, már ….! De nem, még tart…. J
Az ablak nyitva van és halkan behallatszódik a halkan csepegő eső és közben
szól Paja Bea Szabadon száma. ÉS MOST VAN A MOST!!!
Bianka
#imádom
Mielőtt a gyerekek jöttek, nagyon ilyen pillanatunk volt.
Egyszer, mikor egy pont egy ilyen alkalom volt, akkor szólalt meg Bernát, hogy „most
van a MOST” és aztán ezt bevezettük, hogy amikor olyan pillanat volt, amire az
ember mindig vágyik, amikor a dolgos hétköznapokban arra nincs ideje az
embernek a munkahelyén, hogy a kávéját melegen megigya, és azon álmodozik,
milyen jó egy nyugodt, vasárnap délelőttön, összebújva, egy-egy bögre habos
forrócsokival egymás karjában pihengetve egy jó filmet nézni… És amikor ez
megtörtént, akkor mondtuk, hogy „most van a most” :)
Amióta itt vannak a gyerekek, voltak kedves, szívetmelengető
pillanatok, de a reggelek azok, amik midig a szűk keresztmetszetek. Minden
egyes reggelt próbálunk úgy kezdeni, hogy jó a hangulat, béke van és szeretet,
de ebbe valaki mindig beletrollkodik. És persze, ha az idegszálaink gumiból
lennének, és minden baromságot azonnal el tudnánk engedni a négyezredik
alkalommal is, vélhetően könnyebb dolgunk lenne, de ez sajnos nem így van. És
hiába próbálunk eleget pihenni, szépen kelni, rendszerint az első 10 percben
már áll a bál. Mit 10 perc…? 2…..
És nekem is, de lehet, hogy Bernátnak még jobban, az a vágyunk, hogy legyen egy
békés, jókedvű reggelünk. Ami azért is fontos, mert a reggel azért rendesen
meghatározza az egész napot. Valahogy az teszi irányba. És itt látok egy
hátrányt, hogy miért jobb fiatalon gyereket vállalni, és mi a nehéz abban, hogy
40+ évesen lettek gyerekeink. Én határozottan érzékenyebb lettem és mára megvan
a folyamatom, hogy hogy áll vissza a lelkem békéje, ha azt felkavarják. Nekem
ehhez idő kell, amit a gyerekek nem hagynak. És érzem, hogy sokáig tolódik
nálam ez. A gyerek már rég túl van rajta, már rég el kellene felejteni az egészet,
de én még háborgok, a béke még nem az igazi. És akármennyire is tudom ésszel,
hogy el kellene engedni, meg én vagyok a felnőtt, meg ez igazából nem is
probléma… érzem, hogy a lelkibéke még nincs meg.
Tegnap pl elég mozgalmas délutánunk volt, két másik falut
jártunk meg, mentünk az egyik dédihez, meg Eszti mamához, vettünk áfonyát,
szereztünk Eurokrémet… Eszti mamánál nem hoztunk le játékot, viszont Eszti mama
elővett egy csomag gyurmát, amivel elkezdtünk játszani.
Eszti mama csinált egy gyurmagilisztát, majd abból egy csigát, ami elég jópofa
lett, csak kicsit lapos. Ebből kitaláltam, hogy csinálok egy olyan csigát, ami
kicsit még jobban hasonlít az igazihoz. A háza is olyan gombóc lett, mint
élőben, volt kis feje, a szemei is úgy kijöttek, ahogy az igazinak. Nagyon cuki
lett. A tenyerembe tettem és mutattam, hogy nézzétek, mit csináltam. Julis
mellettem ült a kanapén, ő volt az első, aki odanézett és mielőtt még bárki más
rápillanthatott volna. ráfogott a csigára, és a kezemmel együtt
összeszorította, teljesen szétnyomta az egészet, elég durva, agresszív módon.
Még ha azért tette volna, mert annyira tetszik neki és ügyetlen, összenyomja,
azt még könnyebben viseltem volna, de ezt egyszerűen nem tudtam mire vélni.
Esett olyan rosszul, hogy ránéztem, és értetlenül ott ültem, hogy ezt most…?
Ezt hogy??? Miért?? És elzavartam, hogy ez nagyon bunkó dolog volt. Én mikor
tépem össze a rajzodat, amit hozol?
És akkor is sok idő volt, mire el tudtam engedni ezt. Egyszerűen nem értettem
ezt a megnyilvánulást, és bár csak egy gyurmacsiga volt, aminek így is, úgy is
azt lett volna a sorsa, hogy két perc múlva újra gombóccá gyúrom, de nem
hagyott időt, beletrollkodott és ez rosszul esett.
Bernáttal beszélgettünk is erről délután, hogy ez vajon
miért van, hogy bizonyos dolgokat nehezen engedek el… Majd ez is pszichológusi
téma lesz ez is.
Na de visszatérve a reggelre, végre ez egy jókedvű reggel
lett, semmi nem rontotta el, reggel is most bent volt a szobában, kint szakadt
az eső, mi meg bent zenei videókat néztünk. Bee-Gees, Abba, Wham, meg ilyenek,
aztán a kölkök felmentek a magas ágyra, és elkezdődött egy kis gumicukor
kunyerálás, meg betakaróztak a takarómmal… és nekem ez a zenés reggel olyan kis
kellemes, lágy volt, és valahogy nem találtam a helyem ott az ágyon. Nem
tetszett, hogy Jancsi beleszabadul a gumicukros zacskóba, meg nem is tudom…
lehet, hogy még aludt a lelkem, de nem tudtam felvenni ezt az energiaszint
emelkedést, amit ők hárman produkáltak, így kapva az alkalmon, hogy Bernát már
írt a blogba,idepattantam a géphez. És jól esett.
Utána már nem volt gond, de nekem még kellett egy kis idő összeszedni magam.
Na és akkor ott a magas ágyon Julis nem tudom, melyiknek, de
azt mondta, hogy megöllek… És aztán nevetett. Mi felkaptuk a fejünket, hogy mi
van? Mit mondtál? Ilyen nem mndunk soha senkinek! A vigyorából teljesen
egyértelmű volt számomra, hogy gőze nincs, mit jelent ez. Rákérdeztem ismét,
hogy kitől hallott ilyet, ugyanazt az ovis társát mondta, akit tegnap is.
Utána megbeszéltük, mit jelent az, hogy megülni valakit… hogy olyan lesz, mint
Rico… meghal, nem lesz többé, nem él tovább. És ilyet soha senkinek nem
mondunk.
Bernát
Ma viszonylag jó napunk volt, leszámítva, hogy julcsa nem
csak reggel pisilt be a pelenkába, hanem délbe a bugyijába is! Szépen visszafejlődik….
És azt gondolná az ember, hogy ezt már nem lehet űberelni, DE!!! Julis jön be
és panaszkodik, hogy Jancsi lepisilta a szemüvegét… Szóval csak gondolom, hogy
ez a kiváncsi picsa oda guggolt és jó esetben miközbe bámészkodott, leesett a
szemüvege, mert különben a feje is pisis lett voltna, de ez csak tipp. Nyugi a
gyerekek megoldják!
Bianka
A délutánunk kicsit érdekesebb volt. Még délelőtt
elkezdődött egy óbégatás, énekelve mentek fel-alá az udvaron. Az énekelve részt
inkább úgy kell elképzelni, mint mikor a részegek hajnalban valami nagy
sztárnak gondolják magukat. Hagytuk őket, mert néha jó kicsit hangosabban
kitombolni magukat.
Bernát
Állítólag az asszony sütött áfonyás túrós pitét, de ezt se
cáfolni se meg erősíteni nem tudom!
Bianka
Alvásidőben nekiálltam egy áfonyás-túrós pitét sütni. Áfonya
szezon van, szeretem is nagyon, de a hipermarketekben rendszerint horror ára
van. Szinte mindig fagyasztottat veszek, de most időben kapcsoltam, és frissen
sikerült egész jó árom vennem. Csak 2 kg-ot vettem, nagy része a fagyóban várja
már a sorsát, egy részéből meg pite lett.
Csak egy kerek gyümölcstorta formányit sütöttem, gondoltam, egy-két étkezésre
elég lesz…. Hát Őőő…. Nem. Konkrétan megettük az egészet délután együltő
helyünkben…
Hozzáteszem, az egészben volt 20 dkg liszt, 25 dkg túró, meg a gyümölcsök,
szóval azért ne olyan nagyon vészes a dolog, de azért na… :D
Nyilván nem telhet el a nap baromság nélkül, csodálkoztam
is, hogy már a déli alvás is megvolt és még nem kellett olyan nagyon
összeveszni senkivel.
Hát korán örültem, mert megint sikerült felmérgelni előbb
Bernátot, aztán engem is, de szerencsére a guggolás mindig kéznél van, szóval
guggoltak párat.
A gyermeki lelkületünkről pedig anyit, hogy ezek szerint
mindenkinek megvan a gyenge pontja, Bernátnak az, hogy hazudnak róla. Julis
hazudott nekem Bernátról valamit, amit elképzelni sem tudok, hogy Bernát
megcsinált volna, számon is kértem Julist, hogy ezt mégis hogy gondolja, és
persze megkérdeztem Bernátot is, hogy ugye jól gondolom, hogy ez nettó baromság?
Hát Bernátnak ezzel rendesen belegázolt a lelkivilágába a lány. Még vacsinál
sem nagyon akart kommunikálni vele.
Épp, hogy ezt lebeszéltük és látszólag rendeződött a dolog, rá két percre nagy
nevetések közt ugyanazt csinálták, hát ismét guggoltak párat… Majd
visszakérdeztem, hogy miért kellett guggolniuk? Elmondták. Kérdeztem, hogy jó
volt-e? Mondták, nem… Kérdeztem, hogy akkor esetleg nem kellett volna-e
figyelni és hallgatni a kérésemre?
Estére most rendben lettünk, bár az alvásunk most
megcsúszott kicsit. Az én hangulatom nagyjából rendeződött, bár az örök rejtéy
számomra, hogy miért kell mindig megvárniuk, hogy felemeljem a hangom, de
legalábbis csúnyán nézzek…
Holnap megyek a nagy beszélgetésre, ahol remélem, végre
tiszta vizet öntünk a pohárba, mert az oviban egyre nagyobb baromságokat
mondanak az óvónénik és ezt elég sürgősen tisztázni kell.
Bernát
Nem értem, egész nap játszanak, szaladgálnak, délben alig
akarnak elaludni, de simán alszanak háromig, van, hogy négyig is. Aztán estére
egyre jobban romlik a hangulat, valahogy felpörögnek, és egyre rosszab dolgokat
csinálnak. Nem győzök tűrni, és nagyokat nyelni, hogy ne szóljak már mindenért.
Jancsi papucsba mászott fel a kétméter magas fa vár oldalán, nem a lépcsőn,
ahol talán biztonságosabb, hanem szemből és aztán fel feküdt a korlátra és ott
billegett. De nem szóltam rá, mondom, ha leesik, azért talán még túléli.
De most mesénél is lefürdetve, lekrémezve mindegyik, és
akkor lehet menni pisi, kaki, aztán mese és alvás. De mese után indulnak a
körök, meg a nyávogások, hogy pisilni kell, meg kakilni, most melegem van, most
betakarózok, mert fázok, leveszem a pólóm, mert meleg van és indul vele ki a
szennyesbe, három percig nem volt rajta, de így még kicsit lehet sétálgatni…. (más
alkalommal meg nem tudja, hova kell tenni a szennyest….) Na ilyenkor a felesleges
baromságok miatt felbaszom magam és be zombulok, leszarom őket, elegem van…
reggel még tök jófej voltam, de estére elszarták a kedvem.
És az a baj, hogy itt volt a hétvége, két nap, még esett is,
tudtunk pihenni… Tudtunk volna! Ha ez a két apaszomorító nem csinálná minden
nap a feszkót! Egyszerűen úgy lehet velük elbírni ha felváltva foglallkozunk
velük. Kaja készítés, fürdetés, krémezés…
Julis édes, pici lányom, apád nagyon mérges rád, sokat
hazudsz, és ennek már lassan az oviba is lesznek nyomai. Remélem ebből sikerül
kinevelni, mert ha egy hazug kislány leszel, nagyon szomorú leszek.
Jancsi, édes fiam, nagyon küzdesz, hogynagyfiú legyél, de a nagy igyekezetbe
még azt is el felejted amit tudtál, egy sima vécézésnél le pisilod a
gatyádat??? Így hogy leszel miniszter elnök???
22:18 még anya felmos, hogy holnap minden rendben legyen, és még feltölti ezt
is, filmet már gondolom nem nézünk, mert holnap meló…