2023.08.24.
Bianka
Visszatértünk a normál életbe – majdnem. Ma még itthon
voltunk, nekem volt egy programom, utána elszaladtam az egyik nagyáruházba,
mert annyira jó fej vagyok, hogy van egy olyan akció, hogy ha valaki 1500 Ft
értékben akciós dörmit, akkor kap hozzá egy uzsonnás dobozt. Ezt meg azért
tudom, mert a Karika mama is annyira jó fej volt, hogy ezt elmondta. Szóval
mentem, és vettem 3000 Ft értékben dörmit.
Oviba ma együtt mentünk a gyerekekért, én vezettem, Bernát
ment be. Hallottam a gyerekek hangját, ahogy örülne apának, ez nagyon jó volt.
Aztán meg apa hangját hallottam, ahogy kicsit ingerülten magyaráz, majd a
gyerekek jelentek meg az ajtóban. Nem a gyerekeknek magyarázott ingerülten.
Az ovinkban nem igazán jó az információáramlás, sok mindent csak utólag tudunk
meg, és szerintem némely kolléga sincs mindennel tisztában. És hiába rajzolom
bele szinte mindenbe a jeleket, valahogy Julis cuccai mindig arrébb
vándorolnak. Ma is máshol volt, ami okozott némi fennakadást. Bernát erre
azonnal ledobta az ékszíjat, és hiába vitt be reggel egy rakat saját termésű
szőlőt, délutánra mégsem mi voltunk a kedvencek.
Bernát
Persze, hogy felbasznak mikor reggel viszem be a gyerekek
holmiját és nézem, hogy üres a fogasa, az összes cucca át van rakva tök
máshová. Semmi gond, visszaraktam a jelére. Erre délután megyünk és megint el
van pakolva az összes cucca, erre megkérdeztem az óvónőt, hogy most akkor
megváltozott a gyerek jele, vagy mi a fa… van??? És akkor elkezd nekem ott össze-vissza
dumálni, hogy ők szoltak hogy arréb rakták Julis holmiát, mondom igen a kis
csoporttól a nagyokhoz, ezt tudjuk, de mért kerül másik jelre. Erre a gyerek
hablatyol valamit, hogy az a hülyegyerek jele… Mondom, hogy nem érdekel amíg
nem szólnak, addig ez a te jeled, főleg úgy, hogy üres az a fogas, tehát nincs
ott senkinek a cucca. Erre mondja, hogy a másik óvónő azt mondta…, én meg rávágtam,
hogy nem érdekel!
Erre jön az óvónő, hogy de érdekeljen. Mondom, nem! Ha szólnak, hogy jelváltás
van, akkor majd átírjuk az összes ruhában, meg takaróban a jeleket. De ezt az
összevissza pakolgatást fejezzük be! El is kotrott onnan a picsa, ment
csacsogni egy másik szülőhöz.
Bianka
Egyre kevésbé szeretem ezt az óvónőt, ő a vezető. A
vaskalapossága és a szigora miatt sokan nem szeretik. Nekem az elején
kifejezetten tetszett, és Ő is sokszor megdicsért engem a szigorom miatt… Azt gondoltam,
mi könnyen egtaláljuk majd a hangot. De mostanra látom, hogy a szigor és a
régimódi fegyelem egyben egy csomó más hülyeséggel is párosul, ami mostanában
kicsit megkavarta az életünket.
Hamarosan majd jönnek családlátogatásra is, amit nem tudok,
mikorra terveznek, de szeretnék túl lenni rajta már, mert nem kedvelem az olyan
vizsgálódást, amiben azt érzem, hogy a kákán is a csomót keresik. Szerintem ez
a csaj magában is bizonytalan, és azzal, hogy Ő a vezető, kiveszi az élét egy
csomó vitának. Nem hagy idpt egy pár dologra, ezt már akkor is észrevettem, mikor
mentem az elsp napokban a részleteket egyeztetni. Akkor az egyik óvónő akarta
mutogatni a dolgokat nekem, de úgy lekezelte szegényt, hogy az mondat közepén
abbahagyta a dolgot és ment a dolgára. Akkor ezzel nem annyira foglalkoztam,
mert olyan sok minden volt, amit nézni, írni, mndani, figyelni kellett, meg hát
akkor én voltam a középontban, nem én voltam a sértettje a történésnek, de ez
mégis megmaradt az emékeimben.
Összességében nincs gond, de az információáramlás tényleg
nagyon gáz. Ennek most isszu a levét.
Bernát mire örökbe fogadhattunk, annyi mindent megvizsgáltak,
orvos, pszihomókus, tegyeszes csaj, sőt mióta nálunk vannak a gyerekek, hetente
vagy kéthetente jött és kérdezgette, hogy na össze szoktunk már? Igen, jah,
össze... Tehát nem oszt, nem szoroz, hogy
ez a picsa most jön és nézelődik, mire számít, hogy agyon verem előtte a
gyereket, vagy hogy lent tartjuk őket a pincébe bezárva? Nem gondolja, hogy ha
tömeggyilkos vagyok, azért kb egy órát kibírok és csak utána ölök meg valakit?
Nagyon idegesítő egy picsa, és szerintem fogunk mi még beszélgetni!
Bianka
Ovi után a közeli dédimamáékhoz mentünk, felkaptuk a
laptopot is, hogy pár képet mutassunk a nyaralásról. Közben a gyerekek
játszottak, ami kicsit feszülten indult, mert ezt az egy játékot vették elő és
amit nem lehet igazságosan elosztani, abból előbb-utóbb gond lesz.
Szerencsére anya elég találékony, így a táblába szurkodós játék 1 db tábláját
elosztottam kettőbe, a felezővonalhoz tilos volt nyúlni, és mindkettőnek
megvolt, hogy melyik három színt használhatja, a másikhoz nem nyúlhat. Nagyon
sokáig játszottak így, a szabályok egyszerűek, világosak és tiszták voltak
mindenkinek, és nagyon szépen be is tartották. Később Jancsi elpártolt, Julis
meg mindenféle ékszert kezdett nézegetni, amit a Déditata szerzett. Julis egyből
ki is szúrt magának egy krém színű gyöngysort és a hozzá való karkötőt, illetve
kapott egy lila sapkát, amiről elsőre semmi jót nem néztem ki, de
annnnnnnnnyira nagyon csodálatosan áll rajta, és olyan jól áll neki az a szín, hogy
teljesen odavoltam érte.
Nagyon jót elbeszélgettünk és ami nagyon jól esett, hogy
Dédimama megjegyezte, hogy látszik a gyerekeken, hogy foglalkozunk velük,
neveljük őket, szemmel láthatólag sokat változtak, látszik, hogy szépen
összecsiszolódunk.
Minden hülyeség ellenére én is azt érzem, hogy egyre jobbak
vagyunk együtt.
Estére egy kicsit majdnem összezörrentünk, mert a pakolás
nagyon hadilábon áll, de azt is megoldottuk anélkül, hogy anya Hulk lett volna.
Nándimesét néztünk, most nem engedtem, hogy válasszanak
mesét, mert tudtam, hogy valami interaktívabbat akarok, kicsit túráztatni őket.
És hát na… van egy kis ismeretem Nándimese ügyben :) Sikerült a tervem, nagyon
rápörögtek a feladatokra és nagyon boldogok voltak minden egyes dicséret miatt.
Bernát
Szerintem a nyaralás és a sok együtt töltött idő javított a
családi hangulaton. A sok közös élmény stabilabbá teszi az életünket. Mondjuk a
szabályok egy hét alatt törlődtek, és már nem tudják, hogy kell egy bugyit,
vagy egy pólót felvenni. Újra tesztelnek mindent, hogy most már szabad-e.
Bianka
Érdekes, hogy amikor menekülnék tőlük, mert már az agyamra
mennek, akkor arra pont egy együtt töltött nap sokszor a megoldás. Ez azért is
lehet, mert az ellentéteknek sokszor nem csak az az oka, hogy csak én nem bírom
őket, hanem ők sincsenek rám hangolódva és minden baromságot megcsinálnak,
megkérdeznek, bepróbálkoznak, és egy együtt töltött nap épp elég intenzív
ahhoz, hogy jobban összehangolódjunk.
Ma délutáni telefonos játék, Julis ül a szépen, karja feltámasztva
a szék háttámlájára és mondja:
Szia Mama, azt akartam kérdezni, hogy mi újság, hogy
vagytok? Aha, oké. Jól van. Van-e krumplitok? Hmm… jó, akkor majd én hozok!
Jaj, meg azt akartam kérdezni, hogy a Tata otthon van? Nincs? Vesz fagyit? Jól
van, oké. Akkor majd beszélünk! Szia, Puszi!