2023.09.08.

 

Bianka

Most már vaami jegyzetfüzettel a nyakamban kellene rohangálnom mindenhova, mert nagyon sok apró dolog történi a mindennapjainkban, amik nagyon jól árnyalják az egész életünket, és mire odaérünk, hogy este blogot írunk, addigra az egésznek csak a hangulata marad, de sokszor már nem is tudjuk, min háborgunk, csak valahogy ott nyomakodik az egész hangulat.

Pár szösszenet a ma reggelből.

Minden nap átgondolom, hogy a gyerekeknek van-e mindenféle ruhájuk bent? Ha nyáriba öltöztetem, de mégis hideg lesz, legyen bent hosszú ujjú, meg hosszú nadrág, zokni, váltó bugyi. Ha hosszú ruhába indulunk, de meleg lesz, legyen bent rövidujjú, meg rövidnadrág. Ha hazakerült, viszem a váltót. Mostanában így indultunk, hogy reggel hosszúujjú, de vitték a rövidnadrágot. Tegnap meleg volt már reggel is, szóval rövidnadrágban indultak. Délutánra látom, hogy Jancsin másik rövidnadrág van. Na mondom, mi van, bepisilt? Leette? – neeeem… divatozik a drága… nem jó az, amit ráadtam, mert neki a másik a jó. Hát apád f…..
Még tegnap este odakészítettem a mai cuccokat, hogy reggel ez ne is legyen kérdés.
Persze kaptak kakaót, miután már a póló rajtuk volt. Borítékolható volt, hogy leissza magát valamelyik…. Hát így is lett, Jancsi nem bírta ki folt nélkül. Jó, ne érdekel, öltözés van tovább, hol a kék rövidnadrágod? – Nem tudom… - De hát itt volt, ide készítettem direkt. – Nám találom.
Persze kotnyeles Julis is csatlakozott, de csak arra volt jó, hogy mindent összezavarjon… mondom nekik, hogy keressék, nem nyelte el a föld, olyan túl sok helyen nem lehet. Látom közben, hogy a ruhák mellé leesett a földre. Mondom, keressék. Nem találooom… Jancsi már kb háromszor futott át rajta. Az a Jancsi, aki egy kutyaszőrt hat méterről kiszúr. Az a Jancsi, aki egy fél hangyát képes felvenni, hogy ott egy bogár… Az a Jancsi, aki a földről felszed valami egy mm-es szart és megkérdezi anya, ez mi? … Ez a Jancsi képtele észrevenni a kék rövidnadrágot az orra előtt egy méterrel… Ilyenkor legszívesebben megfognám a feját, és jól belenyomkodnám a ruhákba, hogy itt van, b.meg, nézzed, ott van! Vagy a másik verzió, hogy felvenném a nadrágot és a fejére húznám, hogy itt van, te vakegér!

Aztán a következő. Kimentem mosdóba. Hallom, Jancsi kérdezi apát, anya hol van?
Apa visszakérdez. Na szerinted hol van? – Elment dolgozni? – Nem. – Elment a boltba? – Nem. Gondolkodjál, hol lehet? – Kiment az udvarra?  - Már mindent mondott, azt hittem, hogy még a háztetőt is felsorolja, hátha ott vagyok, de az nem tűnik fel neki, hogy a mosdó ajtó csukva van, meg, úgy általában ugye az ember megy néha wc-re… És persze így este, amikor írom a blogot, már úgy vagyok vele, hogy jól van, hát gyerek. De akkor, amikor benne vagyok, egyszerűen olyan butának, hülyének gondolom, hogy hogy lehet ennyire logikátlan? Hogy lehet, hogy ennyire nem tudja a világát sem? Hogy lehet, hogy ennyire nem tudja végiggondolni a dolgokat? Akár a ház részeit – pláne, hogy nem olyan nagy házról beszélünk. (vagy a másik, hogy direkt csinálja, pontosan tudja, hol vagyok, csak addig is kommunikál.)  

Aztán végül sikerült nagynehezen felöltözni mindenkinek, majd oviba indultunk. Közben megbeszéltük, ki mire fog figyelni az oviban. Mostanában Jancsi nagyon odáig van a nagyfiús dolgokért, meg az iskoláért. Nem tudom, ez honnan kattant be neki, de nagyon nagy akar lenni. Ebben az a jó, hogy ezzel elég jól lehet motiválni. A sulival nem szoktam egyáltalán, mert minimum kettő, de inkább 3 év még, mire Jancsi suliba fog menni, ami annyira felfoghatatlanul sok idp számára és tartok attól, hogy becsapva érezné magát, ha úgy érzi, mindent megtett, hogy ügyes nagyfiú legyen, de még sem mehet suliba, mert még csak 4 lesz… Szóval csak a nagyfiús dolgokkal szoktam motiválni, pozitív és negatívértelemben is. Ha ügyes, akkor azt mondom, hogy ez igen! Nagyon ügyes vagy! Ez igazán nagyfiús dolog volt, büszke vagyok Rád! (és kb ezek verziói) Ha pedig valami hólyeséget csinál, akkor visszakérdezek, hogy ez???? Így viselkednek az okos nagyfiúk? (tudná, hogy ojjéé… még úgyabbul is… de ezt nem kell tudnia egyelőre :D ) Vagy megkérdezem, hogy Így akarunk okos nagyfiúk lenni? Mert ez egyáltalán nem volt nagyfiús…
Szóval mindenki szépen megfogadta, amit meg kellett, megígérte, hogy nem verekszik, nem beszél csúnyán….
És mostanában tanuljuk, hogy mindennek van következménye. A jónak és a rossznak is. És az esetek nagy részében ők döntenek, hogy melyik utat választják, csak mindig van következmény, ezt tudni kell. Az egyk óvó néni adott ehhez még egy kulcsot: „azért, mert” hogy az ok-okozati összefüggést ezzel is tudjuk magyarázni. Most azért nem tudsz búcsúzkodni sokat, mert lassan öltöztél. Azért tudsz most többet játszani, mert gyorsan öltöztél.
Ezt én is igyekszem mondani. És ugye minden hülyeség ellenére, egyre okosabbak, egyre több mindent értenek, egyre jobban el lehet magyarázni nekik, hogy mi miért és hogy van.  

Azoviba érve próbáltam egy kis versenyhangulatot teremteni, na? -  mondom - ki lesz a gyorsabb? Jancsi rákapcsolt egyből rajta is volt a váltócipő, már a ásodik cipőjét tépőzárazta be a lábán, mikor Julis az első cipőjét vette még le… Elképesztő.

Napok óta ezen a két és fél kiflin szörnyülködök. Nem a gyereken, mert kicsi még, rajta nem lehet ezt számonkérni. De az óvónő? Minek van ott? Meg most bocsánat, de megvan az uzsonna, mindenki evett, megy a dolgára játszani. Hát miért kell kint hagyni még minden kaját? Kinek? Minek? Értem én, hogy rájárnak, elfogy. De basszus, mikor én voltam óvodás, kitettek annyit, amennyien az asztaál voltunk, azt szevasz. Bármennyire is akartam volna, esélyem se lett volna majdnem három kefírt megenni. És persze volt repeta, de azt az óvónénik adták. De még iskolában sem nagyon volt ilyen. És a másik bajom, hogy már megint azt átom, hogy ott a probléma, amit rám öntenek, ők nem oldják meg mert balf*szok, én meg itthonról mit kezdjek vele? Vagy komolyan? Menjek be és vegyem el tőle én a kaját? Vagy mit kellene tennem?

A napom nagyon rohanós volt, minden reményem abban van, hogy a hétvégén tudok dolgozni. Intéznivalót hagytam a gyerekek utánra is, elmentünk tankolni, majd felvettünk egy csomagot a helyi Praktikernél. Odafelé menet hívott Karika mama, hogy tudom-e, hogy a hétvégén a városunkban jó kis programok vannak? És hát azonnal láttuk is plakátot, meg mindent, szóval mondtam is, hogy akkor tudom már, hova megyünk, ha felvettük a csomagot.
Apropó, tankolás, a kölkök kiszálhattak a kocsiból, végigpofázzák mindig a befelé menetet, meg bent is. Köszönnek mindenkinek, mindenki megzabálja őket, ahogy mennek, okoskodnak, hogy most tankoltunk és most megyünk fizetni, stb, közben nagyokat lépnek, lóbálják a kezüket, intenek és köszönnek a kutas srácnak, aki szintén megzanálja őket majdnem. Én meg közben szörnyülködöm az összegen, ami leugrik a kártyámról. Bent a gyerekek jól viselkednek, persze a benzinkút is jól van elrendezve, a teljes arzenál ott van, amire csak egy gyerek beindulhat, még játékok is.. aminél persze leparkolnak és mikor óvó szemeimmel arrafelé tekintek, látom, hogy már benne vannak majdnem a polcban. Viszont egy „Khm-khm…” elég nekik, egyből visszább vesznek, én meg közben kész vagyok, húzhatunk kifelé.

Annyira állat müdon jó fej vagyok, hogy azt el sem lehet mondani. A program, amit Karika mama mondott, elég látványos, kerítésen kívül nézve is teljes élményt nyújt, szóval beparkolok egy jó kis helyre, aztán figyelünk. Persze egy idő után elkezdődik a szomjas vagyok, pisilni kell körök… A pisit elintéztük a bokroknál, az ivást nem, mert alapvetően úgy készültem, hogy megyünk haza. Szóval lassan indultunk is, de úgy néztem, hogy az ú tűrőképességük kb ennyit tudott befogadni, ami mára pont elég is volt. Hazajöttünk, és megint brutál jófej voltam, kb 3 liternyi tejbegrízt főztem, nekemaztán ne mondja senki, hogy soha nem kap olyat…
A gyerekek repetát is kértek, a második kört már lassabban ették, és ilyenkor kezdődik a baromkodás, és meg kezdek morci lenni. Így ezt megelőzvén mondtam, hogy jó, én bemegyek és lassan elkezdem nézni a mesét, aki szeretné nézni, az haladjon. Így, mivel a baromkodásból kimaradtam, simán megmentettük az estét :)

Hát már-már azt kell mondjam, ez egy jó nap volt :D Ha nem is 100%-ban, de nagyrészt az volt :)

Holnapra és vasárnapra is legalább egy ilyent kérnék :)

Népszerű bejegyzések

2022.09.09.

Bevezető

2022.12.13