2023.08.29.
Bernát
Hát hogy is mondjam, reggel feltörtek (nagyon pontosan) a
régi emlékek, és hát ültünk kint a padon és Bianka sírt mint állat, én meg nem!
:) Gondolkodtunk a régmúlton, mi hogy volt és hát asszem erre mondják, jó volt
nosztalgiázni. Mintha tegnap lett volna.
Bianka
Ahogy közeledik az egy éves évforduló, egyre
jelentéségtelesebb az, hogy eltelt egy év. Durva belegondolni, hogy egy éve
ilyenkor még szinte semmi kapcsolatunk nem volt a gyerekekkel, csak kis
információ töredékek, amikből próbáltunk a legtöbbet kihámozni, megfejteni.
Döbbenet belegondolni, mennyi minden történt azóta. Persze, hogy meghatott. Nem
csak engem J
Ja… deeee… :D
Bernát
Ma én mentem az oviba és egyeztettem két emberrel is a
takaróról, de persze nem sikerült dülőre jutni. Bianka elment vásárolni pár
dolgot, mi meg elkezdtünk nézni egy mesét, az orosz lány király!
Jött is a rettegett halál jelenet, de valahogy nem hatotta meg őket. Jancsi
egyből mondta, hogy el kell temetni, aki meghal… Ennyit már megtanult a halálról,
köszönhetően drága kiskutyámnak.
Bianka
Nem értik még a halált. Ők még szerintem a kis dolgokban
élnek. És megtörténnek velük a nagy dolgok is, de azokat valahogy szerintem
irreálisan nagynak érzik és fel sem fogják. Az örökbefogadás is egy nagyon nagy
trauma lehetett nekik, de olyan nagy esemény, hogy nem is érti, csak a hatását
érzi, hogy nem a megszokott dolgai vannak, nem a megszokott környezet, a
megszokott emmberek, de, hogy mi történt, meddig tart, mi lesz most ezután, azt
nem tudja, nem érti, fel sem tudja fogni Szerintem a halál is ilyen. Van
kötődésük dolgokhoz, de még olyan hatalmas nagy aggodalmat semminek és senkinek
az elvesztése után nem láttam rajtuk. Szándékosan nem úgy írom, hogy nem hatja
meg őket, mert szerintem de, meghatja, csak nem merik, nem tudják kimutatni a
hiányt, a veszteséget. Nem hiszem, hogy Lilla, vagy Károly nem hiányzik nekik.
Nem hiszem, hogy nem hiányoznak nekik a régi dolgok, az ízek, az illatok. Nem
hiszem, hogy nem hiányzik a bingó, a nyunyó, a baba, amiktől egy pillanat alatt
váltak meg, és szerintem ha lehetett volna, visszacsinálták volna, de lehet,
hogy nem merték mondani, vagánynak akartak tűnni, vagy megfelelni nekünk? Nem
tudom.
A lényeg, hogy kicsik még a nagy dolgokhoz, zengik, amit megtanultak, de érzelmileg
nem tudják még kezelni.
Bernát
Lassan el kéne gondolkoznom az apaság mivoltján. Igazából
hivatalosan akkor lettem apa, mikor az utólsó papírt is aláírtuk. Másodjára
akkor lettem apa, amikor a gyerekeim annak szólítottak, és én a fiamnak,
lányomnak. És harmadjára akkor lettem apa, amikor elöszőr hangosan kimondtam
valakinek, hogy van két gyerekem. J
Ezeket a dolgokat ki kell mondani, hallani kell a saját fülemmel. Másképp nem
az igazi. Még várok egy dologra, tudom ez baromság! Ez olyan amcsi filmes
baromság, túl vagyunk az ismerkedésen már rég. Most van az a rész a filmekben
(a bonyodalom) ami feszültséggel, problémával teli, és elég fárasztó. És most
már jöhet a megoldás, a végkifejlet, amikor mindenki ölelkezik és szeretik
egymást és szép zene szól és már nincs több veszekedés. Na asszem, ezt még
várhatom egy darabig, mint a musical-es betétet az életemben :)
Nem vagyok egy dicsekvő ember, asszem. De amikor dolgozom valahol és elkezdünk
beszélgetni, fel -fel jönnek a gyerekek, van-e, hány van? (akkora bunkó vagyok,
én szinte sose kérdezem ezeket, lehet, mert én vagyok a melós, mit faggassam
őket) És amikor mesélem, mekkorák és hogy egy csoportba járnak, mindig indul a
matek és indul a faggatás, hogy hogy van ez, itt valami hiba van.
És akkor kiderül, hogy vettem a gyerekeket, és most van a beszoktatás… :)
Aztán persze büszkén mesélem a dolgokat, nincs bennem szégyenérzet, nincs
bennem félsz.
Rengeteg sztorim van a gyerekekkel és a rendszerről, egész nap mesélhetném…
És néha kicsit fura, mikor pl. egy óvónő megkérdezi, hogy hogy is van ez az
örökbefogadás? De hát neki biztos volt már ilyen gyereke, nem tudja? Mi vagyunk
az elsők ebben a városban??
És persze sok ismerős sem tudja ezeket a dolgokat, ezért hirdetjük az igét.
Mondjuk azt a vérszerződéses sátáni szertartás nem mesélem most már, mert ott
sokan kiakadnak :)
Ma takarítottunk (végre jött egy lehülés, így nem haltunk
meg a melegben) és pakoltunk, mert holnap játszi nap lesz, kicsit rendbe vágtuk
a lakást, énlecseréltem a diszkréten törött wc-ülőkét, amin már úgy ült az
ember mind rodeós a bikán. Meg hiányzott egy csempe a falról, egyszer 8 évet,
aztán meg másodjára még vagy négyet, de most felraktam, felesleges félévente
figyelmeztetni, kész van.
Ja, hogy hogy jön ki ez a 8+4? hát úgy? hogy egyszer ki robbantottam a wc falát,
és akkortól újra számolunk. :) Jaj már látom, hogy értetlenkedtek, mit nem
lehet érteni?? takarítottam a fürdőt, és úgy égett a kezem alatt a munka, hogy
felrobbant a fürdő szoba. Mindenki jól van, és azt a falat amúgy is újra
akartam falazni :)
Bianka
Mi a tanulság? Zárt helyiségben, járó mosógép mellett ne klímatisztítóval
próbáljatok csempéről penészfoltot leszedni. Mert Bernátnak csak annyi ideje
volt, hogy becsukta a fürdőszoba ajtaját, majd eljött két lépést – hála Istennek
– mert abban a pillanatban az a befújt cucc berobbant, vélhetően a mosógép adta
a szikrát. Konkrétan felgyulladt a levegő bent, égett a wc-papírguriga… de a
durva az volt, hogy az ajtó tokostól kirobbant annyira, hogy a szemközti fogas
deszkája félbetört és az emeleten állt meg, az ajtó melletti fél fal keresztben
eltört, az ablak kimozdult a helyéről tokostól, a konyha felőli fal is eltört,
a falon a szekrény 8-10 centit kimozdult, benne egy csomó minden összetört, a
kutyaajtó és a macskaajtó kirobbant a helyéről és a szomszéd kerítésénél állt
meg, és amit csak később vettünk észre, hogy a ház elején a tűzfal is teljesen
kimozdult, a belefalazott drót és a szigetelés tartotta.
Hála Istennek, a biztosító fizetett rendesen, és személyi kár nem történt, de
azért nem volt vicces.
Várom a holnapi játszós napot. Leadjuk a gyerekeket és 9-kor
már jönnek is Sáriék, kávé és esünk neki a társasjátékoknak. Igyekszünk egy
kicsit lazulni még, mert azt hiszem, karácsonyig nem sok ilyenünk lesz.