2023.08.17.
Bianka
Jól elmaradtunk az írással, de nagyon meg kellett tolnia
munkát, hogy nyugodtan, békében tudjunk elindulni a régóta vágyott
pihenésünkre.
A Mecsekbe jöttünk el pár napra, egyelőre négyen vagyunk. A
kocsi tele volt cuccal, a gyerekek hátul. Bernát vezetett, és kb 11 körül
indultunk, mert a szállást úgy tudtuk elfoglali, hogy felesleges lett volna
hamarabb jönni. Időben keltünk, kávé, reggeli, a gyerekek játszogattak, mi meg
pakoltunk ezerrel. Döbbenet,hogy a hétköznapi életünknek mennyi kelléke van, hogy
ahogy bekerültek a ruhák, cuccok, gépek, gyógyszerek, játékok, a lakás szinte
kiürült. Nem bízom az előrejelzésekben, szóval muszáj volt úgy készülni, hogy
ha hét napig kánikula lesz, akkor is legyen minden napra cucc, meg ha hét napig
zuhog, akkor is.
Gyógyszert még soha nem vittünk nyaralásra ennyit, mint
most, ezt is inkább csak elrenttentésnek, mert a gyerekeknek semmi bajuk.
Idefelé, míg a gyerekek elvoltak hátul, mi beszélgettünk
kicsit Bernáttal róluk, kicsit a kritikáink* kapcsán is, hogy ki alkalmas, ki
nem, ha visszamehetnénk az időben, mire lenne érdemes figyelni, mit ajánlanánk
olyanoknak, akik még csak most kezdik. Illetve beszéltünk arról hogy mi mit
csinálhatnánk másképp nekünk mik a gyengeségeink a gyereknevelés terén, miben kellene
fejlődnünk.
És akkor a nagy eszmecsere kapcsán megállapodtunk abban,
hogy az egyik gyenge pontunk, hogy nehéz úgy megtalálni a hangot és
türelmesnek, inspirálónak, lelkesítőnek, kedvesnek, ötletesnek lenni, mikor a
napi feladatunk, munkáink kitöltik a napunkat, sokszor kora reggeltől késő
estig dolgozunk, ahogy a munkáink kijönnek, és emellett ugye intézzük a
gyerekeket és szinte percenként kell váltani hangot, ahogy beszélünk ügyféllel,
megrendelővel, majd a gyerekekkel. Ez kimerítő.
De most elterveztük, hogy tekintettel arra, hogy tényleg úgy
jöttünk el, hogy nem dolgozunk semmit, senkinek, sehol, így tudunk gyerekezni
ezerrel, tudunk odafigyelni, lelkesítők, ötletesek, kedvesek lenni. Akkor mondtam Bernátnak, hogy szinte
mindegyik gyerekes előadás fontos része az, hogy a gyerek alapvetően ne akar
rossz lenni, nem akar bajt okozni, csak a fejében vannak tervek, dolgok amit
meg akar csinálni, és ha ez nem egyezik a miénkkel, akkor lesz a konfliktus. És
az kellene, hogy mi megértsük, megfigyeljük őket, az okokat, a miérteket és ezt
a hetet különösen nagyon rászánjuk erre.
Ma kb féúton egy grillbüfében nagyon jól megebédeltünk, majd
folytattuk utunkat a hegyekbe.
Ideérve kb az első félórában találkoztunk egy vaddisznóval,
ami itt a Mecsekben nem olyan nagy hír az viszot igen, hogy ő konkrétan a
szállás kertjéban keresgélt, majd megkerülve a kertet, a jól ismert járaton
kiment az utcára, ahol egy az egyben szembejött Bernáttal, aki biztos, ami
biztos belépett a kapun, de a vadisznó meg 5 méterre tőle szépen elkotorászott
a fűben. :D
A gyerekeket azonnal biztonságba helyeztük, hogy ha baj lenne, futni kell,
nehogy gond legyen.
Nem akarjuk őket megijeszteni, de azért ezt kellő komolysággal kell kezelni.
Nem az a cél, hogy rettegjenek a vaddisznótól, de azt tudniuk kell, hogy tudnak
veszélyesek lenni, ezért fő az óvatosság.
Azóta viszont ez a téma. A vaddisznóval lehet beszélgetni? A vaddisznó bejön
ide? A vaddisznó már elment? A vaddisznó még itt van? A vaddisznó tud fára mászni?
Alighanem az a 40 percnyi alvás a kocsiban nem bizonyult
elegendőnek, már tekeregtek mindenfelé, már ment a hülyeség, már kapcsoltunk
zenét, de ők az utazás izgalmában nem tudtak aludni, pedig többször nagyon
szépen kedvesen mondtam nekik, hogy jó, most már nézelődjenek kifelé az
ablakon, hallgassák a zenét, hátha közben látnak gólyát, nyulat, őzikét… de ők
nem… 2-3 ilyen kedves szólás után rájuk parancsoltam, hogy na most már elég
legyen! Csukod be a szemed és alvás van!
Két perc alatt aludtak el. De csak 40 percet sikerült, mert meg kellett állnuk
tankolni és arra felébredtek. Onnantól meg már jöttek a hegyek, a völgyek, ami
szintén érdekes volt. Nem tudom, mennyi ragad meg ebből, de azért án toltam a
kis tudományt, nézd, azok ott a hegyek, ez a völgy, nézd, milyen mély, ott a
szántóföldek, az erdőben van egy forrás innen nem messze, azt is magyaráztuk
nekik, hogy ilyen kicsi források ahogy egyre többen összetalálkoznak lesznek
azok a nagy folyók, mint a Duna is, amit nem rég láttunk. Nem tudom, mennyi
marad meg ebből, de hátha. Ha más nem, legalább mi jól érezzük magunkat, hogy
értéket adtunk a gyereknek :D
Bernát:
Nagyon vártam ezt a naralást! Kellett már a pihenés is, meg
kellett a gyerekezés is, meg minden is. Egy kis vezetés, pár óra, nem volt
megterhelő, a gyerekek picit aludtak is. Ide érve felhordtam a szállásra a
cuccokat, nagyjából elpakolásztunk, és indultunk is sétálni.
Kb százméterre van egy forrás, és ott az erdő széle, alkalmas volt az erdei
köves úton egy kicsit tesztelni a gyerekeket, akik mint a kezdő kiskacsák
totyogtak a hegyoldalon. Billegtek ide-oda. Nem győztem mondani, hogy a hegyen nem
futkosunk! Két gyors lépés és máris elcsúszott... Mondom, nem futunk, dőlj előre,
figyelj oda!!!
Ma csak elhanyagolható pár száz métert sétáltunk, de már a
gyerekek sok izgalmast láttak.
Jancsi kérdezett rá, hogy ez moha? és simogatta a földön elterülő smaragdzöld
mohapaplant.
Volt pár gomba is, de azt nem fogtuk meg, próbáltuk az ösvényt felismerni és
azon menni, meg hát maga a hegymenet is elég nehéz elsőre. Jancsi nagyon ügyes
volt, Julis kicsit félősebb, kicsit lassabb, de majd igazodik.
Halálfélelem és borzongás!!!
Ez nem egy vicces eset, csak erős idegzetűeknek!
No ide értünk a szállásra, mi az asszonnyal voltunk már itt korábbn. A
gyerekeknek mutatom az udvart, mert hát diszkrét emelkedés van az udvarban kb.
méterenként egy méter, néha több :)
Szóval felmentünk a kert végébe, ami kb tíz méter, de a háztető felett van már
vagy öt méterrel. Le van cserélve a kerítés, mert a tavalyi kerítést a
vaddisznók széttépték és bebújtak az udvarra. Magyarázom nekik, hogy mit hogy… hogy kell
dombra mászni és lejönni.
És van az udvaron egy föld fal ami méterenként kettőt emelkedik, tehát majdnem
függőleges, és mikor ott másznak a kölkök, én lent várom őket, ha zuhannának,
én ott álljak és dünnyögjem, hogy én megmondtam… (hogy ha leesel, még meg is
pofozlak, az anyád úristenit…) és akkor a jobb szemem sarkából meglátok egy
fura kutyát. Görbe hátú drótszőrű szaglászósan közeledik… akurva anyját, ez
vaddisznó, itt az udvarba, kb öt méterre tőlem!!!!!!! Kaka pisi be, halkan mondom
Julisnak, aki majdnem legalul állt, hogy fussál anyához gyorsan, de ez csak ül
ott a dombon… Megrántom talpra és akkor már hangosan mondom fuss anyához és
akkor végre fut is!
Jancsi fent a dombon két méterre előttem de néggyel felettem, mintha gyökeres
falra mászna, mondom neki le ne másszon, irány fel a kerítésig gyorsan, ő
kapcsolt is, bár kétszer is hanyatt akart esni a falról és nekem meg kellett
várnom, hogy felérjen, az a dög meg vígan sétált felénk, nem zavartatta magát,
hogy beszélünk, szagunk van és egyéb…
Na körbeszaladtam, de ezt úgy képzeljétek, hogy balra el két métert és fel a
lankásabbon ötöt tehát ez egy pici udvar egy hegy oldalán. Na kézen fogtam a
gyereket és mondtam, hogy ha szólok, akkor futás anyához, aki a verandáról
nézte a malacot, no mire vissza értünk óvatos léptekkel, addigra elsomfordált a
dög, még láttuk a fészer oldalánál. No akkor mostmár hivatalosan is az udvar
nem gyerek barát!!!
Eddig is volt pár kétméteres szakadék, ahol azért érezhetőt lehet esni, de így
hogy fényes nappal meglátogatnak a disznók, ez azért gáz.
Végül még az utcán elsétált a coca, szerintem ez egy tavaszi disznó lehet, kb
hatvan kilós, még nem igazán agyaros, és nagyon nyugodt volt, de hát ki akar
kockáztatni…
na most már alvás jócakát!
Bianka
Na de ugorjunk vissza pár napot, mert történtek dolgok.
Most témákba szedem, úgy könnyebb rekonstruálni az
eseményeket.
Ovi
Az oviban lecsillapodtak a kedélyek. Hisztis, aggályoskodó óvó
néni mindent a lehető legkomolyabban vesz, ami összességében nem nagy baj, mert
jobb, mintha leszarná a dolgokat, csak az nem tetszik, hogy valahogy azt
éreztem, hogy különösen nagy gondot fordít a gyerekeinkre, de nem úgy, ahogy
kellene. AZ aggódó arca mindent elárul, és ahogy mondja, ahogy sopánkodik, a
teljes tanácstalanság látszik néha rajta, és az a legnagyobb baj, hogy amikor
próbálnék vele beszélni, akkor néha látom, hogy belól megy a mozi, közben
figyel a többi gyerekre, így amiket mondok, annak kb 20%-a ha megragad benne,
és ez szerintem ilyen fontos ügyben kevés.
Viszont őt most már ignorálom. Nem érdekel a sopánkodása,
mert nincs is alapja a nagy részének, de ha van is, abban biztos vagyok, hogy
nem az aggodalmaskodás oldja majd meg.
Az a „megöllek” – dolog annyira komoly volt Julisnál, hogy azóta egyszer mondta…
nekem,… de úgy, hogy kedvesen odabújt, a nyakamban lógott és mondta, hogy anya,
megöllek… semmi agresszió, semmi extra, ez a részéről kedvesség volt, csak
baromira nincs tisztában a dolgok jelentésével.
Azzal, hogy elvittük fejlesztésre Julist és az első felméreő
alkalom után hétfőn már voltunk is az első foglalkozáson, szerinte kivettem az
élét a dolognak.
Az a mélyzuhanás, ami volt a gyerekeknél, mostrendeződni
látszik, Julis megint három éjjel nem pisilt be, a kedvük is jobb,
kiegyensúlyozottabb, sokat nevetünk, meg sok kis szeretetmomentum van, ami
nyilván segít nekik.
Fejlesztés
A pénteki felmérést nem tudom, írtam-e, Julis azzal
fogalatoskodhatott, amivel akart, és Ő a csillámok ragasztásánál döntött.
Dobáltak babzsákot, kellett kicsit ugrálnia, és az lett a „diagnózis, hogy a
nagymozgás koordinációja lehetne jobb. Ez elcsúszhatott a rossz látása miatt
is, de vélhetően egyébként alapból sem egy kapkodó idegbolond. Mivel ez nincs
rendben, ez kihat a gyorsaságra, a reakcióidőre, a kismozgásokra, a beszédre, a
logikára, matematikai képességekre.
Hétfőn indultunk az első lovas foglalkozásra. Kamill a ló
neve, amire ült. Virág nem sok esélyt hagyott neki, hogy belekezdjen a félek,
most inkább nem szeretném – lemezbe,egy perc alatt a lovon volt Julis, és
karkörzés, meg minden volt, miközben a ló ment alatta. Összességében nagyon
ügyes volt, most még kicsit görcsös és bizonytalan, de lelkes és érdeklődő.
Nagyon nagyon tetszett neki és lelkesen mesélte, mi volt, mikor lovagolni volt
:)
Azt mondjuk elfelejtették mondani, hogy tevét is vigyünk, mert oyan homoktengerben
kellett kocsikázni 8-10 percet, hogy ha ott megfeneklünk, soha nem szabadulunk.
Tisztára Dakar Rally hangulatom volt, ahogy egyenesen haladtunk, miközben a
kormányt teljesen jobbra tekerve tartottam…
És akkor most már tényleg alvás, holnap folytatjuk :)