2023.09.16.

 

Börnát

Szombati közös program

Sajnos Jancsi és Bianka offon van, mindketten tiszta taknyosak. Ezért én vittem Julist a lovaglásra, ami meglepően rövid volt. De ezen nem akadok fenn. Hamarabb érkeztünk, nyugodtan vártunk, addig előre mászott az ülésbe és kapcsolgatott mindent, nevetgéltünk, viccelődtünk.
A foglalkozás alatt visszaültem a kocsiba, hogy ne zavarjak. Szépen haladta,k csináld ezt, csináld azt, most fordulj oldalra és integess apának, (ja le volt engedve az ablak, hogy azért halljam, hogy mi megy) szóval integess apának és integetett az én kis szemüveges habpuffancsom, és Apa integetett vissza, mint egy Apa.
Ez egy fontos pillanat volt, tudom ez semmiség, de most volt elsőre, hogy Apaként integettem a lányomnak, van egy lányom! Ezek azok a felismerések, amik előre visznek.
Hazafelé automatikusan az első ülésre ült be és én el is indultam, viccesen kérdőre vontam, hogy hogy-hogy ide ült?? hátul van a széke?
Megálltam és előre hoztam az ülését és mentünk tovább viccesen. Kacsáztam az úton és mondogattam, hogy hé Julis, nagyon kacsázol, be vagy rúgva?, szivattam és nevetgéltünk, még egyszer meg is ütött, úgy oldalba vágott, hogy ne szenyózzak. Jól elvoltunk, hazafelé lefordultam egy oldal utcába, hogy hátúl a kis földúton menjünk haza, és az ölembe vettem és ő kormányzott, hát még nem nagyon ment, apa sokat segített. De ez is jó buli volt. Aztán persze haza értünk, ahol Jancsi épp az ágyon gondolkodott valamin, ami kicsit lehangolt.
Megreggeliztünk, és kimentünk az udvarra, én a füvet nyírtam, meg gereblyéztem, hogy rendbe rakjam az udvart, mire jön az a két okoska óvónő.
Én mindig megpróbálok a kaputól haladni hátrafelé és úgy elpakolni, így tisztul az egész hátra felé és így mindig csak hátúl marad kupi, elöl rend van.
Szóval gereblyéztünk ők is, meg szaladgáltak a fűnyíró elől, jól elvoltunk.
Aztán megérkezett, Eszti mama és elvitte őket, most nincs jó hangulatom, hiányoznak a gyerekeim és nem örülök, hogy most elvitték őket. Tudom, holnap van egy délutáni program ahova gyereket nem tudunk vinni, és ezért segített anyám.
Az udvar szép lett, feljavítottam a füvet, remélem pár hét és lesz látszata.
Délután Bianka mosogatott és kifőzte a paradicsomot, aztán sorozatot néztünk pihenésképen.
Mondanám, hogy este lesz egy kis ereszd el a hajamat, de sajnos Bianka még nincs jól.
Remélem holnapra mindenki jobban lesz, és jó lesz a buli.
Aztán jöhetnek a dolgos - a nagyon dolgos - hétköznapok.

Bianka

A beteg részleg itthon maradt. Tegnap még Bernát is taknyosodni kezdett, ezért majdnem lemondtam a mai lovaglást. Nem godoltam, hogy lelkesedik azért, hogy Ő vigye Julist, de egyből mondta, hogy le ne mondjam, majd Ő elviszi.

Mi Jancsival jó későn keltünk, Bernát előkészített mindent, Jancsinak is bekészítette a dörmis dobozt mindenféle finomsággal, nekem meg kávét.
Jancsi is felöltözött és indult volna az udvarra, és ismét egy próbálkozása volt. Egyre többet taktikázik, ferdít, és ha nem ismerném, mit a rosszpénzt, akkor simán be is nyalnám ezeket. Julis ugye nem volt itthon, Jancsiban meg szerintem összegződött, hogy unatkozni fog kint egyedül, ezért elkezdte nekem nyávogva mondani, hogy nem akar kimenni, mert fél egyedül. Az ágynál támaszkodott, lóbálta a lábát, és nagyon lefelé nézett. Konkréétan nem mert rám nézni, ami azért volt, mert kishíján elnevette magát. Mikor mondtam neki, hogy jajj, hagyjuk már a színészetet, miért nem azt mondod, hogy unatkozol kint egyedül? Akkor vigyorgott és mondta, hogy unatkozik. Kimntem vele, kivittem a kávémat, Ő elvolt, beszégettünk, mindent szart felszedett a földről és hozogatta oda, hogy az mi, meg hogy csíp-e?
Közben Bernáttal is beszéltem pár mondatot és sietősen tettük le, mert pont vége lett a foglalkozásnak, így elindultam befelé, hogy egfőzzem a virslit, hogy mire hazaérnek, tudjunk reggelizni. Feldobtam egy kis lábast a gázra, bele víz és a virslik, és közben érzékelem, hogy Jancsi a szobában matat, de nem látom, hol. Nem jó jel. A konyhából az ágyukat simán lehet látni, amit nem lehet látni, az már inkább közelebb van a mi ágyunkhoz, én polcomhoz, aminél semmi keresnivalója nincs. Befejeztem a virslik feltevését, és elindultam a szobába, hallottam, valami csattant és Jancsi már az ágyam irányából viharzott el. Odanézve egyértelmű volt, hogy a polcon matatott. Tudtam is, mit csinált, Julis karkötőjét csesztette, ami miatt már tegnap is szóltam neki, hogy azt ne bántsa, mert egyrészt nem az övé, hanem Julisé, és Ő a hajazásnál oda tette, ott fogja keresni, hagyja békén.
Mérges lettem rá, mert Jancsi pontosan tudta, hogy nem szabad, hogy tilosban jár, hiszen nem véletlenül akkor ment oda, mikor elfoglaltam magam a konyhában…  És persze, feszegeti a határt és fogja is még sokszor. De attól nem lesz kevésbé dühítő a direkt rosszalkodás. Ezért ült az ágyon, és gondolkodott kicsit azon, hogy amire egyszer azt mondom, nem szabad, azt nem szabad akkor sem, ha nem látom éppen. És biztos fogunk még futni pár kört ezzel, de ezt is most azért toltam túl kicsit, mert egyébként hullára nem érdekel, hogy elveszi a karkötőt, főleg, hogy Julis is mennyire vigyáz a dolgaira, mindent eltör, elszakít, eltapos… csak ha most ezzel a kicsi dologgal is gnd van, mi lesz ha máskor nagyobb bajt csinál?

A napunk egyébként jól telt, összekészítette a kölkök táskáját, aztán gondoltam pihi… Helyett azrt biztonság kedvéért kifőztem a paradicsomot.

Most meg fáj a fogam. Az ideiglenes tömésnek szevasz… és megint érzékeny a fogam. Ez még pont kellett. Egyébént is királyil vagyok, levegőt nem kapok az orromon, szám kiszárad, fogam fáj, orrom tele. Ha köhögök, vagy fújom az orrom, belesajdul a fogam a nyomástól. Jó kis éjszaka elé nézek.