2023.10.05.
Bernát
Az egyedül hagyott szerencsétlen…
Ma egész délutánra megkaptam a lehetőséget, hogy én küzdjek mordor orkjaival :D
Már az oviból is én hoztam haza őket a kis szürke autóval, a másik a nagy
fekete.
Amikor hazaértünk, belépve a kapun harmatos szép zöld gyep tárult elénk, festői
környezet, és nyugalom. A madarak halk csipogása, és sehol egy idióta szomszéd,
aki zörögne, csörögne.
A gyerekek kaptak egy kis dörmi macit, és kiküldtem őket az udvarra. Én is kimentem,
hogy közösen töltsünk némi időt, bár én metszegettem a kerítésen a borostyánt.
Meg pakoltam egy kicsit az udvaron, és szedtem némi paradicsomot az esti vacsihoz.
Az előtető tetejét leszigeteltem, így már kellemesebb az idő ott is. Lassan
kész a kémény, és akkor belehet üzemelni a cserépkályhát is.
Sok változtatás van a házon, de még nem értünk a végére.
A gyerekek sokat hintáztak, szaladgáltak, és ordibáltak, hogy jön a vadász,
most ő a retteget gonosz. Persze ez alól a kedves szomszéd vadász bácsi kivétel,
ő nem gonosz.
Most épp fekvés van, nézzük a gumimacikat síri csendben, egy szó nélkül.
Anya meg barátnőzik meg plázázik.
Holnap Jancsival külön útra lépünk, elviszem őt egy nénihez,
ilyen apa-fia dolog ez….
Szóval holnap fodrászhoz viszem, aztán meg kicsit dolgozunk is, egy öntöző
rendszert kell felülvizsgálni, mert idén valamiért nem jól muzsikált. Utána vissza
az oviba és nekem pihi. Megyek vásárolgatni meg csavarogni, elverek némi pénzt.
Közben egy más világban az egyik ismerősünk túl van az első otthon töltött
éjszakán, náluk most indul a közös élet, persze egyből eszembe jut a mi első
esténk, meg minden, ami történt. A sok izgalom, jaj mi lesz, sírni fognak az
első este, vagy alszanak-e egyáltalán? És hála az égnek megúsztuk, nem volt
hiszti, de még pityergés sem, bizom benne, érezték, hogy jó helyre kerültek…
Bianka
Én meg hazaértem és az udvarra belépve megcsapott valami
kellemes sült illat. Farkaséhes voltam, mert arra készültem, hogy enni is
fogunk, de végül egy kávézóban kötöttünk ki, ahol meg valahogy megcsapott az
ihlet és nem kértem sütit. Furcsa dolgokat prodkálok mostanság.
No a lényeg, hogy mire hazaértem, olyan éhes voltam, hogy még Bernátot is
befaltam volna, de megúszta, mert mikor hazafellé menet telefonon mondtam neki
hogy brutál éhes vagyok, nekiállt egy tojásos, salátás, sonkás, tejfölös
tortillát elkészíteni, ami akkora lett kész, mire beértem. Az illat nagyon
árulkodó volt, de azért lestem a szomszéf nénit, hogy reméem, nem tőle jön,
mert akkor feltépem az ajtaját, hogy nem tudom, mi az, de adjon belőle :D De a
néni megúszta, tőlünk jött a csábító illat, így azonnal neki is láttunk! 10-es
skálán 12-es! AZ, hogy finom, az egy dolog, de a gondoskodás, a gyorsaság, a
figyelmesség, az talán még jobban esett!
A barátnőmmel megint kaptam egy kis erősítést. Mi kolléganők
voltunk sok sok évvel ezelőtt. A fia akkor volt 3 éves. Nosztalgiáztunk is
kicsit, hogy mikre emlékszünk abból az időből. Mesélte, hogy a fia olyan kis
álmodozó, meg olyan lassú volt, hogy csaknem megaludt a tej a szájában. Első
osztályos volt, mikor kérdezte a tanárnéni a gyerekeket, hogy ki mi lesz, ha
nagy lesz. A kisfiú azt mondta, csillagász. Mire a tanárnénni azt felelte, hogy
kisfiam, te olyan lassú vagy, hogy mire felnézel az égre, hogy megnézd a
csillagokat, addigra feljön a nap!
Ez egy kicsit jó irányba lökött Julissal kapcsolatban, aki ugye híresen lassú…
Főként abban a tudatban kezelem ezt most lazábban, hogy a barátnőm fia idő
közben 25 éves már, ma volt az első gyakorló tanítása, magyar – angol szakos
tanárként. Még semmi sincs veszve. Hajrá Julis!
#hülye
Ma délelőtt beszéltünk telefonon Bernáttal, én itthon toltam
a melót, Ő meg szerelt. Miután megbeszéltünk mindent, mondtuk, hogy jól van,
tegyük le, haladjunk a munkával. De aztán csak folytattuk a dumát, aztán már
Bernát mondta, hogy jó, most már akkor tegyél le. De tényleg. Aztán megint
felmerült valami, amire elkezdtük mondani, hogy jóvan, most már tegyél már le..
De tényleg tedd le.. Te tedd le… nem, te tedd le… Szia! Szia! Tedd már le :D…
Letettem a telefont, nevettem, közben mondtam, hogy hülye :D
Erre visszahív: Te is mondtad, hogy hülye? :D
Imádom az ilyen kis szösszeneteket :)