2023.09.18.
Vasárnap, ami aztán átcsúszik a mai napba :)
Bianka
Csak gyorsan írok, mert ilyen is van.
Ez a hétvége számomra egy kicsit az összegzés időszaka volt.
Döbbenet, hogy beszélő gyerekek mellett mennyire nincs időm erre. Most, hogy
Eszti mama elvitte a gyerekeket, volt idnk azt és úgy reggelizn ahogy akarunk, nélkül,
hogy bárki kérdezett volna, hogy miért azt és miért annyit, én nem kérek, én is
kérek, szeretem, nem szeretem… Csak szimplán megcsináltam a tükörtojásokat és
megettük.
Mivel beteg vagyok még, így többnyire pihi volt ma. Kaját
nem csináltunk, mert Házas Hétvégés csoprttalálkozónk volt, és mi most
nasikkal, meg innivalókkal mentünk.
A délután folyamán lehetőségünk volt másoknak és magunknak
is kicsit összegezni az elmúlt időszakot, illetve magunkkal, egymás közt is
tudtunk beszélni Bernáttal, hogy mi a jó és min lehetne korrigálni – nem csak
gyerek ügyben, hanem magunk közt is.
Nekem is feltűnt már, de ma mindentől függetlenül Bernát is mondta, hogy több
összezörrenésünk van mostanában. Nem nagyok, pár szavasak, de vannak. A
legtöbbet én a fáradtságunkra vezetem vissza, a kirobbantó okok szinte mindig a
gyerekek. Néha Bernát robban hamarabb, néha én, mikor ki van benne a
történésben. És persze az ilyen mindig viszi a hangulatot. Az egyik legrosszabb
kombináció az, mint ami szombat délelőtt volt, hogy egyikünk az egyik
gyerekkel, másikunk a másik gyerekkel van, és valamelyi páros összerúgja a
port, míg a másiknál zen állapot van. Ez hálátlan. Akinek jó kedve volt, annak
tuti elromlik a kedve, aki meg addig perlekedett, annak nem elég annak a terhe,
hanem még azt is viselnie kell, hogy a másik hangulatát elcseszte. Szombat
délelőőtt Bernáték hazajöttek lelkendezve, Jancsi meg épp az ágyon
gondolkodott.
Azért zárójelben megjegyzem, hogy korábban hasonló esetben minimum kiabáltam,
volt, hogy rácsaptam, most meg az ágyra kellett ülnie és meg pakolásztam
tovább. De még ez is ártott a hangulatnak.
A mai estét is sikeresen elcsesztem, de ezt még mindig nem
tudom jól kezelni, hogy mindenen csak úgy simán felül emelkedjek. A minap
Tiktokon volt egy videó, amivel nagyon együtt tudtam érezni, főleg ma. A szöveg
annyi volt, hogy „Mikor reggel felkelsz, de nem vagy még kész, hogy anyuka
legyél” Anyuka köntösben, kómásan, bögre kávéval a kezében botorkál kifelé a
konyhából és meglátja, amint a kb 5 éves lánya már fent van és babulja a tévét.
Mint egy kommandós, visszaugrik a fal mögé…. majd kioson a kertbe és az egyik
nagy virág mögé bújva kávézik.
Na kb ezt éreztem ma is. Ezúton köszönöm annak a kedves ovistárs anyukának,
hogy baszódjn meg, hogy elengedi a beteg kölkét oviba, hogy lefertőzze az
enyémet, aki miatt most én is beteg vagyok, szóval az egész hétvégénk, a
terveink kb minden ment a levesbe. Hiába annyi egyeztetés, szervezés, a
szomszédainkat nyilván nem hívtuk át játszani így, hogy beteg vagyok, estére kb
levegőt sem kaptam szóval még ha a fogam nem fájt volna, akkor is kb esélytelen
beszélgetni, vagy bármit romantikázni. Ma készülhettünk volna valami
finomsággal együtt, de azt is offoltuk, és mire kb észbekaptam, addig Eszti
mama háza előtt voltunk a gyerekekért. Nem voltam még kész rájuk. Nem akartam
még őket vissza.
Bernát a minta apa, Neki hiányoztak, egyszer kérdezte is, hogy hányszor
gondoltam a gyerekekre? Nem kérdeztem vissza, de biztos vagyok abban, hogy
kevesebbszer, mint Ő.
Egész úton tartottam magam, igyekeztem szépen beszélni, türelmesen. Hazaérve
elkezdtem felhúzni az ágyakat, mert pénteken kimostunk minden ágyneműjüket. A
függöny, amit még pénteken leszakított valamelyik, még ott lógott, eddig nem
volt kedvem hozzá, de gondoltam, gyorsan feldbom ezt is, és ügyes leszek, nem
szólok be egyiknek sem. Erre Julis: Hát ezt meg ki szakította már le?
Néztem… Hát ezt én is kérdezhetném… - válaszoltam. – Hát nem tudom, mi itthon
se voltunk. – (pumpa indult felfelé… b.meg, nem elég, hogy leszakítjátok a
függönyt, mert olyan barmok vagytok, hogy abba kapaszkodtok, nem elég, hogy
megcsináljátok a balhét és nem szóltok, hanem ahelyett, hogy sajnálnád, még
ránk fogod????) Mondom neki, hogy nem arról beszélek most, hogy apa levette a
karnist, hanem arról, hogy ezek a kis csipeszek tartották eddig a függönyt, és
érdekes módon most csak egy tartja. Én arra lennék kíváncsi, hogy az ki volt… -
Nem mi… mi itthon se voltunk.
(A jó édes…. még hülye is vagy, nem érted meg, amit mondok, szokás szerint,
mert kurvára nem figyelsz, nem is érdekel, amit beszélek..) és itt lépett közbe
Bernát, hogy jó, hagyjam már… Hát nem esett jól. Az egész szitu nem volt jó,
Bernát beszólása sem volt jó, mikor már mérges vagyok, ne csitítgasson.
És persze tudom, gyerek… nem tudja, nem érti. Este is volt, fáradt is volt, meg
én vagyok a felnőtt, egyáltalán minek állok le vele? Mert mindig reménykedek,
hogy megérti, belátja… valami.
És persze ha felteszem a függönyt még nap közben, akkor fel sem merül ez a
vita. Nap közben dolgoztam, kb az utolsó pillanatig, míg nem kellett
készülődnünk és indulnunk…
Nem egyszerű átállítani az agyam mindig abba az üzemmódba, hogy elintézzek
mindent, mert nem minden gyerekkoompatibilis, és nem biztos, hogy megéri, ha a
gyerek tudtára kerül valami.
Este még beszéltünk Bernáttal kicsit, de nem veséztük ki a dolgot, fáradtak
voltunk.
Bernát
Az az igazság, hogy amikor az ember hajt és akár még többet
is dolgozik, mint 8 óra, (ez nem panaszkodás, ez tény) akkor bizony elfárad, és
pihennie kell. És sajnos pont úgy jön ki, hogy ha nem én veszekszek a
gyerekekkel, akkor az asszony akad ki valamin joggal. DE amikor azt hallgatom
már tíz perce, hogy megy a folyamatos lebaszás és fel van baszva, akkor én is
kimenekülnék, mint szegény öreg kutyánk. Vagy elbújnék apám picsájába, mint a
tacsikánk. Senkinek se jó az a hangnem és bár tudom, hogy a gyerekek
gondoskodnak a napi fasszságról, de néha ez úgy látszik, hogy Bianka mindig
belerondít a nyugalomba és mindig veszekszik a gyerekekkel. MONDOM, ÚGY
LÁTSZIK. Persze ha ő van többet velük, akkor ő mérgeli magát többet.
Bianka
Azt hiszem, videózni kellene a napunkat, mert az arányok
azért nem ennyre rosszak, mint ahogy az előző bekezdésből tűnik. Sőt, ha a
korábbi hónapokhoz nézem, akkor határozottan nyugodtabbak és megfontoltabbak
vagyunk. Hozzáteszem, hogy ez a nyugalom még mindig nem az a nyugalom, ami a
gyerekek előtt volt és szerintem az agyunk, a szívünk, a lelkünk valahol arra a
békére törekszik, vágyik, mert ahhoz a nyugalomhoz képest ez még mindig egy
felfokozott állapot, még akkor is, ha már negyedakkork ezek az érzelmi
kilengések és a hosszuk is jóval rövidebb, de azt gondolom, hogy egy évig benne
lenni egy alap feszültségben, mert mindig van valami baromkodás, az szerintem
mindenkinek sok lenne. No és ez viszont generál egy kis anomáliát, mert a
gyerekek és ez a fajta csendes, pihenős, nyugalmas, „akkor eszek, akkor alszok,
amikor csak akarok” típusú nyugalom maximum akkor lehet, ha a gyerekek
nincsenek itt. Ha itt vannak, akkor ilyen fajta nyugalom nincs, maximum
alvásidőben, mert egyébként egész nap megy az anyaaa, apaaaa, néééézd,
figyeeeeld, elvette, eltörte, nem adja ide, nem adja vissza, kimehetünk?
bemehetünk? pisilni kell, kakilni kell, kész vagyok, éhes vagyok, mi lesz a
vacsora? (reggel) mi lesz a reggeli? (délben) az mi? Nem szeretem! kérek! Csíp!
Nem akarok aludni, Lesz mese? (délben) Amikor később voltunk a boltban…. Az
oviban a milán azt mondta… A Dusán beletörölte a taknyota pilcsijába….
És akkor nincs ám kettecsként kávécska a padon, meg hab,meg kekszike… mert én
is kérek, mi is kaphatunk? De ha eleve készítünk nekik, akkor miért ez van? Ez
mi? Kakaó? Én macikávét kérek. És leönti magát, meg kiönti, meg szürcsög,
eltöria poharat… No szóval nem egyszerű.
Deeee! Ettől elteintve, sőt, inkább ezzel együtt még sem egyadta veszekedés az
élet, nagyon sok jó dolog is van.
Bernát
Nem tudom, van-e külömbség az „engedd el és ne bosszantsd
magad”, és az „engedd el és ne törődj a gyerekkel és nőjön, mint a paré”
között. Nem, nem engedhetjük, hogy nőjön, mint a paré! A gyerekkel foglalkozni
kell, beszélgetni kell, válaszolni kell. Mert így jön az értelem. De lehet, hogy
néha egy kicsit be kell kábulni és kicsit lazán venni a dolgokat.
Igen, nekem hiányoztak a gyerekek, szerintem már megszoktam
a zsivajt és fura, ha nincsenek itt. De az én agyam amúgy se normális! (sok ismerős
bólogat) A hétvégére elfáradok és pihennem kell, kéne, de az a kurva agyam nem
hagy, jó, sok a munka itthon is, amit csinálni kell, de ha nem pihenem ki magam,
akkor még jobban elfáradok a jövő héten.
És akkor fekszem itthon, nyugi van és kattog az agyam, hogy ezt kéne csinálni,
mert az se halad, ennek kellene kész lennie, mert lassan itt a tél, és egyéb
jóság. Nem tudok leállni, aztán persze beírok egy munkanapra jóesetben két
ügyfelet, de néha még hármat is és este úgy érek haza, mint egy darab sz…
És a 28 as csapdája, amíg én dolgozom, addig az asszony van a gyerekekkel és
elvárná, vagyis remélné, hogy amikor haza érek, akkor vegyem át a kölköket.
Bianka
Épp ma gondoltam erre palacsintasütés közben… Hogy az egyik
legnehezebb dolog ebben a gyerekezésben számomra az, hogy nincs megállás. Nincs
rajtuk mute gomb, vagy legalább kicsit ki lehetne kapcsolni őket, mikor
szükségg van egy fél órára. Nincs ilyen.
Korábban rémisztgettek ezzel a 24órás felügyelettel, amire azt mondtam elsőre,
hogy na persze,majd akinek két anyja van… De basszus, tényleg ez van… Oké, nem
kell egész nap árgus szemekkel nézni őket, de nem lehet elmerüli semmiben.A fél
figyelemnek ott kelll lenni rajtuk. A délután így munka szempontból ugrik, ha
Bernát későig marad. Ilyenkor marad az éjszaka dolgozásra… de az meg hálátlan…
Bernát
Beindúlt a harmadik műszak a szököpályán…
Mostanában előfordul, hogy hamarabb ébredek és mivel pihent vagyok, kiugrok az ágyból és
gyorsan csinálok valamit halkan. Persze az abban a pillanatban tök jó, hasznos,
pörgős, szupi. DE utána délre elfogy az energiám és a délutánt már végig
szenvedem. Aztán este alvás, néha hatalmas nagy baromságokat állmodok, és fél
álomban sinylődök, amikor tudom, hogy ez egy baromság és így nem fogok rendesen
pihenni és reggel álmos leszek és fáradt, de nem tudok rendesen aludni.
Régebben három szem mandulátt ettünk lefekvéskor és az nagyot segített, de egy
idő után telítődtünk és már nem segített.
Be akarok vezetni egy kis pozitívra hangolódást.
1. Írj le 5 jó dolgot az életedből
2. Írj le 5 jócselekedetett az életedből
3. Írj 3 jó dolgot a mai napról.
Ez remélhetőleg kicsit javítja majd a morált, és a gondolkozást.