2023.09.20.

Bianka

Döbbenet, hogy milyen gyorsan telnek a napok.
Kicsi előnye is van ennek, hogy nem írtunk minden nap, mert így akkor nem semmitmondó tengilengi dolgokról írok, hanem a kiemelkedőbbekről.

Az elmúlt napokat berányékolta a betegségem. Julis a hős, Ő kitartott, és nem is lett beteg! Jancsi gyakorlatilag hétfőre túl volt rajta, Bernát egy kis orrfújással kb megúszta, és ki szenved benne? Hát persze, hogy én… Én még mindig benne, mondjuk én úgy kezdtem, hogy Jancsi az első körben pofán köhögött telibe. Kösz b.meg… Viszont azt is megállapítottam, hogy a gyerekek jöttével egyre durvább módszereim vannak a betegség legyőzésére. A vitamin, teák, méz.. alap. Vettem egy diffúzort, ez is meg elég sokat, benne illóolajok. Ééééés!! Sokaknak már az orrszívó porszívó is veri a biztosítékot, de én imádom, és most még bónusznak vettem egy orrmosót is. Elvetemült egy szerkezet, éselég vad belegondolni, hogy aap esetben mindent megteszek, hogy az orromba ne kerüljön víz, de így meg több decit beletolok egy szívószálas flakon segítségével. De nagyon állat módszer ez is.

A napokban történtek érdekes dolgok is. Beszéltem a fekete boszival, aki most nagyon megértő volt és azt láttam rajta, hogy segítőkészen, együttgondolkodva áll a problémához. Julison változást lát. (jóreggelt… én mondtam, hogy Julis nem ilyen, csak ez egy mélypont, amibe kb bármi közrejátszhatott.) És megállapította, hogy ez a lány nagyon kisgyerek még… (jó reggelt… 4 éves. Igaz, 8 lesz nemsoká, de mi ezt is mondtuk, hogy a méretei csalósak. Az agya nem olyan idős és érett még, amilyennek Ő látszik) de legalább megértő volt. Mondta azt is, hogy Jancsival lesz több gond, mert az meg mint az pók a falon, megy mindenhova, gyors, mindenben benne van, rászólnak, és egy pillanat múlva már ugyanazt csinálja. Kérdeztem, mivel tudom segíteni ezt? Mondta, hogy semmivel, majd ez kiforrja magát.

Azért a semmivel számomra egy kicsit erős. Igyekszem rendszerezni, és szabálykövetőbbé nevelni. Nem erőszakkal. Csak, hogy lássa, előőnye is van annak, ha betartja a szabályokat. Bántai nem bántom, sőt, kifejezetten nem is büntetem. Csak kiveszem abból a szituációból, amiben volt.Leültetem pár percre gondolkodni és az épp elég, hogy látja, tudja, hogy most is játszhatna. Ilyenek miatt pl, hogy megfogdossa a pókot. Ami önmagában nem baj, szeresse, érdekelje, szuper! Meg Magyarországon nincsenek halálos mérgű pókok, de…. tudnak csípni, émelyik meg elég kellemetlenül tud harapni, és egyelőre nem tudjuk, hogy valamilyen csípésre nem allergiásak-e. És a másik, ami miatt nem engem, hogy nem ügyesek, nem óvatosak. Amia kezük közé keveredik, biztos meghal, mert addig húzzák, nyúzzák, leteszik, felveszik, összenyomja, szétszakítja… nem… nem kínzunk állatot. Amíg nem tudnak óvatosabban nyúlni hozzájuk, addig csak nézzük, ez a szabály.

Na a lényeg, hogy próbálkozunk azért rendszerezni a gyereket, de nyilván alapvetően meg gyerek. És a kis genyója ááááállandóan igyekszik tilosban járni, amit pontosan tud is. A szombati szobában pakolós esetet meséltem, de azóta is volt pár ilyen, hogy ő a tiltás ellenére azért csak ott forog, ahol nem kellene. Vekerdy arra teszi a hangsúlyt, hogy belső késztetésnek kell lennie annak, hogy szót fogad egy gyerek. Ne azért, mert ott vagyok és látom és leszidom, ha nem azt csinálja. Hanem, mert tudja, hogy az miért jobb úgy. Ez is program most. Elmagyarázni a dolgokat, megértetni vele. Csak van, amit nagyon nehéz.  A „ne szaladj ki az útra, mert elüt az autó” helyett a nagyon pozitív gondolkodás és életszemlélet szerint – ugye ne is tiltsunk, hanem inspiráljunk – talán azt kellene modanom, hogy „maradj kisfiam a járdán, mert élni sokkal jobb” :D na de viccet félretéve, elég nehéz megmagyarázni ezt a szituációt egy olyan gyereknek, aki még nem látott balesetet, karambolt, komolyabb sérülést, vérzést, el sem tud képzelni nagyobb fájdalmat a térd horzsolásánál, fel sem tudja fogni, mi az, hogy élni és meghalni, vagy maradandó sérülést elszenvedni. Ilyenkor persze jön az, hogy annyira fáj, mint amikor elestem? Nem, annál sokkal, de sokkal jobban, százszor annyira. (de a százat sem tudja, meg a szorzást sem, szóval veszett fejsze…) De azért próbálkozunk. A mesékben sem az a lényeg, hogy lesokkoljuk a gyereket, épp elég, ha a fantáziájára bízzuk, hogy milyen a gonosz boszorkány.

Nem bántam, hogy hétfőn nem kellett mennem sehova, csak a gyerekekért, aztán próbáltam még gyógyulni. Bernáttal kb egyszerre értünk haza, csak Ő utána rohant is tovább.

Julis meg a stílus

Na ezzel kapcsolatban új irányt vettem. Vagyis ez a tervem, és nagyon remélem, hogy lesz mindig erőm megcsinálni azt, amit már kétszer sikerült. Pontosabbankettőből kétszer, szóval egyelőre 100% megvan.

Szóval… a lovaglós fejlesztős csajszi azt mondta, hogy Julis nagyon csendes, visszahúzódó, nem igazán fejezi ki, mit szeretne és ez nem jó, hogy nagyon sok dolog benne marad. Ezért a terápián ez is cél – a testi fejlesztés mellett, - hogy az egóját is kicsit tegye rendbe, erősítse az önképét, növelje az önbizalmát. Ami jó! És mondta azt is, hogy viszont már most látja, hogy ebből lesznek aprócska gondok. Amit én folytattam, hogy szerintem sejtem, miről beszélsz. - Írtam pár nappal korábban, hogy megkaptam Julistól, hogy kimehetek a kánikulába, ha nem tetszik, hogy ő a zörgős játékkal játszik… én meg csak néztem, mint Rozi a moziban… hogy oppácska, ezt megkaptam. – de ennek ellenére mondtam neki, hogy nem baj, menjünk ezen a vonalon tovább, azon majd csiszolunk, hogy mit és hogyan tudunk közölni, de az extrán fontos, hogy beszéljünk a dolgokról!
Na ennek a vonalnak van folytatása, reggel készülődünk, mondom neki, hogy tedd le a szemüveged és gyere légyszíves, csináljam a hajad. Persze őnagysága még ezer felé van, Megyek, cipőt húzni – mondja… - Ne menjél cipőt húzni, csak összekoszolnál itt bent mindent, tedd le a szemüvegedet és gyere ide, előbb csináljuk meg a hajad.  (ezt ilyen szépen,mesélősen hagsúlyozva mondtam, türelmesen) – Julis valami harmadik dologba belekezd, mire erőteljesebben rászólok: Julis! Mi a feladatod? – Jóóóóvan, teszem már! – és azzal idegesen leveszi a szemüvegét, miközben dobbant egyet…. :D Óóóóó… Ilyenkor azért azt elmondom neki, hogy a stílusbólkicsit vegyen vissza, mert az tök jó, hogy elmondja, mit szeretne, de ezt szépen is ellehet mondani. És ilyenkkor elmondom szépen, hogy „anya, szerettem volna előbb a cipőmet felvenni” – és akkor meg tudjuk beszélni, hogy mi hogy praktikus.

Másik. Jövünk el az oviból, óvónő a kicsik szüleinek cirkuszi belépő kedvezményeket osztogat. Julis mondja nekem,hogy át kell venni a jegyet. Kivárom nyugdtan a sorom, látom már, hogy megint valami hülyítés megy, mert ezek csakarra jók, hogy valami hangyaf*sznyi kedvezményt adnak, de jó anyuka vagyok, rákérdezek, van valami étvennivalónk? Mondja, nincs. Oké, akkor indulás. Megyünk kifelé, erre Julis mondja, hogy de a jegyet nem hoztad el. De mondom, nincs semmilyen jegy, megkérdeztem. Erre bedől, mint amikor az ember ideges, és az egész karjából mutogat befelé, és dobbant, hogy AZT MONDTAM, HOGY OTT A JEGY ÉS NEM HOZTAD EL!!!!! – MERT NINCS JEGY!!!!!!!!!!! –és azzal visszazártam a kocsit, megfogtam a fejét (legszívesebben a hajánál fogva rángattam volna vissza) és visszairányítottam az ovi udvarára, és visszamentünk az óvó néni elé, lehajoltam Julis magasságába és hangosan megkérdeztem, hogy ÓVÓ NÉNI, VAN ÁTVENNIVALÓNK????????? – óvónő néz rám döbbenten, nem tudom, mi futhatott át a fején, hogy most én vagyok a hülye, vagy mi…? – MERT NEM HISSZÜK ÁM EL, HANEM A KOCSI MELETT DOBBANTGATUNK, HOGY ANYA NEM VETTE ÁT A JEGYET!!! – Nincs semmi… odaadtam volna. A kicsiknek már egyik nap odaadtuk, a nagyoknak meg a jeléhez volt téve, ott kellene megnézni. Juliska, akkor nézd meg a jeleden, hogy ott van-e. Bemegy, megnézi – Nincs ott, csak a maci van. – Akkor nincs átvennivaló… mehetünk? – Igen! – (anyád…)
És akkor szépen beültünk a kocsiba és elmondtam Julisnak, hogy szuper, hogy elmondta, hogy van jegy, de egyrészt nem volt igaza, - ami szintén nem baj, az viszont baj, hogy úgy beszél velem, mint egy utolsó senkivel. És ezt nem tűröm. Sokkal szebb lett volna, ha azt mondja, Anya, úgy tudom, van jegy, amit át lehetne venni, megkérdezed az óvó nénit? Ezt a kocsiban meg is beszéltük, remélem, valamennyi megmarad ezekből.

Jancsi és a figyelem.

Egyik nap oviból úgy jöttünk haza, hogy az óvónő ki volt akadva, hogy Jancsi mennyire nem figyel, amit mondanak neki egyik fülén be, a másikon ki, egy perc múlva ugyanazt csinálja. Hazaérve épp váltom a cipőmet, Jancsi áll az étkezőasztal mellett…. mondom neki, hogy Jancsi, ez nem lesz így jó. Panaszkodnak Rád az óvó nénik, hogy nem fogadsz szót, nem figyelsz rájuk, lökdösődsz… és közben azt látom, hogy a ruháival a kezében rám néz, de a lábaival araszolgat a szobába befelé. Már az ajtófélfánál volt, mikor rászóltam, hogy hahó, én hozzád beszélek ám… hova mész? Miről beszéltem eddig? Figyeltél egyáltalán? – Igeeen. – jött a halk, nyávogós válasz. -  Jó, akkor miről beszéltem eddig? – Hooogy…. hogy….. hogy hangosan fog kiabálni a fülébe….  – MIVAAAAAN????? Semmi ilyenről nem volt szó, Jancsi! (lehajoltam hozzá, a szemébe néztem és mondta neki: akkor mondom mégegyszer. Figyeljél mert visszakérdezem! Panaszkodnak rád az óvónők! Nem fogadsz szót! Nem figyelsz rájuk! Lökdösődsz! Ez nem jó! És most mondd el, mit mondtam? – Hogy panaszkodnak rám. Hogy nem fogadok szót. Hogy ellököm….- Igen! (és akkor ebből is látszik, hogy nem hülye, simán megjegyez ennyit, simán visszamondja. Szóval ha figyel, tudja. Csak szarik rá.

Szösszenet

Jancsi laptopozik: „Juliska, a csávó ezt írta, hogy a falat oda teszi a házhoz. A kabrio meg azt mondta, hogy oda viszi a házhoz. Anya, azt írta a csávó! Hogy oda pakolja a falakat. Azt írta a csávó…”

Julis: „Azt írta a csaj, hogy pakolja el a téglákat.”
Jancsi az ágyra hátradől, „Ajj, Istenem, még egyszer azt írta a csávó, hogy pakolja a falakat!”