2023.10.01.

Bianka

Szombat

Az elmúlt két-három napban olyan sok munkánk volt, - nekem főleg itt a gépen, hogy a bal oldali gyorskeresőből eltűnt a blogírós mappánk. – Ezt a rendszer teszi oda, hogy a leggyakrabban használt mappákat gyorsan megtaláljuk.

Nálam beindult a „szezon”. Részemről egyébként agyf*szt kapok, mikor az áruházakban elkezdik a karácsonyt tolni már ilyenkor. A gyerekek még csak most indultak el újra oviba, suliba, de a decemberre szánt Mikulások lassan megjelennek a boltok polcain, és mire oda jutunk, hogy a karácsonyfa körül hallgatnánk, már az össze karácsonyi zenét utáljuk december 24.-re. Ez nem jó.

A szolgáltatóipar viszont ebből a szempontból más. Én festett ajándéktárgyakat készítek és aki előre gondolkodik, az nálam már ilyenkor elkezdi megrendelni a karácsonyi ajándékokat. Én már elkezdtem betárazni, hogy ne a nagy rohanásban kelljen cuccokért rohangálni, elkezdtem vadul posztolni, aminek már látszódik is egy kis eredménye, indulnak a rendelések.

Ma is festettem, egy festményem az USA-ba készül :) Mára terveztem megfesteni és kész is lett. Bernáttal fogadtunk, hogy ma megleszek-e vele, én azt mondtam, simán, ugyanis már ötödik alkalommal festem meg, így már nem kell annyira odakoncentrálnom a lépésekre. Gyorskajában fogadtunk, hogy ha kész leszek vele, akkor Burger Kingezünk egyet. Azt nem is tudom, mi lett volna, ha nem leszek kész, de igazából bennem ez fel sem merült :D Tudom, hogy rossz a gyorskaja, tudom, hogy nem kellene, de nagyon szeretem ezeket, viszont nagyon ritkán keveredek oda. Na de majd most! :D

A kölkök ma itthon voltak, aminek nem nagyon örültem. Úgy volt, hogy Bernát elviszi őket Eszti mamához, mert lenne ott egy kis munka. De kiderült, hogy nem lesz meló, mert rotátorozni kellett volna a kertet, de olyan vizes még mindig, hogy nem lehet benne dolgozni. Így Bernát maradt, a kölkök maradtak, pedig jó lett volna a csend mára. Helyette a szokásos gyerekes baromkodások mentek, amit ma különösen rosszul viseltem, leginkább azért, mert nem készültem fel rá.

Reggel Bernáttal is egy nézeteltéréssel kezdtünk, ami már nem elsőre fordul elő mostanában. De ez még nem is volt annyira gáz. Összekészültünk a gyerekekkel, adtam nekik a ruhát, haj kész, Bernát mondja, hogy jó, akkor Ők elmentek. Kérdezem, hogy akkor jöttök este? – Neeem… csak elmegyünk lovagolni… - ÁÁÁÁcsi! Nem mentek lovagolni, a lovaglás majd holnap lesz!
Azt nem tudom hogy,  a kurvaélet és a baszódj meg skálán épp hol helyezkedhettem el Nála, de ez most egy olyan félreértés volt, ami totál a megbeszélés hiánya miatt csúszott be.
Nincs kőbe vésve a szombat 8 óra, de még a 9 sem. A terapeuta csajszi 4 hónapos kisbabával van otthon, az, hogy hogyan tud fejlesztést vállalni, az a párja beosztásától függ, amit minden hónapban előre kapnak meg egy havit. Múlt héten csak kérdőjellel tudtunk megbeszélni időpontot és abban maradtunk, hogy csütörtökön, vagy pénteken pontosítunk, hogy jó lesz-e. Én tegnap már elég későn írtam Neki, és meg is egyeztünk a vasárnap 9-ben.
Na lényeg, hogy Bernátnak buszkerék nagyságú lett a feje, vissza is feküdt az ágyba, a gyerekek meg voltak makkanva, hogy most mi lesz… Mondtam nekik, hogy no para, mehetnek játszani. Aztán Bernáttal is megbeszéltük, hogy ez így ebben a formában gáz.

Bernát

No kezdjük az elején…. hajnali 1:30 pisi, ivás vissza fekvés és????? Hát alvás az nem volt.
Hajnalban készítettem egy teát, mert szomjas voltam, kapart a torkom. Aztán összekészítettem az aznapi kis macis dobozokat a gyerekeknek (vasárnap reggelre). Kipakoltam halkan a mosogató gépet, rendezkedtem, aztán visszafeküdtem és játszottam a telefonon. Nagy nehezen visszaaludtam és reggel 8kor keltem, kávé, öltözés, keltegetés, készülődés, és a nagy pofánvágás, hogy nem ma kell menni lovagolni! Hát ott volt tökönrugás, készülök, hajtok, haladok, és semmi.
Nem tudom, hol ment el a dolog, de ez nagyon szarul jött ki, nem volt beírva a naptárba, este csak annyit kérdeztem, hogy hányra kell menni, Bianka mondta is, hogy kilencre. Oké! De vasárnap bazdmeg!!! Hát ott viszafeküdtem az ágyban, gőzölgött a fejem, mondtam, hogy akkor mehetsz kifelé reggelit csinálni, Bianka mondta, hogy nincs kenyér, erre én, hogy nem érdekel old meg, miért nem vettél. Nagyon felbasztam magam, de az egész napom ilyen volt! Nem kellett mennem dolgozni anyámhoz, nem kellett mennem szőlőt szedni,… amit terveztem, minden felborult.
Akkor elkezdtem újra tervezni. A pad, amin a kölkök ülnek, idegesítően nyikorog, pár napja azt meghúztam, aztán az asszony széke eltört, gyorsan meg heggesztettem, a fa szék csavarhiányos, azt is megcsináltam, irány a mamához, kamerát javítani, ami nem sikerült, tehát az is felbaszott.
A gyerekek folyamatosan idegesítettek, Julis többször, annak ellenére, hogy nemet mondtam, meg csinálta amit tiltottam. Jancsi a felnőtt beszélgetés közben folyamatosan kérdezgetett, hogy hol van a másik motor? Bemehetünk a házba? És egyéb baromságok, amit hiába mondtuk, meg se hallotta és kérdezte újra. Csak figyelmet akart! Szóval baszták az agyam rendesen! A gyomrom is fájt, mert gyógyszert váltok és ez még nem állt be rendesen. Egy szó, mint száz, nagyon fárasztó és szar napom volt, semmi se sikerült, és semmivel nem haladtam. Szerintem ez a két napos hajtás most kicsit kivett belőlem. Ezért ne nyomd fullba a kretént!!!
De juhú, holnap is lesz nap!!! J

Bianka

Vasárnap

A tegnapi húzós napot egy mai vendégséggel fejeltük meg, egy baráti házaspár jött hozzánk, a fiúk kocsit szereltek, mi lányok meg beszélgettünk, gyerekeztünk.
A gyerekek ma is hozták a formájukat, ment a szinészet, meg a vetítés ezerrel, főleg ebéd táján, mikor kikészítettem nekik a kaját (rizi-bizi,omlós natur csirkemell, és egy kicsi cukkinitócsni) Bármilyen kaja van, mindenből adok kóstolót, ha ízlik kapnak még. A kóstoló mindig csak egy-két falat. Persze elindult a műsor, hogy nem kérem, nem szeretem, aztán amint nem foglalkoztunk velük, érdekes módon eltűnt a tányérból az is, amit nem kértek és nem szerettek. Én rászóltam a gyerekekre, hogy soka szöveg, kaja van, amire a vendég csajszi vissza is kérdezett, hogy nem beszélgethetenek kaja közben? Hát mi is beszélgetünk… De mondtam, hogy nem, mert náluk a beszélgetés átmegy műsorozásba, hülyéskedésbe, aztán már viccel, ugrál, nevetgél, és abból meg csak a baj van, a kisebbik gond, ha csak leünti,kiönti,kiborítja, a nagyobbik gond, ha fulladozni kezd, mert félrenyel a nagy hülyeség közepette. Szóvalegyrészt ezért nem kella duma.Egyen,aztán húzás aludni. A másik az pont a műsorozás. Ha nincs duma, megeszi, amit elé rakok, ha meg beszélgetünk, akkor főleg a vendégeknek teszi valamelyik az agyát. nem jó ez, nem kérem azt… de egyébként az hülyeség, csak valami okosat akar mondani.
Én azt látom, hogy mi elég jól átlátunk a szitán, gyorsan felismerjük már ezeket a tipikus lúzerpont-szerzési lehetőségeket.
Jó volt ma is úgy beszélgetni, hogy bármennyire is nem vagyunk profik, azért egy év tapasztalat már csak mögöttünk van, ami ezek szerint lényegesen több, mint a semmi :)
Vicces volt visszagondolni most azokra az időkre, amikor nagyon mélyzuhanásban voltam és pont ezzel a párral futottam össze az utcán és csak panaszkokdtam, panaszkodtam, és akor nagyon az volt bennem, hogy minden pillanatban fel akarnám rúgni Julist…. Az egy brutálisan kemény időszak volt, és nem bánom, hogy túl vagyunk már rajta. De jó volt ma erről beszélni és felismerni, tudni, hogy az már a múlt, és, hogy már mennyivel sokkal jobb a helyzet :)

Bernát

Egy gondolat bánt engemet…
Régen beszéltünk már a nevelő szülőkről. Nem túl hálás téma…
Volt egy rossz álmom, amiben a gyerekek beszélgettek Lillával és kérdezték rólunk, mint elrablójukról.
És ezen agyaltam, csak így ép ésszel, (tudom nem az, de mondjuk)
Élek anyánál, olyan a világ amilyen, gondolom azért jó életük volt. És akkor elkezdi mondani, hogy jön majd egy bácsi, meg egy néni, akik elvisznek magukkal! És azon jár az agyam, hogy egy jó gyerek ezt hogy érti meg, hogy bármennyire jól viselkedik is, akkor is elviszik! Az agyában mekkora árulás, mekkora törés lehet ez? Bár legjobb tudásunkkal csábítottuk el őket, és nem is volt sírás se a gyerekek részéről. Az én tudatlanságom is lehet, de nem vettem észre, hogy bármikor is ebből lett volna sirás, vagy valami érzelmi törés.
Julist visszük lovagolni és hála a terápiának, egyre jobb, azaz rosszabb! Nyílik kifelé, egyre szemtelenebb, visszadumál, ami rossz, de közben felszabadultan énekelget, szaladgál, és nagyon sokat nevet, mosolyog. És ez jó! Az igazat megmondva, nem tudnék semmit felhozni hogy miben látszik rajtuk, hogy örökbe fogadtuk őket, nagyon sok természetes családban van szükség kisebb terápiákra kezelésekre, főleg, hogy ezek enyhe korrekciók. Vagy készül valami armageddon a lelkükben, vagy megúsztuk talán sérülésmentesen ezt az egész történetet.
Ezzel az egy évvel, az én agyam kezd átállni az apai szerepre, mármint nem kötelességileg, hanem lelkileg, sok a simogatás, ölelgetés, és a közös játék, és lassan felismerem a gyerekek efféle igényét is.

Bernát

Reggeli pisi…

Hát így negyven évesen már a férfi kétszer is meggondolja a reggeli pisilést, mert ugye a prosztata és a…. Ja, hogy most nem erről beszélünk :D
Szóval Julissal tegnap este csináltam egy szerződést, amit Jancsi is hallott és vissza is mondott, nem véletlenül. Szóval, hogy mit is kap, ha nem pisil be reggelre, és hát ő azonnal tudta, hogy csokitojatot kér! Mondom neki, hogy oké, de mit kapsz, ha bepisilsz??? Egy pofont adjál apa! Oké lányom, reggel visszatérünk rá. Persze reggelre bepisilt. Hallom, hogy a pelus repül a kukába, mondom, gyere csak! hogy áll a pelus? - hát tele van… - kérdezem, hogy mit is beszéltünk meg? Jancsi erre mondja, hogy pofont kap, ha bepisil. Kérdem Julist, hogy mit is kap? Guggolnom kell, apa. Mondom, nem ezt beszéltük, akkor már kezdett lefagyni. Mondom, gyere csak közelebb, adok valamit! Nem akart jönni, de odahúztam magamhoz, és akkor kérdezte, hogy pofont adsz? Mondom azt beszéltük. De nagyot adsz vagy kicsit? Mondom nagyot, mert nagyon bepisiltél, akkor már elég bizonytalan volt, meg volt rémülve, jobban félt a pofontól mint a haláltól! És akkor belenéztem a szemébe és elmondtam, hogy nem szeretem hogy bepisil, se a kutyák se a macskák nem pisilnak be, de még a Jancsi se! Ez csúnya dolog és büdös is, nem jó. Nem szeretem, hogy bepisil. És odahúztam magamhoz és meg öleltem és megsimogattam a hátát, ő elsírta magát, és még jó ideig ott pityergett, én meg vígasztaltam.

Hát lehet, hogy most, meggyötörtem a gyerek lelkét, és lehet, hogy nem így kellett volna. Az biztos hogy erősen játszottam a lelkivilágával, és sírt is egy picit. De hátha ez hat a lelkére, és most már érdekelni fogja, hogy nem pisiljuk tele a pelust és az ágyat. Egész nap sokat voltunk együtt jókedvűen és nem köszönt vissza ez a történet. De ma este is megkérdem, hogy mi lesz a pelussal.

Bianka

Most este egy elég jót és hosszút beszélgettünk Bernáttal, mert megjegyeztem Neki, hogy ez a reggeli pelenkás dolog nagyon szép volt. Az, hogy a pofon helyett megölelte, ez a legjobb megoldás volt. De reggel más is volt, amit Bernát nagyon jól csinált. Nagyon jókedve volt, fel volt pörögve, és játszott, viccelt a gyerekekkel, felemelte, ágyra dobta őket, a két kölök meg nagyokat kacarászott közben.
Én meg már előtte valami zsepi ügyön kicsit felhúztam magam és tök jó időben sikerült a mosdóba mennem, így ezt a reggeli önfeledt nevetgélést nem rontottam el a morgásommal. Én akkor reggel ezt nem tudtam volna velük játszani, sőt, Julis pelenkás sztoriját sem így csináltam volna.
És arról beszéltünk Bernáttal, hogy mondta, hogy nem akarja, hogy ez nekem rossz érzés legyen, hogy én nem vagyok még itt ezen a szinten.
Én azt gndolom, hogy egyrészt ez nem verseny és nem is lehet erőltetni. Lehet tenni érte, lehet trenírozni magam, képezni, olvasni, magnéziumot szedni, de siettetni biztosan nem.
Eleve nem ugyanarról a szintről indultunk. Bernát szerintem jobban akart gyereket, és neki nem voltak aggályai, fenntartásai a gyerekekkel (nem a mieinkkel hanem általánosan) kapcsolatban. Nekem igen. És ami volt, az nyilván nem volt véletlen és nem vagyok biztos abban, hogy ezek maradéktalanul megoldódtak. Szóval lehet, hogy a nagyrésze a problémáknak már nincs, de szerintem van pár, ami csak lecsökkent egy viselhető szintre, ami jelenleg nem okoz nagy gondot, de lehet, hogy annyit éppenséggel igen, ami akadályt gördít az én anyaságom alakulása elé. És akkor nekem ezekkelis dolgoznom kell. Szóval esze ágában sincs ezt az egészet siettetni.

A másik, hogy azt gondolom, hogy ezek a kicsi történések, a kis lépések kapcsán jönnek. Nekem is máshogy, máskor és Bernátnak is. Ez nem egyszerre működik.

A harmadik, hogy fontosnak tartom az alakulásunkat, mert minél jobba apa és anya vagyunk, annál biztonságosabb közeget tudunk a gyerekek lelkének biztosítani. És lehet, hogy az igazi idll az lenne, ahogy a reklámokban, együtt vidámkodik a család, de most azt gondolom, hogy a gyerekeknek a mégjobb, még teljesebb, még egészségesebb életéhez, fejlődéséhez kellenek az ilyen vidám reggelek, a kacagások, az ágyradobálások, és annyira kis gyopárok még, hogy nekik kb tökmindegy, hogy ezt kitől kapják, csak valakitől kapják. s ha Bernát van érzelmileg elöl és Ő tudja többet ölelni, simogatni, babusgatni pket, akkor tegye! Minél többet! Mert a gyereknek ez nagyon kell! És én is teszem, ölelem, simogatom, megborzolgatom a fejét, amikor épp nem csesz fel kétmásodpercenként.

És ahogy ma jót nevettünk a pár hónappal ezelőtti kiakadásomon, úgy egy év múlva majd, mikor már teljesen szívvel-lélekkel 100%-ig anya-apa leszünk, majd jót mosolygunk, hogy emlékszel, mikor arról beszélgettünk, hogy nem vagy még 100%-ig anya? :D

Hozzáteszem álmomban a gyerekek elé álltam, mikor jött a vaddisznó és meg akart támadni…. szóval az agyam már tudja, mi merre hány méter.

Ma Jancsi is megküzdött a karalábé szóval, sehogy se tudta kimondani, karabábé, kabaráré, inden volt… erre mondtam ezt a versikét, hogy
Kar a karé,
láb a lábé,
Láb a karé,
Kar a lábé :D
Onnantól tudta… nem úgy, mint a pingvint… :D Egyik nap apának próbált valami pingvines dolgot mondani, azt érzékelte, hogy nem jól mondja és mindig kijavította magát :D Így lett pingping, pinding, pinglin… :D
És nem megy a batman szó sem, az mindig betven… És a magyar nyelv még neki is nehéz, a –val, - vel ragok hasonulása sem megy még, ezért gyakran találkozunk olyannal, hogy Dominikval, Milánval…    

 

Julis 30 kiló és 128centi nő mint a valagomba! Jancsi 18 kiló 104centi hát ő lassabban nő de ő is iparkodik!