2023.08.18.

 

Bernát

indul a reggel, hajnali 8.
Julis és én már felkeltünk, Jancsi és Bianka még durmol, kávézgatunk, szól a Balu dala, a Pofonofon.

Este volt egy barátunk, erdei ház, vadregény, meg miegymás, és a padláson lakik egy mókus, vagy patkán,y vagy borz, vagy valami izé ami szladgál dübörög, és rágcsál, ja és nem kicsi!
Az idill alakul, bohóckodunk, táncikálunk, lassan kelnek a többiek is. Mondom kelnek! Most! Na!

A tegnapi induás kicsit felemásra sikerült, nem így szoktuk, szoktam. Bár részemről szerintem nem maradt otthon semmi, de azért pár dolog ott maradt a konyában, felvágottak, poharak, gyerek tányérok. De van élet ezek nélkül is, csak ha egy műanyag tányért ejt el, akkor kevesebb a gond.

Ja, itt a hegyen nincs térerő, de net az legalább van. Így nem zaklat szinte senki.
Tegnap előjött egy tipikus eset a régmúltból, én bár nem időre jöttünk, és nem siettünk, én azért nyomtam neki, hogy ne legyen hosszú az út, és mikor már az utolsó faluban jártunk, mondja az asszony, hogy egy boltot keressünk, mert venni kell kenyeret a reggelihez. Én meg, ahogy jöttünk, mutattam, hogy ott egy bolt, jó lesz, de nem jött válasz, én meg gurultam tovább, később láttam, hogy ott egy pékség, de erre se jött a válasz, hogy álljunk meg. Én hajtottam tovább és ide értünk a hegyre, se kenyér, se reggeli. Ez csak egy kis probléma, amit gyorsan orvosolunk, de ez szerintem tipikus eset volt.

Bernát

A jó hangulat, szóval úgy kelünk, hogy mindenki mosolyog, nevetgélünk, játszadozunk, aztán a gyerekek felpörögnek és elkezdenek baromkodni, és kétszer-háromszor rájuk szólunk, aztán megy a kiabálás, meg a lehetséges kimenetelek sorolása, hogy pl úgy látom, senki nem akar ezt, vagy azt csinálni… mire a válasz: deeeee…. – Akkor??? Haladjunk… . És egyszerűen mindig ez van, túltolják, és utána elromlik a hangulat.
Julis rendszeresen negatív, az öccsét szívatja, pl: te nem alszol az ágyon. Te nem kapsz, te nem jöhetsz velünk, és nem győzzük kijavítani, hogy nem! Mindenki ugyananyit kap, senkit nem hagyunk itthon, és a többi. Nem tudom, hogy neki mért kell ez a feszültség keltés, miért próbál több lenni a tesójánál. Miért van erre szüksége, hisz ő az idősebb, ő a magasabb, nem ő az ügyesebb, de nincs szükség felesleges versengésre.

Bianka

Összességében Julisnak soha semmi nem elég úgy, ahogy az van.. Neki mindig több kell, még a fagyiját eszi, de már azon agyal, hogy otthon még kaphat-e dörmi kismackót. Nem tud a jelenben örülni annak, ami van, meglátni az itt és mostban a jót, hanem azonnal máshol van az agya, de utána meg csérog, hogy neki az kellene, amit 10 perccel azelőtt volt.
Az, hogy reggelente 5-10-15 percet elcseszegtetema haját, közben énekelget, olvasgat, beszélgetünk, az nem érdekes, de ha Jancsi kap egy darab cérnaszálat közben, vagy megcirógatom Jancsi fejét, miután Julissal végeztem, képes leállni és kiverni a balhét, hogy neki nincs cérnája, meghogy az ő fejét is birizgáljam meg. És ilyenor kérdezem, hogy az nem zavar, hogy előtte negyed órét a te hajaddal foglalkoztam? És, hogy addig Jancsi el volt küldve, hozzá sem szóltunk… Nem, az nem gond, azt simán elviseli.
Most ezzel kapcsolatban az a technikám, hogy minden ilyen alkalommal, amikor ő kap valamiért valamit, akkor mondom neki, hogy az ugye tiszta, hogy most Jancsi nincs itt, és most ez veled történik?? Biztos ez is a szeretetéhsége miatt van, nem is akarom bántani ezért, de ettől függetlenül nagyon nem szép és nem jó megtapasztalni ezt a nagyfokú irigységet miden nap többször a részéről.

Bernát

Meg volt a mai nap!
Reggeli, strandolás, bevásárlás, disznózás, vacsi, mese,és alvás.
Reggeli:

A hegyi faluból egyetlen levezető sziklás  úton van egy pékség, mondom az asszonynak, hogy álljunk meg reggel a fürdőbe menet, hogy felmérjük milyen is a pékség…

Bianka

Őőőőőő….

Megállítótáblán zöldség-gyümölcs, fent a rögzített táblán pek-snack… mondom, akkor tuti lesz valami pogi, vagy valami… bemegyek és a PÉKSÉGBEN 3 db pici kakaós csiga árválkodott… Kérdezem, kenyér? Kifli? Zsemle? – Elfogyott… 10:08 volt… Hát őőőőő…. EZ nem a mi helyünk.

Strand:

Bernát

Azt sem tudomm hol voltunk*, hangulatos, kicsi és néhol életveszélyes volt a strand. Elektromos vezetékek lógtak ki a falból, ledszallagok fel drótozva a vaskorlátra, napelemes kábelek szabadon ógtak itt ott, valami szögekkelteli deszka volt kint a földön, zigeteletlen hosszabító a földön, és egyébb érdekesség. Viszonylag jó medencékkel, és szép környezettel, borzalmas drága menzával.
Amikre emlékszek, kávé 650 Ft (ez átlag – Bianka), nagy sültkrumpli 900 Ft, tartármártás 450 Ft, palacsinta 450 Ft és így tovább…
Természetesen nem vettünk semmit, illetve egy-egy kávét, de az nagyon kellett.

Bianka

*Magyarhertelenden egy termál fürdőben voltunk.

A fürdő nekem tetszett, nem is volt drága, és direkt jó volt, hogy elég jó volt a beltéri felhozatal is, mivel ma esős napunk volt. Bár nem volt hidege, azért kellemesebb volt így.
Egész jól indult minden, de az alvás környékén volt egy kis balhé.
Én a déli alvásból nem engedek. Nálam nincs ilyen, hogy most épp nem aludtak. Ha van rá lehetőség, hely, és még időben vagyunk, akkor nálam nincs olyan verzió, hogy nem alszanak. Kicsik, szükségük van rá és kész. Nem is szeretem már az olyan alkalmakat, mikor ez felborul, mert annak mindannyian megisszuk a levét.

Miután a hoztt cuccokból jól megebédeltünk, Bernát felvitte a gyerekeket az emeletre, ahol voltak napozó ágyak és ott tudtak aludni. Nagyon jó időben voltunk az alváshoz. Én a medencébe mentem. Majd kb egy óra múlvafelmentem, hogy hátha Bernátnak kel mosdóba mennie, vagy valami… És akkor látom, hogy Julis nem alszik. Bernát ezt könnyen vette, de én már lelki szemeim előtt láttam a csérogást délután, szóval hajlíthatatlan voltam, mert egy órát sem aludt még.
Egy idő után minden baja volt, pisilni kell – Bernát elvitte wc-re. Viszket a lába, fáj a lába, de már ott zokogott, ment a műsor, igen, műsor, mert mikor mondtam, hogy ha annyira nagyon viszketős, meg fájós a lába, nem is szabad medencébe menni vele… egyből nem fájt, nem viszketett. Csak neki valahogy mindig műsorozni kell. Nagyon mérges voltam rá, több okból is.
Annak ellenére, hogyalakul a kapcsolatom velük, nagyon fontos számomra a külön töltött idő, az ovis idő, az alvás idő, ami nagyon kell ahhoz, hogy én is feltöltődjek, kicsit magamban legyek, vagy legalább felnőttként tudjak beszélgetni valakivel. És nem szeretem, ha nem alszik, mert utána délután fáradt  lesz, csak nyávog majd mindenért, semmi nem lesz jó, mindenért majd megy a hiszti, és mindenre úgy válaszol, mintha a seggéből rángatott volna ki…  de én legyek a megértő, a türelmes, mert hát mégiscsak egy négyéves kisgyerek, aki szegény, nem aludt. Hát az apja f*szát… aludjon, azt akkor nincs hiszti délután. És múltkor volt már egy ilyen eset, amikor nem aludtak, ígykaptukúket vissza valahonnan és akkor katasztrófa volt a délután Mindenért, mindkettő sírt… akkor híctam oda őket, hogy remélem, élvezik ezt a szenzációs hangulatot, ez azért van, mert nem aludtak… szóval ha még egyszer valamelyik azon fog csérogni, hogy nem alszik, mert nem fáradt, elbeszélgetekvele kicsit.

Na kb letelt az idő, mentünk le, de akkor megmondtam, hogy jobban teszi, ha elkerül és nem szól hozzám egy darabig, mindenkinek jobb lesz úgy…
Sok idő volt, mire visszanyertem kb az alap hangulatomat. Ma nagyon idegesített a lány, nem tudom, mi lesz, ha majd kamaszodni kezd s igazán kimutatja a foga fehérjét… akkormajd egymásnak ugrunk? vagy hogy lesz? Azt mondják, ezek a legszebb évek és hogy ez az időszak arra jó, arra kell, hogy a gyerekedet megszeresd, hogy mire a kamaszkor eljön és konkrétan szinte utálni fog akkorra legyen erőd azt elviselni…. Hát nem tudom… Nem sokat segít, hogy minél jobban megszeressem.

Názem most is a pelenkás fenekét. Bernát most viszi kis wc-re, hogy ne pisiljen be… Akkora nagy, hogy egyes iskolások nincsenek ekkorák, lassan az M-es bugyipelenka sem lesz jó rá… és egyfelől látom benne a kis szeretetre vágyó lelket, aki csak ölelésre vágyik, másrészt meg a hülyeségei miatt néha még mindig felrúgnám. Hála Istennek, senki nem mondta soha, hogy az örökbefogadás könnyű, mertmost azt szívesen megkeresném és elbeszélgetnék vele…

Bevásárlás:

Bernát én csak ültem és türelmesen vártam, nem néztem, de pontosan 45  perc volt. Közben felhívtam anyámat, mert térerő legalább volt és így beszéltünk kicsit.
A parkolóban ettünk egy fagyit, és aztán pik-pak haza értünk, nagyon durvák ezek a hegyi fel lel kanyargós utak, nem győztem visszaváltani.

Bianka

Na nekem a 45 perc az kb 4,5 percnek tűnt. Amikor megkapok egy listát és bemegyek egy olyan boltba, amit még soha nem láttam, az úgy azért nem egyszerű. Lidl-be mentem, ismerem a cuccokat, a rendszereket, deüzletenként más az elrendezés, és tök király, mikorleellenőrzöm a listát és valamiért vissza kell menni, de fogalmam sincs, hogy az a valami hol van.

Viszont a hegyi utak… Mikorjöttünk hazafelé, láttam,hogy a hegy mellett, egy völgynél  konkrétan ott van lent a felhő. Kérdeztem is Bernátot, hogy rosszul látok, vagy az tényleg egy felhő ott lent? Megbeszéltük, hogy az felhő tutira. És eljátszottam a gondolattal, hogy akkor aki ott megy,az most épp afelhőben megy???? Hogy az mekkora király már…
De sajnos nem arra mentünk.
Ellenben a bevásárlás után is várt ránk még pár hegyi utas szakasz, és bizony, mi is belementünk a felhőbe :D Mindez négyünk közül csak engem izgatott igazán, de engem viszont nagyon, és rendkívül boldog voltam, hogy belementem a felhőbe :D

Disznózás:

Bernát haza érve pakolok ki a kocsiból és már messziről látom, hogy jön a barátom, meg a tesója is: pörkölt egy, és pörkölt kettő! :D
Szedtem a lábamat és mentem befelé a kapun, nehogy malac szar legyen belőlem, igazából két kicsi malac volt ez, de nem ismerem őket, nem akartam semmiféle sérülést kockáztatni.
Két apró probléma volt, az egyik hogy nyitva felejtettem a kocsi hátulját, a másik hogy a pakolás végére a chipsek maradtak. És ez a mocsok lecövekelt a kocsi melletti dagonyába és idővel elkezdet szimmogni a kocsi hátulja felé. Odaszóltan neki a kerítés mögül, hogy hé pörkölt, ha hozzáérsz a csipszemhez, akkor beteljesítem a nevedet! És érezte, hogy nem viccelek és arréb ment egy pár métert. Állok a kapuban és látom, hogy az úton jön felfelé egy kiscsaj, olyan bögyös féle. Mondom neki vigyázz, mert ott van két vaddisznó, erre hátra néz és ugrik egy nagyot. :D Mondom, nem mögötted, hanem itt a kocsinál előtted, ha gondolod, gyere be a kapun, amíg elmennek, kicsilány. :)
De végül nem akart a farkas csapdájába kerülni, ezért a kapunál állt és figyelte az állatokat.

Bianka

Hát én teljesen lehidaltam ettől a két malackától. Bár fentről figyeltem az eseményeket, azért az vicces volt, hogy azok ketten errébb mentek pár métert, mire Bernát kimerszkedett, elkezdett pakollászni a kocsi hátuljában, mire a két malac visszafordult és emelte a fejét, szimatolt, hogy ott valami kaja van és megindultak Bernát után, az meg kapkodta a lábát befelé a kapun. :D

Tegnap vettünj egy elég nagy dinnyét, és a negyed innye héját kitette Bernát az udvarba, már szépen el is fogyott. Ma ment a következő adag.

Az az igazság, hogy cukik, meg tényleg érdeklődők, szelídek, de nem nagyon merünk hozzájuk közelebb menni, mert nem ismerjük őket, nem tudjuk mire hogy reagálnak… azért csak vadállatok, még ha ennyire közel is merészkednek. De élmény szempontból nagyon jó :)
Én, biztos, ami biztos, rohantam a telefonomért, aztán mikor láttam, hogy ezek nem mennek tovább olyan gyorsan, akkor beszaladtam a nagy gépért, a nagy objekt-vvel és lőttem pár fotót, remélem, jók lettek :)

Vacsizás
Bernát

Igazából most minden maradékot meg ettünk hogy ne legyen gond, és ne keljen ki dobni semmit. Milánói, sült hús, rántott hús, egy kis szendvics, dinnye. Jól laktam, közben a kölköket felváltva kérdezgettem, hogy mi volt a jó a mai napon?
Mondom Biankának, hogy a dinnyés dobozban benne hagyom a villám, vészhelyzetre. Nem értette, hát mondom, ha arra megyek, kinyitom a hűtőt és eszek pár falatot este, éhen halás elen. :

Mese
Bernát

Még az asszony mosogatott, addig én indítottam egy kis Nándimesét a kölköknek
Az elvárás az lett volna, hogy szépen fekszenek az ágyamban és nézik a lábuknál lévő laptopot.
Helyett! Viháncoltak bírkóztak, és nevedgéltek. Kezdtem is ideges lenni, hogy nem nézik azt az … mesét…. de aztán rájöttem, hogy nyaralunk, papa… ki nem szarja le, hogy mennyi az idő, hogy mikor alszanak el, hogy mikor kelnek, és ha nem nézik ezt a k.. mesét, akkor nem nézik, nevetgélnek jól érzik magukat, nevess velük, te beszáradt szardarab! Vagy valami ilyesmi. :)
Azért amikor a lábukkal már a gépet rugdosták, akkor azért szóltam, de hoztam be nekik egy tál kukit, hadd legyen teljes a boldogság. Apa szeret, Anya meg gonosz. :)

Bianka

Neeeem… anya addig lazított. Elmosogatta, elpakoltam a dolgokat, majd ettem pár chipset, tényleg párat, de aztán még barackot is, meg aztán egy utasellátós csokit, meg aztán még egy falat chipset… Jó volt ez így, én jól elvoltam a konyhában, a kemence oldalánál üldögélve, egyedül :D

Alvás
Bernát ahogy vége lett a harmadik mesének, irány pisilni és alvás…
Julis, miközben jött vissza a vécéről, meg ölelte anyát és kezdett nyavajogni, hogy becsípte az ujját a nagy ágy. Nem tudom, hogy mibe akadhatott bele, de szerintem ez mese volt.
Nagyon kevesett aludt a fürdőbe, és kezdődött a nyavajgás, elmondtam neki szépen, hogy édes drága kislányom, nem aludtál a stardon eleget és elfárdtál, ez a fáradtság, feküdj le és alvás, akkor jobb lesz majd! (Mert ha tovább nyavajogsz, elverem a picsádat és egész éjjel a sarokba álsz. Vagy legalább is gondoltam.) Szerintem két perc és aludt, Jancsi még forgolódott egy darabig de ő is gyorsan feladta, hiába, durva napunk volt, sokat mozogtunk.

Bianka

No comment, én megmontam. Igyekeztem kimaradni ebből, szerintem jobb is volt így, én most nem tudtam volna ilyen türelmes lenni.
Helyette örültem a felhőknek, a malacoknak, és a barackoknak.