2023.08.22.
Bianka
Néha utálom a reggeleket. Nyaralunk, amit a gyerekek kb
ugyanúgy élnek meg szerintem, mint egy sima hétvégét, talán az már feltűnt
nekik ennyi nap után, hogy nem otthon vagyunk, de nem hiszem, hogy nagyon
átment nekik a dolog, így aztán az is természetes nekik, hogy mi most is
kiszolgáljuk őket, takarítunk utánuk, és nyilván azzalnem foglalkoznak, - nem
is kell nekik – hogy mi azért próbáltunk mindent úgy szervezni, hogy minél
kevesebb munkánk legyen vele, hoztuk a félkész dolgokat, a feltéteket, amikhez
csak egy sima köret kell. Mert mindannyian szeretnénk phenni, és oké, hogy én
főzők, én mosogatok – itt jön be, hogy mennyire szuper, hogy van
mosogatógépünk, mert ennyit nem tudom, mikor mosogattam utoljára…. – szóval ezek
nyilvánvaló dolgok, de azt pl nem nagyon értette Julis, hogy miért nem engedem
neki, hogy a tojáshéjjal játszon itt bent, csurgassa szét, ami benne maradt….
mert nem nagyon van kedvem mindent feltakarítani utána – merthogy azért
pihennék is.
Most lenne lehetőség arra, hogy tovább aludjunk, így
kifejezetten kitolásnak éreztem, hogy 7 óra körül annyira tele volt már a
hólyagom, hogy ki kellett mennem mosdóba. Ilyenkor mindig reménykedem abban,
hogy senki nem ébred fel erre, és visszatérve visszafekhetek és mai s lehet egy
9 körül kelős reggelünk. De most ez a két zombi, mintha valami mozgásérzékelő
lenne bennük, ahogy mozdultam, már ébredtek. Julis teljes hangerővel
belekezdett abba, hogy ANYA, MIÉRT…. – Csend legyen mááár! – vágtam közbe
suttogva…- Alvás van még…
Kimentem mosdóba, jövök vissza, Jancsi Jancsi bejelenti, hogy kakálni kell…
(És???? Tartsam a kezem? Vagy mi? Két wc van… tudja mindkettőt. De már jöttem
is vissza, szóval mehetett volna. A wc nincs engedélyhez kötve, ezt tudják. Ha
kell, akkor menni kell. Ez alól egyedül a kajaidő a kivétel, amit azzal
kezdünk, hogy elmegy mindenki kezet mosni és wc-re, mert kaja közben nem törlök
szaros segget)
És mit kell csinálni, ha kakálni kell? – Kimenni wc-re… - Akkor menjél….
Kezdtem vizualizálni, hogy nem fogok visszaaludni, mert Jancsinak ki kell törölnünk
a fenekét… Mikor kész volt, mentem, töröltem, jöttünk vissza, van még remény,
gondoltam…
Visszaértünk, Julis fekszik az ágyban…. Pisilni kell…
Na ott kezdtem morci lenni. Itt mindenki visszafelé fejlődik??? Mit kell
csinálni, ha pisilni kell???? – Kimenni wc-re. - Úgy van….akkor menjél. Ülök az
ágyon, hallgatózom, semmi wczörgés, semmi csurgás, pedig már le kellett volna
kb húznia… Lépteket hallok, kinézek a folyosóra… ott áll a fürdőszobaajtóban.
Kérdem, mi van? Miért nem mész? – Ott a légy….
Na ott már borult az agyam… Odamentem, kézenfogtam, odavittem a wc-hez,
letoltam a pelenkáját és ráültettem a wc-re. Úgy mentem vissza, hogy majdnem
szétrobbantam, az alvásnak lőttek. Azon kezdtem agyalni, min csesződtem fel
ennyire. De igazából ezen, hogy itt van az utolsó teljes napunk, jó lenne még
maradni, kb két hét kellene itt, hogy pihenjünk, de jó, ne legyek telhetetlen,
másnak még ez sem jön össze, de akkor is, ez az utolsó teljes nap, jó lett
volna, ha jól kezdődik, kipihenten kelünk, és aztán nem csesződik el…
Hogy ne robbanjak szét, kimentem és sírtam. Próbáltam elengedni, de utáltam ezt
az egész helyzetet, magamat is, a gyerekeket is, hogy már megint én vagyok ez
az érzékeny picsa, aki egy baromságon felcsesződik.
Bernát
Egy boldogabb reggel margójára…
Már csendesen pitymallott a nyárinap sugára tüzesen idele a pofámra, ezért felébredtem,
mozgolódott mindenki, felkelés várható. Bianka egyre idegesebb lett…
Szerintem nagyon rossz pillanatában ébredt fel, és egyre csak ment fel benne a
pumpa.
Végül kiment a verandára megnyugodni, én felkeltem, megkérdeztem, hogy mi a
baj…
Csináltam egy habos kávét, némi extra cukorral, (mert mi édesítővel isszuk) és
kivittem egy könyvet, meg egy zsepit, hogy pihengessen.
Bent csendesítettem a gyerekeket, hogy ne zavarják az anyjukat, és közben
csináltam reggelit. Mára virsli volt a terv, teát is főztem, pirítottam
kenyeret, megterítettem.
Végül kint a kertbe átköltöztettünk mindent,mert olyan szép idő volt, javult a
hangulat is.
Az asszony elszaladt a boltba, vesz pár apróságot, délután meg míg a gyerekek
alszanak, szerintem visszamegyünk a tegnapi tuti helyre Panelossal, és kicsit
tovább mászunk.
Bianka
Nálam helyre állt a rend, elmentem pénzt felvenni, vettem
pár dolgot, főként innivalókat már, meg majd a vacsihoz, reggelihez kiflit,
zsömlét… Vissazérve ebéd, a fagyóból kivett jó kissertéspöri, hozzá tészta,
utánaegykis dinnye.
A gyerekeknek wc és irány az ágy. Közben megérkezett a ház tulaja,
megbeszéltünk, kifizettünk mindent, és mivel ezt a részt én intéztem, nem
figyeltem, hogy ki mit csinál bent, miben, hol, hogyan fekszik, alszik… Hát
Julis fordítva aludt el, ami azért volt csak gond, mert hoztunkotthonról gumis
lepedőt, biztos ami biztos, volt már ilyen, hogy a pelenka ellenére az ágy is
tiszta pisi volt, és nem igazán lelkesedtem az összepisilt matrac gondolatáért,
sem a takarítása, sem pedig az esetleges plusz költség nem vlt kecsegtető,
szóval inkább maradjon tiszta… De ez a gumis lepedő kicsi, csak az ágy felére
elég, ami nem baj, mert Julis alatt épp jó. Ha a jó irányban fekszik…
E megint egy olyan momentum volt, amire mérges lettem. Mert nem elég, hogy mindig
vele van ilyen gond, nem elég a pelenka, a gumis lepedő, nem elég, hogy random
összepisilja, összekakálja magát… neki még szenzációznia kell ezzel is, hogy
fordítva alszik… Ott dilemmáztam, hogy felkeltsem-e, ha igen, visszaalszik-e…
de ha meg nem keltem fel és bepisil?
Végül azok után, hogy a közelmúltban többször volt olyan helyzet, hogy a
megérzésem mást diktált, és végül hagytam magam másra rábeszélni, és baj lett
belőle, a megérzésemre hallgattam, és felkeltettem. Úgy éreztem, kisebb gond
lesz az, ha nem alszik vissza, mint az, ha bepisil.
Néz, mondom neki, hogy alvás van. Néz tovább. Modom, mi van? Érted, amit
mondok? – bólint – Wc-re kell mennem. – Oké, menjél.
Hálát adtam, hogy felkeltettem, ha most pisilnia kell, ez tuti a lepedőre ment
volna, ha ég tovább alszik.
Nem pisilt be………
Bernát
Alvás idő… szóval az úgy volt, hogy kedves, aranyos, drága
kislányom … nagy levegő…
áá, már le se írom, minek ezt ragozni… BESZART…. hál’ Istennek, nem kente össze
a lepedőt, meg semmit, csak a bugyija lett vastagon… vödör hidegvíz, lehet mosni…
Aztán apa lecsutakolta a zuhanyban, és adott neki tiszta bugyit és lehet aludni
tovább.
Ma egy annyira jó napunk volt, Panelos egész délelőtt velük játszott, nem
szidtam le őket, csak néha szóltam, hogy csendesebben, óvatosabban, de nem volt
semmi probléma.
DE AKKOR MÉRT??? Meddig lesz még ennyire igénytelen, hogy beszarik, ki megy a
vécére le se húzza, majd elkezdi a vastagon szaros bugyit visszahúzni és képes
lenne vissza feküdni az ágyba és aludni…
Ezt, ha kell, én kiverem belőle, de az én lányom nem lehet ilyen
igénytelen!!!
Jancsi, ha véletlen két csepp beleszaladt a bugyiba már sirva fakadt, hogy be
pisilt, ez meg tiszta szar és nem számít, jó az. Borzalom, és akkor ne mondj
semmit. Ne szidd le, ne csúfold ki, csak kérdeztem, hogy nem érezted, hogy kakilni
kell? DE. Akkor mi a tökömért nem mentél ki a vécére???? Nem jobb? Rá ülsz,
megtörlöd, lehúzod és kész, alvás. És csak néz mint egy … Édes kicsi lányom,
nem tudom, mi van abba a kis buci fejedbe, de itt valami nagyon nincs rendben.
Nagyon vigyáznom kell, hogy ne mondjam ki, és ne dicsérjem
egyoldalúan a két gyereket. De Jancsi ezerszer ügyesebb Julisnál, de MINDENBEN!!!
Basszus Jancsi egy eleven gyerek, jók a testi adottságai, ügyes, gyors,
szobatiszta, egyedül biciklizik kétkeréken, ügyesen focizik… Julis meg
ügyetlen, lassú, bamba, nem tud biciklizni, még majdnem, hogy mankókerékkel sem,
a labdát… hát úgy lányosan kezeli, imádom, mert apa pici lánya, és látom, hogy
akar és próbálkozik, de itt nagy felzárkóztatásra lesz szükség, ha vége a
nyárnak!!! Enyit számítana, hogy Jancsit sikerűlt egy évvel hamarabb magunkhoz
venni? Ennyit számít a nevelés, a törődés? Vagy Julis már öregebb és máshogy
élte meg az örökbe fogadást, és ez most visszaveti a fejlődésben? Vagy agyi
problémák vannak, és ő ennyire gyenge? nem hiszem el.
Az egyik nap arról beszélgetünk, hogy ha egy hétig nem pisil be, kap egy nagy
ajándékot, aztán három nap után kicsit be pisil, a negyedik nap össze pisilja
magát állva, az ötödik nap meg beszarik. Holnap vajon mit hoz a sors???
Luftott kapot a védelmi rendszer…
Amikor az erdőbe megyünk, be fújom a kölköket is off al. (No reklám) És Jancsin
nem is lett egy csípés se, de aztán egyszercsak Julis egyik lábán hat-nyolc
csípés jelenik meg, amit persze szét kapar és tiszta seb lesz. De még este is a
szobánkban Julis lábánál van a fali szúnyog riasztó, mi fekszünk a nyitott
ablaknál (a min este majdnem berepűlt egy repcsis pocegér) akkor őt hol, vagy
hogy csípte meg valami? Jó, este a zoknimon keresztűl csípett meg egy rohadék,
de a zoknim nem szoktam be fújni…
Most apa büntudatból bőszen kenegeti
reggel, délben, este.
Bianka
Délután,alvás után Apa és Panelos túrázni mentek egyet még
az erdőben, a gyerekeket én őriztem. Egész jó megvoltunk, de azt
megállapítottam, hogy a fejfájás és a gyerekzsivaj nem jó kombináció. A legtöbb
rászólás ma a hangosság miatt volt, ami a fejfájás miatt is kellett, meg a
másik hogy itt vagyunk egy olyan csendes faluban, ahol a légy zümmögését is
hallani lehet, nem hiszem, hogy pihenés közben bárki is a mi gyerekeink
hangoskodására kíváncsi.
A fiúk nagy élményekkel sok fényképpel tértek haza, a
gyerekek játszottak, én meg addgra nekiálltam palacsintát sütni. Azt azért
tudni kell, hogy ott az eszközök azért hagynak némi kivetnivalót maguk után,
szóval egy fém edényben megkevertem a palacsintatésztát, amit egy óriási
merőkanállal mertem a nem palacsintasütőbe, de legalább nem tapadt le. Nem volt
ecset, ezért egy pohárba olajat tettem, háro zsebkendőt – mert papírtörlő sincs
– összetekertem, és azzal kentem ki a serpenyőt, majd mindezt egy sparhelten
sütöttem ki, egyesével (otthon 2, vagy 3 sütővel szoktam egyszerre)
Közben, hogy ne unjam szét az agyam, odavittem a pultra a laptopot és írtam a
blogot.
Apa intézte a gyerekeket, majd az esténk egy nagy része a
malackás program volt, mert az egyik lejött hozzánk. Amikor ma a ház tulajával
beszéltem, akkor mondta, hogy ez a két malacka árva lett és a mellettünk lévő
háznál kezdték el etetni őket, és azóta itt járkálnak, és a szomszéf néha meg is
tudja vakarászni az orrocskájukat… Én ugye a palacsintás posztomat ugyan nem
tudtam elhagyni, viszont az elég alacsony ablakot kinyitva, odacsaltam a
barátunkat és adtam neki fincsi falatokat. Döbbenetesen közel jött, hatalmas
élmény volt szinte kézből etetni, viszont azt is éreztem, hogy brutál erő van
benne, szóval amit a gyerekeknek előirányoztam, hogy félni nem kell, de
óvatosnak lenni jó… azt most is tartom. Cukik, de nem kezesbárányok.
Most viszont megyek, mert lőtték a pizsamát,és holnap nagyon
pakolnunk kell majd :)