2023.08.19.
Bernát
Egy vidám reggel margójára…
A gyerekek tegnap fél kilenc körül aludtak el pik-pak.
Ma reggel mi is, meg ők is kilencig durmoltunk.
Reggelire kiflit, croissant-t, kence ficéket, szalámikat ettünk, némi
paprikával, és természetesen kávéval és kakaóval. Viszonylag jól telt a
reggeli, mindenki fecsegett meg dudorászott.
Tervezzük a mai napot, mivel reggel még csepegett az eső,
este esett, dörgött villámlott, de ami érdekes volt, hogy nem hallatszott a
villám becsapódása csak dörgés, morajlás.
Már süt a nap, csak vizes minden, most két irány várható, az erdő, vagy egy kis
csavargás a környéken.
Én este jól beettem dinnyével, egész éjjel mentek az álmok, baromságnál
baromabb gondolatok.
Bianka
Én magam is meglepődtem, hogy mikor felkeltem, még mindenki
aludt :) Julissal kb egyszerre keltünk, így megirányoztam a konyhát, elkezdtem
a kávékat készíteni mindenkinek, addigra a fiúk is felkeltek, szóval már eleve
be sem vittem, hanem az étkező asztalnál találkoztunk.
Érdekes, hogy most az étkeő asztal egy központi hellyé vált,
itt, meg otthon is. Mikor előző alkalommal voltunk itt, akkor nem is voltunk
sok napot itt, meg elég sokat sütögettünk kint, de ezt az asztalt le sem
pakoltuk teljesen, ha jól emlékszem, többször ettünk úgy, hogy az asztalfeléről
szedtük csak le a székeket. Az kicsit kiábrándító is volt Most azonban egy
központi hely lett, itt van a reggeli, az ebéd, a vacsora, de itt írom most a
blogot is. Ez így sokkal szebb, komfortosabb, családiasabb.
Bernát
Igen de ez az asztal elég messze van a konyhától és ez így nem kényelmes, de
itt férünk el jól.
Na eldőlt, sétáltunk egy kicsit az erdőben és utána
hazajöttünk ebédelni és alukálni.
Délután meglátogatjuk az állatokat és ott is egy nagyot sétálunk.
Bianka
Terveztünk mi mindenfélét, de aztán alakultak a dolgok, mert
ugye most már a gyerekeknek is érdekes kell, hogy legyen, de azért nekünk is.
Nekem sok ötletem volt, amiben beltériek is voltak (esőt mondtak mára) de
Bernát inkább szabadtéri prgramot akart. Volt is egy, amit kinéztünk, de a
gyerekek ott sok dologhoz még kicsik, úgy meg nem akarunk egész árat fizetni,
hogy a felét nem használhatják a rendelkezésre álló dolgoknak.
Szóval az állatkert mellett döntöttünk, amit nem is bántunk
meg, szép, igényes környezet, sokféle állattal. A hegyoldalt nem kalkuláltuk
be, viszont sok helyen volt pad, ahol azért meg tudtunk pihenni. Engem a
nagymacskák teljesen lenyűgöztek, az meg főként, hogy volt beltéri ablak is,
ahová oda lehetett hajolni, vagy ülni és testközelből lehetett nézni őket. És
szerencsénk is volt, mert két fehér bengáli tigris egymásnak bizonygatta, hogy
kié a terület, így, odajöttek az ablakhoz közeli felső részre, ott megjelöltek pár
dolgot, (amit szerencsére nem éreztünk, mert az ablak nem engedte) majd az épp
jelölő tovább ment, jött a másik, és szépen végig spriccelgette az összes
helyet, majd újra az elős, majd újra a második, és így váltották egymást
egyfolytában.
Jancsit egyszer kinézte magának az egyik. Érdekes volt, hogy más
emberek,felnőttek, nagyobb gyerekek nem érdekelték őket, de az észrevehető
volt, hogy a Jancsi méretű kicsik potenciális zsákmány méretűek, így az egyik
oda is jött az ablakhoz teljesen közel. Én akkor mondtam is Bernátnak, hogy
akár mehetnek is tovább, én ezzel a látvánnyal el leszek egy jódarabig :D
A gyerekek egész jól viselkedtek és minden állat érdekelte
őket, aminek nagyon örülök :) A játszótér is tetszett nekik, de könnyű volt
velük tovább menni. A szaladgálás volt egy szűk keresztmetszet, mert brutál
emelkedők és lejtők voltak, ahol azért könnyen esés lehetett volna a betonon,
ami annyira nem hiányzott. Baj sehol sem lett, viszont az érezhető, hogy egyre
jobban nyílnak, egyre vagányabbak, egyre szemtelenebbek, egyre hangosabbak, ami
egyrészről jó, (lehet, hogy ennek az előszele volt ez az egy-két hetes mélyebb
zuhanás is) másrészről meg nagy türelmet kíván tőlünk. Mikor mondom Julisnak,
hogy mit hogy, és akkor mint az olaszok, integet a kezével, meg mondja hogy
jóóóóóvan!!!! és akkor dobbant, meg méltatlankodik, és ott áll, mint a
felnőttek és és előre hajolva magyaráz, hogy értsem már meg, mit akar mondani.
Nem tudom, hogy a lovas-fejlesztős csajszi, a Virág, még mennyit akar nyitni
rajta, de ha nagyon sokat, akkor majd táborba is elviszem hozzá, hogy akkor
majd kezelje is le :D
Bernát
Nagyon sokat mondogatta, főleg Julis, hogy szeretem ezt az állatot, meg azt az
állatot, és a másik, hogy azt is mondogatja, hogy szeretem az erdőt, jó hogy
jöttünk nyaralni. És ezt mind magától nem kérdésre, nem faggatásra!
Bianka
Igen, ez tényleg így van, nekem is feltűnt, és örülök is
annak, hogy ilyeneket reflektál. Ha belegondolok, hogy pár hónappal ezelőtt még
az is kérdés vot, hogy mi az az erdő, most meg élvezi minden percét… :) ez
nagyon jó!
És ha meg abba gondolok bele, hogy 11 hónappal ezelőtt a barátkozásnál a kutya,
macska, kecske, szamár… mindenre csak azt modták, hogy fúúúj… most meg mászik a pók a kezén, meg a hangya,
meg a katica, a vaddisznót meg akarja simogatni… ez hatalmas változás, és a mi
érdemünk (a miénk és a közvetlem környezetünké). :)
Az állatkert a TV-torony mellett van, és mivel az is egy
programötlet volt, nekem annyira adta magát, hogy ha már itt vagyunk, akkor
menjünk fel oda is, ne kelljen újra visszajönni. Bernátnak szerntem nem sook
kedve volt ehhez, de beadta a derekát, hát felmentünk. :)
Bernát
Haza értünk az álatkerből, meg a kilátóból, ahol nem néztünk
mesét (tvtorony) :)
Egy picike állat kertben voltunk, amit három óra alatt végig lehet sétálni…
egyet nem mondtak, hogy hupsz ez a hegyoldalban vann vagy hat szinten! Ez nem
egy sík terep, ez kaptató, fel és kb lefele is felfelemész.
Voltunk már pár álatkertbe, ez se volt rosz, de azért az ezerforintos fagyi
kicsit mellbe baszott!!!
Bianka
Na az egész napos jókedv eddig tartott. Jancsi
határfeszegetése megtette az eredményt. Pedig jókedvűen vacsoráztunk dinnyét
ettünk, pancsoltak a kádban, de mostanában Jancsi is kezd öntudatra ébreni és
rendszerint nem azt csinálja, ami a feladat, amit Bernát, vagy én mondunk.
A másik, ami kezdettől van nála, hogy vagy bizonytalanság miatt, vagy
visszajelzés miatt, de bármit kérünk tőle, pl vegye a nadrágot, két eset van,
az egyik, hogy elkalandozik és minden mást figyel, csak a nadrágot nem, vagy a
másik eset, hogy minket néz. Mindkét verzóban szólnunk kell neki, hogy oda
figyeljen, azt nézze, amit csinál, mert persze nem oda dugja a lábát, ahova
kellene….
Bernát
Beküldtem, mert ez egy hideg ház és bár a fűrdőt szauna
melegségre fűtöttem nekik, de a folyosó és a szoba csak huszonpár fokos, nedves
a haja a bőre, mondom neki kétszer, hogy mész be a szobába és lefekszel és
betakarózol, én még elbíbelődtem Julis hosszú hajával, meg egy gyertyafing
erejű hajszárítóval, és kb negyed óra múlva megyünk befelé és Jancsi álldogál meztelenül
az előszobába és dumál az anyával! Na hát mondanom se kell hogy úgy bezavartam,
hogy a lába sem érte a földet.. Itt fázik meg nekem mert nem érzi, hogy
hidegvan.
Bianka
És mindezt úgy, hogy az elején megállt az előszobában, ahol
én voltam és én is beküldtem a szobába, az ágyba. De aztán hallottam, hogy
egyre aktívabban, énekelget, kérdeztem tőle, hogy legalább a törölköző a hátán
van? És akkor jött ki úgy, hogy a hasához emelte a törölközőt. Ezt kezdtem
orvosolni, mikor Bernát kijött… Nem volt szerencsés helyzet.
Jancsinál is kezdődik a hülyeség, az ellenállás, az alkalmi süketség, hogy ő jobban
tudja. Mondjuk, hogy vacsora, és reflexből azt mondja, neki nem kell, nem éhes.
Aztán persze mikor rádöbben, hogy alvás előtt már akkor nincs más… akkor megy a
csérogás, hogy de ő éhes.
Julis dettó… Ettek reggel tegnap egy dörmit, mondom nekik,
hogy induljunk, útba ejtünk egy pékséget, hogy vegyünk kaját. Hát neki nem kell, ettek dörmit. Mondom neki,
hogy hidd el, hogy kelleni fog a kaja… De neki nem kell… Oké….
Megyek a boltba, mondom Bernátnak, hogy akkor Neked sós,vagy édes? Jancsinak
egy kakós csiga, Julisnak semmi…. Erre ő: deeeeee….. – kérdem, minek? Hát az
előbb annyira okos voltál, hogy neked mér semmi nem kell, mert ettél dörmit… -
de keeeeelll…. – akkor mi lenne, ha elhnnéd, hogy vannak dolgok, amiket jobban
tudok?
Ilyen harcokból manapság egy rakat van egy nap.
Szakeberek szerint a dackorszak egyébként jó. Csak ember
legyen a talpán, aki ezt anélkülvészeli át, hogy agyoncsapná a büdös kölköt.
Ma szép nap volt, míg a többiek erdőztek déelőtt, én
olvastam VÉGRE! Igaz, nem sokat, mert aztán majdnem lefejeltem a verandát, így
inkább az ágyba vettem az irányt.
Bernát meg nagyon kedves és figyemes volt, van a közelben
egy forrás, és onnan hozott nekem vizet :) És kaptam kávét is, meg vezetett is
ma is, oda is, vissza is. Bernát az én hősöm. Imádom :)
Bernát
Ezt a végére jól ide puncsoltad! :) Egyébként ez a dolgom!