2023.09.28.
Bianka
Zajlik a kis életünk, és néha hajlamos vagyok azt gondolni,
hogy minden így a normális, ez az alap. És persze, a mi hétköznapjaink tényleg
így zajlanak, intézzük a dolgokat, beszerezzük, amit kell, intézzük a
gyerekeket, sütünk, főzünk, mosunk, mosogatunk, mikor ki ér oda.
A napokban azonban volt szerencsém beszélgetni emberekkel, akik különféle
kapcsolataikról is meséltek és ahogy hallgattam őket, egyre nagyobb hála volt
bennem a Bernáttal való kapcsoltunk miatt.
Nem, nem természetes az, hogy kávét hoz reggelente, nem természetes az, hogy
viszi a gyerekeket, ki-be pakolja a mosogatógépet, mosógépet, fürdeti,
vacsoráztatja a gyerekeket. Ahogy az sem lenne természetes, ha csak én
csinálnám mindig ezeket, amellett, hogy beszerzek a csomó mindent, intézem a
gyerekek ruháját, hajtogatok, rendszerezek, meleg ételt teszek az asztalra nap
mint nap . és most még a rendet is tartom, szóval tényleg jó hazajönni a tiszta
és rendezett, jó illatú lakásba. Most még a hangulat is jó, és nagyon remélem,
az is marad, mire Bernát hazaér, hogy végre egy igazán jó hazaérkezése
lehessen, amikor a gyerekei szaladnak elé és hangosan köszöntik, megölelik, én
is örömmel várom és közben készül a pizza, vacsorára. :) – Ez a tervem.
(A Hannibal Lecter sorozatban van egy csávó, aki a nyomozást úgy segíti, hogy a
helyszínen különleges látomásai vannak,
és bele tud helyezkedni a gyilkos helyzetébe és annak szemszögéből meséli el a
gyilkosságot lépésről lépésre. És mikor vége a látomásnak, azzal fejezi be,
hogy „Ez a tervem”. No hát nekem is most ez a tervem) :)
Bernát
Nem tudok mit hozzá tenni. Várom a szentté avatásom! :)
A hazaérkezésem tényleg jól sikerült, annyit leszámítva, hogy a gyerekeknek nem
hagytam, hogy megöleljenek, mert ma üveggyapottal is dolgoztam és tiszta kosz
is voltam mindemellett… De ezt leszámítva minden nagyn jó volt :)
Bazi jó anya
Ha én hozom a gyerekeket haza, kicsit több idő van erre-arra
elcsellengeni. Néha boltba, zöldségeshez megyünk, vagy játszótérre, de olyan is
van, hogy csak simán meglátok egy érdekességet és amiatt leállunk és megmutatom
a gyerekeknek.
Ilyen volt a minap az a jelenség, hogy a délutáni nap
fényében az út széli fák felett rajzottak a szárnyas-, és fáraóhangyák. Úgy
nézett ki minden fa teteje, mintha füst gomolygott volna felette. Döbbenetes
látvány volt az a rengeteg rovar egy csapatban. Hazafelé megálltunk egy
biztonságos helyen és közelebb mentünk a fához, hogy a gyerekek is lássák, hogy
nem füstről van szó, hanem milliónyi apró állatról. Aztán a kocsinál is láttunk
kisebb csapatokat, amiket közelről is megfigyeltünk. No meg aztán a felüljárón
bele is szaladtunk pár ilyen rajba, és sorra koppentak a szélvédőn, viszont a gyerekek
meg ügyesen összerakták, hogy ugyanolyan rajról van szó, mint amit láttunk.
Ma meg a felüljáró melletti szántóföldön kiszúrtunk egy nagy
gépet, ami éppen szántott. És elkanyarodtam a főútról és a bekötő úton közelebb
mentünk hozzá és figyeltük két körön keresztül, ahogy vágja a növényeket és
mögötte feltűnik a frissen szántott barna föld.
Fontosnak tartom ezeket a köröket, mert úgy gondolom, hogy
sokszor ezek vissza nem térő pillanatok. Ez a rajzás is nem tudom, hányszor van
egy évben, de ilyen intenzíven én még nem láttam. Ki tudja, mikor lesz újra
lehetőség erre. Nagy munkagépet is biztos fogunk még látni, szántani is vetni
is, aratni is, de most volt lehetőség megállni, máskor nem biztos, hogy lesz.
Bernát
Ha olyan történés van, én is rámutatok a gyerekeknek, hogy
nézd csak! Tervezem, mint ahogy az erdőt, meg a tűzgyújtást hogy majd nézünk mi
még sok csodát, tűzoltó autót, markolót, meg ami közbe jön. Végülis a múltkor a
szomszéd intézte a rendőr autót, de ez most mindegy. :)
Bianka
Ovi
Az oviban rendeződni látszik a helyzet. A családlátogatás
jótékony hatással volt a kapcsolatunkra az óvó nénikkel. Azóta Jancsi óvónője
még sokkal kedvesebb, közvetlenebb, még együttműködőbb, és a vezető óvónő is
kedves, mosolygós lett. Milyen csodákra képes egy kis információ… :)
Hétköznapok
A napjaink egyébként elég húzósan telnek. Kevés idő jut
magunkra, egymásra, sokáig dolgozunk és mire mindent elrendezünk, addigra
mindketten hullák vagyunk. Tegnap épp egy szabad estém volt, de látszik, hogy
teljesen elszoktam az esti programoktól. Egy ponton már úgy nyúlt a szám, hogy
csak na, azt hittem, már este 10-11 körül lehet, azt közben még 9 óra sem volt
:D Jót beszélgettünk az unokatesóimmal, kell néha egy kis családi találkozó.
A gyerekeket próbáljuk jól, türelmesen intézni, Bernát jól kezeli a barom
kérdéseket, én meg olyankor nagyokat nyelek és hallgatok, ha pedig egyedül
vagyok a gyerekekkel, mint ahogy ma is, nagyon türelmesen próbálok intézni
mindent.
Bernát
Ez azért érdekes, mert nem szándékosan vagyok türelmesebb,
vagyis de, törekszem arra, hogy minél türelmesebb legyek, de szerintem lassan
összeszokunk és egyre könnyebb lesz az élet. És ők is nőnek, okosodnak, és
egyre értelmesebbek és így már jobban szót értünk. Lassan majd jönnek a másféle
problémák, az értem én, de nem érdekel, vagy a hallom én, csak én máskép
akarom! :)
Bianka
….vagy hallom, csak nem érdekel… mint ahogy ma is.
Hazafelé megtippeltük, hogy apa otthon van-e már. Mondtam, hogy hazaérünk és
látni fogjuk. Nem volt otthon, a lakat is rajta volt a kapun. Nyitom a kaput,
indulnak a gyerekek befelé. Julis elöl. AZ elsp méternél szólok, hogy nem
rángatod az ajtót, mert zárva van… De látom, hogy olyan hévvel megy, hogy
kérdéses, hogy eljutott-e hozzá az infó. A táv közepéné ismét szólok, +Jancsi
is indult, neki is szólt, hogy nem rángatod az ajtót, mert zárva van! Erre
Julis odaér, és elkezdi rángatni. MONDOM, NEM RÁNGATOD AZ AJTÓT, MERT ZÁRVA
VAAAAAAN!!!!!!!!!!!!! Juliska, Te süket vagy?
- Neeeem… jó, akkor gyere vissza légy szíves, nagyon dühös vagyok rád.
Ezt beszéljük mostanában, hogy FIGYELJÉL ODA ARRA, AMIT MODUNK!!!! Nem
véletlenül mondjuk. Légy szíves guggoljál 10-et. Görbül le a szája – Jó, a
műsort nem kérem hozzá, köszi… egy…. kettő… három………………..haladjunk….. négy……..
nagynehezen eljutunk 10-ig. Juliska, miért guggoltál? – Mert szenzációztam… -
Mi van?????? NEM!!!! Azért guggoltál, mert NEM FIGYELSZ! FIGYELJÉL MÁR LÉGYSZÍVES!
Tehát miért guggoltál? – Mert nem figyeltem. – Igen. És most még 10-et, hogy
biztos megjegyezd….Leszámolom a 10-et. Juliska, miért guggoltál? – Mert nem
figyeltem. – Pontosan. Légy szíves figyeljél. Hidd el, mindenkinek jobb úgy, ha
figyelünk egymásra. Elindul az ajtóhoz… Utána szólok: ….és nem rángatod az
ajtót, mert zárva van!
Onnantól kezdve jó volt a délután, mindig kell egy kis közjáték. És nem, nem
engedem el. Nem olyan régi történet ez, hogy nem figyel. Még az elején vagyunk,
azt gondolom, még elkaphatjuk.
Bernát
…És igen sokat dolgozom, ma is lenyomtam egy szép kört,
reggeli ébresztés, kávéj, aztán gyerekek oviba, anyag, szerszám összeszed, és
irány a bolt, sok pénz elkölt, és lehet menni dolgozni. És az együt működő
jófej ügyfélről csak egy szót. Kértem, hogy az útban lévő szekrényt, ha nem is
viszik ki a helyiségből, de legalább pakoljanak ki belőle, mert akkor majd én
kiviszem. Kértem, hogy bár értek némileg a kutyák nyelvén, de a hamis
bundáskenyerüket csukják már hátra, hogy ne keljen sokat könyörögni, hogy
beengedjen… És erre a felmérés után voltak kedvesek a hátsó teraszt, ahol
dolgoznom kell, bezsinórozni fejmagasságban ruhaszárító kötéllel, hogy sehogy
se tudjak közlekedni a területen. És ők a jófej ügyfeleim…, akkor sethetitek,
hogy milyen a rossz ügyfél. Aki este 19:45-kor még rádcsörög, mert neki fontos
kérdése van!
Hazaérve vettem két tábla gipszkartont, a padlás szobából már csak ennyi
hiányzott, és fel is vittem a helyére. Aztán találtam alter kapcsolót és
gyorsan beszereltem az udvari világításba, hogy az is rendesen működjön, mert
egyre sötétebb lesz és most már kell a vilgítás az udvarra.
És bepakoltam holnapra, hogy minél hamarabb tudjak indulni, mert nehéz napom
lesz, minden percre szükségem lesz. És ha már ott voltam a kapuban, a
kapcsolónál, akkor körbe vágtam metszőollóval a borostyánt, hogy a világítás és
a csengő kapcsoló is látható legyen, és így könnyebb lesz a kocsival is kiállni.
És ekkor bejöttem a házba és bár már korábban is találkoztam Biankával, de
hangosan köszöntem neki, hogy szia anyuci! Megjöttem, kész vagyok mindent is elintéztem,
19:15…
És míg hült a vacsi, gyorsan kiszámoltam, hogy a holnapi lambériázáshoz mennyi
fa fog kelleni, mert még pont volt egy kis időm, és az agyam úgy is pihent… :)
Koszos kéz
Amikor a gyerekek ide jöttek, még a kommunikációnkat nagyon
nem értették, egyáltalán nem voltunk összehangolódva, a határokat sem tudták.
Jancsi jobban ráérzett a határokra, sokkal jobban figyel a visszajelzéseimre,
Julis mint egy kis dömper, megy, rombol, ajtót csapkod, semmi és senki nem
érdekli, a visszajelzések legalábbis biztosan nem. Jancsi ellenben figyeli a
reakcióimat, így volt ez ma este is. A vacsorához elvileg úgy ültek le, hogy mostak
kezet, amit én nem ellenőriztem le. Elkészült a pizza, vágtam egy-egy szeletet,
kivittem mindenkinek a tányérját. Eszegetünk, apával beszélgetünk, egyszercsak egy
csodálatos, néma kommunikáció zajlott le köztünk.
Meglátom Jancsi tenyerét, koromfekete… Nézi ő is a tenyerét, majd rám néz. (baszki,
anya észrevette) A szemébe néztem, nem szóltam semmit, csak visszanéztem a tenyerére,
majd vissza a szemébe, (igen, észrevettem… hogy néz ki a kezed???) Ő szégyenkezve
ránézett a tenyerére, majd vissza rám… vissza a tenyerére, vissza rám… Én
felvontam a szemöldököm (hát gyönyörű…ejnye… )
És ezzel meg is beszéltünk mindent :D
Egyszerűen csodálatos volt!
Bernát igen fürdetéskor láttam! Borzalom, kaptak egy egy körömkefét és
súrólhatták a kezüket, körmüket!
Ma kora esti kifejezésünk: Anya, tücsörög a tücsök!
A másik.
Anya, nekem is volt itt zsebkendőm, használt, csak kiöntöttem kint a buborékot
és kivittem hogy feltöröljem. – De kint minek kell feltörölni? Majd felszárad…
- erre a ezét felemelve, ujjai félig nyitva, félig behajlítva, az egész keze
kitekerve, mondanám, hogy mutogat, mint az olaszok, de olyan hülyén állt a
keze, meg az összes ujja kicsavarva, de így integet, hogy jóó, oké, de én a
hintapadon ültem, oda folyattam ki a buborékot és azért töröltem fel, hogy ne
legyen a nadrágom olyan! – Hát oké…