2023.10.14.
Bianka
Mára csak délután van program, délelőtt itthon vagyunk,
takarítunk, rendezkedünk, holnap vendégség lesz, szülinapot ünneplünk, ami
hivatalosan ma van.
Indul a reggel, végre aludhatnánk tovább, mindenki durmol, kiosonok halkan
wc-re, senki nem ébred fel, hurrá, visszafekszem… Vélhetően bealudtam, arra
ébradek, hogy niiiiiincs papííííííír…..
De jóó…. És akaratlanul mindig eszembe jut, hogy ez az egész azért van, mert
Julis kétszer is beleejtett egy teljes gurigát a wc-be, és természetesen nem
kivette azonnal, hanem letömködte a lyukba, majd le is húzta… és persze az
elején, amíg meg nem szívta magát teljesen, addig megszorult a kanyarban. Eldugította
a wc-t, kivenni már nem lehet, lemenni meg le fog, mert szerencsére zewát
veszünk, aminek a gurigáját is oldja a víz.
Na a lényeg, hogy elvettük a gurigát, mert ez így nagyon nem költséghatékony… Csak
néhány kocka szokott a tartályon lenni, azt pótoljuk és ha elfogyna, szólnak.
Hát szólt. És ilyenkor akaratlanul is dühös leszek, mert számtalanszor megmutattam,
hogy törlünk feneket, hova állunk, mire figyelünk, hogy dobjuk, hogy ne mellé
essen. De nem, neki semmit nem kell úgy csinálni, ahogy mondjuk és persze ennek
is megvan az eredménye.
Szóval nincs papíros jó reggelt…
Mire beértem, Bernát is felébredt, és indult a reggel. Ruha,
öltözés, a kölkök kaptak egy kis tegszínhabot, én a kávéba kaptam.
Mentem reggelit készíteni az új séfkésemmel, tojásrántotta,
füstölt szalonnán indítva, hagyma, paprika, 10 tojás négyünknek. Még éppcsak
elzárom, Jancsi bejelenti, nem szereti a tojást. Oké, b.meg, akkor üres
kenyeret eszel, ezen nem fogunk összeveszni. Kiosztom mindenkinek a tányért,
Jancsinak üres kenyér. Örül neki.. Julis okoskodik, mindent kommentál, majd
mondja, hogy neki finom a tojás. – Jó, akkor fogd be a szád és egyél. Bernát
rám szól, hogy ezt a fogd be a szád dolgot fejezzem már be, mert a hangulat…
Jó, oké, csak nagyon idegesítő, hogy neki korán reggeltől mindenbe okoskodnia
kell, árulkodni, rendezkedni, megmagyarázni és eltűrok ebből 10-et úgy, hogy
csak kedvesen szólok, 10 után már a fogd be a szád jön. Hozzáteszem, nem
kiabáltam, csak szóltam.
Amint ezt megbeszéltük, és gondolatban én is lejátszom, hogy jó, akkor
összeszedemmagam, felszívm magam, és türelmes leszek, abban a pillanatban Julis
jó nagyot szív az orrába. Megállt a kezemben a vlla, nyomatékosan ránéztem…
Julis is megállt… Tudod, mi a dolgod… - mondtam. És indult be orrot fújni. –
Van még kérdés? – kérdezem Bernáttól….
Amint visszatér Julis, óriásit tüsszent, aminek fele a karomon landol… Megáll a
falat a számban, legszívesebben most állnék fel az asztaltól, de ahelyett, hogy
letenném a villát és látványosan elvonulnék, erőt veszek megint magamon, veszek
egy nagy levegőt…. Ránézek Bernátra: Van
még kérdés?
Eszünk tovább, Julis az utolsó falat kenyereivel tisztára törli a tányérját.
Várom az utolsó falat kenyerét, mert már nagyon szép tiszta a tányérj. Mondja,
hogy mág egy falat kenyere van Mondom neki, hogy nagyon szuper, látom, azzal
még pont ki tudod törölni a tányért ügyesen. És akkor azzal a lendülettel,
félig a falattal a szájában tüsszent egy újat, a felkarja felé tüsszent,
beterítva a kajamaradékkal a vállát, a karját, és jut belőle egy adag az
asztalra is. Na itt fordult egyet a gyomrom.
Van még kérdés? – kérdezem Bernáttól… - Na hagyjál békén. – válaszolja.
Végzünk a reggelivel, a gyerekek játszanak én leülök írni,
hogy ne merüljön feledésbe ez a kedves szösszenet… Már megy a hülyeség egy
ideje, mikor szólok nekik, hogy egyébként meg annyira szép az idő és mehetnétek
udvarra. Használjátok ki, mert hamarosan nagy hidegek lesznek. Julis kezd
okoskodni, meg árulkodni megint, nem pakol, nem csinálja, amit kérek.
Vizualizálom, hogy ennek megint az lesz a vége, hogy rászólok keményebben és
majd jön Bernát, hogy vegyek vissza, mert a hangulat… Szóval odahívom és
nyugodtan, normális hangerővel, de elég nagy indulattal a szememben megfogom a
karját, a szemébe nézek és mondom neki: Tudod, milyen nap van ma? A szülinapom.
Szeretném, ha ez a nap jó lenne, és nem veszekednénk, de ebből, hogy állandóan
okoskodsz, mindent megmagyarázol, és nem csinálod, amit kérek, az lesz hogy
összeveszünk és az senkinek nem lesz jó. Szóval ha azt mondom, hogy veszed a
cipődet s mész kifelé, akkor veszed a cipődet és mész kifelé. Nem magyarázd
meg, nem árulkodsz, nem csérogsz, hanem csinálod, amit mondtam!
Jancsi is idejön! Rád is vonatozik! Nem akarok veszekedni, de ha nem fogadtok szót,
akkor fogunk. Ha kérek valamit csinálod, szót fogadsz, nem kellenek a plusz
körök.
Julis fel is vette ezt az irányt, tette a dolgát, készségesen hozta a cipőt,
segítettem neki felvenni, köszönte, ment a dolgára. Jancsi próbálkozott egy
kicsit, merthogy neki most akkor két pulcsija lesz… Mondom nem baj, ez így jó…
De akkor neki… Na mondom, gyere csak ide… Erről beszéltem. Azt mondtam, veszed
a pulcsidat fel. Akkor veszed a pulcsidat fel. Pontosan tudom, mi van rajtad,
én adtam oda. És erre kell még a másik pulcsi. Így lesz jó. Nem kell
megmagyarázni, csináld amit kérek és mehetsz a dolgodra.
Talán most már béke lesz.
…
Az lett :)
A nap többi része nagyon jól telt, én vásárolni mentem, majd
jöttem haza. Ebéd, alvás, irány lovagolni, ahova Bernát is jött :) Igazán jó
kis családi délután lett, fényképeztem is párat. Aztán közösen vacsizni
indultunk, célbavettük az egyik gyorséttermet, ez volt a mai „ünnepi kaja”.
Most még épp mese van, de alapvetően már irányulnak az ágyba
:)
Vége a napnak, elfáradtam, a lakás nem úgy áll, mint ahogy szerettem volna, de
majd holnap csodát teszünk. Talán :D