2023.08.13.

 

Bianka

Na írok már egy kicsit, mert most nagyon elvesztünk. Ennek több oka is van. Az elmúlt napjainkkicsit húzósra sikeredtek. Bernát több napig nangyon korén indult, késő este érkezett haza, én is toltam a munkát rendesen, mert lassan majd mi is pihenünk pár napot, amit mindketten szeretnénk úgy csinálni, hogy nem hagyunk félbe munkát itthon.

A gyerekekkel ugye az oviban felborult a rend, aminek annyi minden oka lehet, hogy kb esélytelen kibogarászni, hogy mi van a háttérben.
Nem olyan rg felmerültekújra a múlt emlékei egy pár mondat erejéig, az okozhatott némi felfordulást a lelkükben, és az a nehézség ebben, hogy nem is nagyon tudják megfogalmazni ezt, csak érzés szinten ott a békétlenség.
(a következő rész előzménye, hogy amióta én foglalkozom az evészavar témával, azóta igyekszem figyelni az alap dolgokra a gyerekeknél is. Nyilván náluk mindenre nem tudok, de pl arra, hogy akkor eszünk, amikor kajaidő van, illetve akkor eszünk, ha éhesek vagyunk, ez azért alap. És hát ebbe a gyümölcs is beletartozik. És van úgy, hogy az embernek „sámlik a pofája” – ezt Bernát szokta mondani, mikor úgy rájön valami ehetnék, de igazából nem éhes, rendeskaja nem kell, csak úgy nasizna valamit – szóvala gyerekeknek is sámlott, meg hát az asztalon ott volt pár szem szilva is, de hát a „két kaja közt nem eszünk” szabályba a szilva is beletartozott és az Istenért sem akarták megérteni, hogy lesz uzsonna, majd akkor….)

Szóval…. Egyik nap is felmerült a múlt, délután, akkor mondta is valamelyik, hogy menne haza. Mondtuk, hogy már itt van a haza. de mondta, hogy Ő akar menni haza. Kérdeztem, miért? Mondta, hogy mert ott jó volt. Kérdeztem, mi volt jó? Csak vigyorgott. Aztán kérdeztem újra, hogy mondjon bármit, amire úgy gondolja, hogy ott jobb volt, jobban szerette… - csak vigyorgott, és mondta, hogy ott volt szilva...
Azt nem mondom, hogy átépítenénk a házat, de ezeket néha azért kérdezem,mert ha valami olyat mond, ami neki komfortosabb volt, vagy valami olyan, amit kis váltztatással prezentálhatunk, akkor miért ne tennénk meg? De nem mondanak semmi ilyet. Még azt sem, hogy hiányzik ez, vagy az…
Akkor megbeszéltük a játékokat, kinek mi volt, aztán le is zártuk a témát.

Visszatérve a lehetséges okokra, ennek a felbolydulásnak oka lehet az is, hogy érzelmileg is kezdün rendeződni. Bár ma este volt megint egy ilyen öleléses baromkodás, de ettől eltekintve törtetünk felfelé, és ez adhat hozzá a biztonságérzethez, ami miatt lehetnek érzelmi változások.

Aztán lehet az is, hogy azért csak egy éve itt vannak már lassan, agyban is sokat fejlődtek ezidő alatt, mindent sokkal jobban értenek, talán mélyebbre mennek ezek és nem tudni, mit okoz belól náluk egy olyan beszólás az ovis társuktól, hogy én nem is vagyok az igazi anyukájuk…

Az oviban is vannak változások. Gyakorlatilag ha azt nézzük, hetek óta csak a változások mennek.
Jöttek hozzánk Timi és Tomi, egy hétre. A hét végén elvitte őket anyósom pár napra. Hazajöttek ugyan két napra, de akkor meg az ügyeletes oviba kellett menni. A változást ugyan jól vették, de nem tudni, belül ez nem okozott-e valami nehézséget, bizonytalanságot. Aztán a sógoromék vitték el őket egy hétvégére. Egy hét ügyeletes ovi után visszakerültek a megszokott oviba, de új gyerekekkel, mert a másik oviban van takarítás, kevesebb az óvónő, mindenki szabin, új a csoportszoba, máshol alszanak, van, amelyik gondozót, vagy óvónőt nem is látták azóta, hogy visszatértek ide.
És látszólag minden akadályt jól vesznek. Persze, látszólag… mert ezt tanulták. Vérbeli túlélők. De attól még megfekteti őket ennyi változás.

És akkor még lehet az is, hogy az örökbefogadás traumája köszönget vissza…
És még mennyi minden lehet, amire nem gondolunk.

Pár szó a péntekről.

Korán reggel indultunk oviba, leadtuk Jancsit. Julis addig kapott egy pár szem gumicukrot, türelmesen megvárt a kocsiban. Utána mentünk Sári barátnőmhöz, felvettünk pár dolgot ittunk egy kávét, majd mentünk fejlesztésre. Erről már írtam, szükség van rá Julisnál. Én laikus szemmel is észreveszem, hogy nem egyformán mozog a két oldala. Összességében ügyetlen egy kicsit, és jó lenne fejleszteni ezt, és megnézni, hol gyökereznek ezek, és ha lehet, akkor azokat is javítani.
Péntek reggel volt az első foglalkozás, ahol sok finommotorikus mozgást figyelt meg a csajszi, akit most nevezzünk Virágnak. Volt egy kis torna is, kellett egy lábon ugrálnia, ami az egyik lábával nagyon jól ment, a másikkal meg nem. A babzsákot is ügyesen kapta el, amikor egész közel dobta Neki Virág, de amikor ki kellett nyúlni előre, vagy oldalra, az már nem ment jól. )sszességében lassú, a mozgása is, a válaszai is, ezen kell fejleszteni. Virág elmondta, hoy összességében a nagymozgás koordinációval van gond, (amikor ugye nagy mozdulatokat tesz, vagy egész testtel mozog) és ivel az nincs rendben, ez minden máson is meglátszik. De ha ezt fejlesztjük, gyorsabb és magabiztosabb lesz és mindez kihat majd a kismozgásokra, a beszédre, a logikára, összességében a gondolkodásra.

Hétfő reggel lesz az első lovas foglalkozásunk, nagyon kíváncsian várom :)

Na de visszatérve a péntekre. Megvolt a fejlesztés, aztán visszaszáguldottunk az ovihoz, leadtam a lányt, én egy félreeső parkolóban gyorsan felsőt váltottam és a napszemüvegemet felcsapva egy temetésre mentem, ugyanis a barátnőm anyukája hunyt el a közelmúltban, az Ő temetésére mentem, nem volt kérdés, hogy támogatnom kell a barátnőmet. Szükség is volt rá, ami miatt nagyon örültem, hogy ott vagyok, pedig elsőre úgy volt, hogy nem tudok menni, mert a reggeli fejlesztést aznapra későbbre terveztük. De jó volt, hogy sikerült áttenni.

Dél volt, kotortam haza, kicsit lehűtöttem magam, ebéd, munka, csaomagolás a gyerekeknek, mert vittem őket este anyósomhoz.

Ovi után azonnal vendégségbe mentünk, ugyanis van egy volt kolléganőm, aki az ovitól 3-4 házra lakik. Konkrétan minden nap egy-két alkalommal elmegyek előttük, hát felhívtam valamelyik nap. Jó volt összejönni velük (egy másik volt kolléganőm is csatlakozott) ettünk, ittunk, dumáltunk kicsit és végre megismerték a két kis trollomat.

Fél 6, irány Eszti mama, kotrás, mert időre haza kell érni.
Este színházba mentünk Bernáttal, szóval készülődés, haj, miegymás, aztán húzás a városba :D

Jóóóóóóóóóó hosszú és mozgalmas nap volt, másnapra kb hulla voltam. Nem is írtam semmit, és bár már nem érzem azt a nagyon nagy igényt, hogy mindenáron szabaduljak a gyerekektől, mit tagadjam, jó volt a csend egész nap.

Mára most be is fejezem, a kölköket visszakaptuk, délután nem volt alvás, szóval mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy kb hogy telhetett az esténk. Én ugyan nem lettem Hulk, de öleléses féltékenykedés, nyávogásos hiszti azért volt egy kicsi, amit meglepően jól sikerült kezelnem, senkinek nem lett leordítva a feje, menni fog ez előbb-utóbb. Minden kiskorú él, sértetlen és békésen alszik :)