2023.08.23.
Bernát
A nagy hazatérés…
Reggel hétkor keltem és Biankát is keltettem, mert tudtam, ma sok dolgunk lesz,
mire ágyba kerülünk.
Bianka
Nana… ne siessünk olyan nagyon, nekem a 10 óra lebeg a
szemem előtt, amikor is a tulaj elvileg megérkezik, átveszi a házat és elkezd
takarítani az új vendégek érkezése előtt.
Addigra nekünk mindent ki kell pakolni, meg kell reggelizni, el kell mosogatni.
És mosatlan annyi van mintha az egész falu nálunk vacsorázott volna. Panelos
biztosan sokat evett :D
Érkezett visszajelzés, hogy nem tudni, ki is az a Panelos.
Őt nagyon régóta ismerjük, még szinte gyerek volt, mikor Bernát a
cserkészes-túlélős táborokban megismerte. Ott, azokban a táborokban találtak
egymásra, az a kis srác akart tanulni, Bernát pedig látta, hogy komolyan veszi
a dolgokat, amiket mond Neki, így tapasztaltabbként sok minden hasznosat
tanított neki. Arról most ne beszéljünk, hogy mindig egy sátorban alszanak… :D
pedig de.. de csak semmi csalafintaság, rossz az, aki rosszra gondol :D
Azóta a kis srác már nagy srác lett, és amióta kiderült, hogy szabadidejében
szívesen dolgozgat, nálunk meg van, mit, így rendszeresen megfordul nálunk. Ráadásul
szeret nálunk enni, meg chillezgetni, ott van az ünnepeken is, kiesz minket a
vagyonunkból, szétver minket a társasjátékainkban, megissza a kávénkat, és
közben a generációs különbségeinkkel szívatjuk egymást.
Egyébként előszeretettel mutogatja a felsőtestét, mert már két éve gyúr, és mostanra
egész szépen alakulnak az izmai, lassan olyan lesz a válla, karja, háta, mint
Bernátnak :D
Egyszóval a barátunk (korban egyébként a fiunk lehetne) de bírja a fejünket és
mi is az Övét és ez a lényeg. (Bernát: Tiltakozooom!) Nyugi, Panelos, ne sírj,
mi szeretünk :D Csak kicsit furcsán mutatjuk ki.
Hogy miért Panelos, az csak egy tábori szívatás volt, mert panelházban lakik,
és az egyik táborban a nevéhez hozzátették, hogy panelos. Bernát a gyerekeknek
is így tanította :D Fogalmuk sincs, mi az a panel… de a nevéhez már Ők is
hozzáteszik.
És mivel a blogban mindenkinek álneve van, de Neki egyszerűen nem tudtunk már
késő este, fáradtan mit kitalálni, így maradt a Panelos. :)
Bernát
Visszatérve a mai napra, igen, sajnos vége a nyaralásnak és
kezdődik a munka, igaz, ez még a nyaralás utólsó napja, de a pakolás és utazás
nem lesz kevés. Szisztematikusan összepakoltam az én dolgaimat, bebakoltam a
táskámat, összekészítettem a gyerekek cuccait.
Közben Bianka reggelit csinált, istápolta a gyerekeket és pakolta a cuccait.
Pik-pak megtelt a kocsi hátulja, és felállt a tipikus helyzet, hogy több a cucc
hazafelé, mint idefelé, ami nonszensz, mert megettünk egy csomó kaját és a
ruhák meg nem híztak. No lényeg a lényeg, elindultunk, tettünk egy kis kitérőt
egy helyi játszótérre, ahol a gyerekek játszottak egy kicsit, gyűjtöttek 500
csigát, mert ezek a jószágok, mint a meggy a kis fákon, úgy lógtak.
Megebédeltünk egy meglepően jó étterembem, és végérvényesen elindultunk az úton
hazafelé.
Bianka
Egész héten Bernát hősiesen vezetett szinte mindenhova, így
megbeszéltük, hogy hazafelé én vezetek. Ebéd után egy kávéval turbóztam fel
magam, aztán goooooo… Az út háromnegyedénél éreztem, hogy jöhetne az újabb
koffein adag, de jól bírtam.
Bernát
Semmi probléma nem volt, hála az égnek és még pont hazaértünk
egy nagy eső előtt. Gyorsan beálltam az udvarra, hogy minél kevesebbet kelljen
a táskákat cipelni, rutinosan pakoltunk be, én hordtam a szennyeseket,
egyenesen a mosógépbe borítottam, a hűtő táskát a hűtő elé, amit az asszony
azonnal pakolt is kifelé, a többi a földre, ide-oda, hogy ne legyen útban.
Szerintem tíz perc alatt bent volt minden, már ment az első mosás, hűlt, aminek
hűlni kellett, és simogattuk, amit … vagyis a kutyákat, macskákat, akinek
nagyon hiányoztunk. Igaz, nem voltak egyedül, mert anyósom volt a házőrző, míg
odavoltunk és ő etette, itatta őket, és szeretetben sem volt hiányuk, de azért látszott,
hogy hiányoztunk :)
Mondanám, hogy az eső mindent fölfrissített, de sajnos csak
pára lett és füllesztő idő. (Ha még mindig a hegyekben lennénk, ebből tuti
felhő lenne és akkor megint benne lennénk a felhőben!!!! – Bianka)
A gyerekek szinte egész úton aludtak, és mire hazaértünk felpörögtek, mesélték
az emlékeket! A fára mászó nyuszit, amit azért mutattam nekik, (persze nem
létezik) mert egy bácsi épp pisilt az út szélén és ne oda nézzenek! :D
Annyi élmény érte őket, szinte percről percre, hogy nem
tudtak mondani szinte semmit. Anyósom, aki minden nap olvassa a blogot, tisztában
van, hogy mi történt velük, hogy hol jártak, mit láttak. És így bele kérdezett,
láttatok ezt, láttatok azt? És így azért töredéke előkerült a dolgoknak,
szerintem ezek több nap után fognak letisztulni és majd jönnek a buta kérdések,
hogy amikor voltunk bácsi házában, akkor volt vakdisznó? Meg a vad diszkó bánt?
És ott voltak fák? És egyéb kicsavart, értelmezhetetlen kérdés.
Remélem, azért az oviban fognak majd mesélni pár dolgot és remélem, hogy azok
az okosok nem fognak semmit félre érteni!
Bianka
Én emlékszem, hogy ilyen idős lehettem, mikor a tengerpartra
mentünk. Azt már nem tudom, hogy hányszor voltam, és nincs meg minden emlék, de
vannak momentumok, helyzetek, pillanatok, amikre emlékszem. Főként érzések,
egy-egy kép láttán, hogy emlékszem arra a helyre, hogy milyen környezet volt,
milyen zene szólt és mennyire menőnek éreztem magam akkor,abban a helyzetben. Vannak,
amiket soha nem felejtek el, és remélem, hogy a gyerekek is így vannak vele.
Hazafelé, mikor mentünk lefelé a faluba, akkor mondtam
nekik, hogy most nézzenek még ki az ablakon, most nézzék meg még a kis patakot,
az erdőt, az árkokat, völgyeket, hatalmas fákat, mert nálunk nem ez a látvány
van, és viszonylag hosszú ideig majd csak az emlékeink lesznek, meg a
fényképek,amíg újra nem jövünk.
Hazaérve döbbenet volt, hogy semmit nem tudtak hirtelen
felidézni, de a fára mászó nyulat, meg a kis csigákat,amik az utolsó fél óra
történései voltak, azt persze igen. De az Ő agyuk más,majd feldolgozódik az
emlék,bekerül a megfelelő helyre és majd onnan könnyebb lesz előkeresni. Talán.
Bernát
Megvolt a vacsi, a fürdés, felhúztuk az ágyukat, mese és
alvás.
Most kicsit zanzásítva írok mert mind a ketten hullák vagyunk, de nem akartunk
beszámoló nélkül hagyni Benneteket :)
Holnaptól visszatérnek a megszokott ovis hétköznapok, és bár még nem dolgozunk,
de azért kezdődik a mókuskerék elölről. Új munkák, új célok, új prioritások.
Terveim szerint most indul a padlás szoba projekt, szeptemberre a gyerekek
külön szobába költöznek tőlünk! Beindul a kegyetlen elszakadás, a nagy leválás
projekt.
De ezt majd szépen sorjában.
Bianka
Most este volt egy nagyon kedves pillanat. Vártam, hogy
megfürödjenek, hogy én is mehessek, ebben a párás melegben kb a hőgutakerülgetett.
Jancsi már beért, törölközővel körbetekerve. Bernát Julist törölgette. Megegyelek?
– kérdezte viccesen – Miért? – kérdezte Julis. – Hát mert cuki vagy! Megeszlek!
– és azzal morgósan, viccesen úgy csinált, mintha megharapdálná Julis nyakát, aki
nagyot kacagott ezen :)
Mindez annyira kedves és szeretetteljes pillanat volt és belőlem is ezt hozta
ki, szóval mikor beért, megpuszilgattam, mire Jancsi is idepattant, hogy őt is
:) Szóval Ő is kapott egy adagot :D
Bernát
A nyaralásunkról csak annyit, hogy fantasztikus az a hely,
ahol voltunk, és nem is volt túl drága. Tele vagyunk mi felnőttek is hatalmas
emlékekkel, kicsit elfáradtunk és nagyon nem akartunk hazajönni…