2023.09.04.
Bianka
A hétvégénk kicsit mozgalmas volt.
Péntekre azt terveztem, hogy elmegyek a kölkökért az oviba,
majd bemegyünk a nagy zárt játszótérre, találozunk Karika mamával, aki közben
elhozza az új takaróhuzatot is.
Helyett…
valamikor ebéd után elkezdett fájni a fogam és olyan szinten bedurrant a
semmiből, hogy azt hittem, fejre állok. Ez egy tömött fog, ami miatt nagyon
mérges vagyok, mert semmi gondom nem volt ezen az oldalon a fogaimmal, míg egy
alkalommal le nem tört egy darabka az egyikből felül. Gondoltam, jó gyerek
leszek, nehogy valami baj legyen, inkább tömjék be. Így is lett, azonban a
tömés magas volt, hiába mondtam, hogy nem jó… majd lekopik, mondta a doki, de
ehelyett az alsó fogamat cseszte szét. Addig-addig kocogott, hogy az alsó is
letört, azt is betömettem, de az sem volt jó… Így most felül oké, de alul két
fogam csesződött el. Most az egyikből kiesett a tömés, és amiatt lett extra
érzékeny, így az első meleg kajától be is gyulladt.
Még akkor hívtam dokit, de csak két hétre rá tudott volna időpontot adni,
kerestem másikat, akik meg akkor már nem rendeltek. Majd ma tudok újra
intézkedni. Nem egyszerű.
A szomszédasszonyom megmentett, volt nála speckó gyógyszer,
vagy az a kombó, amit magamtól beszedtem lehúzta a gyulladást, és ez remélem,
kitart addig, amíg el nem jutok fogorvoshoz a jövő héten.
Szombat este összebeszéltünk a szomszédainkkal, és egyeztettünk
vasárnapra egy rögtönzött bográcsozást, amihez összedobtuk, amink volt. Karika
mama is csatlakozott vasárnapra, hozta a takarót, és ettünk-ittunk egy jót. Én
óvatosan duhajkodtam, mert féltettem a fogam.
A gyerekekkel elég jól elvoltunk, volt pár vicces pillanat a
bográcsozás kapcsán. Az már mondjuk nagyon érződik, hogy Karika mama
egyértelműen vidámabban, elnézőbben áll a gyerekekhez, bár néha nekem az Ő
következetessége nem elég határozott.
A kommunikációt viszont fontosnak tartjuk, volt pl egy alkalom, amikor Ő
mondott valamit a gyerekeknek, amit én nem hallottam, és az én álláspontom
alapvetően más lett volna, de, hogy a gyerekeket ne szivassu meg, engedtem.
Próbálom kerülni azokat a helyzeteket, amikor rajtuk kívül álló helyzet miatt ők
szívnak. Így is van ilyen, pl a péntek, amikor ráadásul még meg is ígértem
nekik, hogy délután megyünk a nagy játszóra… aztán meg mégsem, mert a fogam
közbeszólt. Ezt azért próbálom ellensúlyozni valamivel.
Na de vasárnap. Gyorsan eltelt, annyi tennivaló volt.
Mikor Karika Mamát kivittem a buszhz, különösen szép habos felhők voltak az égen, amit hazaérve a gyerekeknek is mutattam. Mondtam nekik, hogy olyan, mint naaaaagy adag tejsznhab, és csak egy óriási kanál kéne, hogy jóóóóól megkóstoljuk. Majd gondoltam egyet, hogy miért is ne...? Így bejöttünk és mindenkinek adtam egy adag tejszínhabot :)
Este felnőtt filmet néztünk. Nem olyat!!! :D
Egyik nap már néztünk Bud Spencer – Terence Hill-es filmet. Anno mi is
szerettük. Oké, hogy kis bunyó,… a szereplők eléggé durván beszélik meg a
nézeteltéréseket, mondhatni nem olyan kötődő nevelésesen… :D De a gyerekeknek
is tetszett.
Most pedig a rendőrakadémia került sorra. Az első részt néztük meg, hát volt
benne sok rendőr, meg sziréna, meg pisztoly, szóval maga volt a kánaán.
A mai napunk is nyugis volt, reggel időben indultunk – az új
takaróhuzattal. Kicsit indiszponát voltam, egyszer a táskámért mentem vissza,
majd a takarózatbavaló, kölcsönkapott takaróért rohantam vissza, de még így is
időben értünk.
Az oviban a gyermekjólétis óvónő, aki a fekete boszival
Julis óvónője, volt reggel. A két gyerek nekikezdett az öltözésnek, Jancsi nem
fürdött folyton az óvó szemeim pillantásában, ennek ellenére rendkívül jól
haladt, Julis viszont a másik véglet, ült a padon, már az óvónő is mondta neki,
hogy vegye le a melegítőfelsőt is, haladjon, annál több ideje lesz játszani, de
ő csak ült, nézett, bambult, miközben egy másik anyuka is már megérkezett, a
fia már átöltözött…. Julis meg csak bambult és bambult. Mondtam neki, hogy
akkor fogunk tudni szépen, nyugiban elbúcsúzni, ha igyekszik, mert dolgom van,
haladnom kell.
Jancsi közben elkészült, már kezet mosott, már a kicsik indultak kifelé kezet
mosni. Julis csak ült és bambult, ennyi idő alatt addig jutott, hogy a második
cipőjének a csatjával szórakozott, de úgy, hogy nem oda nézett.
Na addig bírtam, odanyúltam, betépőzáraztam a cipőjét, megfogtam a kezét,
szinte egy mozdulattal rántottam be a mosdóba kezet mosni. Visszatérve a
fogasához lerántottam róla a melegítőfelsőt és a helyére akasztottam, majd
beküldtem a terembe.
Vélhetően nem ez volt a legbékésebb reggele bent, de nem könyörgök neki. És
ráadásul szóltam, hogy így fogunk tudni elbúcsúzni. Nem haladt. Ez ilyen.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy ez tökéletes volt így,
de az sem lett volna megoldás, hogy még fél órát könyörgök neki, hogy haladjon.
Lassan 5 éves lesz. Azt, hogy mindennek következménye van, meg kell tanulnia.
Itthon gyakorolni fogjuk az öltözést is, mert ez nevetséges, amit csinál. És
azért mondom ezt, mert tudom, hogy képes rá. Tudom, hogy meg tudja csinálni,
mert ha érdeke fűződik hozzá, akkor megcsinálja. Csak ebben a reggeli
helyzetben is kb leszarta, hogy mi van. Csak ezzel a fránya következménnyel nem
számolt, hogy sajnos ennek is lesz következménye. Bambulhatunk fél délelőtt,
csak akkor nem fogunk fél órát ölelkezni, meg búcsúzkodni.
Van most két ötletem, hogy hogy lehetne ezen javítani, majd
figyelek erre.
Bónuszként az óvónő elmondta, hogy Julis nagyon csúnyán beszél, szinte egész
nap kántálja a dolgokat. Jelentkezett egyik nap naposnak, az is lett, de akkor
is a napostársai is panaszkodtak rá, hogy nagyon csúnyán beszél, még óvónőre is
mondott csúnyát.
Na hazaérve reggeli közben Novák Ferenc podcast-et
hallgattam a csúnya beszédről. Nem íro le, mi volt benne, de azt megerősítette,
amit gondoltam, hogy figyelemfelhívásnak használják ezt a gyerekek és annak a
környezetnek szól, ahol csúnyán beszélnek. Ott kérne több figyelmet a gyerek,
és ott van az, hogy normál folyamatban nem kapja meg, így próbál kitűnni.
Nálunk itthon nem beszél csúnyán, ha játék közben elhangzik
egy-egy „hülye”, akkor egy torokköszörüléssel rendezem a dolgot és vissza is
vesznek.
Ebből a szempontból várom már a családlátogatást, mert nagyonkíváncsi
vagyok ezekre az infókra. Sajnálom, hogy reggelente, vagy délutánonként nincs
több idp ezeket megbeszélni. Én kíváncsi lennék arra is, hogy milyen csúnya
szavak ezek? Hoznak haza olyat, amit mi nem mondunk, nem mutatunk Julis pl most
mutogatja a középső ujját, ami mi nem csinálunk. Akkor most én is háborodjak
fel? De ezeket nem tudom mondani, nem tudom megbeszélni, mert nincs rá idő,
alkalom.
Délután a boszi volt, elvileg három hét múlva jönnek
hozzánk. Már építem a stratégiámat :D
Börnát
A bűbájos boszorkány! :)
Délután gondoltam egyet és nekiálltam palacsintát sütni. Azaz odapakoltam
mindent az asztalra és vigyorogva néztem Biankára, aki szépen lassan rájött,
hogy itt bizony palacsinta fog készülni.
Megkeverte a tésztát, megsütötte az elsőt és aztán átvettem, szólt a jó zene: Bee
Gees - How Deep Is Your Love, Én ráztam a picsámat, és közben sütöttem a
palikat…
Mint a bűbájos boszikban mikor a gyerekek találják ki, hogy milyen apát
szeretnének!
1. Fütyüljün a konyhában, mikor süti a palacsintátt.
2. És meg tudja forgatni a palacsintátt a levegőben. Jelentem megy!
3. na arra már nem emlékszem :) (mint az egyik olimpiai közvetítésben, mikor
jöttek be a Magyarok, a kommentátor mondja: És ott jönnek a mieink ott a Magyar
zászló felül a piros, alatta a fehér ÉÉÉÉSSS a többit nem látom! :D )
Szóval „most volt a most” és jó kedvem volt, aztán be jöttek az én drága
gyerekeim, akik valami baromságott csináltak és már indult a szidás, és a
veszekedés.
Vége is lett a jó hangulatnak.
Bianka
Ezt megvétóztam, mire Bernát azt mondta, hogy akkor írjam
át. Nem írom, mert a fentiek az Ő gondolatai, az Ő meglátásai, nem az enyémek.
Viszont én pl nem éltem meg olyan nagyon mélyen semmit. Igaz, Bernát rohant ki
egyszer, mert Jancsi üvöltött és mi az ilyet alapból nem hagyjuk, mert oké,
legyenek hangosak, énekeljenek, kántáljanak, veszekedjenek, de ne csérogás,
nyávogás, visítás legyen, mert az arra való, ha baj van.
Na de összességében szerintem nem volt nagy gond délután, jó volt, hogy Bernát
kitalálta ezt a palacsintát. És most, mikor erről beszélgettünk, neki az volt
az álláspontja, hogy „mindig van valami, ami elrontja a hangulatot” nekem meg
az, hogy szerintem most egy jóóóóóó darabig nem lesz olayn, hogy ne legyen
semmi ilyen rászólás, szóval az ilyeneket könnyebben el kellene engedni.
(mondom ezt én, aki kiakad egy nárciszon, vagy két szem szilván)
Bernát
Lazaság!!!
Már alszanak a büdös kölkök, Jancsi általában Marty McFly (nyuszi vagy?) módjára szanaszét, kitakarózva, keze-lába
szanaszét, minden pózban! Julis viszont oldalra fordulva, egyik lába térbe behajtva,
térde fent magasan, konkrétan, áll a talpán, úgy néz ki a lába, mint egy
vitorlás, és be görnyedve és nyakik betakarózva még a melegbe is.
Most viszont Julis hanyat dőlve, félig kitakarózva lazán a feje alatt a két
keze, lábai nyújtva, szanaszét. Nem tudom, mi ez a változás, de lehet, hogy a
pacizás van ilyen hatással.
Bianka
Szerintem ez napi jelegű változás. Mennyire éazán élte meg a
napot, mennyi geszkó volt, ami ugye lehet az adott napról, de lehet korábbi is.
Ez a begubózás egy kicsit a baba-létre is emékeztet engem, és szerintem
olyankor csinálja ezt, amikor nagyon baba akarna lenni valami okból.
Bernát
szerencse…
Van némi tudatosság abban, hogy elkezdtük írni ezt a blogot, elsődleges cél
volt a közeli rokonok, barátok tájékoztatása a mindennapokról. A másik, hogy a
gyerekek majd elolvasshatják, hogy mit küzdöttünk, mik voltak a problémák.
Harmadik, hogy nagyon jó terápia a kibeszélés, mellesleg az ismerőseink között,
jó értelemben vett ősanyák, mamák és profi szakemberek is vannak, és hála az
égnek, segítettek is.
Szerencsénk van, mi meghallgatásra találtunk, és sok tanácsot kaptunk, de ha
más nem, mások meséltek nekünk, és ebből megtapasztalhattuk, hogy nem vagyunk
egyedül, és, hogy mások is jártak így, akár a vérszerinti gyerekükkel is. És akkor a szemét a facebook néha több kárt
csinál, mint hasznot, mert épp olvassuk az egyik örökbefogadós csoportban egy kétségbe
esett friss örökbefogadó anya írását, hogy milyen kételyei vannak, milyen
félelmei, és persze hála az égnek, jókat írnak a szülők, de vannak hatalmas
barmok is, akik írásukkal lehet, jól belegázolnak a szerencsétlen lelkivilágába!
Egy biztos, az embernek az érzései félelmei, lehet, hogy tévesek, de halt már
meg ismerősöm öngyilkosságban, mert másnap ÉKG vizsgálatra kellett mennie!!!
Ennyire rettegett a valamitől, amit nem ismert. És a kérdés, Jó Anya, vagy Apa
vagyok? És talán ez a bizonytalanság a jele, hogy igen, mert az önvizsgálat
nagyon fontos. De nyugi az eredmény, csak 18 év múlva fog kiderülni, amikor
kirepülnek a kis felnőtek a nagy világba, a mi neveltetésünkkel, és a mi
tanításainkkal!