2023.10.10.

Bianka

Huhh, hol is kezdjem!
Írtam jegyzetet szombaton, hogy mindenképp számoljak be pár dologról, de annyi minden volt, hogy mire a nap végére értünk, nem maradt energia.

Szombaton ugyanis lovagolni mentünk, enyémek voltak a gyerekek, mert Bernát kb egyszerre indult velünk és miután felvette Panelost, ők mentek együtt dolgozni, mi meg a dolgunkra. A lovaglásnál van változás, Jancsi is beállt a sorba. Nehéz megmagyarázni hosszú távon egy kisgyereknek, hogy Ő miért nem… Egy darabig megérti, de nem igazán jó. És valójában nem nagyon tudtunk okot, hogy miért ne mehetne Ő is, mert fejleszteni minden gyereket lehet. Egy kis egyensúly program rá is ráfér, hiszen állandóan esik kel, a saját lábában is képes elbotlani.

Szóval mentünk lovagolni. Első Julis volt. Nagyon ügyes, egyre kevésbé fél, számontartja a gyakorlatokat, szól, ha valami kimaradt. Egyre biztosabbak a mozdulatai, látszik, hogy nagyon szereti. Virág, a fejlesztő csajszi olyat mondott, hogy majdnem hanyatt dőltem. Nem esett jól. Azt mondta, hogy Julisnak a feladatértésével gondok vannak, van, ami jól megy, de van, ami nagyon nem, és ezt látva, nem lepődne meg, ha majd kapna egy SNI-s megállapítást. Hát nagyon nem örültem neki, már akkor jöttek bennem a kérdések, hogy mi legyen, merre tovább.

Jancsi meg… hát a két gyerek tűz és víz. Ezt Virág is azonnal levette. Jancsi annyira örült a lovaglásnak, hogy szinte alig bírta magát tűrtőztetni, az öröme szinte visításba tört ki, egész végig nagy széles vigyorral ment a lovon :) Mondta Virág, hogy Ő gyorsan fog haladni, mondtam neki, hogy szerintem óra végére szaltózik is, ha azt kéred…. Aztán Jancsi rávigyorgott párszor és mondta, hogy lesznek még bajok Vele… :D Mondtam neki, hogy Tééééényleg??? :D Nem mondod? Valami újat esetleg tudsz mondani? :D
Az apja kérte… megkapta :D

Hazaérve egyből az SNI-s dolgokat kezdtem kutatni, hogy alakul ki, miért, kikerülhető-e, fejleszthető-e, mekkora a gond. Kb 20 kérdést írtam Virágnak, közte azt is, hogy pontosan milyen feladat melyik részénél tapasztalt olyat, ami nem ment?
Végül beszéltünk és mondhatni megnyugodtam. Mert ebben a helyzetben konkrétan nagyon bejátszik az örökbefogadás, vagyis az előző „élet”. Bár a csoportban mindig azt mondják, hogy ne hibáztassuk a nevelőszülőket, ilyenkor azért nehéz mosolyogva beszélni ezekről. Itt ugyanis most az a helyzet, hogy a mi gyerekeinkkel nem nagyon töltöttek minőségi időt, nem fejlesztették őket, nem játszottak velük, nem feladatoztak, és ezek sorra kiütköznek. És egyeztetve Virággal, azért nyugodtam meg, mert az a feladat, amiben Julis „elbukot”, olyan volt, amit mi még nem gyakoroltunk.
De azt is elmondtam neki, hogy amiket viszont elővettünk, megbeszéltünk, gyakoroltunk, abban nyílegyenesen fejlődött, übermagasra. Szóval semmi nincs veszve :)

Szombaton hazarve estem neki a konyhának, kaja, pakolás, rendezkedés, hogy mire a fiúk jönnek éhesen, legyen mit enni, közben indítottam egy másik vonalat is, mert a kölköknek meg ebéd van délben és aztán irány az ágy.

Így is lett, és a szombat nagyon gyorsan, tevékenyen telt, én nagyon sokáig dolgoztam, foglaltam a gépet is, de Bernát meg olyan hulla volt, hogy eslytelen volt, hogy írjunk.

Vasárnap

Bernát

Egész nap Bernát…
Ma egy viszonylag meleg napra ébredtünk, a héten nagyon hidegek voltak, már kishíján bekapcsoltam a fűtést is a házban, mert a kölkök fáztak.
Julis már napok óta panaszkodik hogy fázik, fürdés után hiába törlöm meg azonnal, ő fázik.
Ezért ha már úgy is villamossági boltban jártam anyagért, vettem egy klíma kinézetű, programozható hőlégfúvót, egy kicsi elektromos fűtést. Na most már észre is vették, hogy hé valahol jön a meleg. :)

De irány vissza a múltba, az az reggelre. Ma reggel egy gyors ébredés és kelés után gyors öltözéssel indultunk, sietni kellett, mert mentünk a vásárba, ahol egész délelőt járkáltunk, nézelődtük, ittuk az inputot! Jancsi egy idő után mindenre rámutatott, hogy ezt vegyük meg, azt vegyük meg. De igazából nem hisztiztek semmiért. Nézelődtünk, én vettem magamnak, meg az asszonynak egy egy papucsot ( a vén szar már csak papucsot vesz a vásárban) Ettünk egy lángost, fokhagymásat, mert szeretik, nézelődtünk, de szinte semmi normálisat nem láttunk, ezért vettünk egy-egy sapit a gyerekeknek, meg két kürtős kalácsot. Ezzel a délelőtt letudva, Eszti mama elvitte a kölköket haza magához, én meg haza mentem a másik kocsiért és a rotátorért, mert megigértem, hogy még eső előtt felrotátorozom a kertjét. Rühellem azokat az embereket, aki vasárnap hangoskodnak, de mivel anyám a falu szélén lakik, szerintem senki nem hallotta hogy zúgolódok.
Aztán egy kis fűtésszerelés, meg ide kéne három szög, az az ajtó lóg, és a bicikli kereke mindig leereszt. Szóval volt dolgom, míg a kölkök déli álmukat aludták. Ébredés után indultunk haza, de mivel egész héten úgy jött ki, hogy nem voltunk játszón, most hazafelé megáltam. A játszótér üres volt, köszönhetően a viharos szélnek, és a gomolygó fekete felhőknek. Egy kicsit hintáztak, apa lökjél! Aztán irány szaladgálni a focipályára, aminek az lett a vége, hogy Jancsi elesett és lehorzsolta a térdét. Na ment a pityergés, ez most kicsit megviselte, hiába segítettem fel, fájlalta nagyon és nem volt kedve tovább szaladgálni. Na mondtam nekik, hogy gyerünk haza, mert mindjárt esik, otthon meg ott van az a pár zacsi legó, amit vettünk a vásárban.
(Kedves Legó, köszönöm, hogy ennyi féle legót árultok és minden zacskóba van egy figura, vagy valami érdekesség. DE a lányos zacsiba belerakni egy asztalt egy székkel és egy gyertya tartót, minden figura nélkül??? Szegény lányom csak nézett, hogy mi ez a fos???!!!! Szóval még szerencse hogy választot egy ninját is, így volt mivel játszania.)

Délután a vihar ellenére a gyerekek kint játszottak, meg legóztak, én meg gondoltam, végre beszélgetek az asszonnyal, mert tegnap egész nap dolgoztam, reggel 8- délután 16 ig. És utána is még Panelos barátom eljött hozzánk és itt ebédelt, és beszélgettünk közösen.
Ma meg ugye egész nap csavarogtam a kölkökkel, és kb. egy szót se beszéltünk.
De Ő dolgozik, fest, mert sok a munka, sőt még fáj a foga is már megint nagyon!!

Rühellem a fogfájós embert, olyan nekem, mint a leprás!!! Idegesít, hogy fájdalmai vannak, és nem tudok rajta segíteni, de mivel szar hangulata van, így ez rányomja a bélyegét az enyémre is, és szépen lassan rájövök, hogy továbbra is én leszek a gyerekekkel, mert ő nem tud. És, hogy ebből nem lesz semmi beszélgetés, filmnézés, és bármi vagy akármi.

Ez egy vidám vasárnapnak sikerült, és bár minden nap dolgoztam, nem keveset, holnap hétfő és új hét, új kezdet… Megint indul az ovi, megint indul a munka és megint indul a fáradtság és kialvatlanság.
Félreértés ne essék, egész nap jó volt a hagulat és a gyerekek is jól viselkedtek, csak ez a hazaérés lett depi, az se segített, hogy a rühes szomszéd megint dübörgött, mert megteheti.

Bianka

A napom első fele egész jól telt, dolgoztam, haladtam, reggel arra készültem, hogy ma megváltom a világot és kb 3 óráig egész jól is ment, majd egy falatnyi kürtős kalács valahogy kihozta a fogamból az állatot, és bár az egy kezelt fog, - helyenként kiesett töméssel, - amivel egyébként épp hétfőn, vagyis holnap megyek a fogdokihoz, nagyon rosszul esett, hogy ennyire elkezdett fájni. Gyakorlatilag semmi sem segített, valahogy megbaszkuráltam az ideget és onnantól szevasz, a fogam élte a saját életét, tombolt világnak, én meg úgy kapkodtam be a fájdalomcsillapítókat, mint a gyerekeink a gumicukrot.
Semmi nem segített, csak az tudta egy kicsit enyhíteni a fájdalmat, hogy hideg vizet tartottam rajta. Bernát már a harmadik (5 dl-es) pohár vizet hozta. Így ültem ide a géphez. Esélytelen volt, hogy bármit is írjak, de vesztemre elolvastam, amit írt. Persze az egészből mit értettem csak? Azt, hogy leprás vagyok… Fasza. Nem elég, hogy fáj a fogam és érzékelem, hogy elcseszem mindenki hangulatát, még ezt így leírva is látom, hát nem esett jól. Mondtam is, hogy most már nem csak a fogam miatt érzem szarul magam. Estére persze megnyugodtunk, de tény, hogy nem ez volt életünk legjobb vasárnap délutánja.

Bernát

Nem akarok senkit kibeszélni, de rendszeresen megállapítjuk Biankával, hogy nekünk nagy szerencsénk volt, hogy a gyerekek nevelése, kezelése, valahogy ösztönösen jól sikerült.  Az utóbbi időben több helyen, több alkalommal láttuk, hogy az ismeretségben, mások is próbálkoznak és hát vannak fájó mellényulásaik. DE legbölcsebb mondásom, hogy mindenki úgy rontja el a gyereke életét ahogy tudja!
A mi nevelésünk is egy ember kisérlet, elsődleges célja, hogy bebizonyítsuk, hogy cigányból is lesz tisztességes ember! És, hogy ehezz a célhoz eljussunk, sok jó és rossz döntés kell meghoznunk, felelőséggünk teljes tudatában, egy olyan világban, ahol a nevelési irányzatokról mindenki azt állítja, hogy az úgy nem jó!!! De pontos leírás csak talán a szivedben van…

Bianka

Leszögezem, hogy mi sem vagyunk profik. Jajj, messze nem. És azt sem szeretném, ha azt érezné valaki ezekből a sorokból, hogy így egy éves hatalmas tapasztalat után mi lettünk a nagy gyerektudorok. Nem így van. Semmit sem tudunk. Tapasztalatunk van egy kicsi. Csak ahogy jönnek sorra az ismerősöktől az élmények, néha megállunk, hogy nálunk ilyen volt-e. Ha volt, mi mit csináltunk. Ha nem vot, miért nem volt, és mit csináltunk volna, ha lett volna. És eszembe jut, hogy mennyi minden miatt ostoroztam magam, sokszor olyan dolgokért, ami egyébként szükséges és jogos volt, miközben valahol, egy másik családban meg olyan dolgokat látunk, hogy hazaérve csak ülünk és nézünk, hogy ezt hogy? Hogy lehet ilyet csinálni egy gyerekkel?

Bernát

És drága hölgyek, egy jótanács, hogy dicsérjétek azt a marhát, mert akkor el fog húzni egy hegyet is, mert azt hiszi el tudja!

Bianka

És akkor eljött a hétfő, ami fájdalommentes volt nekem, de nagyon izgultam, nem mertem enni normálisan. 2-re mentem a dokihoz, ahol kiderült, hogy az a fogam, amiről meg voltam győződve, hogy az fájt, az totál érzéketlen volt. Komolyan kérdem, lehetséges, hogy előző nap halt meg??? Na a lényeg, hogy köszönhetően az előző fogorvosnak, aki szart bele az egészbe, mert egy körzeti orvos és unta az egészet, úgy a tömész alá alászuvasodott a fogam, hogy a gyökérig kellett csiszolni. Szóval most egy gyökérkezelés kellős közepén találtam magam. Fasza… Rettegtem tőle, de nem volt gáz. Azért még félek a másik részétől…

Aztán a következő, hogy rengeteg a munkám. Jön a „szezon”, ami amellett, hogy az egyik legszebb ünnep, nekem az azt megelőző időszak igen munkás szokott lenni, de most az a tapasztalat, hogy sajnos vért izzadunk, hogy valakihez eljusson az infó, hogy mi is alkotunk. Szóval keresem a megjelenési lehetőségeket, a csoportokban posztolok, és ami jön rendelés, azt meg igyekszem csinálni.
Emellett a másik munkámban is nagy pörgés van most, minden munkafolyamat összesűrűsödött és nem szeretem, ha rajtam áll a munka, így azt is tolni kellett. Modhatni egy perc időm sem maradt.
Az a szép rend, ami két héttel ezelőtt volt, az huss, nymtalanul eltűnt, a kutyákat etetni is Bernát szokta mostanában, én meg a sok határidővel nem tudom, melyik kezembe harapjak, mivel csússzak, mi maradjon el, így a blog is hátrébb csúszott, pedig nagyon nem akarok lemaradni vele, egyrészt az infó miatt sem, mert pont ezért van, hogy minden meglegyen, meg hát miattatok sem, akik olvastok minket

Ma megint ledöbbentem, hogy mennyire érdekesen működik az agyunk. Jancsinak vannak berögzött dumái és ahogy múltkor megszenvedtünk a nyolc-kilenc-tízzel, most az alábbiak jönnek vissza rendszeresen:
Batman (Betmen) helyett Betven. És kimondjuk jól, elismételtetem párszor, majd újra betven.
-Val –vel Dominikval, Jázminval…. és kijavítjuk, de követlezőre megint ugyanez.
Ma pedig a Jancsi és Juliskával szenvedtünk. Először is kihozta a könyvet és Juliska helyett galuskát mondott. Anya, ki ez a galuska? Mondom, Juliska… :D Mi az a galuska, Jancsi?  Az ami a levesbe is van… Igen. Ebben a könyvben nem Galuska van, hanem Juliska. Erre mondja: Juliska és Jancsi. Mondom, nem, Jancsi és Juliska. – Jancsi és a Juliska. – Nem. Jancsi ÉS Juliska. Nincs A. – Jancsi és a Juliska. – Nem. Mondjad, Jancsi – Jancsi – És – És – Juliska – Juliska. – Szuper! Mondjad És Juliska – És Juliska – Jó. Jancsi és Juliska – Jancsi és a Juliska. – Nem ÉS A! Csak simán ÉS. Újra. És – Ésa – Nem! – És!  - És- Juliska – Juliska. – És Juliska – És Juliska. – Jancsiiii… - Jancsiiiii ésaaaa – Neeeem! Na menjé’ játszani!... faszom…  :D

Ma reggel dolgozni siettem két megbeszélésem is volt. Késésbe voltam, de pont időben érkeztem, és mivel nem vagyok egy mocskos bűnöző, nem is hajtottam gyorsan. Nem úgy, mint az asszony pár hete… (Kabbe – Bianka)
Szóval megyek az ügyfélhez, és látom, hogy ahol dolgozni kéne, az tele van pakolva érzékeny ajándéktárgyakkal, amit árulnak. Elmondják mit szeretnének, megbeszéljük, kérdem, mikor kezdhetek, erre a csaj hogy akkor őneki kell egy kis faház, ahová ezeket be tudja termelni… Baszki az minimum egy hónap, mire lesz belőle valami, ha nem a jövő nyárra készül el. Akkor ez a munka mondhatni nem most lesz…
Megyek a másik címre, kis ház komplett szerelés, kérdezgeti, hogy mennyi az annyi, elmndom és akkor kinyögi, hogy most ajtót, meg ablakot akar cserélni és ha összejön a pénz, akkor majd szól…. Az se az idén lesz! Tehát jólfizető munkák tömkelege van, plusz egy pályázati árajánlat amit két órán keresztül töltögettem és olyan fals eredmény jött ki, hogy az valami hihetetlen… Szóval hazajöttem elterveztem hogy a sok munkából mit csinálok meg, végűl kb. egy szöget nem raktam arrébb.

Délután elmentem a gyerekekért, hála az égnek megszűnt ez az óvónő hiszti, hogy ja, hát ma ez volt a gyerekkel, meg az volt, a múltkor át beszéltük a dolgokat, hogy ugye a gyerekek jönnek valahonnan és mennek valahová… (Az értelem) Szóval hiszti nélkül el tudtunk jönni, az úton jót beszélgettünk, és itthon se volt probléma. Délután szépen eljátszottak kint, aztán ahogy sötétedett jöttek is befelé, mint a tyukok az ülőre. Kaptak finomságot is, elsőnek egy kis tegnap este elkészűlt sült tököt, (én sütöttem) aztán egy kis mama féle túrós sütit. Közben ment a játék, szépen értették, hogy nem mindent borítunk ki. Amikor szóltam, hogy vacsora lesz, lehet össze pakolni akkor is szinte azonnal el kezdték és kis segítséggel szépen el pakoltak. Mondhatni idilli nap volt, aztán persze az esti fekvésnél Jancsi folyamatosan nézelődik, játszik a macival, de megbeszéltünk hogy este van és nagyon aludni kell. Aztán végre a pihentető esti telefonozás, amivel kicsit ki tudonk kapcsolni.
Mondhani, minden rendben volt, lassan ezek a napok is eljönnek, bár én gyógyszerek ide, vagy oda már megint küzdök… Küzdök az erőtlenséggel, a gyomor görcsökkel, a cukor éhséggel, s még egyéb itt-ott fáj játékkal. De nem tudom, hogy ez a cukorbetegség hatása, a gyógyszer mellékhatása, az öregedés hatása, vagy mi? Érzékenyebb vagyok, jobban megviselnek a változások, elvesztettem a rugalmasságom, a gyorsaságom, remélem, ez csak múló pillanat, nem egy téli álom.

Az előtető szigetelése is csalódást okozott, szinte az előtérben ugyanolyan hideg van, mint az udvaron, persze van még némi hiba a rendszerben, de ezek szerint ez a pár kicsi lyuk még nagyon át engedi a levegőt és ezáltal a hideget is. De nincs gond, folytatom a befejezést és pár nap és hermetikusan el leszünk zárva a kinti vadontól. És ha kész lesz a kémény is, akkor indul a cserépkályha-projekt. A cserépkályha már egy éve áll, csak még nem melegedett be. Télire ez a rész lesz a meleg előtér, ahol majd rosz időben lehet játszani, és ahogy kedvünk tartja (kedv = péénz) majd szigeteljük tovább az épület oldalát is. Na mára ennyi, mert késő van és holnap meló.