2023.09.24.
Bianka
Nem akartam a mai napot is kihagyni, pedig annyira mozgalmas
volt a hétvégénk, hogy jól esne a pihenés.
Szombaton kettéosztottuk a bandát, a fiúk anyagbeszerzésre mentek, majd Eszti
mamához, mi meg, lányok lovagolni, pár cuccot elvinni, kocsit takarítani és úgy
az Eszti mamához.
Hát mondaom sem kell, hogy természetesen került homokszem a gépezetbe.
A 8-ra megyünk lovagolni – dolog eleve úgy kezdődött, hogy a másik kisfiú is
megjelent 8-ra, szóval valaki felesleges volt. Hát persze, hogy mi… Nekünk 8:-ra
kellett menni.
Bernát kedvesen összekészített mindent a lánynak, dörmis dobozba kis nasika,
flakonba tea. Én mondtam neki, hogy ne iszogason annyit, de persze, hogy csak
ivott, ivott… Így aztán mire a lovaglásnak vége lett, addigra majdnem bepisilt.
A lovaglás egyébként nagyon jól ment, jól el is fáradt, de a csajszi nagyon
megdicsérte, és felmerült egy újabb javítandó dolog, a vállöv feszessége, amire
gyógytornát javasolt.
No vége volt a lovaglásnak, már nem bírta, mondtam neki, hogy gyorsan a kocsi
mögött a fűbe guggoljon oda. Zsepit is készítettem. Kb 200-szor beszéltük már
meg a fűben pisilést – le a bugyi, nadrág, széles terpesz, ruha előre húz,
guggol, pisil. Természetesen mindig hazárdírozik, ha nem is pisilja le magát,
kb centiken múlik a dolog. Na most ez nem így volt. a ruhája jobb külső oldalát
(!!!) hugyozta le bokától a derekáig… Mondja, hogy pisis lett. Odanézek, a
vádliján láttam egy kicsi foltot, mondom, így jártál, majd megszárad… erre
forsul és látom, hogy az egsz oladala pisis… Nagyszerű. Akkor vedd le. Leveszi
a cipőját ott a fűben, és erre a zoknival beletocsog a pisibe…. jó, akkor a
zoknidat is vedd le.
Bugyiban ült a kocsiban.
Elvittük a cuccokat, mentem még pékségbe reggeliért, mindig kérdezte, én
kiszállok? – Hát, mondodm, nem… aki lehugyizza magát és bugyiban van, nem száll
ki…
Ahelyett, hogy mentünk volna kocsit mosni, mentünk hazafelé. Ottho ruhacsere.
Még a kocsiban kérdezett valami baromságot, akkor mondtam neki, hogy na… akkor
most arra kérem, hogy a száját most fogja be kicsit, és a füleit nyssa nagyra
és nagyon figyeljen arra, mit mondok és azt csinálja, akkor nem lesz gond.
Bementünk. Nyitom az ajtót. Mondom Neki, hogy a hugyis zoknit, nadrágot, amit
behozott és a bugyit vegye le, egyenesen a fürdőbe vigye. Ne a szennyeskosárba,
csak dobja a földre.
Belép a fürdőbe, kérdezi: a mosogépbe? – Nem! A földre! – erre becsukja a
fürdőszoba ajtót és a folyosón a földre dobja a ruháit. – MONDOM, A FÜRDŐBE!
Na itt már éreztem, hogy ez nem a mi napunk lesz.
Mentünk kocsit mosni, előbb porszívóztam, mondtam neki, hogy addig mehet
hintázni, de csak ott lehet. Porszívózok nagyban, és látom, hogy már valahol
totál máshoz kolbászol. Rákiabáltam, hogy menjen vissza, arról volt szó, hogy
csak ott van!
Kész voltam a porszívózással, mondtam neki, hogy most beszállok a kocsiba,
átállok a mosó részhez… mielőtt még kétségbe esne, hogy itt hagyom. Eltelt egy
fél perc, mire válaszolt, hogy jó, álljál.. Addigra fogta fel, hogy mit
mondtam.
Aztán hipp-hopp, eltelt a nap fele. Hogy repül az idő, ha
minden rendben, ugye? Játszottak, jó volt a kedv, Eszti mamánál jót ebédeltünk
és közben Eszti mamát szanaszét szívattuk, mert nem mondtuk meg neki, hogy hova
megyünk este :D Két hete Bernát vett nekünk két koncertjegyet, amit már nagyon
vártam, és Eszti mamának meg meglepi volt. De mikor kérdezte, mindig azt
mondtuk neki, hogy olyanba jöjjön, hogy ha felugaranak a kiskutyák, akkor ne
legyen gond :D
Na de a koncert állati jó volt, a lelkemnek igazi felüdülés,
már régóta terveztem egy ilyet, de nem gondoltam, hogy egyszer be is jön :)
A mai nap is buli volt, Eszti mama és sógorom szülinapjai, a
legszűkebb családdal, de a négy gyerekkel már így is akkora hangzavar van, hogy
jajj.
Amit ma kiemelnék, hogy Julis változásnak indult. Eleve
jellemző rá, hogy kotnyeles, mindenben benne van, mindent kagylóz, mindenki
dolgát jobban tudja, de rendszerint a saját feladatát nem. De ezt még most
tetézi azzal, hogy a felnőtteknek olyan stílusban válaszolgat, hogy néha azért
megtépném. Ma kétszer hívtam oda és magyaráztam el neki, hogy ez a stílus,
ahogy most beszélt, az nem megy. Egyrészt azért nem, mert akit szeretünk, azzal
nem beszélünk így. A másik, hogy eleve megadjuk a másiknak a tiszteletet. És
tudom, hogy az alá-fölé rendeltségi viszony sokaknak nem tetszik, akkor most
tessenek továbbtekerni, nálunk bizony van, és azt is elmondtam, hogy Ő egy
négyéves kisgyerek, aki egy felnpttel szemben sem beszélhet így. De azt is
nyomatékosan kihangsúlyoztam neki, hogy az nagyon jó, ha elmondja a véleményét,
vagy ha nem tetszik valami, vagy ha valamit szeretne, de a stíluson csiszoljon,
mert ez így nem lesz jó.
Kétszer magyaráztam el ma ezt neki. És nagyon remélem, hogy lassan beér az infó
a fejébe, mert ha így folytatja, anyuci morci lesz.
Idő kell velük. Sok. Gyakorolni dolgokat, mert ma többszőr
is volt olyan helyzet, amit azért vettem át, mert úgy voltam vele, hogy nem
hagyom, mert most nincs idő a bénázáshoz. De így meg nem jó, mert pont úgy
tanulja meg, ha hagyunk lehetőséget a bénázásra is. Én pl egyelőre biztos nem
adnék porcelán tányért, meg üveg poharat. Gyakoroljon a műanyaggal. Akkor is
lehet baleset, de most még annyira bénácska mindkettő, hogy nagyobb az esélye
annak, hogy elejtenek, kiöntenek, eltörnek dolgokat, mint annak, hogy nem.
Szóval lehet napos, töröljön asztalt, vigye az evőeszközöket, kenyeret,
flakonokat, de ne a porcelán tányért.
Ma nem vesztünk össze velük, ami határozottan jó volt, de
párszor súrolták a határt, hogy odamegyek azt megrángatom a haját. Fent
játszottak és hallom, hogy mint egy elefént lépked valamelyik. Kimegyek a
folyosóra, felnézek, látom, Jancsi akkor szalad be. Felszólok, hogy ugye bent
játszik mindenki a szobában? Erre Julis kijön: NEM ÉN VOLTAM A LÉPCSŐN!!!!!!!
Mondom, oké, de valaki a lépcsőn járkált, de nem járkálunk a lépcsőn! A
szobában játszunk! Jancsi is a szobában játszik! – Erre megint visszaválaszol:
DE NEM ÉN VOLTAM A LÉPCSŐN!!!!! –Juliska, - mondom – álljál már le… mondtam,
hogy Te járkáltál a lépcsőn? Nem… Akkor nem neked szól. – JÓ,CSAK MONDTAM, HOGY
NEM ÉN VOLTAM!!!! – TUDOM, HOGY NEM TE VOLTÁL, DE MOST MÁR HÚZZÁL BEFELÉ, MERT
FELMEGYEK, DE AKKOR ÖSSZEVESZÜNK! (a jó anyádat azt a visszabeszélőset már….)
Baszki, nem tudom, mi lesz itt, de azt hiszem, ezeket a kis vadhajtásokat most
azonnal kezelni kell, mert ennek nem lesz jó vége.
Másik. Ülnek ketten a fotelben, mesét néznek Jancsival.
Jancsi már vagy negyedjére szól neki, hogy hagyja már, nem fér el, menjen
arrébb. Rászólok Julisra, hogy figyi már, Te nem hallod, hogy Jancsi megkért
hogy hagyd békén? Meg mi lenne, ha úgy ülnétek,
hogy elférjetek mindketten?
Pár másodpercig csend, de aztán újra nyekergés, Jancsi nem fér el. El nem tudom
képzelni, hogy két ekkora gyerek, hogy nem fér e egymás mellett, de a
háttámlája miatt takarásban voltak. Felállok és nézem, hogy Julis lábai
szanaszét, majdhogynem terpeszben ül. Na odamentem, kicsit megigazítottam a
lábát, hogy na így kell elférni egymás mellett…. Hihetetlen, hogy az
önkifejezése most kezd felszínre törni és nem vaami normális hangneben, hanem
egyből a legnagyobb paraszt módjára. Lesz mit nevelni. Még mindig.
Mai szavunk: karabella. – az a karalábé… :D