2023.09.25.
Bernát
No alássan jelentem elvesztettem a szüzességem!
Túl vagyunk az első óvó nénis családlátogatáson, ahol kb. kiderült, hogy nem
vagyunk tömeggyilkosok. (pedig de. és a kazamatákat se találták meg, meg a
másik hat gyerek-rabszolgát se.)
Szóval kinyaltuk a házat, az udvart, meg minden, sütöttünk sütit. És nem jöttek
be a házba, nem ettek, - de két db fornettit evett az egyik - nem ittak, és
akkor minek jön az ilyen. Amikor beszélgetek valakivel, pár mondatból kiderül a
gondolkodása, az értelmi szintje és, hogy mi körül jár a gondolata, és amikor
azt látom, hogy a problémákban például a származást látja, akkor érzem, hogy
neki ezzel problémái vannak. Vagy ha az anyagi helyzetről van szó, akkor neki
ez a fontos. Elárulja magát gyorsan, aztán persze mentegetőzik, de minek..
Az óvónő szerint egyből látszik, hogy örökbe fogadott
gyerekek, mert hiányzik a hasonlóság. Hát ha valaki látott már párosított
családokat, néha akkora a hasonlóság, hogy csak genetikus mondaná meg, hogy mi
az igazsság. És akkor nálunk, Jancsi kicsi vékony egyenes fekete haja van,
kicsit cigány képű, ott van a szemében a zsiványság. Pont mint Apám! Jó az én
hajam göndör, de hát a postásé meg … (az meg nő…)
Aztán Julis, illetve Bianka az ovis képein mint egy évvesztes, kétszer bukott
gyerek, egy fejjel magasabb az egész osztályban, pedig nem bukott. Julis dettó…
mindenkinél magasabb az életkorához képest két évvel nagyobnak látszik. A
gyerek cigány származású, fekete hajú, az asszony meg kicsit roma.
És akkor kérdi ez a nagyeszű hogy kire hasonlítanak a gyerekek, én meg rávágtam
hogy rám (bazdmeg mé nem???) Látszik, hogy nem tud ezen túl lépni, mint a
hányattatott sorson sem. A mi gyerekeinknek nem volt hányattatott sorsa, születésüktől
fogva ott éltek, mint Marci hevesen, nagy ház, tágas terek, nagy udvar, házi
játszótér, tele a kamra, a hűtő… aztán jött egy bácsi, meg egy néni és elhozta
őket anyától meg apától… Persze ez biztos nem tett jót a lelkiviláguknak, de
nem voltak rossz körülmények között. A hányattatott sors nem itt kezdődik…
Most bele gondolva, hogy holnap jönne egy negyvenes nő és azt mondaná, hogy
mától ő a feleségem, hát kicsit keresztbe állna a szemem! Hát… vagyis ha a
feneke … :D
A lényeg, hogy beszélgettünk, látszólag fontos dologról, ezen is túl vagyunk,
ők megnyugodtak, meg most már mi is, hogy elmentek. Értelme nem sok volt, de
legalább kitakarítottuk az egész házat.
Közbe Bianka még beszél a drága mamával, hogy a gyerek olimpiára készüljön és
legyen élsportoló! :)
Ezzel a látogatással csak a munkáim csúsztak meg egy napot,
amit majd győzzek megoldani.
A gyerekek hozták a formájukat, dumáltak butaságot, ahogy kell, hozták a
bogarakat, kukacokat, ahogy kell, és összesarazták magukat, ahogy kell. Az óvónők
szerint nagyon keményen fogjuk őket és az oviban lazítanak, szerintem meg ők
gyengék és a gyerekek ezt felismerték és ki is használják.
Azt viszont látom, hogy szinte semmi infó nem jut el hozzánk, hogy mik a napi
problémák és, hogy ezt hogyan akarják megoldani. Én meg nem fogom a gyerekemet
itthon rendszabályozni, mert az oviban valami rosszat csinált. Aztán az óvónő
elmondása alapján van a csoportba egy pár IQ-gyökkettő ember is, aki háborog,
de hát mindenki intelligenciájához képest viselkedik, bár én mondtam, hogy ha
kell, én bemegyek rendet rakni! :)
Bianka
Bernát elég jól vázolta a lényeget.
Annyit hozzáteszek, hogy én ezt az egészet egy személyes támadásnak éltem meg
az elején, amikor ez az egész kiderült. Határozottan azt éreztem, hogy ez
konkrétan ellenünk szól. A gyerekek akkor egy érzelmi nemtudommiben voltak
benne, aminek következtében nem voltak teljesen önmaguk és ez érdekes módokon
tört elő, Julis akkor kezdett csúnyán beszélni, Jancsi meg nem fogadott szót.
Most a beszélgetést a vezető óvónő azzal kezdte, hogy értsük, miért vannak itt.
Neki ez felelőssége és kötelessége a gyerekeket biztonságban tudni, és amit a
gyerekek mutattak akkor, ez neki nem állt össze és biztosabbnak látta a
látogatást. Csak abban a felfokozott hangulatban, amikor én is tapasztalom,
hogy a gyerekek nem teljesen önmaguk, ráadásul minden napra van valami panasz,
verekedés, kiabálás, bepisilés, már félve mentem az oviba, hogy vajon, mi lesz
ma? És akkor ég belök egy ilyen családlátogatós dolgot, hát nem esett jól. De
ahogy most elmondta, értem. Neki ebben biztosnak kell lennie, hogy nincs gond.
Mert ennyi erővel lehetne is. És ha azt hagyja, az az Ő felelőssége is lenne.
Tényleg jót beszélgettünk, végre volt lehetőség kicsit
mesélni a mi közös múltunkról a gyerekekkel, meg az Ő múltjukról, amik elég
aggasztóak néha, mikor belegondolunk pl abba, hogy egy négyéves gyerek honnan
tud Chucky-ról, a horrorfilmszereplőről..?
És persze nem bújunk a múltjuk mögé, de azt tudni kell, hogy a mai napig azért
visszaköszönnek dolgok, amikkel ha nem vagyunk tisztában, az elég fals dolgokat
mutat.
Ugyanakkor jó volt arról is beszélni, hogy mennyi minden változott már ozitív
irányba, mennyi eredményünk van már. Viszont meséltek olyat is, amiből látszik,
hogy a gyerekek itthon egész jól viselednek ebben az elég jól kontrollált
környezetben, de azért szívesen elengedik magukat, ha alkalom nyílik rá. Pl
evésnél nálunk már egész szépen, illedelmesen esznek, ahhoz képest, ahogy
jöttek. Mondom az óvónőknek, hogy az első két hónapban ezek miatt vért
izzadtunk, nem volt kérem, köszönöm, szeretnék… kell ez, kell az… minden csak
kell, kell, kell. Julis lába az asztalon, mentek volna mindenfelé kaja közben,
és ha Julisnak nem tetszett valami, kivette a szájából és odatette elém. Na ez
mára nincs. Addig az asztalnál ülnek, amíg kaja van, kérnek, és egköszönnek
mindent, csukott szájjal esznek, viszonylag kevés kaja landol az asztalon és a
földön. Ha nem tetszik valami, szólnak. És akkor mondja óvó néni, hogy Julis
csinál még mostanában is ilyet, hogy a másik elé kiteszi, ami nem kell neki….
Leesett az állam.
A csúnya beszéd témánál kiküldtük őket. Mondtam nekik, hogy
akkor tudjuk megmondani, hogy tőlünk származik-e, ha halljuk a szót. Hát
mondtak két-három olyat, amit mi soha nem használunk. Aztán olyan is volt, amit
igen. És persze az óvónő elköveti azt a hibát, hogy megkérdezi, kitől hallottad
ezt? Julis meg nem hülye, nem vagyunk ott nap közben, kzenfekvő, hogy azt
modja, tőlünk. Mert ha azt mondaná, hogy x gyerektől hallotta és szembesítés
lenne, az kellemetlen lenne és Julis azt nem nagyon szereti, ha szembesítik.
(ki igen?) Amikor én kérdezem, akkor is mást mondanak, mindig valaki olyat, aki
távol van akkor. De egyébként meg olyan gyerekekről beszélünk, akik pár hónapja
vérre mentek egy Bogyó és babócás könyvért, most meg képes volt azt mondani,
nem ismeri a bogyó és babócát… no comment.
Az alkalom végén már épp kifelé tartottunk, mikor meséltem,
milyen rosszul esett karácsonykor, hogy jó sok pénzrt megvettem a lánynak a
ruhákat, és az első az volt, hogy az alkarjába végig törölte a taknyát. És hogy
arra akkor mennyire kiakadtam, de ugye jött Vekerdy, aki elmondta a kedvenc
mondatomat, hogy az a fontos, hogy mások azt mondják, hogy milyen szép ruhában
van ez a kislány, milyen jól viselkedik, vagy tudom, hogy egy egészséges gyerek
a nap végére koszos, büdös, szakadt és ez a minimum… És, hogy azóta ezt
könnyebben veszem. Meg nem is veszek drága ruhát… :D És akkor a kapuhoz érve
becsatlakozik a két koszos, büdös gyerekem, az ovis ruhája térde fekete retkes,
cipője dettó, feneke szintén… kezei első két ujjperce fekete a kosztól.
Ránéznek az óvónők, szemeik kikerekednek és mondja az egyik – na én ettől
akadnék ki… És akkor összenéztünk a lányommal, megöleltem, és mondtam, hogy
igen, volt idő, amikor én is kiakadtam, de már nem :) És mindkét gyerek bújt hozzám,
úgy búcsúzkodtunk a kapuban. Azt hiszem, teljesen bebizonyítottuk, amit
kellett.
ÉS REND VAN! Imádom! Tisztaság, jó illat! Húúú, nagyon össze
akarom szedni magam, hogy ez megmaradjon!
Anyámmal meg azt beszéltük, milyen sportra, táncra, valamire
kellene íratni a két kölköt, mert a mozgás kell, az tuti, de nem kellene
annyira elkomolyítani, hogy az egész élete rámenjen a versenyekre. (meg némelyik
spotra az egészsége) Nekünk meg ingünk-gatyánk a felszerelésekre. De a legtöbb
sportban meg ugye ott van, hogy tolják a versenyt, és nem lazíthat senki. De én
nem szeretném ezt olyan szinten tolni. A mennyiség miatt sem, meg azért sem,
mert legyen gyerekkora.
Mondjuk az a veszély nem fenyeget, hogy elveszem a fiatalságát azzal, hogy nem ehet
egy szál sültkrumplit és míg a többiek buliznak, neki edzeni kell menni, mert
az olimpiára készül :D
És vélhetően Forma1-es pilóta sem lesz… Julis legalábbis tuti nem :D Szóval
nézelődünk még, mert egyébként a rendszer, a szabályok, a fegyelem, a csapatban
létezés elég fontos lenne, hogy időbe elkezdjék.